DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Jóllehet Szent-Iványi képviselőtársam már felvázolta itt önök előtt a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának az álláspontját, engedjék meg, kérem, hogy néhány személyes reflexióval én is hozzájáruljak ehhez a vitához.
Elhangzott itt az a vád, hogy hazaáruló az, aki a magyar-ukrán alapszerződést megkötötte, illetve annak megerősítéséhez hozzájárul. Elöljáróban mindjárt ki is szeretném itt jelenteni, hogy a magam részéről igenis meg fogom szavazni a szerződés ratifikálását, mert semmiképp nem értek egyet azzal a gondolatmenettel, amely konklúziójában eljut odáig, hogy hazaárulással vádolja a Magyar Köztársaság miniszterelnökét és külügyminiszterét.
Csak zárójelben kívánom itt megjegyezni, hogy igen élénken át tudom ugyan érezni a miniszterelnök úr visszás érzéseit, hogy ne mondjam, kínjait, amiért ebben a vitában majdnem kizárólag egyedül az ellenzék soraiban talál egyetértésre, míg saját táborából zömmel csak támadások érik. Mégis maradjon ez a miniszterelnök úr gondja, én erre nem lehetek tekintettel, a magam részéről bizony kíméletlenül támogatni óhajtom az álláspontját. (Derültség.)
Nem vonom ugyan kétségbe a hazaárulás vádja megfogalmazójának őszintén hazafias, tisztes szándékát, mégis nevetségesnek és abszurdnak tartom a konklúziót, tekintettel arra az elhanyagolhatatlan körülményre ugyanis, miszerint a Trianonnál elszakított területek mindegyike hosszú évtizedek óta egy-egy szuverén európai állam területének számít, és mind ez idáig ezen szuverén állam egyike sem nyilvánította azon szándékát, hogy - úgymond - békés tárgyalásokba óhajtana bocsátkozni ezen területek Magyarországhoz való csatolásáról.
Le kell végre számolnunk azzal az illúzióval, mintha e kérdés feszegetésének más eredménye is lehetne, mint az említett szomszédos államokkal való viszonynak, ebből kifolyólag pedig az ott lakó magyarság sorsának a megromlása, végső soron pedig akár fegyveres konfliktus fenyegetése.
(17.10)
Nincs - és soha nem is lesz - más módja a Trianonnál elvesztett területek visszaszerzésének, mint a nyers erőszak - azaz háború révén -, annál az egyszerű oknál fogva, hogy fegyveres konfliktus révén veszítettük el őket. És miután a trianoni békeszerződést az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és még egy sor más állam is szavatolja, olyan háborút zúdítana a nyakunkba, amely a felsorolt államok ellen is irányulna.
Kimondatlanul - sőt, egyes politikusok által ma már nyíltan hangoztatva is - ez rejtőzik hát a 2. cikkely ellenzőinek érvei mögött. Márpedig épp napjainkban mutatkozik meg egy ilyen szellemű politika szörnyű következménye, félelmetes csődje - a boszniai háborúban.
Azon mélyen tisztelt képviselőtársaim, akik ebben a vitában a szerződés ominózus 2. cikkelye ellen szólaltak fel, vajon elég konzekvensen gondolták-e végig gondolatmenetüket? Mert ha elég szigorúan ragaszkodnak meggyőződésükhöz, nem arra az eredményre kell-e jutniok, hogy a boszniai háborúban a szerb félé az igazság? Őket, a nyilvánvaló agresszort támogassuk tehát ebben az esztelen öldöklésben? Vajon csakugyan ilyen vagy ehhez hasonló megoldásokon törnék a fejüket azon igen tisztelt képviselőtársaim, akik most az egyezmény ratifikálását szeretnék meggátolni? - Mert, ezt keményen le kell szögezni, hazafiasnak szánt attitüdjük mögött - sajnos - semmiféle más lényeg nem rejlik.
Az ilyen gondolatokat tehát a leghatározottabban le kell leplezni és vissza kell utasítani.
Amikor megerősítésre ajánlom a Magyar Köztársaság és Ukrajna kormánya között létrejött alapszerződést, abból indulok ki, hogy jelenlegi formájában minden határ - akárhol húzódjék is - eleve csak igazságtalan lehet, és eleve szenvedések forrása lehet csak. Akárhogyan is tologatnánk ezeket a határokat ide vagy oda, valakiknek mindenképpen sértik majd az érdekeit.
Ebből a magam részéről egyetlen következtetést vonhatok csak le. Nem revideálni, nem ide-oda tologatni kell a határokat, hanem irrelevánssá, feleslegessé, átjárhatóvá, elméletivé kell őket tenni - egyszóval, hosszú távon meg kell őket szüntetni. Ilyen értelemben csakugyan mélyen egyetértek az MDF egyik tisztelt képviselőjének itt elhangzott véleményével. Ebben az értelemben - és csakis ebben az értelemben - hosszú távon jómagam is a Kárpát-medence békés egyesítésének vagyok a híve.
A majdani szabad, független és demokratikus egyesült európai államokban a határok csakugyan pusztán közigazgatási értelemben léteznek majd, és nem elválasztják egymástól a nemzeteket, hanem összekötik azokat.
Ezt a távlati célt tartva szem előtt, ajánlom megerősítésre a magyar-ukrán alapszerződést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a bal oldalon.)
