FODOR TAMÁS (SZDSZ)
FODOR TAMÁS (SZDSZ)
FODOR TAMÁS (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Én őszintén örülök neki, hogy a Parlamentben egy nagyon élő vita alakult ki. Nem tudom, csak kérdezem, ez-e a módja, hogy minden egyes válasznál államtitkár úr tovább folytatja a dialógust, mert abban a pillanatban nagyon érdekes dolog történik, hiszen nem egy helyreigazítást, hanem véleményt hallottunk, nem egy hírértékű, hanem egy kommentárértékű magyarázatot hallottunk, ahol értékelte államtitkár úr azt, hogy mit milyen rendezvénynek tart. Mi soha nem szoktunk értékelni bizonyos rendezvényeket, bárki szervezi azt, örülünk neki, hogy léteznek a civil társadalomnak olyan megmozdulásai, ahol a véleményük elhangzik.
Ez az egyik dolog, a másik pedig az, hogy nagyon gyakran hallom ezt, és a közoktatási törvény tárgyalásánál nemegyszer előfordult már, hogy számokat mondott államtitkár úr, hogy hányszor kérdezte meg valakinek a véleményét. Nos, ezzel kapcsolatban anynyit szeretnék mondani pontosan a diákönkormányzatok vonatkozásában, hogy természetesen biztos vagyok benne - hiszen nemegyszer váltottuk egymást a helyettes államtitkár asszonnyal a különböző helyszíneken, ő tartott egy előadást másfél óra hosszáig, utána én beszélgettem szintén két óra hosszáig azokkal a pedagógusokkal, akik ott voltak -, és tudom, hogy ez is a számok között szerepel a statisztikában, hogy megtörtént ez az egyeztetés.
De államtitkár úr, egészen más elmondani a törvényről ismeretterjesztő módon a véleményünket. Egészen más bekérni bizonyos véleményeket, és félretenni azokat a véleményeket, mint egyeztetni. Az én dolgom nem lehetett más, mint meghallgatni a pedagógusok véleményét, én ígérni nem tudtam nekik semmit. Vannak azonban a Kormánynak olyan lehetőségei, hogy meghallgatva a véleményeket, elemzi azokat a véleményeket, és beépíti a törvényjavaslatba. Államtitkár úr beszélt ilyenről, azt mondta, hogy a diákönkormányzatok véleményét meghallgatták és beépítették. Ez nagyon sajátos beépítés lehetett, hiszen a diákönkormányzatok azt mondták, hogy mindaz, ami számukra elfogadható volt a Kormány által beterjesztett legutolsó törvényjavaslat-variációban, az benne volt az azt megelőző változatban. Kérdezem akkor, hogy kikkel, vajon milyen diákönkormányzatokkal egyeztettek, amelyeknek a jogosítványaiban bizonyos szűkülés, sőt nagyon erős és releváns szűkülés következett be a Kormány által előterjesztett változatban. Akkor ez egyeztetés volt, vagy csak meghallgatták a véleményüket?
Valószínűleg államtitkár úr félreérti az ellenzéknek a kritikáját, pedig természetesnek kell vennie, hogy amikor mi egyeztetésről beszélünk, akkor a szó szoros értelmében vett tárgyalásokra gondolunk a meghallgatás és beépítés lehetőségével együtt, és nem pusztán a vélemények meghallgatására. Köszönöm szépen. (Taps a szabaddemokraták padsoraiban.)
