TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke:
TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke:
TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság természetesen megtárgyalta a pótköltségvetésről szóló törvénytervezetet, és egy elég jelentős vita bonyolódott le a gazdasági bizottságban, úgy gondolom, hogy általánosan az ország gazdasági helyzetéről és ezzel összefüggésben a pótköltségvetés szerepéről is.
Tekintettel arra, hogy nagy vita volt, többségi és kisebbségi vélemény is kialakult, és ennek megfelelően a bizottság megbízásából abban a helyzetben vagyok, hogy a kisebbségi véleményt is el kell mondanom. Tekintettel arra, hogy Eörsi Mátyás nagyívű hozzászólása is a kisebbségi véleményt emelte ki, mindjárt azt szeretném folytatni, egyes esetekben talán erősíteni, majd aztán természetesen az ellenvéleményemet is kifejtem, ha ennyire imponálóan talán nem is fogom tudni előadni.
Elsősorban tehát el kell mondani, hogy az ellenzék képviselői ellenezték a pótköltségvetést és kifogásaikat is megfogalmazták. Az első és legfontosabb kifogás az volt, hogy akkor, amikor a költségvetésnek - és ez a kifogás tulajdonképpen már elhangzott - egy többlethiánnyal kell megküzdenie a bevételek elmaradása miatt, akkor a kiadási oldal miért növekedik. Ez volt tulajdonképpen az egyik fontos elem.
A másik fontos elem az volt, hogy a bevételi oldal elmaradása és a bevételi terv teljesítésének várható elmaradása előre látható volt. Azt azonban Szabó Iván miniszter úr is elmondta itt, hogy ez a kérdés gyakorlatilag decemberben világos volt talán valamennyiünk előtt, de akkor már azon a költségvetési szerkezeten elég nehéz lett volna átvezetni.
Nagyon fontos kérdés tehát, hogy akkor ezek a kiadási kérdések, amelyek újonnan merülnek fel, mennyire indokoltak. Ezzel kapcsolatosan természetesen voltak vélemények az ellenzék részéről, ellenvélemények is; a szokásos Hungária Tv Alapítvány természetesen. Ezen kívül információkat kértek. Meg kell mondjam, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője átadta számunkra Az általános tartalék felhasználása és más kiadások a pótköltségvetésben című kiadványt ott a helyszínen, amelyet most a bizottsági ülésen sokszorosítva meg is kapnak a képviselőtársaim, tehát ebből igen jó áttekintést lehet kapni az egyes tételekre vonatkozóan.
Felmerült Szalay Gábor képviselőtársam részéről, hogy amennyiben a privatizációs bevételek - amelyekről előre látható volt, hogy nem fognak realizálódni - csökkentek, akkor például a privatizációs költségek miért nem csökkentek szintén. Nyilvánvaló azonban, hogy a privatizációban 1992-ben, illetve '93 első felében olyan előkészítő tevékenységek folytak az új koncepciónak megfelelően, amelyek ezeket a költségcsökkentéseket nem tették lehetővé - volt a minisztériumi válasz.
Összegezve a kisebbségi véleményt, a lényeg tehát az volt, hogy egyrészt megállapították, hogy várható volt a bevételi oldalnak az elmaradása, ugyanakkor nem értenek egyet a kiadási oldal növekedésével, megítélésük szerint ennek csökkenni kellene, és ennek megfelelően nem kívánják és nem tudnak egyetérteni a pótköltségvetéssel.
A kormányzati álláspont természetesen más volt, bizonyos mértékben támaszkodott a Pénzügyminisztérium álláspontjára. Az egyik és nagyon fontos dolog, hogy mindenképpen fontosnak tartottuk azt, hogy a pótköltségvetés benyújtásra kerüljön. Nemcsak azért, amit itt a pénzügyminiszter úr elmondott, hogy egyrészt jogi kötelezettségünk van, hiszen az államháztartási törvény előírja, hogy a pótköltségvetést bizonyos esetekben, amikor várhatóan nem teljesül a költségvetés, be kell nyújtani. Az is világos, hogy a Kormány megítéléséhez tartozik az, hogy ezt milyen időpontban teszi meg, annak megfelelően, hogy mikor jelennek meg azok az ismeretek, amelyek szerint a költségvetés módosítható.
A másik ilyen rendkívül fontos kérdés volt a közgazdasági racionalitás kérdése, hogy minden körülmények között meg lehessen oldani a költségvetés finanszírozását, hiszen a megnövekedett hiány a költségvetés finanszírozásában is változásokat igényel. S én azt hiszem, hogy egy nagyon fontos dolog - ezt Szabó Iván nem említette, de rendkívül fontos számunkra -, hogy a képviselők számára is azért ez egy világos képet ad, egy kicsit az első négy-öt hónap áttekintését is adja a költségvetésről, valamennyien, akik itt vagyunk, meg tudjuk nézni, hogy áll a költségvetés, és ezzel a változtatással az 1994. évi költségvetést - amelyet szeptemberben nyújt be a Kormány - tulajdonképpen egy megfelelő összehasonlító alappal tudjuk már vizsgálni. Tehát azt hiszem, hogy egy olyan bázist jelent számunkra, amely alapján bizonyos mértékben összehasonlításokat tudunk tenni. Mindehhez még az is hozzájárul, hogy úgy gondolom, az IMF számára - azt hiszem, ezt említette is a miniszter úr - tud adni egy olyan képet, hogy a magyar költségvetés jelen pillanatban aktualizálva hogyan áll. Tehát ezért én mindenképpen egyetértek azzal, és a bizottság többségi véleménye egyetértett azzal, hogy be kell nyújtani egy ilyen költségvetést.
A bevételi oldallal kapcsolatosan gyakorlatilag nem volt ellenvélemény a kormánypárti és ellenzéki képviselők részéről, hiszen az arra vonatkozó véleményeket elmodtam.
A kiadási oldallal kapcsolatosan azonban felmerült az, hogy vajon miért szükséges azt a - itt az Állami Számvevőszék képviselője, Nyikos úr által is elmondott - mintegy 17,7 milliárdot, amely a kiadási oldalon megtakarításként jelentkezne, tulajdonképpen újra elosztani, sőt valamivel megfejelni. Azt hiszem, nagyon világos, ha az ember átvizsgálja magát a költségvetést, vagy azt a mellékelt kiadványt, amelyet a bizottság minden tagja, s gondolom, hogy más fontosabb bizottságok is megkapnak, jól látható, hogy ebben a rendkívül változó helyzetben, ami Magyarországon történt, amely jelentős adóváltozásokat is eszközölt, ahol bizonyos mértékben az infláció várható mértéke is változik, és ahol nagyon nehéz az átszervezések során egy-egy intézmény működési költségeit megállapítani - néhány nagyon fontos intézmény a működésképtelenség határáig jutott el, azt hiszem, valamennyien tudják és hallották azt, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság például rendszeresen likviditási gondokkal küszködik. Ezért a többségi vélemény úgy ítélte meg: Magyarország számára rendkívül fontos, hogy az a közbiztonság, ami az elmúlt években nagymértékben rossz állapotban volt, és 1992 végén, 1993 elején lényeges javuláson ment keresztül, tovább javuljon, és ennek anyagi feltételei is megteremtődjenek. Ezért a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság, tehát mindezen intézmények számára szükséges többletösszegekkel egyetértett a többség.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak ezek az intézmények kapnak - itt tudnám ezt mondani Eörsi Mátyásnak -, hanem kaptak az egyetemek, fel is lehetne olvasni, kaptak a könyvtárak, múzeumok, a Nemzeti Színház, az Operaház - amely szintén működési zavarokkal küszködött az elmúlt időszakban, hallottuk -, az alapítványok közül a Pető Alapítvány, kutatóintézetek, a Magyar Tudományos Akadémia. Tehát olyan intézmények, amelyek számára a működéshez szintén rendkívül fontos volt.
A fentiek alapján azonban úgy ítélte meg a többség is a bizottságban, hogy a kormányzatnak végig kéne gondolni, el lehetne-e jutni oda - és ez a törvény módosítása alapján még megtörténhet, akár képviselői módosításokkal is és közös gondolkodással -, hogy esetleg a kiadási oldal növekedését valamilyen módon megszüntessük, tehát mindenképpen egy látványosabb költségvetést tudnánk elkészíteni, pótköltségvetést, amely csak a bevételi oldal elmaradására épülne, és a kiadási oldalon egy nulla, vagy egy nagyon szolid megtakarítást eredményezne.
(10.30)
Én azt hiszem, hogy ez mindenképpen azt mutatná, hogy megpróbált az Országgyűlés egy takarékosabb költségvetést elkészíteni. Ez egy meggondolandó és megvizsgálandó kérdés, és én azt hiszem, a tételek megvizsgálására a részletes vita során esetleg lehetőség kínálkozik.
Ezzel a megállapítással a gazdasági bizottság a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartotta 11 igennel, 4 ellenszavazattal és 1 tartózkodással. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)
