SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! A tisztelt Országgyűlés megkapta a Kormánynak a 10731-es számot viselő, pótköltségvetés elnevezésű anyagát - valamennyi képviselőtársam -, amelynek általános vitáját szeretném röviden felvezetni.
Hozzá kell tennem mindjárt elöljáróban, hogy bár ez az államháztartási törvény elnevezése szerinti cím valóban kötelező, tartalmát tekintve mégis azt kell mondanom, hogy itt nem egy olyan pótköltségvetésről van szó, ahol a bevételek újrarendezése és a kiadások újrarendezése történik meg. Itt egy olyan állapot rögzítését szeretnénk a tisztelt Országgyűlésnek bemutatni, s az ebből adódó konzekvenciák levonására a felhatalmazást megkapni, amely tényhelyzet gyakorlatilag az 1993. évi költségvetés elfogadása óta nyilvánvalóvá vált, és ezt meg kell tudnunk jeleníteni Magyarország egész társadalma számára.
Miről van szó? Ha tisztelt képviselőtársaim megnézik a központi költségvetés mérlege című tábálázatot, abból világossá válik, hogy a megjelenített hiány mértéke kereken 30 milliárddal többre van jelezve, mint az eredetileg elfogadott költségvetésé. Tulajdonképpen az egész pótköltségvetés benyújtásának az az alapvető indoka, hogy ezt a hiányt végre világossá tegyük, egyértelművé tegyük. Bár épp a bizottsági vitákban is sok helyütt hallottam, hogy ezt mindenki tudta, elmondták a bizottságban az egyes pártok képviselői, hogy az eredetileg megjelenített 185 milliárdos deficit irreális, mert a bevételi oldalon várhatóan ilyen mértékű befizetések elmaradása prognosztizálható.
Valóban erről van szó, azonban bizonyos nemzetközi kötelezettségek úgy tűnik, akkor nem tették lehetővé ennek az összegnek a megjelenítését, vagy legalábbis egyesek attól tartottak, hogy ezt nem lehet megjeleníteni. Gyakorlatilag ez a hiány a bevételi oldalon annyival növekszik, amennyit annak idején tavaly év végén az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott kompromisszum eredményeképpen a deficit számértékének megtartása végett a bevételi oldalon megjelenítettek - mint reménybeli bevételt - a költségvetés készítői.
Hozzá kell tennem, hogy ez volt az az alapvető pont, amelyiknél a nemzetközi pénzügyi szerveknél, jelesül elsősorban a Nemzetközi Valutaalapnál a tárgyalások során sikerült elfogadtatni, és nemzetközi szintű megállapodássá emelni a tavalyi ÉT-határozatokat és megállapodásokat anélkül, hogy a bevételi oldalon ennek az ellentételét hozzá kellene írnunk, vagyis tudomásul vette nemcsak az ország, hanem a világ immáron, hogy az ÉT-megállapodás él, és az ebben a társadalom részére nyújtott kedvezmények immáron legalitást nyertek a világ valamennyi pénzügyi fórumán.
Ezért kell nekünk ezt a deficitet megjelenítenünk, mert ez a tényhelyzet most igazán legalizálja a tavaly őszi ÉT-megállapodásban foglaltakat, nincs takargatnivalónk a világ előtt.
A másik oldalon, a kiadási tételeknél, ha megnézzük, alapvetően két változás következik be. Az egyik változás az, hogy az eredetileg 13 és fél milliárdos általános tartalék összegét csökkentettük addig az összegig, ameddig a felhasználásról már eddig a kormányzat döntött a saját hatáskörében, és a folyósítás meg is kezdődött a legtöbb esetben.
Talán éppen két hete - ha tisztelt képviselőtársaim visszaemlékeznek - Varga Mihály képviselőtársam kérdésére válaszolva e helyről elmondtam, hogy az általános tartalék terhére a kormányzat milyen kiadások ügyében döntött. Ezek most nevesítve jelennek meg a költségvetésben. Tehát az általános tartalék összege az itt kormánykompetenciában meghozott felhasználásokkal csökken, és a tartalékkeret helyett ennek a helye azokon a rovatokon van, amelyekről korábban a kormányzat döntött.
(9.30)
A maradék tartalék összegből viszont a Nemzetközi Valutaalappal történt megállapodásunk értelmében hatmilliárd forint nem kerül felhasználásra, tehát ez az, ami a költségvetési törvényben ugyan megjelenik az általános tartalékok között, egy kereken 7,5 milliárdos általános tartalék, de ebből nemzetközi megállapodásunk értelmében hatmilliárd befagyasztásra kerül.
Ha a tisztelt képviselőtársaim megnézik az időközben bekövetkezett változásokat, amelyek részben a kiadási oldalon megjelentek, elmaradó kiadások és új kiadások egyenlegeként, gyakorlatilag a kiadási oldal egyetlenegy tétel nagyságrendjével változik: ez az a bizonyos hárommilliárd forint, amelyik az áfa-kompenzáció jegyében jelenik meg a költségvetés kiadási oldalán.
Ez a mai vita nem az áfa-törvénynek a vitája, ezért arról nem kívánok most szólni. A tisztelt Országgyűlésnek a Kormány tegnap benyújtotta az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítását és a kompenzáció különböző eseteiről szóló országgyűlési határozatot, tehát ezt annak a vitának a keretében tudjuk megjeleníteni.
Mivel tehát itt egyrészt egy költségvetési deficit megjelenésének a bizonyítványosztásáról van szó, másrészt csak a kompenzációval nőttek a kiadások, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a pótköltségvetés leképezi a jelent, és akárki akármit vitat ebben az ügyben, nehezen tudom elképzelni, hogy azok a bevételek, amelyek irreálisan voltak korábban megjelenítve, netán mégis befolyhatnának a költségvetésbe, tehát a költségvetés bevételi oldalának ez a 30 milliárdos többletet okozó elmaradása egy olyan tényhelyzetet rögzít, amelyik szándékainktól immáron nem függ, ezt úgy kell elfogadnunk, hogy ez nem realizálható. Ennek az okairól lehet gazdaságpolitikai vitát nyitni, de én is azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nagy valószínűséggel ez előrelátható volt tavaly decemberben is.
Éppen ezért azzal szeretném zárni ezt a rövid felvezetőt, hogy a pótköltségvetés valójában nem tartalmaz új osztásokat. Remélem, azt senki nem vitatja a Házban, hogy az államháztartási törvény felhatalmazása alapján az általános tartalékkeret terhére a kormányzat a saját hatáskörében meghozhatta azokat a döntéseket, amelyek most nevesítve jelennek itt meg. Ehhez képest tehát új helyzet nincs. Viszont azt is nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy az áfa-törvény nem szorosan a jelenlegi, ez évi pótköltségvetésnek az egyenlege miatt jelenik meg majd a magyar törvényhozásban. Bizonyos okok amellett szóltak, hogy a jövő évre előrevetítve ennek a megjelenítése itt indokolt, hozzáteszem még egyszer: nem a pótköltségvetés deficitértékének az abszolút számértéke miatt jelenik ez meg.
Éppen ezért azt is nyugodt lélekkel állíthatom, hogy maga a pótköltségvetés a tényleges bevételek és kiadások megjelenítésével, azzal, hogy csak az áfa-kompenzáció mértékével nőnek a kiadások, a társadalom részére közvetlenül többletterhet nem jelent, és teljesen egyetértek az Állami Számvevőszéknek azzal a megállapításával, hogy ha nem adtunk volna be költségvetést, a helyzet akkor is gyakorlatilag ugyanez lenne, tehát társadalmi kihatása közvetlenül a pótköltségvetés valós számai megjelenésének nincsen.
Miért van akkor mégis itt, a tisztelt Ház előtt?
Azért, mert ha már tudjuk, hogy a deficit 30 milliárddal meghaladja az eredetit, ehhez forrásokat is kell teremteni. És ez a forrás egy ennek az összegnek megfelelő mértékben növelt állampapír-kibocsátás. Ehhez viszont a Parlament felhatalmazását kell kérni. Tehát egyszerűen arról van szó, hogy a pótköltségvetésnek a benyújtását a finanszírozási forráshoz szükséges állampapír-kibocsátásra vonatkozó parlamenti felhatalmazás tette szükségessé egyik oldalról. A másik oldalról pedig az tette szükségessé, hogy ez annak a csomagnak, amelyikről itt volt alkalmam a tisztelt Házban néhány héttel ezelőtt szólni, részét képezi, a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásoknak, amelynek a ratifikálására várhatóan 1993. július közepén kerül sor Washingtonban. És ez a pótköltségvetés az egyetlenegy olyan számérték a csomagból, amelyre a Parlament adott időpontig szavazásával ráteheti a pecsétjét, magyarul, a hitelesítő pecsétjét a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásunkra, amely igen jelentős többlet pénzügyi forrásokhoz juttatja a magyar gazdaságot, elsősorban az infrastruktúra, a banki hitelkonszolidáció és a vállalati reorganizáció céljaira. Ezért szükséges a pótköltségvetés kellő időben történő elfogadása, hogy hitelesíteni tudjuk, hogy a megállapodás keretében a másfél éve felfüggesztett hitelek és új hitelek folyósítása Magyarország számára megtörténhessék.
Ennek a szellemében kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy nézzék a költségvetést, amelynek mindkét oldala gyakorlatilag tényszámokat tükröz. Kivételt képez ebből az az egyenlegében hárommilliárd forint, amelyik az áfa-törvény módosításával függ össze, de azt kérem, hogy az áfa-törvény és annak kompenzációjáról szóló javaslat keretében szíveskedjék a Ház megtárgyalni, s arról annak a beterjesztése során természetesen külön fogok szólni a tisztelt képviselőházhoz. Köszönöm, elnök úr. (Taps a jobb oldalon.)
