SOÓS KÁROLY ATTILA, az SZDSZ vezérszónoka:
SOÓS KÁROLY ATTILA, az SZDSZ vezérszónoka:
SOÓS KÁROLY ATTILA, az SZDSZ vezérszónoka: Köszönöm elnök úr a szót! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyfelől véget vetni a gazdaság visszaesésének, felvirágoztatni a nagyobb vállalatokat, a szövetkezeteket, a kisvállalkozásokat a mezőgazdaságban, az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban, másfelől segíteni a családok gondjain, amelyek vesztesei voltak a gazdaság súlyos válságának, minden eszközzel megakadályozni helyzetük további romlását és fokozatosan javítani helyzetüket, ez a Szabad Demokraták Szövetsége szerint a kívánatos kormánypolitika két, együttesen érvényesítendő alapfeladata.
A gazdasági fejlődés serkentése és a szociális gondoskodás rendszerének jó működtetése, ezt a két dolgot mi, szabaddemokraták nem tartjuk egymástól elválaszthatónak.
Sokan azt követelik naponta a pártoktól, a pártok gazdasági szakértőitől, hogy válasszanak: a gazdaság fellendítését vagy a gazdasági visszaesést megszenvedett családok megsegítését támogatják-e?
Mi mindig elvetettük és a jövőben is elvetjük ezt a képtelen, a gyakorlati politika lehetőségeitől elszakított alternatívát. Szerintünk kormánypolitika csak akkor lehet sikeres, ha a gazdaság serkentését és a szociális ellátás kötelezettségét egyaránt, egyszerre vállalja fel.
Különösen szükséges mindkét feladat felvállalása most, amikor hazánkban a gazdaság helyzete és a szociális helyzet, sok család helyzete drámai. Ebben a drámai helyzetben hirdette meg a Kormány az állami gazdaság- és szociálpolitika legfontosabb eszközének, dokumentumának, a költségvetésnek a felülvizsgálatát: a pótköltségvetést.
Ennek a pótköltségvetésnek a hatalmas, mintegy nemzetmentő jelentőségét hangoztatja hetek óta a Kormány, és ezt harsogja a Kormány közvetlen irányítása alá helyezett rádió és televízió is. (Dr. Szabó Iván felnevet. - Zaj.)
Tisztelt Ház! Itt van a kezemben a Kormánynak ez az állítólag óriási jelentőségű dokumentuma, 127 sűrűn írt oldallal… (Felmutatja a dokumentumot.) … és nincs benne semmi! (Zaj. - dr. Tóth Albert: Mert nem tudsz olvasni! - Derültség.) Semmi olyan nincs benne, ami említésre méltó módon javíthatna a gazdaság, a vállalkozások helyzetén, ami enyhíthetné a súlyos szociális gondokat.
Azt mondtam az előbb, hogy a gazdaságfejlesztési és a szociális elkötelezettséget együtt, egyszerre kell felvállalni. Nos, az Antall-kormány pótköltségvetése együtt, egyszerre feledkezik meg mindkettőről.
Ez a pótköltségvetés, ha a Ház többsége megszavazza, nem fogja enyhíteni, hanem csak súlyosbítani fogja az ország gondjait. Pedig lehetne - tisztelt képviselőtársaim - cselekedni a javítás érdekében.
1984 és '92 között az igazgatási költségek 133%-kal nőttek hazánkban. Az inflációt leszámítva volt ekkora a növekedés. Egy ipari vagy mezőgazdasági dolgozó átlagos keresete ebben az időszakban - ugyancsak az inflációt leszámítva - nem nőtt, hanem csökkent.
Ilyen súlyos helyzetben lehetne, sőt kellene csökkenteni az igazgatási kiadásokat. A szerepüket nagyrészt elvesztett gazdasági minisztériumok létszámának csökkentésével, a választott helyi önkormányzatok szerepét egyre inkább elbitorló úgynevezett decentralizált minisztériumi szervek visszaszorításával jó néhány milliárd forintot meg lehetne takarítani, és ezeket az eszközöket szociális célokra, gazdaságélénkítésre, a szavakban a Kormány által is fontosnak tartott infrastruktúra-fejlesztésre, az úthálózat, a telefonhálózat javítására lehetne fordítani.
Ilyen lépésekre azonban a Kormány javaslata sajnos, nem utal. Sajnos, az Antall-kormány számára még az olyan hivatal igazgatási költség-előirányzata is szent és sérthetetlen, amelyet egyébként megszüntetett, ez a Hadiipari Hivatal esete.
Ennek megszüntetését a Szabad Demokraták Szövetsége már novemberben javasolta. A Kormány akkor ezt elutasította, és csak másfél hónappal ezelőtt jutott el oda, hogy megszüntesse ezt a hivatalt.
Most azonban a pótköltségvetés részeként az Országgyűlés elé terjesztette és ismét jóvá akarja hagyatni az immár nem létező hivatal teljes, 74,5 millió forintos '93. évi működési költség-előirányzatát.
Persze sokan azt gondolhatnák vagy talán gondolják is, hogy a pótköltségvetés az utóbbihoz hasonló részletkérdések helyett a nagy társadalmi, gazdasági problémákkal foglalkozik. Ez már csak azért is gondolható lenne, mert az államháztartási törvény 36. §-a kötelezi a Kormányt a költségvetés - és így nyilván a pótköltségvetés - társadalmi, gazdasági hatásainak bemutatására.
Azonban, akik így gondolják, azok csalódnak. A magyar társadalom gondjai közül a pótköltségvetés csak a valóban legsúlyosabbat, a munkanélküliséget említi, de azzal kapcsolatban is lényegében csak annyit tudunk meg belőle, hogy romlik a nyilvántartás megbízhatósága. Egyre kevésbé tudhatjuk, hogy hány polgártársunk is van tulajdonképpen munka nélkül.
Ezután következhetne az, hogy javítani kell a nyilvántartást és hogyan kell, de ez nem következik. Következnie kellene annak, hogy mit kell tenni, mit tesz a Kormány a munkanélküliség csökkentése érdekében, ez sem következik.
(11.10)
A társadalom mellett a gazdaságról is keveset szól a pótköltségvetés. A legfontosabb kérdést, a gazdasági növekedés elindulásának kérdését röviden intézi el.
Ismeretes, hogy a Kormány Kupa Mihály, akkori pénzügyminiszter előadásában már 1992-re kilátásba helyezte a gazdasági hanyatlás megszünését, a gazdaság teljesítményének növekedését.
Az akkori költségvetési előterjesztés szerint 1992-ben majd reális esély lesz arra, hogy a termelés visszaesése megálljon - szó szerint idéztem ezt -, és 0-2% közötti bruttó belföldi termelésnövekedést irányoztak elő. Ez történt '91 végén; néhány hónappal később a Magyar Demokrata Fórum tartott egy gazdasági tanácskozást Balatonfüreden, Stabilizáció után címmel, ahol óriási optimizmussal elmondták, hogy most már minden jóra fordul. Hát, itt vagyunk most, hogy hogy fordult jóra, tisztelt Ház. Ma már közismert, hogy 1992-ben a tervezett növekedés helyett 4-6% közötti menynyiségben csökkent a bruttó belföldi termelés. Ezek után a Kormány töretlen optimizmussal, de megfelelő intézkedések nélkül meghirdette a növekedés beindulását - akkor már persze csak '93-ra.
Egy cseppet sem zavarta a Kormányt az, hogy a legkülönfélébb szakértők ezt irreálisnak látták; csak sulykolta, sulykolta, hogy idén már lesz 0 és 3% közötti növekedés. Most a pótköltségvetés beismeri, hogy erre az évre is a hanyatlás továbbfolytatódása vagy legfeljebb stagnálás várható.
Tisztelt Ház! Ez nem egyéb, mint a Kormány gazdaságpolitikájának végleges csődje, illetve annak beismerése, hiszen a jövő évre várható gazdasági növekedés, amelyben nagyon sokan hiszünk, nagyrészt már nem ezen a Kormányon fog múlni.
Tisztelt képviselőtársaim! A pótköltségvetést a Kormány azért nyújtotta be, mert ma már be kell ismernie, hogy a bevételek elmaradnak a tervezettől. A privatizáció lelassításával csökkennek a privatizációs bevételek, és az adóbevételek is kisebbek lesznek a vártnál. Ez természetesen előre látható volt már a költségvetési törvény meghozatalakor; többen figyelmeztettek is erre.
Mostanában a FIDESZ is, a Magyar Szocialista Párt is úgy nyilatkozott, hogy ők mondták meg először, hogy mennyi lesz az idén a költségvetés hiánya. Sőt, ma hallottuk, hogy a Kormány is tudta, hogy több lesz a hiány, mint amit akkor mondott - csak nem mondta. Hát, kérem szépen, a Szabad Demokraták Szövetsége ebben a szomorú vetélkedőben nem szeretne részt venni.
Én csak azt mondanám el, hogy a tavalyi költségvetési vita indulásakor az SZDSZ első szónokaként, egyedül a felszólalók között én olyan beszédet mondtam, amely kizárólag a költségvetési hiány problémájáról, annak gazdaság- és társadalomkárosító hatásáról szólt.
Az SZDSZ 15 pontos javaslatcsomagjának egyik pontjaként pedig februárban javasoltuk, hogy az Országgyűlés vizsgálja felül a költségvetés helyzetét. A Kormány mindezt figyelmen kívül hagyta, és zavartalanul, fedezetlenül költekezett. Most is ezt folytatja, tisztelt kollégák.
Nyilvánvaló - és a napokban közzétett májusvégi költségvetés-teljesítési adatok csak még nyilvánvalóbbá teszik -, hogy a pótköltségvetés csökkentett bevételi előirányzatai is túlzottak. Az eredetileg tervezett 185 milliárd forint helyett most 214 milliárdról szól az előterjesztés. Nehezen elképzelhető - én nem ismerek olyan szakértői véleményt, amely szerint elképzelhető -, hogy ez a hiány ténylegesen 240 milliárd forintnál kevesebb lesz.
Azt csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy ezeknek a számoknak olyan túlzott jelentőséget nem szabad ám tulajdonítani. Ne feledjük, hogy az úgynevezett hitelkonszolidáció keretében, hát, a tavalyinak nevezett állami kötvénykibocsátás, az 80 milliárd forint volt; most arról beszélnek, hogy az idén még százmilliárd forint ilyen kötvénykibocsátás lesz. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyi lesz a társadalombiztosítás hiánya, tehát itt a tényleges hiány, ami várható, az lehet akár kétszer annyi is, mint ez a 214 milliárd - vagy még több is.
Most emellett - hogy tehát itt a hiány-előirányzat megalapozatlan - alaptalan az előterjesztés azon állítása, hogy a hiány belföldi forrásokból fedezhető. Megdöbbentő, tisztelt kollégák, az, hogy a Kormány elődeinek félrevezető adatközlési manipulációihoz hasonló módon érvel ennek az állításnak az alátámasztására.
Az I. negyedévben a lakosság ugyanannyi pénzt takarított meg, mint '92 első negyedévében - olvashatjuk a pótköltségvetésben -, és máris meg vagyunk nyugodva; lesz belföldi forrás a hiány finanszírozására. Megnyugvásunk, sajnos, alaptalan. Ez a bruttó megtakarítási adat - ezt így hívják szaknyelven - önmagában véve értelmetlen. Ezt korrigálni kell a lakosság hitelállományának változására. Ez utóbbit figyelembe véve - ugye, mindenki emlékszik rá, hogy az elmúlt év elején nagyon sok család kifizette az egész lakáshitel-tartozását; és ez is megtakarítás -, tehát ezt is figyelembe véve, a tulajdonképpeni, úgynevezett nettó megtakarítás akkor 72 milliárd forint volt, az év első negyedévében pedig a nem végleges adatok alapján - ez év első negyedévében pedig, a nem végleges adatok alapján - ennél akár 40%-kal is kevesebb lehet.
A lakosság megtakarítása tehát csökkent; a jövedelemcsökkenés fényében ez sajnos nem meglepő.
Így a növekvő költségvetési hiány finanszírozásába belép a külföld. Hogy milyen mértékben, azt nem tudjuk, mert a nemzetközi fizetési mérleg adatait most nem teszik közzé. Ez bennem egyébként különös emlékeket ébreszt; én még emlékszem arra, hogy 1963-ban, amikor a külkereskedelmi mérleg romlott éppen súlyosan, akkor egy ideig szüneteltették a havonkénti adatok közlését. És hát mindezekhez azért hozzá kell tennem egy kérdést: vajon nem arról van szó, hogy egy újabb külső eladósodási hullámot hoz még ránk ez a Kormány tevékenységének betetőzéseképpen?
Egyes szakértők megkérdőjelezik a Kormány állítását, amely szerint a fizetési mérleg hiánya nem lesz nagyobb 600 millió dollárnál.
Ebben a veszélyes helyzetben, tisztelt Képviselőház, óriási felelősséggel jár az állami költekezés minden további növelése. Ehhez képest a pótköltségvetés meglepően sok, 20,7 milliárd forint többletkiadást javasol. Itt már sokféle adatot mondtak erre nézve; azt hiszem, hogy a Parlamentnek a költségvetés ügyében elhivatott ellenőrző szerve az Állami Számvevőszék, én annak az adatát használom.
Tehát 20,7 milliárd forint többletkiadást javasol. Az igaz, hogy az ÁSZ elég bátor vállalkozásba fog, amikor ezt a számot kimondja, mert - mint maga az ÁSZ-jelentés is rámutat - igen furcsán kezeli a törvényjavaslat a költségvetés általános tartalékát; az abból állítólag eszközölt megtakarítást és az abból a Kormány által jóváhagyott kiadásokat.
7 milliárd forint értékben történt ilyen jóváhagyás - olvashatjuk a pótköltségvetés indoklásában -, és ebből a költségvetési bizottság ülésén történt bejelentés szerint 3,6 milliárd forintot már el is költött.
A 7 milliárd forintnyi előirányzat-emelést teljes egészében bevették az Országgyűlésnek javasolt módosítások közé, és ezek itt semmivel sincsenek megkülöntöztetve a többi javasolt módosítástól.
Szeretnék arra figyelmeztetni, hogy ez így egy teljes zűrzavar, hiszen mi történik akkor, ha az Országgyűlés nem szavaz meg egy olyan pénzjuttatást, amelyre már nemcsak a kormányjóváhagyás van meg, de amelyet el is költöttek. Azt hiszem, ez egy olyan kérdés, amelyre válaszolnia kellene a Kormánynak, vagy esetleg azt mondani, hogy ez egy olyan törvényjavaslat, amit nem szabad módosítani; legalábbis bizonyos pontokon nem szabad módosítani. Ez mondjuk házszabályi szempontból egy újítás lenne; szóval ez egy olyan probléma, amit nem ártana megoldani.
Itt szeretném megjegyezni: nem értem a Kormánynak a Nemzetközi Valutaalapra való hivatkozását, tehát azt, hogy a Valutaalappal való megállapodásra hivatkozva kívánja a pótköltségvetést jóváhagyatni.
Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk a Valutaalappal való együttműködésnek, de erre hivatkozni a parlamenti vitában kormányok általában nem szoktak. Így hivatkozni nem szoktak. Kivéve az olyan kormányok, amelyek maguk már nem tudnak meggyőző érveket felsorolni gazdaságpolitikájuk mellett.
(11.20)
Emlékezzünk csak arra, hogy Németh Miklós kormánya érvelt hasonló módon 1989-90 fordulóján. De azért azt még az a kormány sem mondta el, hogyha a Parlament megszavazza ezt a költségvetést, akkor ráüti a pecsétet a kérdéses, a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodásra.
Tisztelt miniszter úr! A Parlament nem ismeri a kérdéses megállapodás részleteit! Egyszerűen nem hiszem, hogy elfogadható egy olyan megfogalmazás, hogy a Parlament ráüti a pecsétet valami olyasmire, amit nem ismer. Legyünk ezzel tisztában; a Valutaalappal való együttműködés nagyon fontos, de a Kormány felelőssége a Kormány gazdaságpolitikáján múlik, és ezt így kell fölfogni. És nem hiszem, hogy ilyet, amit itt a pénzügyminiszter úr mondott, egyáltalán a Valutaalapra való hivatkozást helyesnek lehet tartani.
A Valutaalapra való hivatkozást emellett azért sem értem, mert ez a pótköltségvetés nem takarékos a kiadásokkal, ennyiben nem vall a Valutaalapra, tisztelt Képviselőház! Amikor tegnap a számvevőszéki bizottság ülésén megkérdeztem a Pénzügyminisztérium képviselőjét arról, hogy mi köze a Valutaalapnak ehhez a pótköltségvetéshez, akkor ő csak egy konkrét dolgot jelölt meg: az általános tartalék 6 milliárd forintjának zárolását - amely viszont, mint ő ott elismerte, nincs benne a pótköltségvetés törvényjavaslatában. Az előbb azt hallottuk Komor Sándor úrtól - aki, sajnos, már kiment -, hogy az Állami Számvevőszék megcáfolta azt az állítást, hogy a zárolás nincs benne a törvényjavaslatban. Hát, Komor úr valószínűleg nem figyelt oda arra, hogy mit mondott az Állami Számvevőszék alelnöke - nem cáfolta meg… De mondom, a Pénzügyminisztérium tegnap elismerte, amit állítólag ma az Állami Számvevőszék képviselője itt megcáfolt. Tehát megismétlem: nincs benne a kérdéses zárolás a törvényjavaslatban! És én azt hiszem, először, és remélem, egyúttal utoljára fordul elő a magyar Országgyűlés történetében, hogy a hozzá benyújtott törvényjavaslatból éppen azt felejtik ki, amivel mint a javaslat egyik legfontosabb elemével teleharsogták a sajtót.
Ami most már magukat a javasolt konkrét előirányzat-emeléseket illeti, közülük néhánnyal egyetértünk mi, szabaddemokraták. Egyetértünk például a szigetközi rehabilitációval, a vízlépcső okozta károk elhárításával; egyetértünk a rendőrség anyagi ellátásának megerősítésével - itt most szerencsére nem új főparancsnoksági székház építéséről, hanem a rendőrség, a rendőrautók benzinellátásáról van szó és hasonló, nagyon fontos dolgokról, amelyeknek a teljesítését mi támogatjuk.
A pótelőirányzatok túlnyomó részét azonban elutasítja a Szabad Demokraták Szövetsége. Elutasítjuk például a határőr akciószázadokra, azaz a belügyminiszteri magánhadsereg fejlesztésére fecsérelt további százmilliókat, mert a honvédelmi feladatokat olcsóbban és hatékonyabban lehetne megoldani a Honvédség szervezeti keretei között. Itt alá szeretném húzni, hogy ezek a határőr akciószázadok nem az ország határainak biztosítását szolgálják; tehát nem azt szolgálják, hogy megakadályozzák azt, amit meg kell akadályozni, hogy szabadon járhasson ki-be bárki az országhatáron. Ezek egyszerűen egy különhadsereget jelentenek - mi ezt ellenezzük.
Elfogadhatatlan e kérdésben a Kormány eljárása is, hiszen itt - egyébként néhány más ponton is - arról van szó, hogy egy olyan előirányzatot hoznak ismét elő, amelyet már az eredeti költségvetési javaslatban is előterjesztettek, de amit a Ház nem szavazott meg.
Elutasítjuk az igazgatási költségek széles területen javasolt növekedését. A Kormány számára, úgy látszik, elvi kérdés az, hogy az igazgatási kiadásokat szinte minden minisztériumnál növelni kell. Számunkra viszont elvi kérdés az, hogy ilyet a mai helyzetben nem szabad tenni. Nem nehéz észrevenni, hogy a pótelőirányzatok néhány helyen - például az IM büntetés-végrehajtásnál, a Pénzügyminisztériumnál, a Belügyminisztériumnál - azon pénzeszközök pótlására szolgálnak, amelyeket felelőtlen bankműveletek keretében veszítettek el az Ybl Banknál, vagy például a Belügyminisztérium számviteli és nyugdíjfolyósító szolgálata a félmilliárd forintot a Vállalkozói Takarékszövetkezetnél… A pótköltségvetés ezeknek az ügyeknek a végleges eltussolását célozza, és itt csak egy kérdést szeretnék feltenni: vajon, ha egy állampolgár el találja kártyázni a családi pótlékot, akkor ő is kaphat-e helyette másikat? (Derültség és taps.)
Tisztelt Képviselőház! 2 milliárd forintot kap az adófizetők pénzéből a Hungária Televízió Alapítvány. Itt a célt a Kormány úgy jelöli meg, hogy műholdas televízióvételi lehetőséget kell biztosítani magyar nyelven a Kárpát-medencében a Magyarország területén kívül élő magyaroknak, és ezzel a céllal mi egyetértünk. Az előbb Siklós Csaba, az MDF vezérszónoka azt mondta, hogy az országnak erre áldoznia kell. Én azt szeretném mondani, tisztelt Képviselőház, hogy nem kellene áldoznia. Meg lehetne anyagi áldozat nélkül - ha valóban ez lenne a cél - is valósítani … (Közbeszólás a jobb oldalról: Hogyan?!) …, hiszen a meglévő két magyar televíziós csatorna egyikét fel lehetne nyugodtan lőni műholdra, és akkor annak a földi sugárzó hálózatával valami mást lehetne kezdeni, ami még pénzt is hozna. Tehát, mondom, minden ellenkező beállítás ellenére a Szabad Demokraták Szövetsége maga is nagyon fontosnak tartja, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság, sőt az azon túl élő magyarság is - amennyiben ez a sugárzás persze távolabbra is terjed - láthassa a magyar televíziót. De azt nem támogatjuk, ami ezen a ponton itt a pótköltségvetésben történik. Ugyanis itt arról van szó, hogy ez a 2 milliárd forint magánalapítványi vagyonná válik! Ez az állami vagyon kimentése, magánvagyonná alakítása! 2 milliárd forint… Tisztelt Képviselőház, gondolkozzanak el ezen az adaton, és tegyenek mellé egy másik adatot, tudniillik azt, hogy az általános forgalmi adó tervezett emelésétől - magyarán az élelmiszerek, a gyógyszerek, a villanyáram árának emelésétől - ebben az évben ennél alig több, 3 milliárd forint bevételt vár a Kormány. Gondolják meg, képviselőtársaim, hogy lehet-e így eljárni. Lehet-e ilyen adót bevezetni, nem lóg-e ki itt egy kicsit a lóláb?
Mint beszédem elején mondtam, tisztelt kollégák, lehetne olyan pótköltségvetést kidolgozni, amely segítene orvosolni a gazdaság, a családok legégetőbb gondjait. A Szabad Demokraták Szövetsége ezt támogatná. Ha a Kormány ebben az irányban indulna el, számíthatna az együttműködésünkre. De az igazgatási kiadások növelésének pótköltségvetésére, a vagyonkimentés pótköltségvetésére azt mondjuk: nem, nem és nem! A szavazáson itt leszünk és nemmel fogunk szavazni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
