NYIKOS LÁSZLÓ, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
NYIKOS LÁSZLÓ, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
NYIKOS LÁSZLÓ, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék idén második alkalommal mond véleményt pótköltségvetési törvényjavaslatról. Véleményt mondtunk, és nem jelentést készítettünk. Ennek nemcsak formai és elnevezésbeli jelentősége van, ezért hangsúlyozom.
Az államháztartási törvény szerint a költségvetési törvényjavaslatot az Országgyűlés az ÁSZ véleményével együtt tárgyalja meg. Az államháztartási törvény tehát véleményt mond, véleményt kér az Állami Számvevőszéktől. Ugyanakkor az Állami Számvevőszékről szóló törvény szerint a Számvevőszék ellenőrzi a költségvetési törvényjavaslat vagy pótköltségvetési törvényjavaslat megalapozottságát, és az ellenőrzéséről jelentésben számol be az Országgyűlésnek.
A jelentés szigorúbb műfaj, mint a vélemény, hiszen a jelentést vizsgálati tapasztalatok, vizsgálati megállapítások alapozzák meg, és a megállapítások mögött a számvevőnek és a számvevő vezetőinek a szakmai felelőssége húzódik meg. A vélemény mögött nem áll, vagy jellemzően nem áll ellenőrzési megállapítás, ezért a véleményalkotót azt gondolom, ebben az esetben is megilleti a tévedés joga, szemben a jelentéssel - mint hangsúlyoztam -, ahol a megállapításokért törvényi felelősség is terheli a számvevőt, illetve a Számvevőszék vezetőit.
Ez a probléma, amiről itt bevezetőként szóltam, szakmai szempontból az előzetes, vagy a priori ellenőrzés gondját veti föl. Tudniillik azért, mert a számvevőszékek szerte a világon jellemzően nem foglalkoznak előzetes ellenőrzéssel, különösképpen nem foglalkoznak olyanfajta előzetes ellenőrzéssel, mint amiről most szó van.
Az Állami Számvevőszék ugyanakkor - mint ismeretes - ellenőrzi a költségvetési törvényjavaslatot, és ebben az értelemben is kivétel a magyar Állami Számvevőszék sok más, általunk ismert számvevőszék gyakorlatától és törvényétől. Vannak ugyanis természetesen az előzetes ellenőrzésnek előnyei, de súlyos hátrányai is.
Az előnyök között csak egyet említek, ami teljesen kézenfekvő, hogy tudniillik az előzetes ellenőrzés lehetőséget biztosít a Parlamentnek arra, hogy bizonyos hiányosságokat kellő időben korrigálni lehessen, illetve fölhívni arra a Kormány figyelmét.
Nagy hátránya viszont az előzetes ellenőrzésnek az, hogy az ellenőrző, jelen esetben a Számvevőszék belecsúszhat a döntési folyamatba, befolyásolhatja - akaratán kívül túlzott mértékben is befolyásolhatja - a törvényhozási folyamatot, ezáltal a felelősség, legalábbis elvileg, számára is fölvetődik a döntéséért, ami a későbbi ellenőrzés szempontjából a függetlenséget veszélyeztetheti.
(9.40)
(Boros László helyét Trombitás Zoltán foglalja el a jegyzői székben.)
Ez különösen abból a szempontból izgalmas, hogy - mint ismeretes - egy költségvetési döntéshozási folyamat nem pusztán jogi aktus, nemcsak számszaki, pénzügyi, közgazdasági összefüggések vitájáról van szó, hanem politikai kérdésről is. Sőt, talán ezt lehetne első jellemzőként felhozni: politikai, gazdaságpolitikai érdekek ütközéséről van szó - és nem lenne szerencsés, ha az Állami Számvevőszék a gazdaságpolitika kérdéskörébe keveredne.
Jelen esetben tehát ilyen dilemma húzódott meg a véleményalkotásunk mögött, és ezért a törvényességet vizsgáltuk elsősorban, a benyújtott törvényjavaslat törvényességét, továbbá a bevételek és egyes kiadások megalapozottságát tekintettük át - nem teljeskörűen, hiszen a költségvetési struktúrát alkotó több mint 200 cím közül 96 cím esetében történt változás, és fizikai képtelenség, az időbe nem fért volna bele, hogy minden változás mögé ellenőrzést rendeljünk.
Jogi szempontból, szeretném hangsúlyozni, nem emelhetünk kifogást a törvényjavaslattal szemben, hiszen törvényességi szempontból, formai szempontból rendben lévőnek találjuk. Ezt annál inkább szeretném hangsúlyozni, mert tavaly októberben, amikor az előző évi pótköltségvetési vita volt, komoly viták folytak a pénzügyi kormányzattal arról, hogy vajon mi is az a pótköltségvetés, és a tavaly benyújtott hasonló dokumentum megfelel-e az államháztartási törvény, a költségvetési törvény kívánalmainak.
Örömmel számolhatok be a tisztelt Országgyűlésnek arról, hogy akkori kritikai észrevételeinket, ajánlásainkat a Pénzügyminisztérium megfogadta, és a most tárgyalt dokumentum ebből a szempontból különösebb kifogást nem indokol.
Azért mondom, hogy "különösebb kifogást nem indokol", mert van azért egy kérdés, amiben a vélemények megoszlanak, és a bizottsági vitákban is e kérdés körül csoportosultak a vélemények. Nevezetesen arról van szó, hogy a pénzügyi kormányzat által eddig felhasznált központi tartalék vajon törvényes-e vagy nem törvényes. Az államháztartási törvény szerint az első félévben a Kormány a központi tartalék 40%-át használhatja fel. Mint ismeretes, a Kormány által benyújtott törvényjavaslat indoklása is tartalmazza: a felhasználás 7 milliárd forint volt - jóllehet, még nem vagyunk az első félév végén. A hétmilliárd ugye, több, mint a jóváhagyott központi tartalék 40%-a. Az 13,5 milliárd forint, és a 40%-a 5,4 milliárd forint lenne.
Mi az oka mármost annak, hogy a Számvevőszék mégis azt mondja, nem emel törvényességi kifogást e számok ellen? Ennek az az oka, hogy az államháztartási törvény "felhasználás"-t említ, és nem egyértelmű, mit jelent a "felhasználás". Azt jelenti-e, hogy effektíve elköltötték a pénzt, vagy pedig kötelezettséget vállalt a Kormány arra, hogy valakinek valamikor még majd ebből a tartalékból központi támogatást fog adni.
Nem hivatalos, de autentikus információink szerint - hiszen a Pénzügyminisztérium államtitkárától származik az információ - a költségvetési törvényjavaslat indoklásában jelzett 7 milliárd forintos felhasználás mögött effekitíve 3,6 milliárd tényleges elköltés húzódik meg - elvileg tehát még arra is mód van a pénzügyminisztériumi álláspont szerint, hogy a különbséget - a 7-nek és a 3,6-nak a különbségét - rendkívüli esetben netán nem költené el a Kormány.
Ez tehát az az indok, ez az a magyarázat, ami miatt az Állami Számvevőszék nagyjában-egészében és részleteiben a pótköltségvetési törvényjavaslat törvényességével, alaki-formai tulajdonságaival szemben nem emel kifogást.
Más a véleményünk közgazdasági, pénzügyi, számszaki szempontból. A miniszter úr is említette a bevételkiesés problémáját. Úgy látjuk, mai információnk szerint reális ez a 26,3 milliárd forintnyi prognosztizált bevételkiesés, ami a pótköltségvetési törvényjavaslatban megjelenik. És hadd legyek itt szerénytelen, hadd emlékeztessem a tisztelt Országgyűlést arra, hogy az 1993-as költségvetési törvényjavaslat általános vitájában magunk is túlzottnak tartottuk azt a reményt, ami a privatizációs bevételeket illette. Úgy is mondhatnám tehát, hogy ezek a várható bevételelmaradások a számvevőszéki előrejelzéseket is alátámasztják. Eddig tehát nincs vita az Állami Számvevőszék véleménye és a kormányzati előterjesztés között.
Van azonban egy olyan probléma, ahol már más a véleményünk - a miniszter úr erről ugyancsak említést tett -, tudniillik, miközben a bevételek sajnos kisebbek lesznek a reméltnél, a kiadások is kisebbek lehetnének a tervezettnél, ha ezeket a kiadásokat a pénzügyi kormányzat nem tervezné elkölteni. A mi véleményünk szerint itt nem pusztán arról a 3 milliárd forintnyi áfa-kompenzációról van szó, amiről a miniszter úr említést tett, hiszen nem 3 milliárd forinttal tervez többet költeni a kormányzat, hanem elkölteni tervezi azt a 17,7 milliárd forintnyi megtakarítást is, ami három tételből tevődik össze: az egyik a miniszter úr által is említett 6 milliárdos tartalékzárolás; a másik, ami jelentősebb tétel, a belföldi államadósság fejezetén belül 9,9 milliárd forintnyi várhatóan elmaradó kamatteher; és további 1,8 milliárd forintnyi egyéb lehetőség a megtakarításokban. Öszszesen tehát 17,7 milliárd forint - ami az előbbi 3 milliárdos áfa-kompenzációval együtt, ugye, 20 milliárdnál valamivel több.
Ezért tehát mi ezen a ponton lényegesebb többletköltést látunk, mint amiről a miniszter úr itt említést tett.
Ha végeznénk egy olyan - talán elméletinek tűnő - számítást, hogy a bevételkiesés mellett számba vennénk a várható megtakarítást is, akkor nem 30 milliárd lenne a hiány növekménye, hanem tízmilliárd alá kerülne; 8,6 milliárd forint lehetne. Ez kevesebb, mint 1%-a, pontosan 0,7%-a "csupán" az éves költségvetés kiadási oldalának. Erre mi azt mondjuk, hogy ez a szám - jóllehet, milliárdokról van szó - nem veszélyezteti, nem veszélyeztetné jelentősen az 1993-as költségvetési törvény végrehajtását.
A "jelentősen" szót azért hangsúlyozom, mert az államháztartási törvény akkor kötelezi a Kormányt pótköltségvetés benyújtására, hogyha a központi költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztető helyzet áll elő. Mi tehát ezt a helyzetet, ami Magyarországon 1993 június közepén-végén gazdasági szempontból fennáll, nem tekintjük olyannak, hogy jelentősen veszélyeztetné a központi költségvetés végrehajtását - noha természetesen nem tudjuk, hogy a következő hónapokban nem lesznek-e olyan körülmények, amelyek valóban jelentősen veszélyeztetik a központi költségvetés végrehajtását.
Törvényességi probléma természetesen itt nincs, hiszen a Kormány megteheti, hogy akkor is benyújt pótköltségvetési törvényjavaslatot, hogyha a jelentős veszélyeztetettség nem áll fönn - ez a probléma tehát nem törvényességi, hanem kifejezetten közgazdasági kommentár részünkről.
Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném megismételni a jelentésünkben leírt konkrét észrevételeinket az egyes kérdésekről, hiszen ott számos ponton próbáltunk rámutatni a megalapozottsággal kapcsolatos problémáinkra. Három kérdést szeretnék még befejezésként a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani.
Az egyik ezek közül, talán a legfontosabb, a központi tartalék problémája - amiről már említést tettem. A mi értelmezésünk szerint - a mi értelmezésünk szerint, hiszen azt kell mondani, hogy itt többfajta értelmezés létezik -, ha igaz az, amit a pótköltségvetési törvényjavaslat indoklása tartalmaz, hogy tudniillik hétmilliárd forintot ebből már elköltött a Kormány, továbbá ha igaz az, amit a miniszter úr említett, hogy tudniillik hatmilliárd forintot zárolni fog a Kormány és ezt nem költi el, akkor mindösszesen félmilliárd forintnyi tartalék áll rendelkezésére a Kormánynak a második félévben.
(9.50)
Ezzel szemben a miniszterelnökségi fejezet megfelelő címében 7,5 milliárd forint szerepel. Ez legalábbis formai szempontból nem egyértelmű, ezért azt javasoljuk, hogy a részletes vita során ezt a kérdést a pénzügyi kormányzat és a Számvevőszék közreműködésével a bizottságok majd tegyék egyértelművé.
A másik kérdés, amiről szintén szó esett - a miniszter úr is említette - az, hogy a pótköltségvetés megalapozottságába egy bizonytalanságot visz az a tény, hogy az áfa-ról szóló törvénymódosítás még nem született meg. Nem tudni ma még, hogy ez a törvénymódosítás megvalósul-e, nem is beszélve arról, hogyha megvalósul a törvénymódosítás, realizálható lesz-e a fogyasztáson az a többletbevétel, amiről a pótköltségvetési törvényjavaslat szól, magyarul és röviden tehát: az áfa miatt is van egy bizonytalansági pont a törvényjavaslatban.
Végül, de nem utolsósorban az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságtól remélt osztalék is bizonytalanságot takar, ugyanis a mi információink szerint az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság már más célokra kötötte le a tavalyi nyereségéből képzett osztalékát, tehát az ottani szándékok és a pénzügyi kormányzat reményei között jelentős diszkrepancia van.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésként szeretném hangsúlyozni tehát, hogy véleményt mondtunk és nem állítjuk azt, hogy tévedhetetlenek vagyunk, nem állítjuk azt, hogy csakis az ÁSZ véleménye lehet ezekben a kérdésekben mérvadó.
Véleményünket természetesen nem szubjektív álláspontokra, hanem a tényekre, a jogi előírásokra és a mögüttünk levő több mint hároméves ellenőrzési tapasztalatainkra alapoztuk.
Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
