KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha egy költségvetési vagy pótköltségvetési tárgyalást, illetve annak a parlamenti sorsát jelképesen egy akadályversenyhez hasonlítanám, akkor azt hiszem, a szociális bizottság az a pályaszakasz, ahol a legtöbb akadály vagy legnehezebb akadály vár a törvényjavaslat sorsára. Talán ez az a pályaszakasz, ahol a hármas akadály van, és utána még egy vizesárok is, amiben nagyot lehet bukfencezni. Ezt csak azért bocsátom előre, hogy érzékeltessem, hogy közel négyórás vita alakult ki a bizottságunkban a törvényjavaslat általános vitára való bocsátásáról. Az eredmény 9 támogató, 6 ellenszavazat volt tartózkodás nélkül. Ennek megfelelően a kisebbségi vélemény is el fog hangzani.
Anélkül, hogy meg akarnám enni a kisebbségiek kenyerét, egy-két gondolatot fölvillantok abból, ami itt fölmerült a vita során.
Alapvető problémánk volt, és ezt nagyon kérem is a tárca képviselőjétől, miniszter úrtól, hogy - mivel ez egy ennyire problémás bizottság - megfelelő erőkkel vonuljanak majd ki a vita további részére, illetve a részletes vitára. Teljes mértékben megértem azt, hogy a múlt szerdán, amikor egyszerre vagy 8-10 bizottságba kellett a minisztériumnak szakértőt állítani, akkor erre nem volt lehetősége, és csak egy személy tudta képviselni, aki nyilvánvalóan nem érthet mindenhez. De olyan képviselő legyen, aki nemcsak számszaki és költségvetési szakember, hanem egyúttal - hogy úgymondjam - szemfülész is, tehát aki segít számunkra láttatni is azt, amit hallunk, illetve egymásnak megfeleljenek a dolgok.
Tehát voltak dolgok, amik feltehetően a mi hozzá nem értésünkből adódtak, de ezek a gondok, problémák nem oldódtak fel igazán. Itt van például ez az oldalszámmal nem jelzett mérlege ennek az egész törvényjavaslatnak, és itt van a részletező rész, amelyik oldalszámokkal van ellátva. A két dolog, a két adatsor valahogy nem felelt meg egymásnak, és ezt több óra alatt sem tudtuk igazán egymással analógiába, illetve fedésbe hozni. Ezt a jelenlevő szakértő sem tudta számunkra teljes mértékben érthetővé tenni.
Megértjük azt, hogy milyen törvényi kötelezettsége van a Kormánynak arra, hogy ezt a pótköltségvetést beterjessze, ugyanakkor nem teljesen volt világos számunkra, hogyha már ezt meg kell tenni, akkor egyúttal még ilyen feladatokat is próbálunk megoldani vele.
Nagyon sok nyilatkozat elhangzott azzal kapcsolatban, hogy a pótköltségvetés és a vele kapcsolatos áfatörvény-beterjesztés, amiről ugyan elhangzott, hogy most ne essék szó, de mégis szó esett a bizottsági vitán, nem utolsósorban arra való, hogy elősegítse a vállalkozásélénkülést is. Ennek a költségvetésben, a pótköltségvetésben nem látjuk a garanciáit, a biztosítékait.
Itt többen szóvá tették már és elhangzott - nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni -, hogy a központi költségvetési szervek számára közel 14 milliárd forinttal több kiadást terveznek, jóllehet az expozéban mindig azt a 3 milliárdot halljuk, ami az áfa-törvény kompenzációjára van beállítva.
Tehát hogy ebből a plusz 14 milliárdból igazán hogyan lesz vállalkozásélénkülés? Megértjük és nem vitatjuk, nem is tudjuk megítélni ezeknek az indokoltságát. Bizonyára megvan ennek is a magyarázata.
Ami pedig a 3 milliárd kompenzációt illeti: bennünket, mint szakbizottságot, elsősorban az érdekelt, hogy ez csak a lakosság rászorult rétegeinek az áfa áthárításából eredő kompenzációjára vonatkozik, vagy a költségvetési szervek kompenzálására is. Gondolok itt elsősorban az egészségügyi szférára, amely, mint tudjuk, ugyancsak többletkiadásba kell, hogy verje magát az áfa-törvény miatt. Ha figyelembe vesszük, hogy pontosan erre az időpontra esik az egészségügyi reform második lépcsője, tehát a szakellátás és a kórházi ellátás reformja - amit különben sem tudtunk valami gálánsan anyagiakkal megbiztosítani -, akkor kételyek merülnek fel bennünk, hogy ezzel a megterheléssel hogy fog tudni megbirkózni.
(10.40)
Mindjárt a bizottsági ülés elején egy ügyrendi javaslaton kellett hogy túljussunk, ahol alig vittük a lécet. Ugyanis a javaslat arról szólt, hogy ameddig az ÁSZ-jelentést nem kapjuk meg, addig vegyük le a napirendről. Szerencsére ezen túljutottunk, és azóta az ÁSZ-jelentést is megkaptuk.
Szó volt már itt a büntetés-végrehajtás egymilliárdjáról, amiből, tudjuk, hogy 800 millió társadalombiztosítási tartozás, tehát ebből - mondjuk - a büntetésvégrehajtás helyzete igazán nem fog tudni javulni.
Ezzel együtt pozitívumnak tartotta a bizottságunk azt, hogy általában sehol nem csökkentették a kiadási előirányzatokat, mint ahogy azt a korábbi években már megszoktuk. Tehát ellentétben a korábbi évek gyakorlatával, pontosabban.
Tehát látjuk, hogy gondjaink vannak. Hogy mégis miért szavaztuk meg kilenc igennel? Azért, hogy a vitában ezekre a felvetéseinkre megkapjuk a megfelelő, és remélem, megnyugtató választ; hogy akik nem szavazták meg, azok miért nem, az pedig a kisebbségi véleményben hangozzék el. Köszönöm szépen. (Gyér taps a jobb oldalon.)
