PALOTÁS JÁNOS (független)
PALOTÁS JÁNOS (független)
PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelenlegi parlamenti beszédemre készülve egyfajta rendszerbe szerettem volna szedni gondolataimat, mégis ennek elkezdése előtt muszáj, hogy reagáljak az előttem elhangzott néhány felvetésre, elsősorban Grezsa Ferenc képviselőtársam záró gondolataira, hogy ne tegyük politikai kérdéssé ennek a napirendi pontnak a tárgyalását, és ennek kapcsán folyamatosan hangsúlyozta, hogy nem ez a Parlament, nem ez a Kormány hátráltatja a társadalombiztosítási önkormányzatok megalakulását.
Itt néhány apró dologra szeretném képviselőtársam figyelmét felhívni. Nem tartom feltétlenül dicsérendőnek, hogy egy négyéves parlamenti ciklus harmadik évének végén, sőt már negyedik évének elején jutottunk el odáig, hogy talán felállhat a társadalombiztosítási önkormányzat, amennyiben az előterjesztő képviselő urak ezt nem akadályozzák meg.
A társadalombiztosítási önkormányzat érdemleges törvényjavaslata már 1988-89-ben elkészült, és amit módosított rajta ez a Parlament és ez a Kormány az az, hogy a Kormánynak gyakorlatilag egy lényegesen nagyobb beleszólási jogot adott a társadalombiztosítási önkormányzatokba. Tehát a '90-es politikai rendszerváltásunk utáni parlamenti és kormányzati munka a gyakorlatban a társadalombiztosítási önkormányzat kormányzati függőségének erősítését jelentette egy egyébként korábban kész törvényjavaslat és törvénytervezet kapcsán.
Szakmai változtatásra egyetlen területen került sor: szétválasztottuk az egyészségügyi és a nyugdíjbiztosítási rendszert. Ez az egyik kiemelés.
A másik: Grezsa Ferenc képviselőtársam azt mondta, nem ez a Kormány teszi évről évre, hogy a társadalombiztosítás terhére, az oda befolyt biztosítási díjak terhére olyan kiadásokat kényszerít a társadalombiztosításra, amelyek egyébként a Kormányt, a költségvetést terhelnék. Azt mondta képviselőtársam - szó szerint emlékszem a mondataira -, hogy 1990 óta ez már nem így van. Felhívom a figyelmét, hogy meg kellett volna hallgatni az elmúlt három év költségvetési vitáját, ahol kivétel nélkül minden alkalommal elhangzott, hogy továbbra is éves átlagban közel 20-40 milliárd forintnyi az a kiadás a társadalombiztosítás költségvetésében, amely egyébként szakmailag megalapozottan a költségvetést terhelné, hiszen biztosítási díjfizetéssel, biztosítási jogviszonnyal nem alátámasztott, de a társadalombiztosítás terhére kerül kifizetésre.
Ezt a gyakorlatot egy új Kormánynak és egy új Parlamentnek valóban meg kellett volna szüntetnie 1990-ben, de nem tette. Úgyhogy ez az a Kormány, amely továbbra is rendkívül deficites - ha úgy tetszik - fizetésképtelen helyzetben tartja a társadalombiztosítást, ezáltal nem biztosítva lehetőséget arra, hogy kötelezettségének - mondjuk -, az értékálló nyugdíjrendszer bevezetésének eleget tegyen.
Azt is szeretném hozzátenni - és ez talán már Surján miniszter úr gondolataihoz is kapcsolódik -, hogy szerettem volna az előbbi felvetésében esetleg azt hallani, hogy ha a Kormány múlt héten visszavonta a saját javaslatát, akkor ösztökélhette volna saját képviselőit arra, hogy ők is vonják vissza, hiszen érdemi változás a két javaslat között nincs. Tehát, ha a Kormány értelmező rendelkezése késlelteti vagy veszélyezteti a társadalombiztosítási önkormányzat megalakulását, akkor ugyanazt megtette két kormánypárti és egy fiatal demokrata képviselő törvényjavaslata vagy törvénymódosítási javaslata is. Úgy gondolom tehát, nyugodtan feltételezheti és értheti a tisztelt Ház, hogy a képviselő urak javaslatukat kormánytámogatással tartják napirenden és próbálják ezen a Parlamenten keresztülvinni.
Rátérve az egész gondolati körre, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy voltaképpen az egész vita - akár a Kormány elvi állásfoglalás-tervezete, akár a képviselő urak módosító indítványa - egyetlen kérdéskör körül mozog: akörül, hogy az általunk 1991. végén elfogadott társadalombiztosítási önkormányzatok felállítására vonatkozó törvényben egyértelműen értelmezhető-e, hogy ki az az országos munkaadói szervezet.
Tehát mindössze ezen egyetlen témakör körül folyik a vita. Mert, ha értelmezhető és egyértelműen értelmezhető - és ez bizonyítható - az 1991-es törvényben az országos munkaadói szervezet, és ha ebben nincs törvényi értelmezési vita, akkor - azt gondolom - feleslegesek azok az előterjesztések, amelyek ma a Ház előtt vannak. Miután meggyőződésem, hogy ez értelmezhető, ezért nem került sor annak idején egyébként a törvény vitája kapcsán általam törvénymódosító indítvány beterjesztésére. Ezért kell ma elvben elnézését kérnem a tisztelt Háznak, hogy módosító indítványt indokló országgyűlési képviselőként állok a tisztelt Ház előtt, nem pedig az értelmező rendelkezés benyújtójaként. Meggyőződésem, ha nem kellően kodifikálható az 1991-es törvény, akkor kötelezettségem lett volna, akár önálló törvénymódosító indítvánnyal ezt megtennem, hiszen ma Magyarországon az egyetlen létező és a nemzetközi jognak is megfelelő, a nemzetközi jogi szervezetek által teljes jogú tagsággal elfogadott országos munkaadói szervezet vezetője vagyok.
Ennek a szervezetnek az 1991. évi felvételét a nemzetközi munkaadói szervezetbe magam képviseltem, magam voltam jelen a nemzetközi munkaadói szervezet kongresszusán, ahol egyhangú határozattal fogadták el azt a magyar munkaadói szervezetet, amely megfelel minden magyar és nemzetközi jognak a munkaadói szervezetek kodifikálásában.
(17.30)
Ezért legalábbis úgy gondolom, hogy ha ebben az országban létezik ilyen szervezet, létezik ennek munkatársa vagy ha úgy tetszik, szakmai vezetője, akkor, ha gondja van a Kormánynak jogszabályértelmezésben, vagy gondja van két MDF-es képviselőnek ez értelmezésben vagy a fiatal demokraták profizmusára jellemző képviselőtársának e területen szakmai kételyei vannak, akkor talán meg kellett volna kérdezni.
E megkérdezés kapcsán akár én, akár bármely munkatársam, vannak egypáran, akik a munkaadói szervezetek területén jártasak, tagjai a nemzetközi munkaadói szervezetek végrehajtó bizottságának és szakmai kollégiumának, valószínűleg képesek lettek volna számukra kodifikálható, érthető, egyértelmű álláspontot és állásfoglalást adni arról, hogy mit vagy mely szervezetet kell és hogyan országos munkaadói szervezetnek tekinteni.
Nem kérhetek mégsem elnézést a hozzászólás miatt, mert a felsorolt személyek vagy nem tartottak igényt kételyeik eloszlatásában e terület magyarországi szakértőire, vagy ha megkapták a megfelelő tájékoztatást, akkor azt igyekeztek előterjesztésükben - ez egyértelműen a Kormány elvi állásfoglalására vonatkozó előterjesztésre vonatkozik - elhallgatni, és abban olyan homályos mondatokkal kezdtek és fogalmaztak, hogy "vita merült fel", "kétely fogalmazódott meg az értelmezésben". Én azt gondolom, hogy nem merült fel vita, egyértelmű álláspontok állnak egymással szemben: az egyik álláspont az, hogy Magyarországon van és működik a munkaadói szervezetek megfelelő összhangja és működési modellje, és van egy Kormány, amely befolyást akar találni és gyakorolni a társadalombiztosítás önkormányzatára közvetlen módon is, tehát oly módon, hogy az önkormányzatban jelentős helyet kíván magának.
Fontos felhívni e törvénymódosító javaslat kapcsán a figyelmet arra is, hogy mit jelent az, ha két kormánypárti képviselő mellett a fiatal demokraták képviselője is csatlakozik a Kormány előterjesztéséhez?
Én azt gondolom, hogy ez ebben az előterjesztésben több szempontból is etikátlan, a tisztelt Ház előtt talán más módon kellene politikai szerepeket vállalni.
Tudni kell és azt gondolom, a tisztelt Házban valamennyi képviselőtársam tudja, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége működése során az elmúlt három évben gyakorlatilag mindent megtett annak érdekében, hogy ne alakuljanak meg a társadalombiztosítási önkormányzatok. Ez módosító javaslataikra, bizottsági állápontjaikra tekintettel éppúgy elmondható, mint a Parlament plenáris ülésén e témakörben elmondott gondolataikra.
Én azt gondolom, hogy ha egy politikai szervezetnek ez az álláspontja, ezt megteheti. Ha ez az álláspontja nem egyezik meg a társadalmi akarattal, és elképzeléseikkel ellentétben több mint hárommillió ember elment szavazni és úgy gondolta, hogy szeretné, ha a Kormány közvetlen felügyeletéből vagy közvetlen irányításából kikerülne a társadalombiztosítási önkormányzat, akkor egy halk elnézéskéréssel talán meg lehetett volna fogalmazni, hogy más volt a szakmai véleményünk, de tiszteletben tartjuk a társadalmi akaratot.
Nem gondolom, hogy etikus azonban mindenáron a saját gondolat érvényesítésével akár még a Kormány előterjesztéséhez is csatlakozni, és még egyszer megpróbálni megakadályozni a társadalombiztosítási önkormányzatok felállását. Olyan áron is egyébként, amely egy ellenzéki politikai párttól szinte elképzelhetetlen, olyan áron, hogy a Kormány befolyását a társadalombiztosítási önkormányzatban támogassa, tehát egyértelmű álláspontjával és véleményével elősegítse, hogyha sikeres az előterjesztés, akkor a Kormány a társadalombiztosítási önkormányzatokban direkt befolyást szerezzen.
Erre profizmussal, szakértelemmel, sok mindennel rendelkező ellenzéki politikai erők nagyon ritkán tesznek ilyen irányú lépéseket.
Mi a megoldás, mi az, amellyel egyértelműen állítható, hogy maga a '91-es törvény is kodifikáltan pontos - ebből az egy kérdéskörből egyébként -, azaz értelmezhető, hogy mi a munkaadói szervezet. Ez egy sajátos és a nemzetközi jognak megfelelő magyar helyzetből vezethető le. De ha mégis igényli a törvénymódosítási javaslat, hogy a Kormány értelmezési vágya az, hogy a törvényben pontosítottan kerüljön megfogalmazásra a munkaadói szervezet kodifikációs szövege, akkor azt gondolom, és ehhez igyekeztem módosító indítványommal javaslatot tenni, a következő kiegészítés ezt egyértelművé teszi.
"Azon szervezeteket lehet és kell a törvény által a munkáltatók országos érdekképviseletének tekinteni, amelyek a Magyarország által is elismert ENSZ Munkaügyi Szervezet, az ILO által megfogalmazott munkaadói szervezetek elvárásainak megfelelnek, így rendes tagjai a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretén belül működő Nemzetközi Munkaadói Szervezetnek."
Sok volt szocialista országban ez a jogértelmezés gondot okozna, mert az Országos Munkaadói Szervezetnek ilyen, a nemzetközi joggal is összhangban szereplő szervezete nincs. Büszkék lehetünk arra, hogy Magyarországnak 1991 óta ellenszavazat nélkül elfogadott ilyen szervezete van.
Tehát a magyar jog összhangban van a nemzetközi joggal és Magyarországon létezik a nemzetközi jogszabályok által is elfogadott Országos Munkaadói Szervezet. Így nincs akadálya annak, hogy a nemzetközi joggal összhangban a magyar törvényértelmezés is egyértelművé váljon, és ez a munkaadói szervezet legyen, amely a delegálási jognak eleget tehet.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a delegálási jog nem teszi kötelezővé ennek a munkaadói szervezetnek a számára, hogy kizárólag saját szakembereit delegálja a munkaadói oldalra, hanem mód van arra, hogy a Magyarországon ma működő, az Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalában évek óta együtt dolgozó kilenc munkaadói szervezet által közösen és egyhangúlag elfogadott arányokban más szakmai, területi munkaadói szervezetek jelöltjeit ez a szervezet delegálja. Tehát nincs akadálya annak, hogy a jogszabály egyértelművé váljon.
Persze a nemzetközi jog nagyon szigorú és nem engedi meg, nemcsak a magyar jog összhangjában - ahogy Hack Péter képviselőtársam elmondta -, hanem a nemzetközi jogban sem engedi meg, hogy mindig sajátos érdekek szerint fogadjunk el egyes területeket és szervezeteket, hol munkaadónak, hol munkavállalónak, hol közalkalmazottnak, hol valami egészen más egyesületnek, hanem konkrétan előírja, hogy kik lehetnek, milyen paramétereknek kell megfelelni, és ennek azon két szervezet, amely a képviselőtársaim előterjesztései kapcsán szeretne állami és önkormányzati beavatkozáshoz jutni a társadalombiztosítási önkormányzatban, nem felel meg, tehát a módosító indítvány ezen része önmagában értelmetlen.
Fel kellene hívnom ezek után a figyelmet arra, hogy mi történik akkor, ha képviselőtársaim a jogszabályt egyértelművé, kezelhetővé, mindenki által használhatóvá tevő módosító indítványai elfogadásra kerülnek.
Hát bizony, néhány nagyon apró ellentmondással most már igazán találkoznánk a társadalombiztosítási önkormányzatokra vonatkozó törvényben. Csak apró figyelemfelhívás ezen belül, hogy számos szervezet kettő, három vagy négy munkaadói szervezetnek is tagja ebben az országban, tehát számos olyan szervezet van, amely tagja mondjuk a Vállalkozók Országos Szövetségének, a Gyáriparosok Országos Szövetségének, jellege miatt bekapcsolódott a Magyar Gazdasági Kamara tagságába, és még tevékenysége alapján egy szakmai munkaadói szervezetben is tagsággal bír.
Érdekes lenne megkérdezni az előterjesztőktől, hogy ezen esetekben a delegálással mind a négy szervezet, három szervezet, egy szervezet élhet-e, pedig egy járulékbefizetésről van szó, hiszen nyilvánvalóan csak egy vállalat, egy munkaadó áll a dolgok mögött önmagában.
Persze ebben az esetben arra is fel kellene hívni a figyelmet, hogy az előterjesztők véleménye alapján valamennyi magyar, az egyesületi jog alapján most már egyébként nem kötelező tagsággal, hanem szabad tagsággal rendelkező munkaadói szervezetnek át kellene adnia a társadalombiztosítás számára a teljes tagnyilvántartását betekintésre, sőt állandó ellenőrzésre, és e tagnyílvántartáshoz ebből adódóan, természetesen az állam is megfelelő módon hozzáfér.
(17.40)
El kell mondani, hogy a szabadtagságú munkaadói szervezetek nem azért jöttek létre, hogy tagsági nyilvántartásukkal és ezen belüli gazdasági potenciáljukkal egyértelműen rendelkezzék a Kormány, és ezt más tárgyalási pozíciókban megfelelően felhasználhassa. Azt hiszem, hogy ilyen helyzetet teremteni, mondjuk egy demokratikus parlamentben, nem kellene.
Arra is felhívnám a figyelmet: az előterjesztők apró dolognak tekintették, hogy akkor egy kicsit módosítani kell a pontosítás érdekében a társadalombiztosítási önkormányzat felállításának határidejét. Ezzel a "néhány napos" laza megfogalmazással ellentétben az előterjesztés az elfogadott törvényjavaslat után 40 napot ad arra, hogy megfelelő számarányokkal és egyebekkel felálljon a társadalombiztosítási önkormányzat. Ez a nap nem "egy-két nap", hanem egy valódi késleltetést jelentene.
Itt is meg kell említeni, hogy - és erre képviselőtársaim már korábban felhívták a figyelmet - javaslatuk szerint bekerülne a társadalombiztosítás munkaadói oldalára az állam és bekerülne az önkormányzati testület mint munkaadó. Tudni kell, hogy ezeknek mind a bérkereteit, mind a járulékkereteit a Parlament - nem kevés mértékben a Kormány előterjesztése alapján - fogadja el és határozza meg, tehát önmagukban teljesen érzéketlenek arra, hogy a társadalombiztosításban milyen járulék-nagyságrendek kerültek befizetésre. Számukra igazán nagy jelentősége a járulékkulcs emelésének nincs - abban az esetben, ha a Kormány garantálja, hogy a költségvetésben olyan előterjesztést ad a finanszírozásukra, ami számukra ezt a plusz bér- és plusz járulékterhet megfelelően biztosítja.
Ilyen helyzetet egy konszenzuskényszerben működő munkaadói oldalon természetesen nem lehet - meggyőződésem szerint nem lehet - teremteni.
Nem más tehát a beterjesztés, mint annak megfogalmazása, hogy egy részben pragmatikus párt és képviselői - a fiatal demokraták képviselője és a Magyar Demokrata Fórum két képviselője - egy szakmai kérdésben önálló törvénymódosítási indítványt terjesztettek be. Mindannyian azt fogalmazták meg, hogy mindössze segíteni akarják e terület működését. Szeretném elmondani: súlyos zavarok vannak annak a Parlamentnek a működésében, ahol értelmezésre törvényjavaslattal olyan három képviselőtársnak van lehetősége és van módja beterjesztéseket a Parlament elé hozni, majd bizottságokkal azokat általános vitára alkalmasnak minősíttetni, akik valószínűleg életükben még a környékén nem jártak munkaadói szervezeteknek, életükben nem olvastak még, de nem is hallottak még arról, hogy mit jelent a munkaadói szervezet, ez milyen jogosítványokat követel meg a magyar munkaadói szférában, a nemzetközi munkaadói szférában, ennek milyen a nemzetközi és hazai felépítése.
Azt gondolom, ezek a működési zavarok megjelenhetnek bármely parlamentben, ami azonban nem jellemző a parlamentekre, az az, hogy szakmai bizottságok az ilyen előterjesztéseket általános vitára alkalmasnak minősítsék.
Szeretném tehát felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy nem lehet sem az eredeti, sem az előterjesztők módosító indítványainak formájában ezt a törvénymódosítást elfogadni.
Szeretném arra is felhívni a figyelmet - hiszen mind az előterjesztők, mind a Kormány képviselői arra a hivatkozásra alapoztak, hogy a munkaadói szervezetek között vita van -, hogy nincs vita: az Érdekegyeztető Tanács törvényben rögzített szervezet, az Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldala működik, az Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalának kilenc szervezete egyhangúlag, konszenzussal megállapodott a delegálás szabályaiban. Semmi vita nem merülhet föl tehát ebben a kérdésben. A törvénymódosító indítvány tehát semmi mást nem jelent, mint hogy a Kormány egy sikertelen Érdekegyeztető Tanács-beli tárgyalását követően az akaratát hatalmi pozícióval, a Parlamenten keresztül kívánja érvényesíteni. Ha ezt megteszi, legalább - úgy gondolom - jeleznie kellett volna.
Az előterjesztők véleményének elfogadása mintegy egyharmados súlyt jelentene a munkaadói oldalon a Kormány beavatkozásában. Azt gondolom, hogy aki a munkavállalói oldalon végrehajtott szavazásokat, valamint a választást figyelte, felfigyelhetett rá, hogy kellő energiával és talán nem várt súllyal tudott megjelenni néhány munkavállalói szervezet e választási kampányban, mert kellő kormánybefolyással bírt - ez feltehetően jelentősen megnövelte pénzügyi forrásait. Így a munkavállalói oldalon már létezik a Kormánynak egyfajta közvetett befolyása. A munkaadói oldalon ezt el kellene kerülni.
Én azonban szeretném képviselőtársaimat megnyugtatni: el is fogjuk kerülni. Ez a törvényjavaslat ugyanis így nem kerülhet elfogadásra … (Taps a függetlenek soraiból.) …, de természetesen megteheti a kormánytöbbség, pláne, ha élvezi a fiatal demokraták ez esetben is megtörténő támogatását - talán ez egyre gyakoribbá válik majd. Ha tehát ez keresztülmegy a tisztelt Házon, abban az esetben sem lesz kormánybefolyásoltságú önkormányzati munkaadói oldala a társadalombiztosításnak. Az Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalán szereplő kilenc munkaadói szervezet ugyanis egyértelműen delegálta jelöltjeit, és egyhangúlag kinyilvánította, hogy amennyiben a Parlament a munkaadói oldalon állami befolyásoltságot erőszakolna a társadalombiztosítási önkormányzatra, úgy a kilenc munkaadói szervezet nem fog élni delegálási jogával: jelöltjeit visszavonja. (Taps a függetlenek soraiból.)
Szeretném elmondani, hogy nem lesz olyan társadalombiztosítási munkaadói oldal, amelynek tagjai a hazai munkaadó szervezetek, valamint a Kormány és az önkormányzat. Vagy csak a munkaadói szervezetek fognak a munkaadói oldalon ülni, vagy kizárólag a Kormány fog önmagával beszélgetni azon az oldalon is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
