HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság ülésén, amikor ezt a kérdést tárgyaltuk, bejelentettük, hogy kisebbségi véleményt szeretnénk mondani. Nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy a többség miért nem állít előadót ebben az ügyben. De mivel a bizottság három alkalommal foglalkozott a kérdéssel, és nagyon sok érv elhangzott - elsősorban jogi érvek - a javaslat ellen, ezért tisztelettel szeretném a kisebbség véleményét ismertetni, azt előrebocsátva, hogy a bizottság többsége az általános vitára bocsátás mellett foglalt állást. Ebben a bizottságban is az előbb említett két párt, a szabaddemokraták és az MSZP képviselői szavaztak ellene a javaslatnak.
(16.50)
Ennek a szavazatunknak alapvetően két oka volt. Az egyik oka az, hogy megítélésünk szerint a javaslat, amely több formában került a bizottság elé, a jogbiztonságot és a jogegységet veszélyezteti.
Szeretném elmondani azt, hogy a javaslat hányatott sorsot élt át a bizottság ülésén, hiszen - ahogyan Grezsa képviselő úr elmondta - ezt a javaslatot benyújtotta az MDF két képviselője és a FIDESZ képviselője, a képviselők, az Országgyűlés tagjai, csak az önkormányzati választás után kapták kézhez ezt a javaslatot, de ahelyett, hogy ennek a tárgyalására került volna sor, a Kormány nyújtott be egy elvi állásfoglalás-javaslatot, amit június 7-én az alkotmányügyi bizottság kézhez kapott. Majd ugyanezen a napon, hétfőn, tehát június 7-én kézhez kapva egy új változatban terjesztette elő a Kormány az elvi állásfoglalás-javaslatát, amiben expressis verbis leszögezte, hogy a Kormány és az önkormányzatok képviseletét szeretné biztosítani.
Ezt a javaslatot a bizottság június 8-ai ülésén, tehát egy nappal később a Kormány visszavonta, elfogadva azokat az érveket, amelyeket akkor a bizottságban elmondtunk, nevezetesen, hogy az elvi állásfoglalás formájában nem megoldhatók azok a szándékok, nem kivitelezhetők azok a szándékok, amelyeket a javaslat tartalmaz.
Ezt követően került elő újra a képviselők által benyújtott javaslat, aminek a sorsa bizonyos értelemben osztja az elvi állásfoglalás sorsát, hiszen itt is bizonyos összehangolatlanságok figyelhetők meg. A képviselők most a hétvégi postával, ugyanazzal a géppel írott, tartalmilag gyakorlatilag megegyező módosító indítványt, két különböző kormánypárti képviselői aláírással kaptak kézhez, és két különböző számon is szerepelnek ezek a módosító indítványok. Tehát némi aggály merülhetett fel a tekintetben, hogy ezek a javaslatok kellően átgondoltak. De ha átgondoltak is, mindenesetre szeretném visszaidézni a mai ülés elején elhangzott, az elnök úr által elmondott figyelmeztetést, hogy a lakosság többsége szeretne hinni a törvények komolyságában.
Ebben az ügyben véleményünk szerint az előterjesztők, mind az elvi állásfoglalás előterjesztői, mind a törvényjavaslat előterjesztői ezt a hitet ingatják meg. Hiszen az Országgyűlés 1991. december 18-án alkotta meg a törvényt, és beszereztem az eredeti előterjesztést, az 1991. júniusban előterjesztett, Surján miniszter úr által előterjesztett javaslatot. Ezt a javaslatot a vitatott kérdésben szó szerinti azonos tartalommal terjesztette elő a Kormány, és akkor nem is volt vita a tekintetben, hogyan fognak felállni ezek az önkormányzatok.
A javaslat indokolása elmondja, hogy az önkormányzatok nem veszik át teljes egészében a kormányzati felelősséget a társadalombiztosítás igazgatásában, hanem az irányítás jogai megoszlanak az Országgyűlés, a Kormány és a biztosítási önkormányzatok között. Ennek megfelelően rögzítette akkor a miniszter úr előterjesztésében a javaslat az önkormányzatok felépítését. Tehát ez egy három lábon álló intézményt feltételezett, aminek egyik eleme lenne az önkormányzat, amely önkormányzat, mint ahogy Grezsa Ferenc is elmondta előterjesztésében, mindkét önkormányzat két elemből áll: a munkáltatók és a munkavállalók képviselete delegál.
Ebben a vonatkozásban a munkavállalói képviselet oldaláról vetődött fel a vita, ahol a munkaadókat képviselni hivatott, Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel rendelkező szervezetek minden vitát megelőzendően szerették volna a nemzetközi egyezményekkel egyezően a képviseletüket biztosítani. Ezt követően vetődött fel az MDF és a FIDESZ képviselője által előterjesztett, illetőleg a Kormány által előterjesztett javaslat, amely a Kormány által előterjesztett javaslatban a Kormány képviseletét, és a képviselők által most elmondott módon csak az önkormányzatok képviseletét volt hivatott biztosítani.
Az a jogi érv, hogy ez a javaslat a jogbiztonságot és a jogegységet kockáztatja, válasz nélkül maradt a bizottság ülésén, ahol is megfogalmazódott, hogy munkaadói érdek-képviseleti szervnek tekinthető-e a Kormány, illetőleg az önkormányzatok érdek-képviseleti szerve? És erre a javaslatra két szempontból is nemleges a válasz. Ez a kérdés, hogy munkaadói érdekképviseletnek minősül-e a Kormány, illetőleg az önkormányzati érdekképviselet, már felvetődött az alkotmányügyi bizottság ülésén a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény vitájában. Ekkor a Kormány elzárkózott, és az Országgyűlés többsége ennek megfelelően úgy foglalt állást, hogy sem a Kormány, sem az önkormányzati érdekképviseletek nem munkaadói érdek-képviseleti szervek. Ezért került be a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe az a megfogalmazás, hogy a munkáltató az állami, illetve önkormányzati költségvetési szerv.
Tehát az önkormányzati érdek-képviseleti szerv, mint munkáltató, nem kerülhet szóba, mint munkáltatói érdek-képviseleti szerv pedig ezen szervezetek, tehát a TÖOSZ, a Grezsa úr által említett TÖOSZ-szervezetek alapszabálya értelmében sem kerülhet szóba, hiszen a munkaadói érdek-képviseleti szerv funkciót ez a Települési Önkormányzati Szövetség nem vállalta fel, mint társadalmi szervezet. Tehát ezek a szervek más jogszabályokban egészen más minőségben szerepelnek, tehát az egyesületi törvény értelmében az önkormányzatok érdek-képviseleti szervei, és nem munkaadói érdek-képviseleti szervek, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben pedig ezek a szervek egyáltalán nem kerülnek elő, mint munkaadói szervek.
Tehát az a javaslat, amelyet a képviselők most előterjesztettek, a jogrendszer egyéb elemeivel ellentétes megoldásokat akar bevezetni, és súlyosan kockáztatja a jogrendszer stabilitását és biztonságát. Hozzátéve azt, hogy meglehetősen megkérdőjelezhető az is, hogy a törvény elfogadásától - tehát még egyszer mondom: '91. december 28-ától - mostanáig eltelt idő, az előterjesztés aláírása május 18-a, ha jól emlékszem, addig eltelt időben senkinek nem jutott eszébe ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ezzel szemben most, amikor az önkormányzatok megalakulása ezen a héten várható, az Országgyűlés ebben a kérdésben egy olyan törvényt hoz, amely átalakítja a korábbi rendszert, és a korábbi rendszer elvárásaival ellentétes megoldást tartalmaz, ez meglehetősen aggályos.
Szeretném figyelmeztetni a tisztelt Házat, hogy mennyi problémát okozott a jogalkalmazásban az, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvényeket magunk hol elvi állásfoglalásokkal, mint a szövetkezeti törvény módosításánál, hol saját magunk által újabb törvénymódosításokkal, mint ahogy szintén a szövetkezeti törvénynél és a kárpótlási törvénynél, és ebben az esetben a társadalombiztosítási önkormányzati törvénynél is magunk változtatjuk meg. Ez a jogbiztonságot súlyosan kockáztatja, a jogba vetett bizalmat aláássa.
Köszönöm a figyelmet. Ezért nem támogatta, ezeket az érveket felsorakoztatva nem támogatta a bizottság kisebbsége az általános vitára bocsátást. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
