DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyorsan belekezdek, hátha más vélt vagy valós személyes megtámadtatás okán képviselőtársaim kétperces reakcióra nem kívánnak jelentkezni.
Én magam - bár ezt eléggé furcsállom - egy kérdésben hasonlóképpen gondoltam eljárni a mai nap folyamán, mint azt Palotás János tette; nem sok közös van bennünk, különösen nem politikailag. Én is arra készültem, hogy néhány pontban összeszedem azokat az érveket, amelyeket a FIDESZ frakciója nevében a benyújtott törvényjavaslattal - és ezt hangsúlyozni szeretném: a törvényjavaslattal - kapcsolatban el szerettem volna mondani. De itt ennek a napirendi pontnak az elmúlt másfél-kétórás tárgyalása során annyi minden hangzott el, hogy én is kénytelen vagyok feladni a korábbi elképzeléseimet, és reagálni vagyok kénytelen a vita során, vagy a vita előjátéka során - hisz minden izgalmasabb együttlétet ilyen előjáték szokott megelőzni - elhangzott mondatokra vagy gondolatokra. Tehát ezekre mindenféleképpen reagálni szeretnék.
Legeslegelőször is Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak a napirendi szavazás kapcsán elmondott ügyrendi javaslatával kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy én, aki lassan másfél éve járok a házbizottságba, szíves örömest veszem, ha csütörtök délután öt óra után a házbizottság még így hétfő délutánonként vagy kedden is folytatódik a plenáris ülésen, bár ez a Ház működése szempontjából nem biztos, hogy a leghatékonyabb. Én azt gondolom, sokkal egyszerűbb, ha az adott frakció meghatalmazott képviselője, aki részt vesz a házbizottság ülésén, tudja, hogy a frakciónak mi az álláspontja. Első, második vagy harmadik napirendi pontként kívánja-e megtárgyalni az általa politikai, vagy a tévéközvetítés szempontjából, más figyelembe veendő politikai érdek szempontjából fontosnak gondolt napirendi pontokat. Kóródi Mária lehet a tanúm, akivel még a saját személygépkocsiján hagytuk el a Parlament épületét, hogy Kóródi Mária egyáltalán nem indítványozta azt - legalábbis csütörtökön a házbizottságban -, hogy ezt a kérdést első napirendi pontként tárgyaljuk. Hogy ennek a kérdésnek a politikai jelentősége csütörtök délután és hétfő kora délután között derült ki, azt nem tudom.
Azt az állítását pedig mind Kuncze Gábornak, mind mindenki másnak, akik azt gondolják, hogy a most tárgyalt törvénymódosítás… tehát azokat az állításokat, amelyek viszont arra vonatkoznak, hogy ez a most tárgyalt törvénymódosítás hátráltatja vagy lehetetlenné teszi a társadalombiztosítási önkormányzatok felállását, azt egyszerűen valótlanságnak gondolom.
Ugyanúgy érzem, hogy Hack Péter részéről is pusztán csak kifejezett rosszhiszeműségnek lehet azt venni, amikor egy bizottság kisebbségi véleményének tolmácsolásakor - amely bizottság egy indítvánnyal kapcsolatban alakítja ki az általános vitára alkalmasság vagy alkalmatlanság kérdésében a döntését - a benyújtott módosító indítványokat minősíti, és nem az indítványról beszél.
(18.10)
Ha, teszem föl, a Kormány vagy a Szabad Demokraták Szövetsége vagy bárki más benyújtja a magyar választójogi törvény módosítását, és a benyújtott törvény általános vitára való alkalmasságát vagy alkalmatlanságát tárgyalja meg az alkotmányügyi bizottság, s valamely képviselő - bárhonnan - egy olyan módosító indítványt fűz ehhez a törvényjavaslathoz, hogy a nők vagy a kékszeműek nem szavazhatnak, ennek a módosító indítványnak a lététől függetlenül egy benyújtott törvénymódosítás lehet általános vitára alkalmas vagy alkalmatlan. A Frajna, Grezsa és Pokorny képviselő urak által benyújtott törvénymódosítás általános vitára való alkalmasságát vagy alkalmatlanságát egy, a törvényjavaslathoz más által - jelen esetben Kulin Sándor által - benyújtott módosító indítvány tartalma egyáltalán nem befolyásolja. Nem is egészen értem, a szezont a fazonnal miért kell összekeverni akkor, ha emögött nem kifejezett rosszhiszeműség húzódik meg.
Ugyanúgy azt gondolom, amikor Hack Péter egy törvénymódosítás kapcsán a polgároknak a jogbiztonságba vetett hitéről beszél, én szívesen idézném az emlékezetébe, hogy például a Szabad Demokraták Szövetsége - három másik párttal együtt - partnere volt azoknak a törekvéseknek, amely törekvések arra vonatkoztak, hogy eddig két alkalommal a már beindult üzemi tanácsi választások menetében próbáljunk változtatásokat eszközölni. Akkor sem a Szabad Demokraták Szövetségének, sem más pártnak, leszámítva - most viszonoznom kell Kósáné Kovács Magda gesztusát - a Magyar Szocialista Pártot, semmifajta aggálya nem volt a jogbiztonsággal kapcsolatban; azzal kapcsolatban, hogy teszem föl, valóban olyan élőnek és megváltozhatatlannak gondolták az üzemi tanácsi választásra készülő szakszervezeti funkcionáriusok a törvényt, hogy ők már tényleg választási bizottságokat szerveztek akkor, amikor a FIDESZ, az SZDSZ, az MDF és másik két párt, a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt által benyújtott törvénymódosítás kapcsán a beindult üzemi tanácsi választásokat már két alkalommal elhalasztottuk. S éppen ezért ezt a példát idéztem ide - bár más példákat is idézhetnék -, mert ez ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik, és akkor sem Hack Péter, sem más szabaddemokrata képviselő egyáltalán nem volt ennyire aggályos a polgároknak a törvényekbe vetett hitét illetően.
A Kovács Pál által elmondottakra csak annyiban szeretnék reagálni, hogy két alapvető tévedés van a mondandójában. Egyrészről amikor a választások után a társadalombiztosítási önkormányzatok összetételének megváltoztatásáról beszél, akkor csak azt az apróságot szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy a választók a szavazataikat a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek jelöltjeire adták le, akik ezeknek a társadalombiztosítási önkormányzatoknak az egyik felét jelentik. Azok a módosítások, amelyek így vagy úgy - mert nem egy kérdésről van szó, ezt szeretném elmondani - a munkaadói érdek-képviseleti szervezetek delegálását érintik, azok nem a választópolgárok szavazatait befolyásolják. A választópolgárok szavaztak, hogy a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek közül a hét, jelöltet állítani képes szervezet közül melyik, hány képviselőt tudott a szavazatok alapján bejuttatni a két önkormányzati testületbe. Világos: a munkaadói érdek-képviseleti szervezetek delegálását érintik csak a módosító indítványok, illetve a törvényjavaslat. Semmi köze nincs tehát ennek a választáshoz, csak úgy, közvetve, hogy létre tudnak-e jönni az önkormányzatok vagy sem.
Azt pedig, hogy ellentétes érdekeltségű testületek képviselői is megjelennek egy társadalombiztosítási önkormányzatban, ezt egyszerűen nem is tudom megérteni, hiszen ha én jól értem, akkor a két tb.-önkormányzati testület a munkaadók és a munkavállalók képviselőiből áll. Ennél ellentétesebb érdekeltségű csoportokat én fel sem tudok tételezni a munka világában; hogy ehhez képest ezek az ellentétes érdekeltségű személyek is megjelennek ebben a tb.-önkormányzatban, a magam részéről ezt nem tudom értelmezni - bár valószínűleg nem vagyok annyira járatos a munka világában, mint ő.
Amit pedig Palotás János elmondott - akinek a cinikus megjegyzését annyival tudnám csak viszonozni, hogy ő pedig a kormánypárti MDF-es képviselőként megszokott felkészületlenségével és pontatlanságával szólalt föl megint ebben az általános vitában is… (Derültség. Szórványos taps a jobb oldalról.) -, ahhoz csak annyit szeretnék elmondani, hogy én a magam részéről nagyon örülök, hogy 1988-89-ben a megelőző Kormány már elkészítette ezeket az önkormányzati törvényjavaslatokat; nem is egészen értem, hogy miért nem vezették be, ezt a terhet miért lapátolták át a rendszerváltás után működését elkezdő új Parlament nyakába. (Dénes János tapsol.) Az az állítása, hogy az előterjesztők, amit lehet úgy is érteni, hogy az éppen most tárgyalt törvényjavaslat előterjesztői hátráltatták a társadalombiztosítási önkormányzatok létrejövetelét, ehhez pusztán csak azt az apróságot szeretném a figyelmébe idézni, hogy éppen a munkavállalói érdek-képviseleti szövetségek egymás közötti vagyoni vitái voltak azok, amelyek következtében az 1991-ben elfogadott önkormányzati törvény második felére, a választójogi törvény megtárgyalására és a társadalombiztosítási önkormányzati választások kiírására politikai okokból nem kerülhetett sor, hisz azok a szakszervezetek - az a hat-hét vagy nyolc, most mindegy, hogy hány szakszervezeti konföderáció tekinti magát országosnak -, amelyek nem tudtak hozzájutni ahhoz a vagyonhoz, amelynek a szakszervezeti vagyonmegosztás következtében valahogy a használatukba és a birtokukba kellett volna kerülni, ezek nem gondolták, hogy ilyen hendikepes választási kampányba belekezdhettek volna. Tehát nem a Parlament törekvése volt az, amelyik hátráltatni akarta a társadalombiztosítási önkormányzati választások kiírását, hanem a munkavállalói, a szak-érdekképviseleti szövetségek, a szakszervezetek közötti rendezetlen vagyoni vita volt az, ami hátráltatta ennek a kérdésnek a rendezését. Ahogy a szakszervezetek - mindegy, hogy minek a fenyegetettsége következtében - meg tudtak állapodni a vagyonmegosztásról, rögtön mód és lehetőség volt arra, hogy a tb.-önkormányzati választásokat ki lehessen írni.
Utolsó észrevétel arról, amit Palotás János mondott - bár sok minden mást is lehetne még említeni -, amely szerint egyszerűen lehetetlenségnek és érthetetlen törekvésnek gondolja, hogy a KIÉT-ből akármenynyi delegátus is részt vegyen mint munkaadói érdek-képviseleti szerv képviselői a társadalombiztosítási önkormányzat két szervezetében. Én a magam részéről etikátlanabb kérdést a VOSZ jelen lévő képviselőjétől el sem tudok képzelni akkor, amikor a VOSZ az egyik országos munkaadói érdek-képviseleti szövetség, amelyik úgy dönt, hogy a 60 - a két darab önkormányzati testületben a munkaadói érdek-képviseleti szövetségek által - betölthető helyből ötöt felajánl a KIÉT szervezeteinek. Ebből a szempontból, amikor a VOSZ a másik tanácskozáson úgy dönt, hogy elfogadható, hogy a KIÉT öt delegátust delegáljon ebbe a testületbe, akkor ez miért nem egy abszurd kérdés, akkor ez miért borítja föl a munka világának ebben a rendszerben kialakult rendjét, és miért teszi indokolatlanul tripartittá? Akkor, amikor a Parlamentben kell erről beszélni és VOSZ-képviselőként kell felszólalni, akkor pedig miért furcsa, hogy más módosító indítványokban ez a törekvés megjelenik?! Tudniillik ma a munkaadók országos érdek-képviseleti szervezeteinek hatályos döntése az, hogy a 60 helyből ötöt felajánlanak a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában a munkáltatói típusú szervezeteknek, hogy delegáljanak képviselőket a társadalombiztosítási önkormányzat egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási tanácsába.
A reagálások sorát be is szeretném ezzel fejezni, mert számomra már Kuncze Gábor első felszólalásától kezdve világossá vált, hogy ugyan nem is indokolatlan ilyen kérdés kapcsán politikai vitát is folytatni, azonban politikai vitának ez a medre nem egy természetes meder, hanem mindenféleképpen egy olyan csatorna, amely egészen másfelé viszi a vita sorát, de úgy gondoltam, hogy ezeket az állításokat reagálás nélkül hagyni semmiképpen sem lehet.
Most már a konkrét javaslatokról hadd szóljak néhány szót. Frajna Imre képviselőtársam azért csatlakozott ahhoz az indítványhoz, amelyet két MDF-es képviselővel együtt nyújtott be, mert úgy ítéltük meg, valóban helyes, ha egy, eddig a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvényjavaslatban nem érvényesülő elv jegyében történik meg az országos munkaadói érdek-képviseleti szervezetek delegálása a tb. két önkormányzati tanácsába. Ez az elv pedig a teherviselés aránya. Úgy ítéljük meg, az világos szabály, ha a munkavállalói érdek-képviseleti szervek tagjait a választópolgárok szavazataikkal juttatják mandátumhoz, és ha az országos munkaadói érdek-képviseleti szervek a tb.-járulékfizetés arányában delegálnak - méghozzá ez az arány az 1992-es tb.-járulékfizetési arány -, akkor egy helyes elvet hangoztatunk, egy helyes elvet építünk be egy olyan törvényjavaslatba, amely rendelkezik arról, hogy milyen elv szerint és milyen technikával épül föl ez a két önkormányzati tanács.
Mi magunk is belátjuk, hogy technikai szempontból nem megvalósítható az, amit ez a törvényjavaslat elmond. És hogy gyorsan előrefussak, mi úgy ítéljük meg, hogy a Kósáné Kovács Magda által előbb hivatkozott módosító indítvány a mi elvünk elfogadását jelenti. És az a valóban több szabaddemokrata és MSZP-s képviselő által jegyzett módosító indítvány is, amely lehetőséget teremt arra, hogy két év múlva az országos munkavállalói érdek-képviseleti szervek által delegált delegátusok arányát a járulékfizetés arányában fölül lehessen vizsgálni, valóban azt az elvet fogadja el, amely elvet - még egyszer mondom - az MDF-FIDESZ közös törvényjavaslat is megfogalmazott. Méghozzá azt az elvet tehát, hogy a munkaadók is ne egymás közötti, egymást legitimáló politikai döntés alapján delegálhassanak csupán képviselőket a különböző testületekbe, hanem a teherviselés arányában.
(18.20)
Mi úgy ítéljük meg, hogy jobb, ha ezzel az elvvel vitatkozik valaki. Még egyszer mondom, nem a technikai megvalósíthatósággal, mert azt magunk is belátjuk - és itt most a FIDESZ-frakcióról beszélünk -, hogy ez a mostani javaslat nem kivitelezhető. De idáig azt az elvet, amely elvre épül ez a javaslat, senki nem cáfolta. Pusztán csak a javaslat elé, mögé, alá vagy fölé gondolt politikai konstrukcióról, saját agyszüleményeiről volt hajlandó idáig beszélni. Tehát mint ahogy mondom, mi a magunk részéről ezt a konkrét megoldást sem látjuk megvalósíthatónak. Éppen ezért - bár ez alaposabb tanulmányozást igényel - ennek az elvnek az elfogadását látjuk ebben a közös SZDSZ-es, MSZP-s módosító indítványban. Még egyszer mondom, ebben a vonatkozásban ezt a módosító indítványt minden körülmények között támogatni fogjuk.
Mi az a másik probléma, amiről most már itt az egész törvényjavaslatról folyó vitában beszélnek a különböző felek képviselői, és amely két problémát próbál összecsúsztatni? Ez a probéma az alapján a döntés alapján állt elő, amelyre az előbb hivatkoztam, amikor az országos munkaadói érdek-képviseleti szervek úgy döntöttek, hogy a számukra rendelkezésre álló helyek közül ötöt felajánlanak a KIÉT-nek, a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának.
Itt állt elő egy olyan probléma, mikor az öt felajánlott helyre - ha emlékeim nem csalnak - 16 delegátussal jelentkezett a KIÉT, s így állt elő az a helyzet, hogy több volt az aspiráló az önkormányzati testületekben, mint ahány hely a delegátusok számára rendelkezésre állt. Az természetesen egy más kérdés, hogy létezik ennek ellenére még mindig a munkaadói érdek-képviseleti szervezetek között egy megállapodás. Ugyanúgy én azt gondolom, hogy semmi törvényi garancia nincs arra, hogy a mostani állapothoz képest a későbbiekben egy következő tb.-önkormányzati választást követően az akkori munkáltatói érdek-képviseleti szövetségek, az országos munkaadói érdek-képviseleti szövetségek nem tudnak egymással megállapodni, s nekik a tb.-önkormányzati testületekben delegálás által betölthető helyeknél sokkal több delegátusuk lesz. De ebben a törvényjavaslatban, illetve a hatályos törvényben - a tb.-önkormányzati igazgatásáról szóló hatályos törvényben - nincsen arra rendelkezés, hogy egy ilyen helyzetben, egy ilyen konfliktusos helyzetben ki az, aki mint jogorvoslati fórum, ezekben az esetekben dönteni tud?
Mindazonáltal tehát én azt gondolom, hogy - elválasztva attól a problémától, amely problémára valamifajta megoldást kívánt nyújtani az eredeti törvényjavaslat, mégpedig ez a probléma egy elvnek, a teherviselés elvének a meghonosítása abban a rendszerben, hogyan delegálnak az országos munkaadói érdek-képviseleti szövetségek, ettől elválasztva van egy aktuális konfliktus, az az aktuális konfliktus, hogy - több a jelentkező a KIÉT-nek történt helyfelajánlás következtében, mint amennyi helyet a delegátusok betölthetnek. Mi erre a problémára nézve úgy ítéljük meg, hogy nem kívánunk pápistábbak lenni a pápistáknál, elfogadjuk a delegálásra, a törvény alapján delegálásra jogosult munkaadói érdek-képviseleti szövetségek döntését. Mi magunk is - Mádi László képviselő úr jóvoltából - egy olyan módosító indítványt nyújtunk be e törvényjavaslat második kérdésköréhez, a mostani delegálás problémáihoz, hogy elfogadva azt a megállapodást, a KIÉT számára a törvényben öt helyet állapítunk meg.
Azt az öt helyet, amelyet - még egyszer mondom, egyáltalán ezt a problémát - a törvény alapján delegálásra jogosult országos munkaadói érdek-képviseleti szövetségek saját döntésük alapján felajánlottak a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában szereplő vagy résztvevő szervezeteknek.
Befejezésül még egy gondolatot, amely azokkal a kérdésekkel foglalkozik most már unos-untalan - és ahogy Grezsa Ferenc előbb elmondott kétperces reagálásában az érveket hiányolták, én magam is az érveket hiányolom ezekből a felszólalásokból -, amelyek a társadalombiztosítási önkormányzatok június 18-ai megalakulását látják veszélyben.
Mi a magunk részéről ezt a veszélyt nem látjuk. Unos-untalan minden fórumon elmondtuk, hogy a magunk részéről nagyon fontosnak véltük azt - annak ellenére, hogy igaz, amit Kósáné Kovács Magda mondott: szakmailag más a koncepciónk a társadalombiztosítás igazgatásáról, ennek ellenére a tb.-önkormányzati választásokat megelőzően magunk is fontosnak tartottuk azt -, hogy érvényesek legyenek ezek a választások. Örömmel fogadtuk, hogy többmillió választópolgár vett részt ezeken a választásokon. Teljesen természetes, hogy elfogadjuk ezeknek a választásoknak az eredményét, és az is teljesen természetes, hogy várakozással figyelünk, hogy a megalakuló társadalombiztosítási önkormányzatok hogyan végzik a munkájukat, mennyiben igazolódnak be a mi előzetesen felvetett szakmai kifogásaink.
Tehát semmilyen körülmények között nem kívánjuk lassítani a társadalombiztosítási önkormányzatok megalakulását. Ez a törvénymódosítás, ha 1993. június 24-én lesz elfogadva, akkor a következő társadalombiztosítási önkormányzati választásokra vonatkozik. Én azt gondolom, hogy, ha teszem föl, kiírt parlamenti választások kapcsán a még működő Kormány módosítja a választójogi törvényt, de úgy módosítja a választójogi törvényt, hogy a módosított választójogi törvény a már kiírt parlamenti választásokra nem vonatkozik, ezzel a választójogitörvény-módosítással nem hátráltatja az új Országgyűlés megalakulását.
Mi magunk nem gondoljuk éppen ezért, hogy a már kiküldött meghívók érvényüket vesztették volna, és bármi veszélyeztetné a társadalombiztosítási önkormányzatok június 18-ai megalakulását.
Éppen ezért én szeretném hallani azokat az érveket, amelyek reális veszélynek látják, hogy pontosan ezek az indítványok - de még egyszer mondom, nem a KIÉT-problémát rendezni akaró indítványok, hanem - a teherviselés elvét, a munkaadói delegálás rendjébe beépíteni akaró törekvést bármi módon lehetetlenítené, veszélyeztetné vagy lassítaná a megválasztott társadalombiztosítási önkormányzatok s a munkaadók által delegált társadalombiztosítási önkormányzatok június 18-ai, tehát mihamarabbi megalakulását.
Tehát összefoglalva röviden, tisztelt hölgyeim és uraim: a törvényjavaslat előterjesztői egy problémát kívántak rendezni, egy meghatározott elv szerint. Itt azt gondolom, hogy először az elvvel kell vitatkozni, s annak az elfogadása vagy el nem fogadása után lehet a megvalósításának mikéntjéről tárgyalni. Másrészt pedig van egy aktuális probléma, amely problémát az országos munkaadói érdek-képviseleti szövetségek döntése idézett elő. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása e második aktuális probéma rendezésére is módot ad, s a FIDESZ parlamenti frakciója a benyújtott módosító indítvány értelmében azt a munkaadói érdek-képviseleti döntést szeretné törvényi szintre emelni, amelyet szabad akarukból hoztak meg ezek a szervezetek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
