KATONA TAMÁS (MDF)
KATONA TAMÁS (MDF)
KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt kiüresedett Padsorok! Szeretnék a józan ész nevében nagyon röviden érvelni e mellett a rendkívül fontos törvény mellett.
Szeretnék ezzel kapcsolatban arra is emlékeztetni, hogy van két - legkevesebb kettő, nekem hirtelen ez a kettő jut eszembe - olyan terület, ahol nem tökéletesen helytállónak látszik lenni az a megállapítás, hogy minden jog forrása és hordozója csakis az ember. Van két dolog - legkevesebb -, ahol a jogok gyakorlása kollektív.
És éppen akkor, amikor a határokon túl élő magyar kisebbség kollektív jogairól beszélünk, tökéletes analógiának, tökéletes példának érzem a vallásgyakorlás kérdését. Ahogy a vallásgyakorlás, a vallásszabadság nem azt jelenti, hogy otthon, egyedül, úgy imádkozom, ahogy akarok, hanem azt, hogy sokadmagammal elmehetek erre a célra fenntartott helyekre és együtt csinálhatunk valamit. Azt hiszem, tökéletesen megfelel ennek a nemzetiségnek, a kisebbségeknek az önrendelkezése, ők is csak kollektíven élhetnek a nemzetiségi, a kisebbségi jogaikkal, hiszen teljesen természetes, hogy otthon mindenki úgy beszél magában, ahogy óhajt, csak azt nem nevezem sem vallásszabadságnak, sem a kisebségi jogok megadásának.
Éppen emiatt, ha eleve képtelenség vallásszabadságról beszélni úgy, hogy csak egyénileg gyakorolhatja valaki, ezért a 90-es törvénynek az anomáliáját orvosolni kell, és mennél tüzetesebben orvosoljuk, annál jobb. Ezért nagyon meggondolandónak tartom azt, amit Wachsler Tamás előadott, hogy próbáljuk is meghatározni ezt valamilyen törvényen belül pontosan és körülírva, hogy miért van erre szükség. Azt hiszem, ha ezt megtesszük, akkor a Laborczi Géza által elmondott sok óvatos fenntartás közül is jó egynéhánytól meg tudunk szabadulni.
Úgy érzem tehát, hogy éppen az, amire az Alkotmány kötelez bennünket, az teremtődik itt meg ezzel a törvénnyel. Ezért is szeretnék amellett érvelni, hogy az Országgyűlés ezt a törvényt fogadja el. (Szórványos taps.)
