ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves ittmaradt Képviselőtársaim! A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény a korábbi Országgyűlés által megalkotott utolsó törvények egyike volt, amelyet azonban már az akkori ellenzéki pártokkal is egyeztettek.
A törvény 7. §-ának (1) bekezdése a katonai szolgálatot teljesítő személyek részére a katonai létesítményben a vallás szabad gyakorlását csak egyénileg teszi lehetővé. Ez a korlátozás, amelyet az ellenzéki erők a parlamenti vita során erőteljesen elleneztek, azért került így megfogalmazásra a törvényben, mert az akkori Honvédelmi Minisztérium álláspontja szerint a közösségi vallásgyakorlás megosztaná a hadsereget, amely így a különböző vallások harcának terepévé válhat.
Álláspontunk szerint a közösségi vallásgyakorlás ilyen mérvű korlátozása indokolatlanul szigorú, az a jövőben tovább nem tartható fenn. A katonai szervezet működési rendjével ugyanis a közösségi vallásgyakorlás megfelelő keretek között megvalósítva összeegyeztethető, az nem veszélyezteti a honvédség egységét és az ország védelmi képességét.
A katonai létesítményen belüli közösségi vallásgyakorlásnak egyetlen alkotmányos korlátja lehet. Nevezetesen a katonai életviszonyok sajátosságaiból adódóan e jog érvényesítése nem veszélyeztetheti a hadsereg zavartalan működését, a szolgálati kötelezettségek teljesítését.
Ennek megfelelően a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a katonai szolgálatot teljesítő a vallását mind egyéni, mind pedig közösségi formában a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban szabadon gyakorolhatja.
A vallásszabadság, mint alapvető jog, ilyen mérvű korlátozása a honvédség Alkotmányban rögzített feladatainak ellátásra tekintettel feltétlenül szükséges. Ennél fogva a tervezett szabályozás összhangban van az Alkotmánynak az alapvető jog lényeges korlátozásával kapcsolatos előírásaival, illetve az Alkotmánybíróság több vonatkozó határozatában kifejtett álláspontjával.
Végezetül szeretném elmondani: az előzetes bizottsági viták során felmerült az a kérdés, hogyan fog ez a törvény a gyakorlatban érvényesülni. Ez a javaslat a módosítandó törvény tárgyára tekintettel csak arra hivatott, hogy meghatározza, milyen keretek között, más szóval milyen irányú korlátozások mellett kerülhet sor a közösségi vallásgyakorlásra. A részletes szabályok kidolgozása az ágazati jogszabályokra tartozik. Ilyen módon a javaslat elfogadása teremti meg a további részletszabályok jogi alapját.
Természetesen a javaslatot egyeztettük az egyházak képviselőivel is, akik az abban foglaltakkal érdemben egyetértettek.
A kifejtettek alapján, tisztelt Országgyűlés, kérem önöket, hogy a javaslat elfogadásával tegyék lehetővé egy alapvető jog indokolatlan mérvű korlátozásának mielőbbi megszüntetését. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
