BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az 1975. évi II. törvény módosításához és kiegészítéséhez benyújtott módosító javaslataimmal szeretnék foglalkozni.
Előzetesen annyit fűznék az előttem szóló felszólaló megjegyzéseihez, hogy mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy az önkormányzatokkal együtt kell a lényegbevágó módosításokat meghozni. Óva inteném most is képviselőtársaimat a túlzott illúzióktól, hiszen ha valaki a társadalombiztosítási képviselők választásáról szóló törvényjavaslathoz beterjesztett módosító javaslatokat áttekinti, akkor láthatja, hogy elég nagy konszenzus alakult ki az alsó határ kérdésében. Vagyis, ha a választópolgároknak több mint 25%-a járul az urnákhoz, abban az esetben lesz csak érvényes a társadalombiztosítási képviselő-választás. Amennyiben ennél kevesebb, akkor a beterjesztett MDF-csomag szerint a felügyelőbizottságok látnák el a társadalombiztosítás ágazati irányítását, igazgatását 4 éven keresztül, vagy az általam beterjesztett verzióban pedig a képviselő-választások időpontjáig.
Tehát eleve kétes kimenetelű választásra és önkormányzat létrejöttére apellálni, hivatkozni - számomra úgy tűnik - felettébb kényes.
A másik, ami szintén elöljáróban mondandó el, hogy a 60/1991. országgyűlési határozat egyértelműen megkülönbözteti az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási ágat. Sajnos, azóta a Kormány által beterjesztett törvényjavaslatokban ez nem köszön vissza.
Ennek egyik megnyilvánulási jele az, amikor a gyermeknevelési támogatásban és az ápolási díjban részesülő személyek után fizetendő járulékot a törvényjavaslat meghatározza, de ugyanakkor a nyugdíjra jogosultság szempontjából sehol sem találkozunk ezekkel a személyekkel. Tehát járulékot kell fizetni, de hogy ők biztosítottaknak tekintendők-e vagy sem, erről nem határoz a törvényjavaslat.
Ugyancsak problémásnak látom a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő személyek jövőjét. Mert igaz, hogy a társadalombiztosítás jelenleg hatályos törvényi rendelkezései is tartalmaznak olyan kitételeket, hogy önkéntesen a társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodás alapján szolgálati időt lehet szerezni. De kérdezem én, ki fog 30% fölötti járulékot fizetni a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő személyek közül? Ki fog a szolgálati időre vagy akár a nyugellátásra megállapodást kötni a társadalombiztosítási szervvel, ha a jövedelempótló támogatásuk a 4800 forintot, illetve most már csak a módosított összeget fogja elérni?
Azt javasoltam, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő személy után a folyósító szerv fizesse a többet, és a támogatásban részesülő személy pedig csak a 6%-os nyugdíjjárulékot. Természetesen képviselőtársaim a bizottsági üléseken egyharmaddal sem támogatták ezt a javaslatot, pedig szolgálati időt nem szerezhet anélkül, hogy járulékot ne fizetne. Vagy pedig a törvényben kellene nevesíteni, hogy ezek a személyek járulékfizetés nélkül is szolgálati időre válnak jogosultakká.
Ugyancsak problémát jelent - ha már sorjában megyek - az összesítő együttes jelentés 14. pontjában felsorolt módosító javaslatoknak a kezelése. A módosító javaslatban dr. Csehák Judit és dr. Kovács Pál a törvényjavaslat 6. §-ának elhagyását javasolja. Az elhagyás javasolása indokolt, mégpedig azért, mert a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonyban állókat kiemelni a biztosítotti körből, nem hiszem, hogy pozitív diszkriminációt jelent, hanem inkább negatív diszkriminációt, és a szakértői vélemények szerint, ha valaki ezt az Alkotmánybíróságon megtámadja, akkor alkotmányellenesnek minősíti az Alkotmánybíróság.
Ugyancsak módosító javaslatot adtam be az egyetemi évek szolgálati időként történő elismerése tárgyában és ennek törvényi szintű emelésére. Rendkívül csodálkozom, hogy a bizottságokban egyharmad arányban sem támogatták azt a kormányrendelkezést, amit én beemeltem a törvényjavaslatba és törvényi szintre próbáltam felhozni. Tudniillik szó szerint megegyezik a szövege a Kormány által elfogadott rendelkezésekkel, mikor azt írtam és azt javasoltam, hogy "Szolgálati időnek számít a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges idő. Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe."
Úgy látszik, hogy a szakmunkástanulókkal kapcsolatos törvényi előírást igyekeznek megtartani, míg az egyetemi felsőfokú oktatási intézmény tanulmányi idejét valószínűleg - legalábbis következtethetek úgy - el akarják törölni, vagy legfeljebb járulékot akarnak a későbbiek során rá kivetni. Nem tudom, hogy mi a háttérmotivációja az elutasításnak, de rendkívül furcsának tartom.
Ugyancsak furcsának tartom annak a módosító javaslatomnak az elutasítását, mely szerint az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy az egyéni gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozók és családtagjaik járulékfizetési kötelezettségére vonatkozóan, különös tekintettel a munkaráfordításra, a területnagyságra és a terület értékére, illetőleg a termelési és egyéb sajátosságokra, készítsen javaslatot, és azt május 15-ig terjessze az Országgyűlés elé.
(10.50)
Előttem szóló képviselőtársaim lényegében ugyanezt írták, csak ők szeptember 30-át jelölték meg határidőként.
Én mindenképpen azt tartanám szükségesnek, hogy kezdjék el ezeknek a számításoknak, ezeknek a vállalkozásoknak az elkülönítését a társadalombiztosításon belül. Ezt indokolja egyrészt a profiljuk, továbbá azok a területi sajátosságok, amelyek a mezőgazdasági szektorra jellemzőek, és egyúttal elkülönülnek termelési és egyéb vonatkozásban a többi ágazattól.
Végezetül egy rendkívül fontos - és tapasztalataim szerint eléggé nagy vihart kiváltó - módosító javaslatomról szeretnék beszélni, ez pedig az öregségi nyugdíj megállapítása pontrendszer alapján. Ami ezzel kapcsolatban vezetett, egyértelmű; a szakma legyen a szakmáé, a politika pedig a politikáé - vagyis politikát ne keverjünk a szakmába.
Beterjesztett módosító javaslatom szerint a politika kivonulna a társadalombiztosításból, hiszen nem kellene sem minimális bérről megállapodni, sem pedig olyan megállapodásokat kötni, hogy mennyi legyen az öregséginyugdíj-minimum. Mindenképpen fontosnak tartanám, hogy az érdekegyeztetés ne itt dőljön el, hanem a társadalombiztosítási kosár, illetőleg a fogyasztói kosár megállapítása során.
Az én módosító javaslatom tehát - amelyet azért terjesztettem elő, hogy a társadalombiztosítás megtarthassa önálló profilját - egyértelműen az érdek-képviseleti és egyéb politikai szervezetek beleszólási jogát orientálná és artikulálná a fogyasztói kosár felé.
A négy paragrafusban előterjesztett módosító javaslatom önállóan is megállja a helyét, hiszen olyan hatást ér el, amellyel - nyugodtan állíthatom - sikerül elérni azt, hogy a nyugdíjak az évek során ne inflálódjanak, vagy ha infláció következik be, akkor a társadalmi minimumon keresztül a nyugdíjasnak automatikusan utánaemeljék a nyugellátását. Természetesen tisztában voltam - és vagyok - azzal is, hogy ennek komoly technikai feltételei vannak, illetőleg a társadalombiztosítás nyugdíjbiztosítási alapját szétrobbantaná, hogyha nem építenénk be korlátozó szabályokat. Ezeket szolgálja többek között a különböző jövedelempótló ellátások beszámítása a nyugdíjalapba - meghatározott szorzó alkalmazásával -, továbbá, hogy az értékállóságot egy meghatározott viszonyszám alapján kellene biztosítani; és a harmadik: bevezetése csak 1995-től lenne esedékes.
Megvizsgáltam a Kormány előterjesztését, illetve a 60/1991-es országgyűlési határozatot: abban egyértelműen úgy foglalnak állást, hogy minden évben egy évvel növelni kell az átlagszámítási évek számát. Ezek szerint 1995. január 1-jén hét év lenne az átlagszámítási időszak - én tíz évet javasoltam, természetesen alternatív módon; 1997-ben kilenc év - nálam tizenegy év, 1999-ben tizenegy év - nálam tizenkét év, 2001-ben tizenhárom év - nálam is tizenhárom év, 2003-ban tizenöt év - nálam tizennégy év, és 2005-ben tizenhét év - nálam pedig tizenöt év. Vagyis a kormány-előterjesztés alapján az életkeresethez kell majd viszonyítani a nyugdíjat. Mindenképpen megfontolandónak tartom ennek a módszernek az alkalmazását - legalábbis a Kormány módszerének alkalmazását -, függetlenül attól, hogy arra országgyűlési határozat is van. Hiszen gondoljunk azokra a munkanélküliekre, akik évekig nem kapnak munkát; gondoljunk azokra, akik a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülnek - lényegében az ország lakosságának, felnőtt lakosságának, körülbelül háromnegyedét érintené hátrányosan az életkereset bevezetése. Én mindenképpen óvnék ettől. Az általam ismert rendszerek egyike sem alkalmazza az életkeresetet, hiszen ezáltal sérül a szolidaritás elve, és egyéb bonyodalmak is származnak belőle: lényegében a társadalom kasztosodását idézi elő. Magyarul: a gazdagok maradjanak gazdagok nyugdíjas éveikben, a szegények pedig maradjanak szegények a nyugdíjas éveikben - ezt én semmiképpen sem tudom így elfogadni.
Ugyancsak fontosnak tartom kiemelni, hogy egy új módszert, egy új intézményt javasoltam bevezetni, amely egyes szakszervezeti szakértők szemében is komoly tetszést aratott, ez pedig a halasztott megtakarítás. Konkrétan azt javasoltam, hogy a nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíjassal megállapodást köthet, a megállapodás alapján az öregségi teljes nyugdíj megállapítása napjától tíz éven keresztül, "halasztott megtakarítás" jogcímen, az öregségi teljes nyugdíjból tíz százalékot kell visszatartani, és a nyugdíjas egyedi nyugdíjszámláján nyilvántartani. A halasztott megtakarításokat a társadalombiztosítási befektetési szabályzatban foglaltak szerint kell működtetni, és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló végrehajtási törvényben elkülönítetten kell kimutatni a halasztott megtakarítás együttes, halmozott összegeit és hozadékait. A nyugdíjas az osztalékkal szabadon rendelkezik.
Az általam ismert befektetési szabályzat nem hogy nem írja elő, de úgy veszem észre, nem is teszi lehetővé még az egyedi nyugdíjszámlák vezetését elsődlegesen - legalábbis úgy indokolják - technikai okok miatt. Úgy gondolom, hogy a társadalombiztosítás most felvett 130 millió dollárja lehetőséget ad arra, hogy 1995-re egy komoly bázist építsen ki, építsen föl, és az általam javasolt megoldási módozatokat is figyelembe véve, működtesse a nyugdíj-biztosítási alapot, illetőleg teremtse meg a nyugdíjasok nyugdíjának értékállóságát. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
