BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr, Tisztelt Ház! Az 1991. évi XXVIII. törvény módosítása kapcsán elöljáróban e törvény megszületésének előzményeire kell röviden utalni ahhoz, hogy az előttünk fekvő módosító indítványokat értékelni tudjuk.
Emlékeztetek arra, hogy a volt hivatalos szakszervezet, a SZOT címtáblacserét hajtott végre, és igényt tartott a teljes szakszervezeti vagyonra. A pluralizmus talaján szerveződött új szakszervezetek - közöttük elsősorban a munkástanácsok és a Liga - annak idején arra mutattak rá, hogy az MSZOSZ igényei egyrészt hatalom- és vagyonátmentést szolgálnak, másrészt gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy az új érdekvédelmi szervezetek az esélyegyenlőség elvén működhessenek.
Ilyen előzmények után foglalt állást az Országgyűlés egy politikai rendszerváltozási irány kérdésében. Ez a törvény ugyanis világosan leszögezte, hogy a vagyonfelosztást milyen lépcsők és milyen elvek szerint kell végrehajtani.
Három lépcsőt állapított meg a törvény. Elsőként leltárt kell készíteni a vagyonról, ezt követi egy szimpátiaválasztás, és ezt követi a vagyon megfelelő arányú felosztása.
(11.50)
Emlékezetes, hogy az MSZOSZ megtagadta a törvény végrehajtását és az Alkotmánybírósághoz fordult. Itt azonban nem volt szerencséje: az Alkotmánybíróság ugyanis alkotmányosnak mondta ki az előbb általam fölsorolt háromlépcsős törvényhozói célt. Miután az MSZOSZ-nek ott nem sikerült megtorpedóznia az egész törvényt, más megoldást választott, és tárgyalni kezdett a VIKSZ-ben tömörült többi szervezettel annak érdekében, hogy magát a törvényt módosítsa a Parlament, és így elérhető legyen az, hogy még a választások előtt a szakszervezeti vagyont vagy annak legalább egy részét felosszák egymás között a VIKSZ-ben tömörült szervezetek.
Az előttünk lévő törvényjavaslat 3. §-a valójában ezt az MSZOSZ-os célt célozza. Nem véletlen, hogy e szakaszhoz érkezett a legtöbb módosító indítvány. A törvényjavaslatnak ez a szakasza két részre bontja a volt szakszervezeti vagyont. Egyrészt a volt SZOT tulajdonaként 1989-es könyv szerinti értéken nyilvántartott vagyon jövőbeni tulajdonjogát még a választások előtt és véglegesen kívánja rendezni, másrészt a volt ágazati szakszervezeti vagyon esetén nem ad vagyonlistát, és e nélkül irányoz elő egy kétlépcsős rendezést. Vagyonjegyzék hiányában az országgyűlési képviselő nem tudhatja, hogy e kétféle sorsú vagyontömegnek mi is a valós értékaránya. A javaslat arra hivatkozik, hogy az MSZOSZ és további öt szervezet másfél hónappal ezelőtt megegyezett abban, hogy ezt a volt SZOT-vagyont maguk között felosztják, és a törvényjavaslat e zártkörű megállapodás szentesítését kéri az Országgyűléstől. Halász István képviselőtársam múlt heti felszólalásában hiányolta e megállapodás szövegét; ezt kiosztották a múlt heti alkotmányügyi bizottsági ülésen, ezért erre most van módunk először érdemben reagálni.
E megállapodásnak több sajátossága van, amelyekre, úgy vélem, kötelességünk fölhívni a figyelmet. Először: a megállapodást aláírók olyan ingatlanokat is kiosztanak egymás között, amelyek tulajdonjogát érintően per van folyamatban. Gondolok itt azon székházakra, amelyeket az MSZOSZ korábban átíratott egy sajátos szerződéssel a Frohburg Union című külföldi cégre. E perek állásáról nincs információnk. E perek sorsának az esetleges jogi következményeire viszont se a törvényjavaslat, se a mögötte álló, múlt héten kiosztott háttér-megállapodás nem utal.
Másodszor: Juhász Pál képviselőtársunk a múlt heti felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy az Országgyűlésnek meg kell vizsgálnia, vajon e szűk körű megállapodás nem fenyegeti-e a körön kívül rekedteket. A megállapodást ebből a szempontból is vizsgálva szembetűnik, hogy a székházak szétosztását az említett hat szervezet úgy képzeli el, hogy maguk között szétosztják e vagyontömeg 95%-át azzal, hogy az összes többi érdekvédelmi szervezet osztozzon a vagyon mindössze 5%-án. Emlékeztetek arra, hogy több mint száz ilyen érdekvédelmi szervezet rekedne kívül e megállapodás törvényi szentesítésével. Juhász Pál aggálya tehát igenis jogos volt.
Harmadszor: az 1991. évi XXVIII. törvény 9. §-a az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalát alkotó országos szakszervezeti szövetségekről beszél, melyek száma közismerten hét. Érdekes, a megállapodásban csak hatan vettek részt, a hetedik az említett 5% miatt nem írta alá a megállapodást. Ehhez képest sajátos dolog az - és egyben erkölcsi kérdés is -, hogy a hetedik szervezet kigolyózását a megállapodást aláírók az Országgyűléssel most kívánják elvégeztetni.
Ugyancsak Juhász Pál képviselőtársam figyelmeztetése indított arra: vizsgáljuk, vajon a megállapodást kritizáló két országos szervezet kapna-e a működéséhez szükséges elégséges juttatást a székházakból. A múlt héten úgy hallottuk, hogy hogyne, felajánlásként - idézem - "székházat kapott mind a két szervezet". Áttanulmányozva a megállapodást kitűnik, hogy ez a Parlament előtt történt képviselői bejelentés, úgymond, téves. A megállapodás szerint ugyanis a szövetségen kívüli szakszervezetek minden székházból kapnak egy 25-30 négyzetméternyi szobát, ami nem azonos természetesen a székház fogalmával. És nyilván azt a három verőcemarosi üres víkendtelket sem minősítették székháznak, ahol legfeljebb sátorozni tudnak. A másik országos szervezetnek állítólag felajánlott székháznak viszont a leggondosabb olvasással sem találtam nyomát ebben a megállapodásban.
Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogállamiságból következő jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes legyen, és a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Ha egy jogszabály arra utal, hogy egy megállapodást emel törvényerőre, akkor a megállapodástól kell elvárnunk, hogy értelmes vagy legalábbis megfejthető legyen. Megállapítható, hogy a megállapodás nem mindenben elégíti ki az Alkotmánybíróság előbb idézett követelményét. A megállapodás 6. oldalán például a következő olvasható (olvassa) "Az állami tulajdonú és ingyenes szakszervezeti használatban lévő ingatlanok használatán a szakszervezeti szövetségek e megállapodás mellékletei szerinti arányok szerint osztoznak." A problémát az okozza, hogy a mellékletek arányokat nem tartalmaznak, ehhez képest ez a kikötés ez idő szerint nem fejthető meg.
De a probléma nem is ez. Eldöntendő, hogy az Országgyűlés fenntartja-e azt a politikai rendszerváltozási döntését, amit két évvel ezelőtt megfogalmazott vagy attól eltér. A törvényjavaslat még a választások előtt szét kívánja osztani egy szűk kör között a vagyon egy részét, ellentétben az Országgyűlés korábbi, elsöprő többséggel elfogadott álláspontjával. A javaslat hátterében álló szűk körű megállapodás a körön kívül állókat méltánytalan hátránnyal kívánja sújtani, és ez már nem csupán erkölcsi aggályokat vet föl, de részben ellentétes azokkal a nemzetközi szerződéseinkkel, amelyekkel csatlakoztunk a szakszervezeti esélyegyenlőséget garantáló - ILO-egyezményekre gondolok itt - egyezményekhez, másrészt e kirekesztő jelleg alkotmányos volta is esetleg megkérdőjelezhető.
Megítélésünk szerint a törvényjavaslat e fő bajai azonban orvosolhatók azzal, ha egy megfelelő módosító indítvány leszögezi és megerősíti, immár konkrétabb formában, az Országgyűlés korábbi akaratát: a vagyon szétosztására csak a választások után és a támogatottság arányában kerülhet sor.
Erre figyelemmel, ezt a módosító indítványt több társammal együtt beterjesztettük. A tisztelt Ház a szavazás során végül is arról fog dönteni, hogy fenntartja-e a szabadon választott Parlamentnek a rendszerváltozást célzó korábbi koncepcióját, vagy ettől elfordul és a visszarendeződéshez és a hatalomátmentéshez kíván asszisztálni. Köszönöm a türelmüket! (Taps.)
