KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Elnök Úr! A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság az ön által már hivatkozott együttes jelentésben foglaltaknak megfelelően tárgyalta meg a benyújtott módosító javaslatot, méghozzá a tegnapi napon, rendkívüli ülésen, aminek két indoka is van.
Az egyik indok az összefüggésrendszer: hogy az előterjesztés összefügg a társadalombiztosítási törvény módosításával, amelyet az elmúlt héten másfél napon keresztül vitattunk.
A másik indok: rendkívül sürgős ennek az országgyűlési határozatnak a meghozatala, hiszen 2,8 millió emberről van szó. Egy olyan generációról van szó, amely leginkább jórészt kárvallottja volt az elmúlt rendszernek; többségükben a legelszegényedettebb emberek, akiknek jelentős része csak tőlünk várhat segítséget, akik tőlünk várhatják az anyagilag független nyugalmat.
Azokról van szó, akiket egyszer már úgy idéztem - Katona képviselő úr édesapjának a szavaival -, hogy nem eltartottjai, hanem hitelezői a társadalomnak. Más kérdés azonban - és itt már kapcsolódok egyik további mondandómhoz -, hogy kinek hiteleztek és mit hiteleztek. Sajnos, kocsmai hitelt adtak, kártyahitelt adtak, ami a magyar polgárjog szerint behajthatatlan hitel - más dolog, hogy minekünk erkölcsi kötelezettségünk.
Érdemes lett volna ott ülni a bizottsági ülésen - amiről még röviden szólnom kell -, amely tegnap mintegy két órán keresztül tartott a főemelet 55-ben, és ahol a bizottsági tagokon kívül természetesen a Kormány, az OTF képviselői mellett ott ültek az Érdekegyeztető Tanács illetékesei. Leadták: mentsétek meg lelkeinket, azaz S. O. S. jelzésüket a Nyugdíjas Kamara képviselői és számos más képviselő is, aki nem itt a plenáris ülésen volt érintett - ott ült, hogy végighallgassa; hogyan is dönt a bizottság, hogyan alakul ez a kérdés.
Ennek alapján tehát én váltig állíthatom - mielőtt rátérek a konkrét kérdésre -, hogy téved, aki azt hiszi, hogy még mindig 1846-ot írunk, amikor Vörösmarty azt írta, hogy az országnak nincsen Háza, mert van ennek az országnak Háza.
Téved, aki azt hiszi, hogy mi cinikusan, nemtörődöm módon, lélektelenül, együttérzés hiánya mellett vettük ezt a kérdést figyelembe. Téved, aki azt hiszi, hogy nem nézzük az inflációt, nem vizsgáljuk azt, hogy '91., '92., '93-ban az eredeti előterjesztéshez képest is 12, 6, illetőleg 4 %-kal szűkül az olló. Téved az, aki mindezeket feltételezi, hiszen ők vannak kevesebben.
A bizottsági előadónak látszatra van egyszerű dolga. Látszatra egyszerű dolga van, mert hasonlóan a költségvetési bizottsághoz, az A- és B-változat között a szociális bizottság sem döntött - erre nem érezte magát kompetensnek.
Látszatra van egyszerű dolga, mert a még megemlítendő - Bereczki Vilmos nevével fémjelzett - C-variáns az egyharmadot sem kapta meg.
Látszatra van egyszerű dolga, mert valamennyi módosító indítvány elutasításra került, mégis - azon túl, hogy ezeket indokolnia kell - némileg nehéz helyzetben van.
A bizottság elnökének a távollétében és megbízásából - hivatalos elfoglaltsága van - az alábbiak miatt kérni fogom az elnök urat, hogy a részletes vitát - bár erre úgy sincs nagy esély - egy óráig ne zárja le.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, illetőleg név szerint Kulin Sándor és Székelyhidi László képviselő urak elkészítettek egy kétvariációs kapcsolódó bizottsági módosító tervezetet, amelyből az egyik variáció - elég bonyolult módon, ezt most hadd ne ismertessem - 16%-os emelést tartalmaz, a másik variáció pedig azt tenné lehetővé, hogy egy egyszeri nyugdíjkiegészítés lenne - úgymond - karácsonyra. Ebben a kérdésben a bizottság azonban még nem tudott határozni.
Ügyrendi határozatot azonban hozott e vonatkozásban, oly módon, hogy a jelen lévő bizottsági tagokból 16-an voltak e mellett a variáció mellett, ellene senki és összesen egy tartózkodás volt.
Érvként elhangzott, hogy vannak azért lehetőségeink a vagyonjuttatás területén, ahol már előre kéne lépni, hiszen ez a Ház már megszavazta, hogy 1994. december 31-ig 300 milliárdot kapjon a költségvetés. Igaz, csak ennyit szavaztunk meg, de nem abban a feltételezésben, hogy eddig egyetlenegy fillért nem kap. Be van tervezve ugyan 70 milliárd hozama a '93-as tb. költségvetésbe, de egyelőre február 9-ét írunk, a szociális bizottság határozata, a szociális bizottság elnökének eddigi sikertelen ügyintézése következtében előrelépés nem történt, de ez nem azt jelenti, hogy nem történhet.
Az is igaz, hogy a tartozások behajtása tárgyában is sok minden történt, hiszen a kormányintézkedések az egyes átütemezésekről, a megállapodások - senki se hiheti, hogy - mondjuk - felszámolhatjuk a MÁV-ot, hiába a legnagyobb adós - ezek természetes dolgok. Mi magunk a közelmúltban két országgyűlési határozatban is rendeztünk hasonló kérdéskört.
Ilyen a benyújtott Büntető Törvénykönyv módosítás, ahol a Kormány már eleve a csalárd - társadalombiztosítással kapcsolatos - tevékenységeket büntetni rendeli. A szociális bizottság magát a meg nem fizetést is pönáléval kívánja sújtani, és ilyen volt, amivel már '90-ben egyetértettünk: a nyilvánosságra hozatal.
Tehát megpróbáljuk megkísérelni a lehetetlent, és reméljük, hogy ez sikerül, ezért kérjük, hogy ne zárja le a vitát az elnök úr.
Engedje meg elnök úr, hogy a konkrét módosító indítványokon a bizottság nevében rendkívül szűkszavúan menjek végig.
Amint említettem, Bereczki képviselő úr módosító indítványa - aminek anyagi nagyságrendi hatása elhangzott már ifjú Fekete Gyula képviselő úr szájából - egyharmadot sem kapott meg, tehát ezzel különösebben foglalkoznunk nem kell.
Azok a módosító összefüggő indítványok: Tóth Sándor és Hasznos Miklós, illetőleg Tóth Sándor és társai nevével fémjelzetten, amelyek január elsejére kívánták visszavinni az emelést, és mintegy 4-5 milliárd forint többletkihatást eredményeztek, már rendkívül feszes szavazási eredményt értek el. Gyakorlatilag az első módosításnál az történt, hogy szavazategyenlőség döntötte el, hogy nem kapta meg a bizottsági támogatást. A másodiknál is csupán eggyel volt több a nem és a tartózkodók száma.
Nem térnék ki részletesen Csehák képviselő asszonynak a másik két összefüggő módosító indítványára sem, amely a március elsejét január elsejével szintén visszamenőlegesen rendezve, az egyes ellátások vonatkozásában akarja az emelést megállapítani - nem kapott bizottsági támogatást, hasonlóképpen mint az a korrekció, amiről egyfelől Fekete képviselő úr a költségvetési bizottság nevében már szólt. Van azonban ennek a kérdésnek egy másik aspektusa, amit azért hadd mondjak el én. Ez a másik aspektus az: mi tavaly tényleg megcsináltuk azt, amire a törvény lehetőséget teremt, hogy korrekciót hajtottunk végre. A bizottság többsége - és döntő többsége - osztotta azt az álláspontot, amely a Kormány álláspontja, hogy korrekcióra most is szükség lenne, csak itt anyagi forrásokat kell tudni előteremteni. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi költségvetés is 40 milliárd hiánnyal zár, hogy mi hoztunk - nem mondom rosszul a számot - még a '91-es költségvetés elfogadása, a 22 milliárd tekintetében egy visszapótlási kötelezettséget.
(12.30)
Tehát a korrekcióra, annak korrigálására, amit nem mi rontottunk el, valóban szakmailag van szükség, az anyagi fedezet az, amit egyelőre nem látunk.
A bizottságunkban a B-variációhoz beérkezett módosító indítványokat, amik gyakorlatilag párdarabjai az A-variációnak, 7-8-1 arányban, tehát igen nagy arányban, szavazták le.
Végezetül úgy szokás - tisztelt elnök úr -, hogy ha a felszólaló vagy a bizottsági előadó hosszan beszél, akkor elnézést kér az elnöktől, elnézést kér a t. Háztól. Engedje meg, hogy én most ettől eltérjek. Én a nyugdíjasoktól kérjek elnézést, mindazoktól a nyugdíjasoktól, szüleinktől, az érintettektől, akik nem tehetnek arról, hogy egy hétfejű telhetetlen sárkányba dobálták a nyugdíjukat, akiktől ellopták a vagyonukat, mert azt az 1000 milliárd vagyont, amely valaha volt a társadalombiztosításnak és hozamot hozott, igenis államosítás útján elvették tőlük. Én úgy fogalmaztam az előbb, és fenntartom a kifejezésemet, hogy ellopták tőlük. Elnézést kérek azoktól, akiket becsaptak azzal az ideológiával, hogy teljes foglalkoztatás, és ennek a levét isszák meg. Elnézést azoktól, akik a korrekciót most azoktól kérik, és azok is kérik a korrekciót, akik nem emlékeznek vissza, hogy ők hozták létre azt a rossz rendszert, ami miatt minekünk most korrigálnunk kell.
Ugyanakkor tudjuk, hogy ezt az észikékben megjelenő független nyugalmat minekünk anyagilag biztosítani kell, és nem úgy, hogyha már adná is, késő, írta Arany János, hanem kellő időben. Ezért is kérjük a bizottsági álláspontot.
A kisebbségi vélemény elmondására nem én vagyok hivatott. Mielőtt erre azért egyvalamit reagálnék, én nagyon szépen kérem a bizottság nevében a nyugdíjasokat, minden érintettet, hogy ne írják meg újra a tétova ódát, ne érezzék magukat nagyon egyedül, ne érezzék úgy, ki kell hogy csorduljon a könynyük, ne érezzék úgy, hogy maguk vannak a földkerekén, mert nincsenek maguk. A mi kötelességünk, hogy a nagy elosztó rendszerek útján biztosítsuk, az önkormányzatoknak kötelessége, hogy a saját rendszerük útján biztosítsák a szociális biztonságot.
Végezetül nem kívánván elkövetni azt, amit az általános vitában elkövettem a kisebbség előadójával, ma reggel arra ébredtem, hogy e tekintetben mit is mondjak, és eszembe jutott Ady Finita comedia című művének négy sora, ami úgy szól, hogy a függöny legördült, meg komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én? Magának jobb szerep jutott. Vegyük ezt a négy sort - képviselő asszony - kétfelé.
Az egyik: nem mondhatja senki, hogyha ez a függöny legördül, akkor ez egy komisz darab és megbukott, mert a lehető legjobbat hozzuk ki. Másrészt arra nem csak én emlékszem vissza, hogy kinek, mikor, milyen szerep jutott. Nekem most az a hálátlan szerep, hogy még többet ne tudjak a bizottság nevében ígérni. De mindenki emlékezzen vissza arra is, hogy valaha mi volt az a szerep, amit ő a nyugdíjasok érdekében tett vagy tenni képtelen volt.
Ennek jegyében tehát, cipelve a múlt terheit, a haza Házában most már tényleg háttal a múltnak, arccal a jövő felé, köszönöm a türelmüket. (Taps.)
