KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Nem terveztem hozzászólni, de úgy érzem, hogy meg kell szólalnom.
Mindenekelőtt Iványi Gábor képviselőtársamnak ezt az utolsó megjegyzését, amit egy református lelkipásztor képviselőtársamra mondott, nem értem. Őt eddig éppen a higgadtságáról és korrektségéről ismertem. Ez a megjegyzés úgy érzem, hogy méltatlan volt hozzá.
A másik, amit szeretnék mondani, hogy az egyházak évszázadokon keresztül rengeteg értéket termeltek, értéket állítottak elő, értéket őriztek és értéket adtak tovább, nemcsak az iskolákban, kolostorokban, könyvtárakban, hanem másutt is. Ehhez voltak földbirtokaik és különböző örökségek, bérházak és egyebek. Ennek a jövedelméből tartottak fenn iskolákat és egyéb intézményeket. Ezeket az államosításkor elvették tőlük, és most a tulajdonrendezés alkalmából az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos törvénnyel kapcsolatban nem kapták vissza, tehát teljesen természetes, hogy valamiből, valamilyen formában az államnak támogatnia kell az egyházakat, és én nem érzem azt, hogy ez problémát okozna az állam és az egyház szétválasztása érdekében, hiszen ahhoz, hogy az egyházak működőképesek legyenek, szükségük van támogatásra.
A másik dolog, amit nem értek Mészáros István képviselőtársamnak a mondásában: miért kifogásolja azt, hogy 50%-kal nőtt az egyházak támogatása, hiszen például az iskolák száma kétszeresére nőtt. Azonkívül soha nem kapta meg az egyház azt a támogatást, amire szüksége lett volna. Tehát igenis nagy megértéssel és önmegtartóztatással van az egyház, lényegesen kevesebbet kap ő is, mint ahogy a társadalom sok minden más rétege is, mint amire szüksége lenne.
A következő, amit szeretnék megemlíteni: nem értem, hogy az Alkotmánybíróság határozatát az SZDSZ miért fogadja győzelemként, hiszen az SZDSZ-nek az volt a kívánsága, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki az egyházi ingatlannal kapcsolatos törvénynek az alkotmányellenességét. Huszonvalahány, ha jól emlékszem, 24 paragrafusból áll ez a törvény, abból egyet utasított el, 23-at fogadott el. Tehát tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy az SZDSZ ebben a csatában - sportnyelven kifejezve - 23:1 arányú vereséget szenvedett. (Szórványos taps a jobb oldalon.) Tehát nem tudom, miért hangoztatják televízióban, rádióban, és a sajtóban is győzelemként ezt a 23:1-es vereséget.
A következő, amit nem értek: miért tekintik az SZDSZ ötletének vagy javaslatának azt a javaslatot, hogy a polgárok a személyi jövedelemadójuknak egy bizonyos százalékát fordítsák egyházi kiadásokra, vagy egyházi igényekre. Ezt a világ számos országában évtizedek óta bevezették és hasznosítják, és ezért az nem kizáró ok, hogy az SZDSZ ezt támogatja, mert amennyiben ez egy helyes, jó ötlet, akkor annak ellenére, hogy az ellenzék bármelyik pártja támogatja, a Kormány is nyilván magáévá fogja tenni. Tehát ez nem kizáró ok. Tudomásul vesszük … (Juhász Pál: És miért nem alkalmazzák?) Hogy miért nem vettük eddig? Teljesen jogos Juhász képviselőtársamnak az észrevétele, hogyha ezt helyeseljük, miért nem alkalmazzuk. Néhány oka van ennek. Az egyik az, hogy az egyházaknak - legalábbis a történelmi egyházaknak - a tagjai zömében, vagy jelentős mértékükben idős emberek, nagycsaládos emberek, tehát feltételezhető, hogy a személyi jövedelemadójuk viszonylag csekély. A másik az, hogy négy-öt évtizeden keresztül meglehetősen egyházellenes propaganda volt az országban, tehát nem valószínű, hogy egyik napról a másikra hirtelen be lehetne vezetni ezt a formát, amit egyébként elvileg magam is helyeslek, és úgy tudom, hogy a Kormány dolgozik egy ilyen törvényjavaslaton.
Végezetül a felmérésről, illetve a különböző arányokról hadd mondjam a következőt. A harmincas években volt utoljára olyan népesség-nyilvántartás, olyan népszámlálás, amelyikben a felekezethez való hovatartozást is megkérdezték. A '49-es népszámláláskor is szerepelt ez a rovat, de én a '49-es népszámlálásban közölt adatokat már nem tekinteném teljesen mérvadónak, tekintve, hogy a bizonyos fordulat éve alkalmából már elég sokan voltak megfélemlített állapotban, tehát nem biztos, hogy merték vállalni a tényleges meggyőződésüket. '72-től reprezentatív tudományos felméréseket végeztek el különböző intézetek az országban. A '30-as, a '49-es és a '72 óta végzett felmérésekből következtettük ki ezeket a százalékokat, amelyeket nem minden esetben, hanem az egyházak alapműködésének a kérdésében, a felújításokra fordított összegekben, valamint a beruházásokkal kapcsolatban vettük figyelembe.
Nem lehet a végösszegeket ilyen arány szerint összehasonlítani, hiszen három vagy négy különböző szempont szerint történt az elosztás. Ismétlem: az alapműködésnél, a felújításoknál és a beruházásoknál a becsült létszámarányokat vettük figyelembe. A közgyűjteményeknél - tehát a múzeumoknál, könyvtáraknál, levéltáraknál - megkérdeztük a világi szakértőket is. És a tényleges igényeket, a tényleges gyűjtemények állapotát, létszámát figyelembe véve, a világi szakértőknek a véleményét is figyelembe véve történt az elosztás.
A nevelési-oktatási intézményekkel kapcsolatban kétféle összeg került felosztásra. Az egyik a működésükhöz nyújtott támogatást, tudniillik a normatívákból nem lehet fenntartani a különböző óvodákat, iskolákat, az önkormányzatok a legtöbb helyen ehhez lényeges kiegészítést, támogatást adnak, az egyházaknak erre nincs kellő fedezetük, ezért ahol korrektül, jól csinálták a szerződést, és az önkormányzat hozzájárul a normatíva kiegészítéséhez, ott nincs gond. Sok helyen azonban nem így történik a dolog, az egyházat teljesen magára hagyták. Tehát teljesen természetes, hogy az állam a tényleges igények egy töredékét állami támogatással kiegészíti, és itt nem a gyülekezeti létszámarányokat vették figyelembe, hanem a tényleges diáklétszámokat, tehát a tanulói létszámokat.
Ugyanez a helyzet, hogy a céltámogatásból kizárták az egyházi iskolákat, tehát csak az önkormányzati iskolák tudnak új iskola építésére vagy egyéb céltámogatásra pályázni. Itt szintén a tanulólétszámot vették figyelembe az elosztásnál. Tehát ezért helytelen a végösszeget összehasonlítani a létszámarányokkal, mert hiszen három különböző szempont szerint osztották el a pénzt; nem is stimmelhet a dolog.
(19.30)
Végezetül még annyit szeretnék megemlíteni, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium előkészítő tevékenysége lehet, hogy nem hibátlan, aláírom, de több egyházzal hosszú időn keresztül, egyenként is meg csoportokban is történt egyeztetés, tehát lényegében az egyházak véleményét messzemenően figyelembe vettük. Valóban nem szerencsés, valami jobb megoldást kellene találni, ezt belátom, de kérem mégis a Parlamentet, hogy mielőbb hozza meg a döntését, mert ameddig a Parlament nem hozza meg a döntését, nem tudjuk a különböző támogatásokat a megfelelő arányok szerint szétosztani, és működésképtelenek lesznek egyes egyházak vagy egyes egyházi iskolák. Ezért kérem, hogy a Parlament minél előbb fogadja el ezt a határozatot. Köszönöm. (Taps a jobb oldalról.)
