GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP)
GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP)
GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy meglehetősen furcsa határozati javaslatot kapott kézhez az Országgyűlés. Olyan különös elnevezésű közösségek neveit olvashatjuk az indítványon, amelyeket képviselőtársaink túlnyomó része név szerint sem ismerhet.
Akkor, amikor Fodor Gábor a tisztelt Ház kollektív bölcsességére bízta a határozati javaslatban való döntést, valami olyasmire hivatkozott, aminek nem lehetünk a birtokában. Még a bizottság tagjai sem, hiszen kaptunk ugyan ezektől az egyházaktól és vallási felekezetektől bizonyos bemutatkozó leveleket, de ezek meglehetősen szűkszavúan beszéltek ezekről a szerveződő közösségekről.
(18.30)
Olyan is akadt, amely arra szorítkozott, hogy a világban eleddig ismeretlen egyház születését, azt ugyanis, hogy Budapesten ennek az egyháznak a feje megszületett, közölje a bizottsággal, és azt a tényt is, hogy az elmúlt év utolsó napján ez a tény bejegyeztetett.
Az iránt természetesen nincs vita, a független magyar bíróságok dolga, hogy kit jegyeznek be és kit nem. Viszont az Országgyűlésé a feladat, hogy kinek adjon a költségvetésből és kinek nem.
Ez két teljesen különálló kérdés, amit nem lehet összekeverni, és mintha ezt az utóbbi jogot - már hogy ne adjon - a bizottsági önálló indítvány mintha elfelejtené. Habár a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény nem teszi lehetővé, hogy a bejegyzésről döntő vagy a bejegyzést végző bíróság a vallási tartalmat vizsgálja.
Ahogy a legutóbbi alkotmánybírósági határozat indoklásában is a vallásszabadsághoz és az emberi méltósághoz való jog kapcsán olvassuk a kijelentést, hogy az állam ugyanis nem ítélkezhet vallásos hit vagy lelkiismereti meggyőződés igazságtartalmáról. Hangsúlyozom, nem is ezt szeretnénk.
Ugyanakkor magában a határozatban, annak is az A pontjában ezt olvassuk:
Az egyház elválasztása az államtól nem jelenti azt, hogy a vallás és az egyház sajátosságait az államnak figyelmen kívül kell hagynia.
S ha az emberi jogi egyezménynek arra a kitételére gondolunk, amit a közrend, az erkölcs, a közegészségügy alapelveivel szembenálló közösségekkel kapcsolatban mond, akkor bizony kétségek merülhetnek fel bennünk.
Fodor Gábor bizottsági elnök úr említette itt a társadalmi szervezetek támogatásának kérdését is, és mintegy párhuzamba állította az egyházak és vallásfelekezetek támogatásával. Sajnos ott is azt az ellentmondást viseljük, hogy jórészt ismeretlen társadalmi szervezeteknek, éppen most születő társadalmi szervezeteknek kell vagy kellene juttatnia a bizottságnak a Magyar Köztársaság költségvetéséből, ami egy furcsa ellentmondás.
És hogy újra az Alkotmánybíróság legutóbbi határozatára hivatkozzak, az egyházak egyenlőkként való kezelése szintén nem zárja ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét.
Tehát nekünk, képviselőknek igenis az a dolgunk, hogy ezeknek a költségvetési összegekre jelentkező egyházaknak megnézzük a társadalmi szerepét. A képviselőknek ez a dolguk, amikor társadalmi szervezetekről döntenek, igenis, meg kell nézni ennek a társadalmi vonzatait.
És még egyet, amihez a legutóbbi alkotmánybírósági határozat ugyancsak tesz még egy félmondatos kitételt, nevezetesen arról van szó, hogy kijelenti, hogy az állam és az egyház szétválasztásának módja bizonyos történelmi következményektől függ, és ez a másik szempont a történetiség szempontja.
Ez az, amit a Kereszténydemokrata Néppárt például már az egyházi ingatlanok kérdésénél - pontosan a társadalmi szerepet és a történetiség vonatkozását - hangsúlyozott. Ennek, ezeknek az egyházaknak nem az elbírálásában, hanem a költségvetési támogatásában, illetve ennek a megszavazásában igenis irányadónak kell lennie, mert alakíthat, alapíthat bárki, bármiféle vallást, gyülekezetet, egyházat. Ezt nem vonja senki sem kétségbe, ez alkotmányos joga. De hogy ezt a Magyar Köztársaság szűkös anyagi kereteiből elkezdjük támogatni, erre semmiféle reális indokot mondani nem lehet. A hiba természetesen a vallás- és lelkiismereti szabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényben van, ahol egy egyházat száz ember alakíthat.
Most én nem akarok itt senkit megbántani, de jobbára éppen azért, mert ilyen anyagi szempontok is szerepet játszanak ennél, fennáll bizony az a veszély, hogy valaki azért alakít egyházat, mert - nem tudom én - saját maga vagy környezete meg szeretne élni valahogyan. Erre mi nem teremthetünk lehetőséget, erre nem szolgálhat alapul semmiféle törvénybeli vagy lelkiismereti, vagy vallásszabadságra való hivatkozás. Nem megengedhető egy ilyenfajta megközelítés!
Azt mondta Fodor Gábor elnök úr, hogy ezek az egyházak fontos szerepet töltenek be a társadalomban. Egyik-másik egyház, amelyik itt, ebben a határozati javaslatban fel van sorolva, hangsúlyoznom kell, semmilyen szerepet nem tölt be ma a magyar társadalomban. Abban a kis közösségben esetleg, de hogy ennek lenne egy társadalmi vetülete, egy komoly társadalmi vetülete, éppen ez az, ami igazolásra szorul.
Végül a bizottsági elnök úr hivatkozott arra, hogy az egyházaknak és vallási felekezeteknek, összevetve a társadalmi szervezetekkel, bizonyos fajta pozitív diszkriminációt kell élvezniük. Én azt nem tartom pozitív diszkriminációnak ma Magyarországon, ha rendkívül kis egyházak egyre növekvő öntudatú papjaival kell szembenéznie ennek a társadalomnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
