FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Én nem az előterjesztő jogán kértem végül is szót, csak nagyon röviden szeretnék pár dolgot elmondani a vitával kapcsolatban, és ez az én magánvéleményem lesz, és nem mint bizottsági elnök szeretnék hozzászólni. Természetesen ehhez hozzá fog kapcsolódni jónéhány olyan információ is, amit egyébként bizottsági elnökként tudok, és rögtön ezzel is kezdem. Méghozzá azért, mert Iványi Gábor kollégám iránt - talán nem titok - nagyon nagy nagyrabecsülést érzek, és nagyon szeretem őt, de azt hiszem, hogy Gábor egy dolgot nem tud pontosan, illetve nem ismeri az információkat. A pénzelosztásokkal kapcsolatban a B-változatban miért alakultak így az összegek, erről szeretnék két szót mondani, tekintettel arra, hogy aki ezt előterjesztette, Tóth Albert nincs itt a teremben, úgyhogy ő nem tudja elmondani ezeket, és én úgy gondolom, hogy úgy fair, helyes, ha erről beszélünk.
Akik tehát a B-változatot támogatták, és zárójelben mondom, hogy én egyébként egyáltalán nem értek egyet Tóth Albertnek ezzel az álláspontjával, de úgy gondolom, hogy el kell mondanom, amit én tudok erről, hogy ő miért terjesztette így elő ezeket az összegeket. Az volt a kiindulópont, hogy a négy egyháztól, amelytől elveszik ezeket a pénzeket, ezt a pénzt oszszák szét az összes többi megmaradt egyház, 35 egyház között; szétosztották. Igen ám, csakhogy bizonyos összegek megmaradtak: az egyik tételnél 7 forint, a másik tételnél 15 forint. Az elosztás jól sikerült, csak ezeket már nem lehetett továbbosztani, ezek mindenképpen megmaradtak, különben fillérek jöttek volna ki. Ezért, ha megfigyeljük, azokhoz az egyházakhoz tették ezeket a pénzeket, amelyek a legkisebbek, és amelyek a legkevesebb pénzt kapják, tehát így lett felkerekítve 7 vagy 10 vagy 15 forinttal a pénzük, ez volt a logika abban, ahogy az Alberték ezt elosz-tották.
Egy másik pontról is szeretnék szólni, ez pedig az, hogy Kálmán Attila előttem szólt, és én örülök ennek, mert megint csak szerettem volna megvédeni a Művelődési Minisztériumot azzal kapcsolatban, amit Pálos Miklós elmondott, akinek hozzászólása egy részével egyetértek, más részével nem, ez volt az a része, amivel nem értek egyet, amit a Művelődési Minisztériumnak szánt. Szerintem a Művelődési Minisztérium - mi évek óta látjuk ezt a munkát - tényleg heroikus és komoly munkát végez az előkészítésben. Attila elmondta, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe, és szerintem az az egyeztetés is, ami valóban egy nagyon nehéz helyzetben születik meg minden évben, amikor is az egyházakat összehívják, egy kényszerhelyzet eredménye minden esetben, nem lehet kikerülni, és szerintem még mindig jobb, ha ez van, mintha enélkül történnének ezek.
Amiben viszont egyetértek Pálos Miklóssal és a többiekkel is, hiszen Pálos Miklós, Mészáros István, Iványi Gábor is ugyanazt mondta el e kérdésben, nevezetesen azt, hogy minden egyházat támogatni kell, amely a törvényi feltételeknek megfelel. Én ezt helyes álláspontnak tartom, méghozzá azért is, mert még egyszer szeretném leszögezni, hogy mindannyian megegyeztünk abban, hogy megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az egyházak, ahogy az Alkotmánybíróság döntésében is benne van, elválasztjuk őket az egyesületektől és a társadalmi szervezetektől. Ez a megkülönböztetett figyelem érvényesül például abban, hogy állam támogatja őket, ezeket az egyházakat. Mikor szüntetheti meg, mikor vonhatja meg ezt a támogatást? Akkor, hogyha nem felelnek meg a törvényi feltételeknek. Ezek az egyházak pedig, amelyek elénk kerültek, megfelelnek a törvényi feltételeknek, ugyanis akkor lehet megvonni tőlük ezt a támogatást, ha olyan bírósági eljárás indul ellenük, amely bírósági eljárás eredményeként ezen egyházak működésével kapcsolatban vagy egyáltalán az egész felépítésével kapcsolatban törvényes aggályok merülnek fel. Ha ilyenek nincsenek, akkor a döntésünk, amivel szelektálunk, bizony mindig a lelkiismereti meggyőződésről való döntés, arról pedig nem dönthetünk, megint csak hivatkozok az Alkotmányra, alkotmánybírósági paszszusokra, az állam nem foglalhat állást lelkiismereti meggyőződések milyenségéről.
Amíg tehát ez a szisztéma megvan, addig aki a törvényi feltételeket teljesíti, annak bizony ebből a támogatásból kapnia kell, mert ha ez nem történik meg, akkor diszkriminációt szenved. Erre hivatkoztam én, amikor azt mondtam, hogy bizonyos szempontból a hírneve csorbul. Én is úgy gondolom, hogy végül is a szisztémán kellene változtatnunk, hogy azokat a tényleges anomáliákat - mert egyébként helytelen lenne tagadnunk, hogy valóban tényleges problémák vannak az egész kérdés mögött, mert számtalan olyan felekezet jön létre, amely nem is szerepel akár itt a papíron - de nagyon sok probléma és aggály vázolható fel velük szemben - vagy azokkal szemben is, akik szerepelnek a papíron. Még egyszer mondom azonban, jelen helyzetben ezek ízlésbeli aggályok lehetnek, nem pedig törvényes aggályok. Köszönöm szépen; (Taps a bal oldalról.)
