PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy a Szocialista Párt frakciója támogatja az országgyűlési határozati javaslat változás nélküli elfogadását, ezen belül a határidő módosítását sem tartjuk szükségesnek és célszerűnek, annál is inkább, mert a Kormány képviselőitől kapott legfrisebb tájékoztatások szerint a határidő az ő munkájukban tartható.
Tekintettel arra, hogy kezdeményezője voltam ennek a határozati javaslatnak - és ahogy Hörcsik Richárd képviselő úr, az előterjesztő bizottság elnöke erről tájékoztatást adott -, a tárgyalások közöttünk ebben az ügyben október-november folyamán már folytak, szeretnék arról tájékoztatást adni az Országgyűlésnek, hogy egy olyan ügyről van szó, ahol kimondottan jó kapcsolat alakult ki az illetékes bizottság, a Kormány illetékes képviselői és adott esetben egy ellenzéki képviselő között. Azt hiszem, teljes egyetértés volt az itt előttünk fekvő szöveg szellemében és végül szövegében is.
Mégis szeretnék néhány szót szólni arról, hogy miért tartottam rendkívül fontosnak kezdeményezni ezt a határozati javaslatot.
Nem biztos, hogy mindenki előtt ismertek a részletek, bár megkaptuk valamennyien a megkötött, de még nem ratifikált egyezmények szövegét. Nem tudom, mennyire vagyunk valamennyien tisztában azzal, hogy egyes árucsoportok tekintetében milyen szoros határidőket szab a megkötött egyezmény Magyarország számára.
(16.20)
Lényegében - most a mezőgazdaságtól bizonyos fokig eltekintve - az iparcikkeket négy kategóriába sorolja az egyezmény, amelyben az első kategória esetében - ez egy külön melléklet az anyagban - a hatálybalépés pillanatától megszűntek az aszimmetriák. És itt nem a társulási szerződés hatálybalépéséről, hanem a Montánunióval kötött szerződés hatálybalépéséről van szó, és ez életben van tavaly március 1-je óta. Ez részét képezi a társulási szerződésnek, és a Parlament ebben a minőségben tárgyalta a dokumentumot. Tehát megszűnt a termékek egy körére az aszimmetria.
A termékek egy másik körében 1995. január 1-jével számolódnak fel azok az előnyök, amelyeket átmenetileg biztosított számunkra a társulási szerződés; egy harmadik - az előbbi kettőnél szélesebb ugyan, de egy harmadik - kör az, amelyben 1998. január 1-jével, és egy negyedik kör az, ahol 2001. január 1-jével szűnnének meg a Magyarország számára adott átmeneti előnyök. Ezek az előnyök önmagukban akkor használhatók ki, ha Magyarország valamennyi szakterületen megteszi azokat a lépéseket, hogy az adott rövid idő alatt versenyképes helyzetbe hozza gazdaságát, ezen belül iparát, mezőgazdaságát, de más területeit is. Önök érzik, hogy itt minden elherdált nap rendkívüli károkat okozhat. Én ezzel nem azt kívánom mondani, hogy a Kormány nem cselekedett ezeknek az egyezményeknek a szellemében, de azt hiszem, megnyugtatóan csak akkor állíthatjuk, hogy mindent megtett a Kormány, ha a Parlament ismeretében van azoknak az intézkedéseknek, amelyek ezt a rövid időt kihasználni javasolják.
Szeretném elmondani, a másik oka annak, hogy ezt a kezdeményezést tettem, az volt, hogy a korábbi jelzések alapján alapvetően az volt érzékelhető, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma rendkívül aktív tevékenységet folytat az EK-tárgyalások ügyében, ugyanakkor nem volt érzékelhető az, hogy a Kormány más szervei ugyanilyen aktívan és ugyanilyen tudatosan folytatnák a tárgyalásokat. Én szeretném aláhúzni, hogy bár van egy minisztérium, amelyiknek a neve Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, az ügy sokkal szélesebb kört érint. Érinti az egész magyar gazdaságpolitikát, érinti az iparpolitikát, a mezőgazdaság fejlesztését, és természetesen az infrastrukturális szolgáltatásokat, az infrastrukturális fejlesztéseket is. Nem beszéltem most arról, hogy igazságügyi összefüggések és más jogalkotási összefüggések is vannak.
Ha ezt figyelembe vesszük, akkor tudnunk kell azt, a Parlamentnek tisztában kell lennie azzal, hogy a Kormány milyen munkamegosztással végzi ezt a felkészülési tevékenységet, valóban valamennyi tárca a tevékenységében sajátjának érzi-e a feladatokat, avagy sem. Valóban átitatja-e a Kormány által a Parlament elé terjesztett gazdasági törvényjavaslatokat az a szellem, amelyik a társulásból feltétlenül következik?
El kell mondjam, hogy a Kormány rendeletein, a Parlament törvényalkotó tevékenységén túlmenően más jogi dokumentumok megszületésére is feltétlenül szükség van. Hogy más területet ne emeljek ki, a szabványosításról azért néhány szót muszáj beszélni. A magyar szabványok az elmúlt időszakban természetszerűleg - lehet, hogy ez nem jó, de természetes, hogy így alakultak - alapvetően a KGST-re orientálódtak. A KGST-szabványoktól az európai szabványok felé történő átmenet megindult néhány évvel ezelőtt, de csak nagyon fokozatos, lassú lépésekkel lehet előrehaladni, és ezeket a lépéseket most, a KGST megszűnése után bizonyos fokig fel lehet gyorsítani. Tehát nem elég az, hogy a szabvány megjelenik, ehhez igazodnia kell a fejlesztésnek, igazodnia kell az iparnak, a mezőgazdaságnak, s hozzáteszem, a szervezeteknek, és erre az igazodásra rendkívül komoly intézkedéseket kell tenni mind a törvényalkotásban, mind a kormányzati munka szintjén.
A harmadik kérdéskör, amit megemlítenék, az ipar- és piacvédelmi intézkedésekre vonatkozik. A szöveg talán nem túl szépen, de lényegében abszolút helyesen két ponton is foglalkozik ezekkel az intézkedésekkel. Időközben tudomást szereztünk arról, hogy a Kormány tárgyalta az iparfejlesztés koncepcióját, és ezen belül kompromisszumos megállapodás született a Kormányon belül korábban érzékelhető vitákban. Én személy szerint ezekkel nem teljesen értek egyet, de tudomásul veszem, hogy egy ilyen megállapodás született Kormányon belül. Ezek a piacvédelmi intézkedések többek között arra kell hogy orientálódjanak, hogy a társulási szerződésből eredő, az ehhez illeszkedő lépéseket Magyarország megtegye. Hadd említsem meg - itt ugyan már szó volt róla -, hogy például korábban Törökország csatlakozott az EK-hoz; az ő társulási szerződését, amit tíz-egynéhány évvel ezelőtt írt alá, egy olyan piacvédelmi, iparfejlesztési és exporttámogatási stratégia kísérte, amely - nem azt mondom, hogy eredményes volt, de - amelyiket mindenképpen nagyon komolyan érdemes tanulmányozni a magyar iparfejlesztési stratégiák szempontjából.
Végül szeretném elmondani azt, hogy a magam részéről még egyszer megköszönöm azt az együttműködést, amelyet a bizottság tagjai, elnöke és a Kormány képviselői részéről ennek a kezdeményezésnek a felkarolásában érzékeltem. És megerősítem azt, hogy a szocialista frakció támogatja a beterjesztett határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
