FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1957. március 25-én hat európai ország: a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg aláírta a római szerződést. Ha valaki ezt Magyarországon abban az időben olvasta az újságokban, vagy valamilyen formában értesülhetett erről az eseményről, bizonyára nem tudott olyan részletekbe menően tájékozódni, hogy ennek a szerződésnek a bevezetésében szerepelt az is, hogy a hatok ezt az integrációt azzal a kívánsággal hozták létre, hogy ez valamikor majdan egész Európára kiterjedjen.
Nos, azóta az Európai Közösség - akkor még Európai Gazdasági Közösségnek hívta magát - nagymértékben átalakult és elmélyült. Egyrészt most már 12 ország alkotja az említett hatokon kívül. 1973. január 1-jén csatlakozott Nagy-Britannia, Dánia és Írország, 1981. január 1-jén Görögország, és 1986. január 1-jén Spanyolország és Portugália, másrészt 1962-ben létrehozta a közösség a közös agrárpolitikát, 1968-ban a vámuniót, és 1985 júniusában a milánói csúcson pedig előterjesztette az egységes európai okmányt.
Ezt az egységes európai okmányt 1986. február 17-én Luxemburgban kilenc ország aláírta, majd február 27-én Dánia népszavazás útján fogadta el, és erre másnap, február 28-án Görögország és Olaszország is csatlakozott.
Ez az európai okmány jelentősen módosítja a korábban elfogadott római szerződést. Egyrészt célul tűzi ki az egységes európai piacot, ami alatt az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását értik. Az európai monetáris rendszert, valamint a közös valutát, az ECU-t, valamint egy politikai dimenziót, illetve biztonságpolitikai dimenziót is kap a szerződés a Nyugat-európai Unió létrehozásával.
Nem utolsósorban a változások közt kell említenünk a maastrichti szerződést, amelyik egy teljes európai uniót tűz ki célul.
Magyarország ezekre a kihívásokra szükségszerűen kell, hogy válaszoljon. Korábban Magyarország a KGST tagjaként nem folytathatott önálló politikát, és nemzeti érdekeit alárendelte annak, hogy az Európai Közösség hajlandó-e a KGST-vel kétoldalú egyezményt kötni. A rendszerváltozás után, és különösképpen a KGST felbomlásával ilyen kötöttségeink nem lévén, Magyarország célul tűzte ki a három nagy szabadpiaci integrációhoz való csatlakozást, egyrészt az Európai Közösséggel, másrészt az EFTA-val, harmadsorban pedig a visegrádi országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodást. Ez egy politikai és gazdasági kényszer következménye volt, a KGST szappanbuborékának látszólagos védőburka szétpattant, megszűnt a magyar ipar s egyáltalán a magyar gazdaság védettsége, és teljes mértékben rá voltunk utalva arra, hogy új piacokat keressünk.
Ezek az új piacok természetesen új kihívásokat is jelentettek számunkra, hiszen szükségszerűen magukkal hozták a magyar külkereskedelemnek a liberalizálását. Kiderült ennek során, hogy bizony a KGST bölcsőjében ringott magyar gazdaság nem igazán versenyképes az Európai Közösségek fejlett gazdaságával. Erre utal az is, hogy az 1970-es évek közepétől, 1974-től 1990-ig, a rendszerváltásig mintegy ötmilliárd USA-dollárra tehető az a kereskedelmi passzívum, amit ennyi idő alatt felhalmoztunk.
Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a nálunk jóval fejlettebb Ausztria esetében van egy olyan ENSZ statisztikai adat, amely az ENSZ statisztikai nómenklatúra 99 cikkéből 86-ban Ausztria esetében is passzívumot mutat.
A legfontosabb kényszerítő tényezők, amelyek Magyarországot lépésekre ösztönözték, egyrészt a maastrichti szerződés, másrészt az európai gazdasági térség létrejötte, ami az Európai Közösség és az EFTA megállapodása folytán jött létre, egy óriási, 360 milliós európai piac, ami azt jelenti, hogy aki azon kívül marad, bizony nagyon nehéz helyzetbe kerül.
És nagyon kevesen szokták megemlíteni azt, hogy Magyarország részéről egy politikai kényszer is van, éspedig Magyarország biztonsági garanciáinak szükségessége. Ez pedig az Európai Közösségen kívül nehezen képzelhető el.
A társulási szerződés ratifikációs vitájában igen részletesen elemezték a felszólalók magát a szerződést. Nem is szeretném részletesen ismertetni és ezzel húzni az időt, csak pusztán annak érzékeltetésére címszavakban felsorolnám az egyes fejezeteket és röviden azok tartalmát, hogy milyen széles körűek is azok a feladatok, amiket ezzel kapcsolatban, ennek a szerződésnek a végrehajtásával kapcsolatban Magyarországnak tennie kell.
A szerződés első fejezete egy politikai párbeszédet, egyeztetést és együttműködést ír elő, amelynek feladatai a közeledés erősítése, az új magyar politikai rend támogatása, a szolidaritás, a tartós kapcsolat és együttműködés új formáinak kiépítése.
A második fejezet általános alapelveket tartalmaz, amely egy maximálisan tízéves átmeneti időszakot irányoz elő két lépcsőben, és ez nagyon fontos dolog számunkra, miután a szerződés azt is tartalmazza, hogy Magyarországnak célja, hogy ez a társulási szerződés Magyarország teljes tagságát elősegítse.
Nagyon fontos a feladatok szempontjából az is, hogy a szerződés előírja egy társulási tanács létrehozását, amely rendszeresen vizsgálja a szerződés végrehajtását és a magyar piacgazdaság fejlődését.
Igen lényeges az áruk szabad mozgása, mely a harmadik fejezetben kapott helyet. Ennek a mellékletei rögzítik a kereskedelempolitikai akadályok lebontásának menetét és rendjét, mindenekelőtt pedig a GATT-konformitás megteremtését.
A harmadik fejezet a munkaerő mozgását irányozza elő, annak a feltételeit rögzíti.
A negyedik fejezet a fizetések, a tőke, a verseny és a jogharmonizáció kérdéseivel foglalkozik. És talán a legfontosabb feladat, amely a feladatok sokrétűségét magában foglalja, a hatodik fejezet A gazdasági együttműködés címet viseli. De túlmutat ezen a címen. Engedjék meg, hogy csak a címszavait felsoroljam: ipari szabványok, tudományos technológiai együttműködés, oktatás, mezőgazdaság és feldolgozóipar, energia, nukleáris biztonság, környezetvédelem, vízgazdálkodás, szállítás, kommunikáció, bankszektor, biztosítás és más pénzügyek, monetáris politika, pénzügyi ellenőrzés, regionális fejlődés, szociális együttműködés, turizmus, kis- és középvállalkozások, vámok, statisztika, közszolgálat, drogok elleni küzdelem. Ez a felsorolás is mutatja önmagában a feladatok sokrétűségét és a tennivalók sokaságát.
Most már csak a teljesség kedvéért mondom el, hogy a szerződés hetedik fejezete a kulturális együttműködést irányozza elő, és igen fontos a nyolcadik fejezet, amely a pénzügyi együttműködésről szól, rögzíti a Phare-program további menetét, a G-24-ek, a fejlett országok által nyújtott segítségeket, a kilencedik fejezet pedig az intézményrendszert.
(16.10)
A szerződés végrehajtásával kapcsolatos feladatok két forrásból fakadnak. Az európai helyzetből adódó gazdasági és politikai kényszer, melyet a szabadkereskedelmi egyezményekben kanalizáltunk és intézményesítettünk; értem ez alatt az Európai Közösséggel, az EFTA-val és a Visegrádi Országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat. Ennek eredményeként elértük, hogy Magyarország az egységes európai piacon belül van.
Másodsorban az egyezmények végrehajtásából adódó feladatok. A feladatokat az alábbiakban lehetne összegezni.
Először: a tárcaközi bizottság tevékenysége ne korlátozódjon a gazdasági, a jogi és politikai kérdésekre, hanem a szerződésben foglaltaknak, különösen a gazdasági életről szóló VI. fejezetnek megfelelően terjedjen ki az élet minden területére.
Másodszor: a gazdasági területen vizsgáljuk meg, hol teremthető meg az asszimetria által biztosított, általában ötéves időszak alatt a versenyképesség. Itt meg kell jegyezzem, nem az a kérdés, hogy öt év elegendő-e az Európai Közösséggel szembeni lemaradásunk behozására, hanem elegendő-e az öt év versenyképes ágazataink megerősítésére és új versenyképes ágazatok megteremtésére. Az erőforrásokat arra a területre kell koncentrálnunk, azt kell védenünk, vagyis használjuk ki a komparatív előnyöket, ahol ez a versenyképesség megteremthető. Más területen pedig próbáljunk meg az együttműködésből minél több előnyt kovácsolni.
Mindez olyan mértékű összehangolt munkát kíván, mely legkésőbb a következő választások után elengedhetetlenné teszi egy európai ügyek minisztériumának felállítását, és ezzel kapcsolatban az egész kormányzati filozófia újragondolását. Ennek a minisztériumnak az európai ügyekkel kapcsolatos kormányzati munkán túlmenően igen fontos feladata lenne a vállalkozók és a széles közvélemény folyamatos tájékoztatása az európai integráció helyzetéről, nehézségeiről és előnyeiről, és majd amikor eljön az az idő, hogy Magyarország mérlegelheti, hogy kérje-e a teljes jogú tagságot, mindenki tisztában legyen azzal, milyen kihívásoknak nézünk elébe, ha az Európai Közösség tagságát kívánjuk elérni, és milyen előnyökkel jár a teljes tagság.
Ugyanakkor azt is mindenkinek tudnia kell, hogy mivel járna, ha Magyarország kívül maradna a Közösségen. A közvélemény folyamatos tájékoztatására természetesen addig is szükség van, mint ahogy a tárcaközi bizottság szintén megkezdett munkáknak a szerződésben meghatározott széles alapokra helyezésére és elmélyítésére is. Mindehhez a bizottsági előterjesztésben foglaltak jó alapot szolgáltatnak, ezért azt a magam részéről a megfelelő határidő módosításával javaslom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
