BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az elmúlt alkalommal elsődlegesen politikai oldalról közelítettem meg a társadalombiztosítási képviselők választásáról szóló törvényt. Akkor kiemeltem azokat a fontosabb sarkpontokat, amelyekre az elmúlt negyven év során az akkor egyeduralkodó párt rájött, illetve amit alkalmazott. Ennek alapján idéztem Apró Antal egyik írásából, amelyik indokolta, hogy a társadalombiztosítást miért kell a szakszervezetek irányítása alá vonni. Utána idéztem a moszkvai befolyás alatt álló Szakszervezeti Világszövetség Társadalombiztosítási Chartájából, amelyik egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a társadalombiztosítás demokratikus vezetése azt jelenti, hogy a szakszervezetek reprezentatív szervezeteié a vezetés. Majd 1984-ből vettem idézeteket, amikor Gáspár Sándor a következőket kérdezte: állami vagy szakszervezeti-e a társadalombiztosítás? Akkor úgy nyilatkozott, hogy egyik sem - vagyis amikor a társadalombiztosítás a szakszervezetek irányítása alól kikerült, akkor már nem lehetett a szakszervezeteké. Ez a felismerés egy politikai döntés nyomán született meg, amelyre utalt Rácz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal akkori vezetője a következőképpen: "Régóta köztudomású, hogy e funkció valójában nem a szakszervezetek tevékenységi körébe tartozik, tehát ki kell onnan venni."
A felismerés politikai jelentőségű, tudniillik a szakszervezetek politikai hatalomként jelentek volna meg. Egyértelműen bizonyítható, hogy a párt - tehát az MSZMP - döntése is azért született meg 1983 októberében, hogy a szakszervezetek nehogy politikai funkciót lássanak el, azt töltsenek be. Most - egy svédcsavarral - amerikai mintára akarják átalakítani a társadalombiztosítás önkormányzatát. Én nagyon helytelenítem, hiszen azt el kell ismerni, hogy Nyugaton a kemény szakszervezetek vívták ki azokat a szociális vívmányokat, harcolták ki, amelyekkel jelenleg rendelkeznek. De azt nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon teljesen másfajta fejlődés indult meg. Nem szakszervezeti alapon teremtődött meg 1950 után, sőt még előtte sem, az emberek szociális biztonsága.
Nyugaton, ha valaki szakszervezethez tartozik, automatikusan kiterjed rá a társadalombiztosítás, legalábbis az USA-ban. Ha nem tartozik, akkor nem terjed ki rá, legfeljebb egyéb segély jellegű ellátásokra válik jogosulttá. Ez az egészségügy terén is megmutatkozott. Nemrég hangzott el Clinton elnök beszéde, amelyben egyértelműen jogkiterjesztésről szólt, mert az USA-ban több mint 30 millió embernek nem volt egészségbiztosítása.
Ez Magyarországra vetítve azt jelenti, mintha egymillió ember nem tartozna a társadalombiztosítás alá, egymillió embernek nem lenne egészségbiztosítása.
(11.40)
Vagyis amikor összekapcsolják a szakszervezeti jelleget és a társadalombiztonságot, akkor ez a torzó születik belőle. Csak sajnos, torzó mint kép nagyon szép lehet és nagyon értékes, de - mint ahogy a tapasztalatok mutatják - a szakszervezeti igazgatás alatt álló torzóban nagyon sok probléma merül fel. Én a saját bőrömön éreztem, amikor a társadalombiztosításnál dolgoztam. Nagyon jól tudtam, hogy a SZOT alatt működő társadalombiztosításban dolgozóknak a jövedelmi helyzete az államigazgatási dolgozókhoz képest nagyon elmaradott, körülbelül a kétharmadát tette ki az a jövedelem, amelyikkel a társadalombiztosításban dolgozók rendelkeztek. Ugyanígy maga az infrastruktúra is rendkívül leromlott volt. A társadalombiztosítás nem győzi utánpótolni mind a mai napig azt a technikai elmaradottságot, amelyik a SZOT irányítása alatt keletkezett.
Azt elismerem, hogy a nyugati országokban a szakszervezetek magasabb színvonalat harcoltak ki, hiszen magasabb volt az életszínvonal is. De a szociális biztonság nem az egész lakosságra terjedt ki, hanem csak a lakosságnak egy meghatározott hányadára. Ezt Magyarországon, amikor az állami irányítás alá került a társadalombiztosítás, az állam vette át a társadalombiztonság megteremtésének a funkcióját, kiterjesztette a lakosság egészére. Tehát Magyarországon az 1950. évi 38%-ról 100%-ra hozta föl a társadalombiztosításba bevont személyeknek a körét, míg Nyugaton ez legjobb esetben is 95%. Ez a legjobb eset Nyugat-Németországra jellemző.
Tehát, amikor én azt mondom, hogy nem szabad a szakszervezeteknek átvenni a társadalombiztosítás irányítását, én figyelembe veszem mind a szakmai, mind a politikai, mind pedig a gazdasági következményeket. Tisztában vagyok vele, hogy a Kormánynak és a szakszervezetnek a paklijába tekintettem bele, és nem szeretik, hogyha valaki kívülállóként ezt megteszi és - hogy így mondjam - kibicel. De szerencsére egy országgyűlési képviselő nem tekinthető kibicnek, hanem valamilyen érdeket érvényre juttat, képvisel.
Ma Magyarországon a Kormány és a szakszervezetek megállapodását a Parlamentben mindegyik parlamenti pártfrakció üdvözölte. Méltánylandónak tartom én is. De csak ésszerű határok között. Nagyon veszélyesnek tartom, hogyha a politika diadalmaskodik a józan ész felett.
Magyarországon a társadalombiztosításnál el kell dönteni, hogy az társadalmi biztosítás vagy a társadalomnak a biztosítása. Tudatosan használom a megkülönböztetést, habár a magyar nyelvtani szabályok szerint nagyon hasonló a jelentéstartalom.
Ha a társadalomnak a biztonságát teremtjük meg, a társadalomnak a biztosítása, akkor nemcsak a szakszervezetekre terjedhet ki a jelöltállítási jog, hanem más szerveződésekre is. Ha társadalminak tekintjük, akkor viszont azokra terjedhet ki - mint ahogyan a német példa is mutatja -, akik fizetik a járulékot: tehát a biztosítottakra, illetve a munkáltatókra.
Éppen ebből a szemszögből kell megnézni, hogy most ténylegesen megvalósítható-e a társadalmi jellegű elv vagy a társadalomnak a biztonsági elve. Abban az esetben, hogyha a társadalom biztonságáról van szó, akkor egészen más feladatok hárulnak rá.
A következő, ami szorosan ehhez kapcsolódik, hogy Magyarország lakosságának 80%-a vidéken él. Az önkormányzati képviselő-választás egyértelműen vízfejcentrikus, fővároscentrikus, nem veszi figyelembe a területi elveket.
Éppen ezért javaslom, és javasoltam, hogy a regionalitás jelenjék meg, hogy minden megye legalább egy jelöltet föl tudjon mutatni, illetve a társadalombiztosítás önkormányzatába be tudjon juttatni. Erre adtam be módosító javaslatot, amelyben nagyon fontosnak tartom egyrészt a politikai jellegnek, tehát a nagypolitikai jellegnek a kiszűrését, másrészt a területiségnek a megjelenítését. Vagyis érvényesíteni azt a szabályt, ami Magyarországon is érvényes, hogy nem a központban kell, hogy eldőljenek a dolgok, hanem a területi sajátosságoknak, a valódi demokratikus képviseleti jognak megfelelően elsődlegesen helyben, illetőleg annak nyomán a társadalombiztosítás önkormányzatában.
Nagyon fontos kritériumként állapítottam meg, hogy a képviselő-választáson regionális listát állíthat minden olyan, politikai jellegű szervezetnek nem minősülő szövetség vagy konföderáció, amely megyénként legalább országgyűlési képviselőválasztási körzetenként egy alapszervezettel rendelkezik, vagy konföderációt, szövetséget alkotva megfelel egy ilyen kritériumnak, és melyek azok a politikai jellegű szervezetek, amelyek nem állíthatnának: és ez nagyon fontos, hogy a politikát és a társadalombiztosítás-politikát ne keverjük össze, és ne ugyanaz legyen az eredmény a társadalombiztosítás önkormányzatában, mint itt a Parlamentben.
Ezért azt javaslom, hogy e törvény megalkotásakor politikai jellegű szervezetnek minősül minden olyan társadalmi szerveződés, amelyet politikai pártként bejegyeztek, vagy amely az országgyűlési képviselő-választásokon országgyűlési képviselőjelöltet állított, vagy országgyűlési képviselő-választáson bármely politikai párt jelöltje mellett nyíltan elkötelezte magát, vagyis a választási kampányban a jelöltet a nyilvánosság előtt mint szervezet támogatta. Ezáltal lehet megakadályozni azt, hogy a társadalombiztosítási képviselő-választások nyomán, annak eredményeként a társadalombiztosítási önkormányzatot ellehetetlenítsük. Mert ez - nem szabad elfelejteni - ahhoz vezet.
Mindezeket azért tartottam szükségesnek mondani, hogy fölhívjam azokra a veszélyekre a figyelmet, amelyeket az úgynevezett Kormány-szakszervezetek szociális paktum tartalmaz, fölhívjam arra a figyelmet, hogy a demokráciát silányítjuk le, hogyha minden zokszó nélkül a politika játékterévé tesszük a társadalombiztosítást.
A társadalombiztosítás nem érdemli meg, már a múltja miatt sem, hogy a politika játékszere legyen. A társadalom biztonságát kell garantálnia, a szociális biztonság nagy részét kell érvényre juttatnia. Mint ahogy nagyon jól tudjuk, sem Nyugaton, ahol már több évtizede építik a demokráciát, sem Keleten politikával a társadalom biztonságát megteremteni nem lehetett. Egészen más kritériumok mentén kell megfogalmazni azokat az előírásokat, amelyek valóban a társadalom biztonságát szavatolják.
A másik, hogy a politikai demokráciát se silányítsuk le. Ezért is javasoltam, hogy a társadalombiztosítási képviselőválasztások egyfordulósak legyenek, és akkor legyenek érvényesek, hogyha a választópolgárok több mint 25%-a jelent meg a választásokon. Abban az esetben, ha a leadott szavazatok száma nem éri el ezt az alsó határt, a társadalombiztosítási képviselők választását az országgyűlési képviselő-választások időpontjáig el kell halasztani.
Nagyon fontos, hogy mi is komolyan vegyük a demokráciát, és ennek jegyében javaslom, hogy ne a Kormány által beterjesztett, hanem a demokratikus szabályoknak jobban megfelelő változatot fogadja el a Parlament. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
(11.50)
