HORVÁTH LAJOS (MDF)
HORVÁTH LAJOS (MDF)
HORVÁTH LAJOS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Én nagyon nagy örömmel hallgattam Keleti György képviselőtársamnak a szavait, és örülök, hogy ilyen részletesen foglalkozott mindazzal, amit én elmondtam. Sőt, a végén még egyet is értettünk, mert azt hiszem, ugyanazt hallottam vissza, hogy a honvédelmi törvényben nagyon fontos lesz elhelyezni majd a határőrséget, nagyon lényeges, hogy hova helyezzük el.
Mégis, ha szabad, akkor néhány rosszul sikerült érvet szeretnék visszakanyarítani, visszaütni. Ugyanis az a helyzet, hogy nem tudjuk megosztani a migrációt, nem tudjuk megválasztani, milyen helyzetben kell alkalmazni a határőrséget. Mi megoszthatnánk ugyan, hogy ki az, aki rendész, és ki az, aki akciószázad, csak a migráció, sajnos, nem veszi ezt figyelembe. Sem a menekültek, sem a határon átcsapódó vagy átsodródó katonai egységek nem fogják megkérdezni, most hogyan parancsoljuk, ez a rendészhez menjen-e, vagy pedig a határőr akciószázad felé menjen-e. És ez a valódi probléma, és mint említettem, ez fennáll.
Tehát nem arról van szó, hogy teoretikusan ezt mondom, bár teoretikusan is igaz, arról van szó, hogy ilyen gyakorlat volt. Nem tudunk nyolc rendésszel egy szerelvényre való menekültet visszatenni kedvesen a vagonokba és közölni, hogy, sajnos, nincs vízumuk, nem jöhetnek be az országba. Ehhez akciószázadot kell vezényelni, ebben a pillanatban ő rendészeti feladatot lát el, nem tehet mást, és akkor ott vagyunk, hogy nem tudtuk megosztani a feladatot, bármennyire is tisztelem az ellenzéknek ezt a szándékát, és biztos vagyok benne, hogy teljesen tiszta, őszinte szándékkal teszik. Nem megoldható. Ezért gondolom, hogy ott kell hagyni a határőrség alatt, a BM alatt a határőrségnek mind az akciószázad, mind a rendész részét. Technikailag, abban a helyzetben, amiben most vagyunk - nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagyunk, hogy tízszeresére növekedett a migránsok száma az elmúlt néhány évben - nem tehetünk mást.
Az, hogy szakmailag elvitatkozhatnánk erről, és ehhez egy politikai döntés kell, hiszen mind a két oldalon vannak szakmai érvek, ezt azért kétlem, éppen azért, amit mondtam, mert szakmailag itt egyértelmű a helyzet, itt csak politikai érveket lehet felsorakoztatni, szakmailag kész helyzet előtt állunk. Ezért bátorkodtam elmondani azt, amit elmondtam.
Hogy összevonhatnánk katonai alakulatokat, mint az osztrákok. Az osztrák példa nagyszerű példa, csak Ausztriának nem egészen azonosak a szomszédai a mi szomszédainkkal, és ez a nagy szerencséjük. Ugyanis Ausztria összevonhatja a magyar határon az osztrák dandárt, bejelentheti, és mi tudomásul veszszük. Én meg szeretném kérdezni Keleti Györgyöt, mit tenne ön szerint mondjuk Szerbia, ha bejelentenénk, hogy egy magyar honvéddandárt vonunk össze a szerb határon. Nem biztos, hogy azonos reakciókat váltana ki a szerbekben, mint amilyen reakciót Magyarországból kiváltott az osztrák dandár összevonása.
Ez egy óriási probléma, nagyon veszélyes helyzet, és állíthatom - azt hiszem, azokkal a képviselőtársaimmal együtt, akik nemzetközi konferenciákon vettek részt - éppen azért kap Magyarország elismerést, mert nem vonja össze, még bejelentéssel sem vonja össze, hanem egészen másképpen kezeli le ezeket a problémákat.
Nagyon nagy jelentősége van ennek, és nem szabad beleesnünk abba a csapdába, amit ön ajánlott, amit tisztelt képviselőtársam ajánlott.
A határőr akciószázadok elhelyezéséről pedig azt szeretném mondani, nagyon sajnálom, igazán buzog bennem a honfivér, és sajnálom, hogy Budapest, sajnos, majdhogynem határváros. Bár nem mindig volt így, de ezt tudomásul kell vennünk, ez a realitás. Budapest nemcsak azért határváros, mert közel van a határhoz, akár tetszik, akár nem. Azért is határváros, mert ma már nemcsak hajókikötők, hanem légikikötők is léteznek, és minden kikötő határ is. És a mi két légikikötőnkben, Ferihegy I-en és Ferihegy II-n egy-egy ilyen akciószázad biztosítófeladatokkal van telepítve, mint ahogy - biztosan ön is sokat utazott - minden egyes repülőtéren, minden egyes kikötőben Európában vagy Amerikában láthatja az ilyen akciószázadokhoz hasonló félkatonai határrendészeti egységeket páncélautókkal és ennek megfelelő fegyverzettel. Ugyanez történik Magyarországon is.
Ezenkívül még egy akciószázad van Budapesten. Azt hiszem, egy katonának nem kell magyaráznom, mit jelent a tartalék. 19 századból egyet tartalékba tenni az nem is egy szerencsés arány, ennél több kellene, de a szükség törvényt bont, ennyi van, ennyiből kell gazdálkodnunk. Azt hiszem, teljesen normális ez a három akciószázad Budapesten. Még azt sem mondhatnám, hogy teljes komfortérzést ad. Talán ebben sokan egyetértenek velem. Köszönöm szépen. Egyébként azt hiszem, a végső érvet - még egyszer mondom - elfogadom, valóban nagyon fontos, hogy a honvédelmi törvényben helyére tegyük ezt a kérdést. (Taps.)
