PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Látni kell, hogy a különmegállapodás megerősítésénél alapvetően három témakör körül folyik a vita. Ez maga a megállapodásnak a megerősítése, tehát egy szavazási aktus; maga a szöveg és annak a készítési módja; illetve a Kormánynak… (Megszűnik a hangosítás rövid időre.) Elment a hang.
Megjött! Én ugyanezt szeretném tenni, pluszban néhány kiegészítést szeretnék tenni.
Azt látni kell, hogy a magyar Országgyűlés, és így minden képviselő egy zsákutcába került akkor, amikor ezt az alávetési nyilatkozatot meg kell szavazni. Ez több okból is így van. Első: nem hiszem, hogy három évet kellett arra várni, hogy ezt az aktust megtegyük. A második: nem hiszem, hogy egy képviselőt olyan helyzetbe lehet hozni, hogy olyan megállapodást tesznek eléje, amelyben számos dokumentumra hivatkoznak, és ezen dokumentumnak egyetlenegy betűjét nem ismerik a képviselők; ezeknek a dokumentumoknak súlyos következményei lehetnek. Nos, amikor egy képviselő igent vagy nemet nyom, akkor azt gondolom, vállalni kell a felelősséget, hogy miért szavazott igennel.
Ebben az esetben tisztelt képviselőtársaim, akik igennel fognak szavazni, nem tudják, hogy mit jelent a 2. cikk b) bekezdése, amelyben egy független bizottságnak a leírására hivatkozunk, amely leírta a rendszert. Itt több probléma van, mint említettem, ezt a dokumentumot nem ismerjük. Másodszor, ez a bizottság - biztosan tudjuk - nem volt független, vízügyi elkötelezettségű emberek voltak az EK részéről, illetve szlovák részről, sőt ki kell jelenteni, hogy magyar részről is. Ezt egyébként az ad hoc bizottság ülésén a nemzetközi joggal foglalkozó jogászok megerősítették. Kérem szépen, ez egy nem is igazán jó dokumentum; egyébként ez egy 200 oldalas dokumentum.
Nos, ezzel a dokumentummal nekem az a problémám, ha ez a dokumentum bekerült a szövegbe, fő helyre került be, vajon ennek a dokumentumnak milyen következményei lesznek, később a szlovákok mennyiben hivatkoznak erre a dokumentumra. Ez annál is inkább érdekes, hiszen minden képviselő, aki felszólalt, szinte megállapította az ideiglenes vízmegosztást. Így van képviselőtársaim, az ideiglenes vízmegosztásról véletlenül sem beszélünk már határidő szintjén, vagy valamilyen kötelezettség szintjén, s ugye azt látni kell, ha négy-öt évig elhúzódik a nemzetközi bíráskodás, az ideiglenes vízmegosztás akkor is belefér ebbe a határidőbe, ha majd négy és fél év múlva oldjuk meg. Nos, ez az, ami - azt gondolom - környezetvédelmi és ökológiai szempontból teljes mértékben tarthatatlan.
Tehát akkor, amikor szavazunk, nagyon nagy kényszerhelyzetbe kerülünk. De azért szeretném elmondani, nem hiszem, hogy ugyanaz a felelőssége egy ellenzéki képviselőnek ebben az esetben, ugyanaz a szerepe egy kormánypárti képviselőnek és magának a Kormánynak. Ezt, képviselőtársaim, tisztán kell látni. Ennek nyilván diplomáciai oka van, nemzetközi jogi oldala van, hogy adott esetben az ellenzék is igent szavaz erre az alávetésre, hiszen mi is ezt mondtuk mindig, hogy fel kell mondani a szerződést, és el kell menni nemzetközi bírósághoz. Csak még egyszer mondom: nem mindegy, hogy mikor, '90-ben, '91-ben, '92-ben, vagy pedig '93-ban, amikor az egész dolog számomra már veszett fejsze nyelének tűnik. Egyébként el kell mondani, hogy vízlépcső ügyben azt hiszem, hogy a mélyponton vagyunk. Ennél mélyebbre már csak akkor kerülhetünk, ha a '77-es szerződés szerint valósul meg az erőmű.
S itt kell mindjárt kiegészítést tennem és nem a végén korrekciót tenni azokhoz a képviselőkhöz, akik nagyon gyakran hangoztatják, hogy a '77-es szerződés szerinti megvalósítás és a C-variáns között az a különbség, hogy a C-variáns sokkal kedvezőtlenebb, mint a '77-es. Én ebben a Házban már többször elmondtam, és most ismét elmondom; az, aki azt mondja, hogy a C-variáns rosszabb, mint a '77-es, az fogalmazza meg, hogy miben rosszabb. Rosszabb, mert a vízkészletre negatívabb a hatása, rosszabb azért, mert nagyobb a tározó, vagy egyszerűen meg kell mondani, hogy miért rosszabb. Nos, ezt nem tudják megmondani a képviselők. Akkor kérem szépen, ne hivatkozzunk rá, mert én állítom, hogy a '77-es szerződés szerinti megvalósítás a lehető legrosszabb, tudniillik a '77-es szerződést nem módosítottuk, és a '77-es szerződés szerint sokkal kevesebb víz jutna a Szigetközbe, mint ami jut ma. Tehát amikor ilyen összehasonlításokat teszünk, akkor nagyon vigyázzunk, mert igazából a másik fél bele tud kapaszkodni, és nem biztos, hogy ebből jó következtetést vonnak le.
Magáról a szövegről és annak készítési módjáról a következőt kell elmondanom. Akkor, amikor a Kormány az ellenzéki pártoktól együttműködést kér Bős-Nagymaros kérdésében - egyébként nagyon helyesen, mert eljutottunk egy olyan pontra, amikor már nem Kormány és nem ellenzék kérdése a vízlépcső -, akkor én azt gondolom, hogy nem egy úri dolog, hogy köt egy különmegállapodást úgy, hogy kormánypárti képviselő se tud arról, hogy mi van ebben a megállapodásban, úgy viszi a tárgyalásokra, hogy nem tudjuk, hogy menet közben a másik fél mit módosított rajta, mennyiben változott a szöveg, mi az, amit végül majd nekünk meg kell szavazni. Nos, így nagyon nehéz együttműködni, ha a Kormány az utolsó pillanatban egy olyan tervezetet mutat csak meg nekünk egy ilyen kényes kérdésben - mert egyébként a nemzetközi szerződéseknél nem szokás, hogy a Parlamenttel, illetve a képviselőkkel ezt ismertetik -, egy ilyen kényes kérdésben - mint említettük, egy súlyos nemzetközi konfliktust sikerül talán ezen a módon megelőzni, akkor ezt a szöveget szerencsés lett volna korábban ismertetni. Akkor talán nem fordulhattak volna elő azok a problémák, amelyeket az előbb említettem. Van egyébként benne formai probléma is, nevezetesen az, hogy kitér az anyag arra, hogy minden vízlépcsővel kapcsolatos kérdéssel nemzetközi bírósághoz fordulunk. Ugyanakkor egy későbbi helyen megemlíti, hogy az ideiglenes vízmegosztással nem. Most vagy mindennel oda fordulunk, vagy nem.
Látni kell, hogy ennek a kérdésnek a kulcspontja, a sarokpontja az ideiglenes vízmegosztás, nevezetesen azért, mert a jogi kérdésekről döntés születik négy-öt éven belül, a Szigetközben pedig a táj, az ökológia, az élővilág miatt döntésnek kell születni egy éven belül, többet nem lehet várni. Tehát nekünk, azt gondolom, a szemünk elől le kell venni a szemellenzőt, és látni kell, hogy mire Hágában döntés lesz, addig a Szigetközben már döntés lesz, és a Szigetközben megoldást kell keresni. És ez az a pont, ahol egyébként a Kormány az elmúlt években nem tette meg azokat a lépéseket, amelyeket megtehettek volna, nem állt meg az az érv - amit én mindannyiszor visszautasítottam -, mely szerint barátságtalan lépés lett volna, ha felmondjuk a szerződést korábban.
(17.10)
Nem lett volna az, hiszen '92-ben felmondtuk, mégsem mondta senki barátságtalannak. Azt mondták: jogtalan. Természetesen egy szerződés felbontására azt lehet mondani, hogy jogtalan vagy jogos volt. Tehát fel kellett volna mondani a szerződést - egyértelműbb helyzet lenne ma már. Mindamellett nem mertük mi felbontani, de a szlovákok megtették a legdurvább beavatkozásokat, és még ma is képesek arra, hogy a londoni egyezménytől függetlenül, EK-ajánlástól függetlenül nem veszik be sem a 95%-os vízmegosztást, sem a 60%-os vízmegosztást.
Kérdezem én önöktől képviselőtársaim: ezek után várhatjuk-e, hogy egy különösebb jogkövetkezmény nélkül lévő vízmegosztás szerepel a külön megállapodásban - ezek után mit fognak a szlovákok elfogadni tőlünk, hány százalékot? S azt látni kell, hogy a 60-65%-nál kevesebb vízzel a Szigetköznek vége van. Hat évig ezt az állapotot nem lehet fenntartani.
Itt jön a Kormánynak a következő mulasztása, és sajnos ebben az esetben erről beszélni kell, mert nehogy úgy tűnjön, hogy ugyanaz a felelősség illet bennünket, és ezért kell visszakanyarodnom nekem is: hol van az a szerződés, amelyet két országgyűlési határozat alapján a Kormánynak el kellett volna készíteni a '77-es szerződés módosítására?
Nem hivatkozási alap az, hogy a Kormány tárgyalásokat folytatott, békés úton kívánta elrendezni. Egyetlenegy szerződésmódosítást nem tett le sem a tisztelt Ház elé, sem a másik fél elé. Tehát ezeket az országgyűlési határozatokat ha úgy tetszik, a Kormány nem hajtotta végre. (Közbeszólás balról: Úgy van!) Ugyanakkor jön a másik kérdés: milyen országgyűlési felhatalmazással tárgyalt a Kormány az alávetési nyilatkozatról, erről a különmegállapodásról?
Semmilyen országgyűlési határozat erről nem volt, hogy milyen sarokpontok legyenek, mi az a minimumkövetelmény, ameddig elmehetünk. Ezt akkor is el kell mondanom, ha tudom, hogy a Kormány milyen nehéz helyzetben volt akkor, amikor a szlovák fél komolytalannak vette ezeket a tárgyalásokat, és a magyar fél készült fel rendre ezekre az összejövetelekre. Ezért fordulhatott elő egyébként az, amit Ilkei Csaba képviselőtársam is mondott: bizony, ami megállapodást mi letettünk, annak a 75%-át ők módosították. Tehát ma ebben a megállapodásban zömében az a szöveg szerepel, amit ők szeretnének elfogadni. Tehát ezért mondom én azt, hogy ezek a rejtett pontok - amelyek a független bizottság jelentésére is hivatkoznak - számomra azt rejtik magukban, hogy ebben az alávetési nyilatkozatban egy csomó olyan dolog van, amelyet ha a bíróság megtárgyal, az a szlovákok részére lesz kedvező. S mindezt azért tudják ők megtenni, mert az időhúzás miatt is - ezt is nagyon sokan hangoztatták - egy csomó kényszerlépést kellett tennünk, a saját csapdánkba estünk egyébként, erre ezt kell mondanom. Még mielőtt valaki azt mondaná nekem, hogy az időhúzást mindenféle példa nélkül be tudjuk dobni, és ezt nem lehet igazolni - lehet, hogy a bősi kérdésben nem lehetett a szlovákokkal előrébb jutni, mert ez egy nemzetközi jogi kérdés, közös határon lévő építményről van szó. De kérdezem a következőt: 1990. december 11-én interpelláltam akkor még Siklós miniszter úrhoz, Keresztes miniszter úrhoz és Mádl Ferenc miniszter úrhoz. Akkor Bőssel és Nagymarossal kapcsolatban elmondtam az aggályaimat. Ők válaszoltak rá. A válaszban az szerepelt, hogy 1992-ben elkezdik Nagymaros helyreállítását.
Kérdezem én, hogy 1992-ben miért nem kezdték el Nagymaros helyreállítását? Érvényes országgyűlési határozat volt rá. Saját területünkön volt, nemzetközi jogot nem kellett sérteni; a szlovákok nemzetközi jogot, békeszerződést sértettek, elvitték a közös folyót, mi a saját területünkön nem mertük elkezdeni a munkát. Kérdezem én, hogy miért? Milyen magatartás volt ez? Mire utalt ez a magatartás?
Én akkor is elmondtam, többször is elmondtam, hogy ez a magatartás segítette őket abban, hogy építsenek, hiszen ők csak beszélnek, Nagymaroson nem történik semmi.Ez a két dolog szervesen összefügg. Én úgy vezettem le mindig, ha Nagymaros elmarad, elmarad Bős is, ők pedig azt mondták, ha Bős épül, Nagymaros is jön vele. Nos, ők ezt a Bőst azóta megépítették és várják, hogy jöjjön hozzá Nagymaros is. Nyilvánvaló, ők a nemzetközi bíróságtól is egyébként ezt várják és magától a szövegtől, amit elmondott Szél Péter, hogy "puha". Így van, én is úgy érzem,hogy mi ebben nagyon sok engedményt tettünk. Bár ne így legyen, hogy ebből mi nagyon nagy hátránnyal fogunk kijönni. Meglátjuk, hogy a bíróság döntése után egyébként - amit itt is lazán hagy az alávetés - újra megállapodásokat kell kezdeni. Tehát a legmértéktartóbb számítások szerint is én azt gondolom, hogy 7-8 évet elvehet ez az ügyből. És innentől kezdve egy súlyos kérdést kell felvetnem, úgyis mint a környezetvédelmi bizottság tagja, úgyis mint, aki a kezdetektől fogva a vízlépcsőt ellenezte.
Tisztelt képviselőtársaim! Nagyon komolyan el kell gondolkodni azon, hogy vízlépcső ügyben mit is akarunk csinálni. Bizonyos mértékben kényszerpályán vagyunk. Kényszerpályán vagyunk, mert a szlovákok egy kényszerpályára tettek bennünket saját halogató, tehetetlen magatartásunk miatt. És kényszerpályán vagyunk azért, mert a természet, az ökológia, az élővilág ránk fog egy megoldást kényszeríteni. Innentől kezdve el kell gondolkodnunk, hogy mit szeretnénk tenni. Azt látni kell, hogy egy 4-5 éves próbaüzem, amit egyébként mértéktartó vízügyesek korábban is ajánlottak, ugyanannyit jelent, mintha az egész művet beindítottuk volna valamikor.
Azt gondolom, hogy milliárdokat dobunk ki ebben az esetben is egy ilyen C-variánsos vagy egyéb próbaüzem esetén. Tehát nekünk mindenféle lehetőséget meg kell ragadni ezen alávetési nyilatkozat után, országgyűlési határozatokkal és egyebekkel, hogy a Kormány megoldást találjon erre a térségre. Ideiglenes megoldásokkal nem hiszem, hogy célt fogunk elérni és olyan ideiglenes megoldásokkal, amelyek milliárdok kidobását jelentik, azt gondolom, szintén nem fogunk eredményt elérni.
Tisztelt képviselőtársaim! Egyrészt azért, mert az idő eltelt, másrészt, mert nagyon sok képviselő elmondta azt, amit én is el szerettem volna mondani, én többet nem kívánok mondani. Annyit viszont el kell mondanom, hogy én nyugodt szívvel - az említett cikkely b) pontja miatt - nem tudom támogatni ezt az alávetési nyilatkozatot.Tudniillik én azt gondolom,hogy zsákbamacskát venni három év után nem áll módomban ennél a javaslatnál. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
