JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bősi vízlépcső ügyében Szlovákia és Magyarország között sajnálatosan - és nem a mi hibánkból - kirobbant vita fontos pontjához érkezett azzal, hogy 1993. április 7-én a magyar és a szlovák kormány képviselője aláírta az úgynevezett különmegállapodást, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul a vitás kérdések eldöntése céljából.
A tisztelt Házat szeretném emlékeztetni arra, hogy a magyar Kormány megalakulásától fogva következetesen arra törekedett, hogy a nagymarosi építkezés felhagyását követően a bősi vízlépcső kivitelezését az érintett országok közös megegyezéssel állítsák le, és állapodjanak meg a beruházás felszámolásának leggazdaságosabb és ökológiai, valamint hajózási szempontból legcélszerűbb formájáról. 1991. április 16-án - tekintettel a súlyos gazdasági és ökológiai következményekre - az Országgyűlés határozatot hozott a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerre kötött 1977. évi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetéséről, és megbízta a Kormányt, hogy kössön új államközi szerződést a vízlépcsőrendszer elhagyásából származó következmények rendezése céljából. E határozat szellemében a magyar Kormány számos tárgyalást folytatott partnerével, de sajnos, eredménytelenül. Nem sikerült közös megegyezésre jutni Csehszlovákiával, illetve a szlovák kormánnyal arról, hogy a természeti értékek fontosságát és a gazdaságossági szempontokat is szem előtt tartó szemlélettel felülvizsgáljuk és megszüntessük az 1977-ben létrehozott államközi szerződést, és ezzel felszámoljuk a sztálinista természetátalakítás torz gondolatának ezt a megnyilvánulását.
A kétoldalú tárgyalásokkal egyidejűleg viszont az akkori csehszlovák parlament és kormány döntést hozott a bősi vízi erőmű egyoldalú alapon történő üzembe helyezéséről, majd nagy erőkkel hozzálátott a Duna erőszakos elterelését is magában foglaló munkálatokhoz. A kétoldalú megbeszélések sikertelenségét tapasztalva a nemzetközi közösséghez fordultunk, hogy megakadályozzuk a készülő súlyos jogsértést. Az Európai Közösségek bizottságának alelnöke 1992 áprilisában javaslatot tett arra, hogy közreműködésével történjék kísérlet a vita rendezésére. Feltételeit, amelyek tartalmazták a visszafordíthatatlan lépésektől való tartózkodást is, Magyarország elfogadta, a csehszlovák kormány azonban nem volt hajlandó teljesíteni.
E fejlemények ismeretében határozott a tisztelt Ház arról, hogy a térség környezeti értékeiben végbemenő további pusztításért nem kívánja a felelősséget megosztani csehszlovák partnerével, és felhatalmazta a Kormányt az 1977. évi kétoldalú államközi szerződés egyoldalú megszüntetésére, ami 1992. május 25-ei hatállyal megtörtént. Egyidejűleg ismételten felajánlottuk új államközi szerződés megkötésének lehetőségét a fennmaradt problémák megoldása érdekében. Kezdeményezésünk érdemi válasz nélkül maradt, sőt a csehszlovák kormány fokozta erőfeszítéseit az úgynevezett C-változat mielőbbi befejezésére, amitől ekkor már az erősödő nemzetközi nyomás sem tudta eltántorítani. Kitérő válasz érkezett Kormányunk azon indítványára is, amelyben kétoldalú megegyezés híján a Hágai Nemzetközi Bíróság közös megkeresését javasoltuk partnerünknek.
A közös jogorvoslás lehetőségének halogatása, majd a Duna elterelésének tényleges bekövetkezése rákényszerítette a magyar Kormányt arra, hogy a súlyos jogsértés miatt 1992. október 23-án egyoldalú keresettel forduljon a Nemzetközi Bírósághoz. A Bíróság - szabályzata értelmében - eljuttatta indítványunkat a csehszlovák kormányhoz, amely azonban ezúttal is kitérő választ adott.
A feszült politikai helyzetben az Európai Közösségek bizottságához fordultunk. A szervezet közvetítő tevékenységének eredményeként, továbbá a nemzetközi közösség ráhatása következményeként az időközben önállóvá lett szlovák kormány elfogadta a vita civilizált rendezésének ezen jogi formáját, és nehéz szakértői tárgyalások után elkészült a tisztelt Ház elé megerősítés céljából beterjesztett különmegállapodás. A dokumentum fő célja, hogy objektív jogi megfogalmazásokkal határozza meg a kérdéseket, amelyekkel a két ország kormánya a Hágai Nemzetközi Bíróságot kívánja megkeresni, és tartalmazza a bírósági eljárás egyes elemeire vonatkozó egyezséget is. A megállapodás fontos részét képezi a kétoldalú kötelezettségvállalás arra, hogy a Bíróság végleges döntéséig a két fél átmeneti vízgazdálkodási rendszert hoz létre és üzemeltet. Ez számunkra biztosíthatná a vízmennyiségnek azt a minimumát, amely a Szigetköz lakossága életfeltételeinek biztosításához, valamint a terület környezeti értékeinek legalább részleges megőrzéséhez szükséges.
A Kormány az Európai Közösségek bizottsága bevonásával a közeljövőben újabb erőfeszítéseket kíván tenni, hogy e kérdésben a megegyezés mielőbb létrejöjjön.
Tisztelt Ház! A fentiekből is látható, hogy az Országgyűlés vonatkozó határozatai végrehajtásának és igazunk bizonyításának egyetlen lehetséges útja a Nemzetközi Bírósághoz való folyamodás maradt. Az események rövid áttekintéséből kitűnt az is, hogy nehéz, az ország közvéleményének türelmét is erősen próbára tevő út vezetett eddig a pillanatig, amikor a Kormány javasolja az Országgyűlésnek, hogy erősítse meg a beterjesztett különmegállapodást. A tisztelt Ház ezen döntése a bonyolult vita hosszú távú rendezésének kezdetét jelentené, és bizonyosan hozzájárulna a fennálló feszültség enyhüléséhez, a két ország közötti politikai légkör kedvezőbbé válásához. Egyben jelzésértékkel bírna a nemzetközi közvélemény felé is, hogy konfliktusokkal terhelt térségünkben ez a két állam képes egy összetett államközi vita békés rendezésére.
(15.40)
Ezúton is tájékoztatni kívánom a tisztelt Házat arról, hogy 1993. április 23-án a Szlovák Nemzeti Tanács több mint kétharmados többséggel ratifikálta az önök előtt fekvő különmegállapodást. Mindezek alapján javasolom és kérem, hogy a tisztelt Ház fogadja el a Kormány előterjesztését és az Országgyűlés határozati javaslatát, és erősítse meg a Szlovák Köztársasággal kötött különmegállapodást. Köszönöm szépen. (Taps.)
