IVÁN GÉZA, DR. (FKgP)
IVÁN GÉZA, DR. (FKgP)
IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Megismétlem, ha nem is szó szerint, a tavaly április 27-én elmondott beszédemet… (Moraj.) …, nem teljes egészében, csak főbb elveiben.
Akkor mondtam, hogy igyekeznünk kell a jogi érveket fölébe helyezni az ökológiaiaknak, mert az ökológiai vita egy jó mézesmadzag lesz a szlovákok, illetve csehek számára, mi szépen eljátszunk vele, elmondjuk a részletes véleményünket, nagy vitagyőzelmeket érünk el - és közben a dózerek dolgoznak, csinálják a maguk munkáját, és elérkeztünk oda, hogy megvalósult a C-variáns. És szégyellnünk kellett magunkat, különösen a felvidéki rokonság előtt - nekem nagyon sok rokonom van ott -, nevettek rajtunk a csehszlovákok - akkor még így lehetett mondani.
Nyilvánvaló, hogy a jogi érvek előbbre helyezését sokkal keményebben, sokkal élesebben kellett volna megvalósítani, és már akkor mondtam, hogy első a Hágai Döntőbírósághoz való fordulás, és csak aztán jön a vita. Sajnos ez nem így történt. Közben megvalósult a műtárgy, megvalósult az, hogy a Szigetközünk sorsa iránt a legszomorúbb érzésekkel vagyunk eltelve.
Nem kívánom tovább folytatni ezeket az érveket. Emellett említettem azt is, hogy majd a bírósági határozat után kötendő egymás közötti államközi szerződésnél komoly represszáliákat is kell beállítani.
(17.00)
Mert ahogy eddig becsaptak minket, a döntés után még inkább; amikor a vízhozamnak egy jó részét le kell majd adni, minden módot meg fognak ragadni arra, hogy ne tudjuk százszázalékos vízhozammal üzemeltetni a Dunát, akár mint kereskedelmi, illetve folyamhajózási területet, akár pedig mint országhatárt. Mert nemcsak a vízről van szó, hanem az országhatárról is, ami a legkomolyabb jogi kérdés. Ezt az érvet is kiengedtük a kezünkből, nem hangoztattuk úgy, ahogy kellett volna. Ezt már a legelső nap hangsúlyozni kellett volna, s akkor talán a szlovákok valamelyest vagy késedelembe estek volna, vagy esetleg még el is álltak volna, és a tárgyalásos megvalósításhoz folyamodtak volna, nem pedig titokban is, meg félig nyíltan kijátszva a nagy vitát, nem úgy valósították volna meg a tervüket.
Ezért a legkevésbé sem mondom sikeresnek a külügyi vezetés részéről ezt az egész Bős-Nagymaros-vitát és részint jogi, részint ökológiai folyamatot. Az ökológiai veszteséget később esetleg fogjuk tudni majd pótolni, de a jogi veszteséget nem fogjuk tudni, hacsak az alávetési nyilatkozatnál megfelelő keménységgel nem szövegezünk.
Kérem ezért az ad hoc bizottság tagjait és azokat, akik az alávetési nyilatkozatot majd a ratifikáláshoz viszik, hogy ezeket az elveket is vegyék figyelembe, mert represszália nélkül egy olyan néppel, amelyik minket bizonyos fokig már félrevezetett, nem lehet eljárni.
Ezért a Kisgazdapárt magát az alávetési nyilatkozatot ugyan elfogadja, mert öngól lenne, ha nem fogadnánk el, és kívánom, hogy szavazzuk meg. (Taps.)
