CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bős-nagymarosi vízlépcső ügye a legújabb kori magyar történelem szomorú fejezete, és akkor, amikor ennek a fejezetnek egy újabb állomásához értünk, engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam álláspontunkat.
Nagyon röviden figyelmeztetnem kell arra, azt hiszem, mindenkit, hogy nem lehet elvonatkoztatni ezt a kérdést a múlttól és a most kibontakozó európai jövőtől. A múlttól azért nem lehet elvonatkoztatni, mert meggyőződésem, hogy semmilyen, valóban demokratikus úton létrejött magyar Kormány ilyen szerződést annak idején nem írt volna alá. Lényegében tehát ez egy olyan diktátum volt, amelyet ránk kényszerítettek.
Az európai jövőtől azért nem lehet elvonatkoztatni, mert a kelet-európai népekkel - így az önálló Szlovákiával - együtt, itt állunk egy ígéretes jövő kapujában, amikor meg kell szabadulnunk minden ilyen tehertételtől, ami a múlt öröksége, tehát ebben az értelemben közösen kell keresni a jó megoldást.
Nem lehet elvonatkoztatni ugyanakkor a Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzetétől sem, és ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy mindenképpen el kell érni; ez, a bős-nagymarosi vízlépcső ügye, semmilyen módon ne lehessen vonatkozásban a magyar kisebbség helyzetével.
Mindezek után kiemelném azonban a legalapvetőbb szempontot, ami, azt hiszem, ebben az ügyben a meghatározó, ez pedig az emberi környezet védelme, a környezetvédelem szempontja. Én úgy vélem, hogy akkor, amikor a demokratikus Magyarországért megindult politikai mozgalmak mintegy politikai színezetben magukévá tették ezt a mozgalmat annak idején, ennek is mindenkor a környezetvédelem volt az alapja. Tulajdonképpen akkor tudunk eredményeket elérni, hogyha valóban be tudjuk mutatni - és valóban ez az igazság -, hogy a vízlépcsőnek az ilyen formájú megépítése visszafordíthatatlanul tönkreteszi a Szigetköz környezetét, vízkincsét, és ez egy olyan helyzet lenne, amelyet mindenképpen el kell kerülni.
Engedjék meg, hogy úgy fogalmazzak: ismeretes, hogy a volt Szovjetunió területén 24 atomreaktor van, amely nem biztonságosan működik, legalábbis megkérdőjelezhető a működése, és nagy probléma ezeknek a biztonságossá tétele. Nos, ez a téma ugyan nem az atomenergia területére tartozik, de mégis azt mondanám, ez is egy olyan fajta időzített atombomba, amely itt ketyeg, tönkreteszi az emberi környezetet, és ugyanakkor egy politikai bombának is tekinthető. Azt hiszem, ez a párhuzam nem túlzás. Amikor pár éve én azon a területen jártam, egy ottani magyar lakos szó szerint azt mondta nekem, hogy nem kell ide atombomba, nézzek szét: az egész környezetet már, mint egy atompusztítás alapján, tönkretették. Tehát azért nem érzem túlzásnak ezt a hasonlatot.
A jelenlegi konkrét helyzetre rátérve, engedjék meg, hogy röviden rámutassak arra, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében szereplő megegyezés, megállapodás, amely az átmeneti vízgazdálkodási rendszerrel kapcsolatos tárgyalást kötelezővé teszi, számunkra ez ennek a szerződésnek az egyik legfontosabb eleme, amely mellett mindenképpen ki kell tartanunk.
Tulajdonképpen a magyar diplomácia eredményes működése következtében egy olyan alávetési nyilatkozattal állunk szemben, amelyben most már a szlovák fél kötelezve van arra, hogy az átmeneti vízgazdálkodási rendszerben számunkra is elfogadható módon biztosítson vizet az Öreg-Dunába.
Én teljesen megértem mindazokat a felvetéseket, amelyek más nemzetközi fórumokra is akarják irányítani a figyelmet. Ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy - amint már hallottuk az alkotmányügyi bizottság részéről - a ratifikálási eljárás sohasem járhat módosítással. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy valóban szükséges az egyéb csatornák igénybevétele is, nem tartanánk azonban szerencsésnek azt, hogyha ezt a ratifikálást összekötnénk azzal, hogy csak akkor ratifikálja a magyar Parlament ezt az alávetési nyilatkozatot, ha egy időben megtörténik más fórumokhoz való fordulás is.
A magunk részéről azt javasoljuk, hogy valóban törekedni kell arra mind a környezetvédelem szempontjából, mind egyéb szempontból, hogy más fórumok is foglalkozzanak ezzel, azonban ezt a lépést megfelelő módon be kell iktatni a diplomáciai naptárba, mert szerintünk ez együtt nem lehetséges.
(16.20)
Úgy is hangsúlyt helyezünk arra, hogy itt fejeződjék ki mindenképpen az, hogy a Dunának az elterelése a C-variáns megépülésével a párizsi békeszerződés megsértését jelenti, ami nagyon komoly nemzetközi esemény.
De ennek a fölvetését mi a később benyújtandó keresetlevélben javasoljuk ennek az eljárásnak a kapcsán. Mert ez az alávetési nyilatkozat nyilván jogilag határozza meg annak a módját, mikéntjét, hogy a Hágai Bírósághoz miképpen fordulunk, és mit jelent az eljárás. Ahhoz mindenképpen ragaszkodunk, hogy a keresetlevélben legyen lerögzítve a párizsi békeszerződés megsértése.
Ugyanakkor valóban halaszthatatlan a Szigetköz környezetvédelmi helyzete, és amennyiben a 4. cikk első bekezdése alapján a szlovák fél részéről a legkisebb probléma mutatkozik az átmeneti vízgazdálkodási rendszer megoldása területén - mert ez esetleg várható -, erre hívjuk fel a figyelmet, mi a magunk részéről akkor, és megfelelő diplomáciai módon előkészítve javasolnánk a fellépést esetleg a Biztonsági Tanácshoz, az ENSZ-hez vagy különböző nemzetközi fórumokhoz, sőt még azt is fölvetjük, hogy a határok megsértése ügyében - ismét hangsúlyozom - alkalmas időpontban, amikor végképpen szükséges, akkor a párizsi békeszerződést megsértse az olyan tény, amelyet a békeszerződést aláírók elé kell terjeszteni.
Tehát összefoglalva: ezt az alávetési nyilatkozatot mi ebben a szomorú folyamatban a magyar diplomácia sikerének tartjuk, hiszen sokáig hallottuk, hogy a szlovák fél hallani sem akar erről. Most ezen az úton tovább kell mennünk.
Mi javasoljuk a Parlamentnek ennek az elfogadását, de azzal, hogy párhuzamosan mind a környezetvédelem ügyében, mind pedig az egyéb, általam jelzett ügyben, tehát a békeszerződések megsértése ügyében párhuzamosan, de megfelelő időben és megfelelő diplomáciai előkészítés után lépjen a Kormány. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
