PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! A frekvenciagazdálkodásról szóló törvény a mi véleményünk szerint a jelenlegi állapotában egy többarcú törvény. Más arcot mutat akkor, hogyha a technikai, eljárási szabályokat nézzük, úgy tűnik, hogy többé-kevésbé kiérlelt szöveg, amely szöveget döntő részében lehet támogatni.
A műszaki feltételek és az eljárási szabályok megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek a hazai frekvenciagazdálkodásban előttünk állnak, és megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek a nemzetközi szervezetekkel, így elsősorban a CCITT-vel való együttműködéshez elengedhetetlenül szükségesek.
Egy-két apróság volna még, amit javítani kellene, de úgy tűnik, hogy a törvény-előkészítés során erre nem találtunk elég energiát, így például a fogalommeghatározások körében szerepelnek azok a szolgálatok, amelyeket a frekvenciagazdálkodás kiszolgál. Körülbelül vagy közel 30 ilyen szolgálatot specifikál a törvény, azonban nem mondja meg, hogy mi az ő szerepük, mi az, amiben a saját alkalmazástechnikai, illetve eljárási rendjükben specifikus feladatokkal rendelkeznek.
Más arcot mutat ez a törvény akkor, hogyha nem szakmai szempontból vizsgáljuk, hanem elsősorban a politikai hatásai oldaláról.
A politikai elemek ebben a törvényben helyenként bizonyos rosszindulatot, talán azt a csúnya szót is használhatom, hogy alattomosságot tartalmaznak. Elnézést a kifejezésért, nagyon erősnek tűnik, de hadd mondjak erre egy példát.
A törvény megalkotja a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanácsot. Ez a tanács egy szükséges, hasznos szervezet, de fő feladata az, hogy frenvenciagazdálkodási kérdésekben a Kormány számára tanácsokkal szolgáljon, vizsgálja azt, hogy milyen mértékben kell és célszerű a frekvenciákat például nem polgári célokra igénybe venni, és mely területeken kell szabadon hagyni polgári, kereskedelmi, technológiai célokra a frekvenciatartományokat.
Egy ilyen tanács természetszerűleg közvetlenül a Kormány számára dolgozik, ennek megfelelően a tanács összetétele is ezt tükrözi. Tükrözi az a kinevezési rendszer is, amely a törvényben szerepel, és azt hiszem, hogy ezt különösebben nem vitattuk, bár voltak olyan ellenzéki javaslatok, amelyek egy rotációs elvet próbáltak érvényesíteni a tanács összetételében. De mi, a Szocialista Párt részéről úgy véljük, hogy teljesen természetes, hogy ez a tanács alapvetően a Kormány érdekeit szolgálja, ennek megfelelően kormányfői kinevezésben kerüljön kijelölésre az elnöke és tagjai.
Azonban - és mire mondom, hogy alattomosságokat lehet találni a törvényben - szerepel egy olyan gondolat a szövegben, miszerint a miniszterelnök öt évre nevezi ki a tanácsadó testület, tehát a Nemzeti Frekvencia Tanács elnökét. Öt évre kinevez a miniszterelnök valakit, aki tanácsokat kell hogy adjon a Kormány számára.
Mi azt javasoltuk, hogy ezt az öt évet hagyjuk el a törvényjavaslatból. Semmi szükség nincs rá, a miniszterelnök kinevezi és hogyha kívánja, leváltja, ez nem egy egzisztenciális kérdés, hiszen egy bizottságról van szó, nem egy közalkalmazotti vagy egy közszolgálati funkcióról. Avagy, hogyha jön egy másik miniszterelnök és mástól kíván tanácsokat kérni, akkor hadd nevezhessen ki ő olyan tanácsot és olyan elnököt, akit ő kíván.
Sajnálatos módon azonban ez a szempont a vitában egy olyan gellert kapott a gazdasági bizottság keretében, miszerint azért is jó, hogyha a törvény öt évre nevezteti ki a tanács elnökét, hogy legyen kellemetlenebb helyzetben a mindenkori, soros miniszterelnök, hogy kivel dolgozik együtt, törvényt kelljen módosítani akkor, hogyha egy tanácsadó testület vezetőjét le kívánja váltani.
Én nem hiszem, hogy komoly cél egy ilyen kinevezési rendszer érvényesítése, és nagyon javasolnám kormánypárti képviselőtársaimnak is, hogy fontolják meg, hogy ne hagyjunk benne a törvényben ilyen alattomos elemeket.
Egy harmadik terület, amelyikhez a részletes vitában még hozzá kívánok szólni, ez a törvénynek a műsorszórásra vonatkozó eleme.
A vitában már többször elhangzott ebben a Házban, hogy az ellenzék mintha arra törekedne, hogy beemelje a médiatörvény vitáját a frekvenciatörvény hatókörébe.
Én azt hiszem, hogy ez egy teljesen téves beállítás, hiszen maga a frekvenciatörvény-tervezet, amelyet a Kormány nyújtott be, és amelynek a módosításait is a Kormány kezdeményezte, az magában foglalja a frekvenciagazdálkodáson belül a műsorszórási célú frekvenciák hasznosítását. Ez természetes, hiszen frekvenciát műsorszórási célra kell használni, ennek megfelelően a törvény nem mehet el a kérdés mellett.
Ugye, az Alkotmány a megfelelő paragrafusában azt mondja, pontosabban körülírja, hogy hogyan kell kereskedelmi célú rádió- és televízió-engedélyezésről szóló szabályokat alkotni, a Parlament kétharmados többségének részvételével lehet ilyeneket alkotni, és megmondja azt, hogy a nem kereskedelmi, a közszolgáltató televíziózás, rádiózás területén milyen kinevezési eljárásokat kell alkalmazni.
Ezzel szemben ebben a törvényben a műsorszórási célú frekvenciák kérdése rendkívül taktikus és ügyes módon megkerüli az Alkotmányban használt szavakat, de az Alkotmányban használt gondolatot nem tudja megkerülni. A törvényjavaslat 10. §-ának (3) bekezdése foglalkozik elsősorban - de ezen kívül még több más hely is érinti - a műsorszórási célú frekvenciák kiosztásának, engedélyezésének kérdésével.
Ez a paragrafus a jelenlegi szövegezésében azt tartalmazza, hogy műsorszórási célú engedélyt egy más törvényben meghatározott stúdióengedély alapján kaphat bárki. Ezzel a mondattal az történik, hogy a korábbi, a '86-os sajtótörvény alapján kiosztásra kerülő stúdióengedélyek, valamint az e törvény alapján kiosztásra kerülő frekvenciaengedélyek együttesen helyettesítik azt az eljárást, amelyiket az Alkotmány egyértelműen rögzíti, hogy a kereskedelmi és a közszolgálati rádiózás, televíziózás területén hogy kell eljárni, legalábbis a helyi műsorszóró televízió és rádióadók tekintetében.
Amennyiben helyettesíteni kívánja az Alkotmányban előírt procedúrát ez a szöveg, akkor viszont alkotmányellenes. Más szavakat használunk, de ugyanazt az eljárást rögzítjük más módszerekkel.
Tehát ismételten hasonlóan más képviselőtársaimhoz, fel kívánom hívni arra a tisztelt Ház figyelmét, hogy alkotmányellenes törvény alkotására készülünk, amelyik törvény természetesen a későbbiek során feltétlenül Alkotmánybíróság elé kell hogy kerüljön, és hogyha Alkotmánybíróság elé került, én nem látok lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróság érvényben is tartsa ezt a törvényhelyet.
Jobb lenne, hogyha a Parlament még a szavazás előtt megkeresné a megfelelő kompromisszumot ebben a tekintetben és erre a kompromisszumra van lehetőség. A szocialista frakció részéről két változatban adtunk be javaslatokat.
Az egyik változatban azt mondtuk, hogy nem szeretnénk azt, hogyha továbbra is érvényben maradna a frekvenciamoratórium, jobb lenne, hogy ha, ahol erre a technikai feltételek adottak, ott a műsorszórás megfelelő körben kiterjedhetne. Ennek érdekében egy olyan eljárási javaslatot tettünk a törvényhez, amely eljárás megfelel annak a szellemnek, amelyről a múlt év végén, a médiatörvény tárgyalása során úgy tűnt, hogy a Ház mindkét fele egyetért. Ez az eljárás lehetővé tenné, hogy a műsorszórási célú frekvenciák kiosztására hatpárti, illetve parlamenti egyetértéssel, alkotmányos szabályoknak megfelelően kerüljön sor, és ne folytassuk azt a pazarlást, hogy nem hasznosítjuk a műsorszórási célú frekvenciákat.
Tekintettel arra, hogy ennek a javaslatnak a komoly tárgyalására nem került sor egyetlenegy bizottságban sem, tehát sem a gazdasági, sem a kulturális, sem az alkotmányügyi bizottság nem vállalta fel ennek a javaslatnak a tárgyalását, egy másik megoldásra is javaslatot tettünk, amelyik rosszabb módon, de szintén áthidalná az alkotmányos problémát.
Ez a javaslat arról szól, hogy konkrétan hivatkozzuk le az Alkotmány megfelelő szövegét, és mondjuk meg, hogy az annak megfelelő rádióról és televízióról szóló törvény keretében kiadásra kerülő műsorengedélyek teszik lehetővé a műsorszórási célú frekvenciák kiosztását.
(17.40)
Ez a változat véleményünk szerint szintén megfelel az Alkotmánynak, azonban annyiból nem szolgálja az ország érdekeit, hogy a médiatörvény megszületéséig nem kerülhet sor a frekvenciák kiosztására.
Tehát a két változat közül a szocialista frakció az első változatnak a híve. Annak a változatnak a híve, hogy kerüljön sor egy megfelelő eljárási szabályrendszer rögzítésére a törvényben, és folytatódhassék mielőbb szabályosan, törvényesen, visszaélések és gyanakodások nélkül a műsorszórási célú frekvenciák hasznosítása.
Elnök úr, körülbelül ezt szerettem volna elmondani ebben a vitában. Nagyon örülnék neki, ha erre az alkotmányos aggályra megfelelő módon reakció hangozna el a kormánykoalíció oldaláról, hiszen az eddigi bizottsági vitákban ezek a hozzászólások elmaradtak, ezért kissé tudatlanul állunk a plenáris vita előtt. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
