POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az 1973-as olajválság hatására a fejlett, de szénhidrogénekben szegény országok felismerték, hogy energiaellátásuk az olajtermelő országok szállítási hajlandóságától függ. Az OECD országai ezért létrehozták a Nemzetközi Energia Ügynökséget, amelynek legfontosabb feladata, hogy ajánlásokat dolgozzon ki az importált kőolajtól való függés csökkentése érdekében.
Az ügynökség egyik javaslata az volt, hogy a kőolajimportőrök 90-120 napos készletet halmozzanak fel arra az esetre, ha az import valamilyen okból lehetetlenné válna. A tagállamok ezt elfogadták, és a készletezést a nyugat-európai országokban törvényileg is ekként szabályozták.
Hazánkban a tervgazdaság idején nem készleteztek ilyen mennyiségű kőolajat. Azt feltételezték, hogy az ország szénhidrogén-ellátását a volt Szovjetunióval megkötött hosszú távú szerződések biztosítják, és azt csak technikai akadályok - például csőtörés - zavarhatják meg. A szénhidrogénellátásért felelőssé tett Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztöt, valamint az energetikai nagyfogyasztókat az akkori kormányzat kötelezte bizonyos mennyiségű szénhidrogén készletezésére, amely biztosítékul szolgált esetleges technikai ellátási zavarok esetére.
(18.50)
A kiinduló feltételben azonban már akkor is volt bizonytalansági tényező, ezért épült meg a 80-as években az Adria-kőolajvezeték.
A Szovjetunió szétesése után, az ott tapasztalható politikai bizonytalanság miatt a keleti kőolajszállítások folyamatosságában zavarok állhatnak elő. Az Adria-vezeték a volt Jugoszláviában zajló polgárháború kitörése óta, több mint két éve nem működik. Magyarország nem rendelkezik tengeri kikötővel, a kőolajimport a Barátság-vezeték leállása esetén csak vasúti szállítással lenne elvileg megoldható, de a havi 4-500000 tonnás kőolaj vasúti beszállítása technikailag szinte megoldhatatlan feladat.
A felsorolt okok miatt a biztonsági tárolás jelentősége ugrásszerűen megnőtt a gazdasági rendszerváltás óta. Átmeneti megoldásként a törvényi szintű szabályozás bevezetéséig a Kormány a 110/1990. december 22-i keltű és számú, az importált kőolaj és üzemanyag biztonsági tartalékáról szóló rendeletében szabályozta ezt a problémát. Ezt a kormányrendeletet szándékozik felváltani a jelenlegi törvényjavaslat.
A törvényjavaslat kidolgozása során figyelembe vettük a hasonló célú nyugat-európai jogszabályokat. A javasolt 90 napos felhasználásnak megfelelő készletszintet hat év alatt fokozatosan kell elérni. A 90 napos felhasználásnak megfelelő készletszint gyorsabb ütemű elérése energiaellátási szempontból indokolt lenne, a hosszabb időre elhúzódó készletfeltöltés azonban a közvetlenül előttünk álló években kisebb terhet ró a gazdaságra, a fogyasztókra.
A piacgazdasági normáknak megfelelően az állam a biztonsági tartalékképzésbe csak az ország energiaellátásához feltétlenül szükséges szabályozó, ellenőrző keretszabályokat adja meg. A javaslat hatályba- lépését követő 60 napon belül az importőrök létrehozzák a Kőolaj és Kőolajtermék-készletező Szövetséget.
A szövetség legfontosabb feladata a biztonsági készlet képzése. A szövetséghez köteles csatlakozni minden kőolajat vagy kőolajterméket importáló vállalkozó. A szövetség tagjai az importált mennyiség arányában kötelesek hozzájárulást fizetni a szövetségnek, amely ebből fedezi a készletek beszerzését, valamint gondoskodik a megfelelő tárolásról.
A szövetség feladata a készletezésen kívül az importőrök ellenőrzése. Attól az importőrtől, aki a hozzájárulást nem fizeti a szövetségnek, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma megvonhatja az importengedélyt.
A biztonsági készletek igénybevétele az ipari és kereskedelmi miniszter engedélye alapján történik. A felhasználási engedélyt csak behozatali válsághelyzet esetén lehet kiadni akkor, ha valamilyen okból az ország fizikailag képtelenné válna kőolaj importjára. Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha a szénhidrogén-termelő vagy -tranzitáló országokban fellépő műszaki vagy politikai okok miatt Magyarország nem tud beszerezni kőolajat vagy/és kőolajterméket. A biztonsági készletek azonban nem szabadíthatók fel piaci intervenciós célból.
Természetesen a biztonsági tartalékképzés költségekkel jár. Az importőrök költségeiket tovább fogják hárítani, így ezek végső soron megjelennek majd az árakban is. Egy piacgazdaságú országban a költségeket azoknak kell viselni, akik ezért valamilyen többletszolgáltatást, szolgáltatást kapnak. Jelen esetben a kőolajtermék felhasználói így fizetik meg az érdeküket szolgáló, vészhelyzetben is folyamatos, biztonságos ellátást nyújtó tartalékképzést.
Ez a költség körülbelül 35-40 fillér/litert jelent majd az első évben, amely összeg körülbelül egy forint/literre emelkedik az 5-6. évre, amely várhatóan az ezredfordulót jelenti.
A tárolási költségek ezután valamelyest csökkennek. Természetesen a jelenlegi helyzethez képest néhány százezer tonnás tárolótér-bővítésre is szükség lesz.
A jelenlegi, több mint 70 forintos literenkénti benzináraknál és a 60 forint körüli gázolajáraknál ezek a készletezésből származó pluszköltségek nem jelentősek, 1% alattiak vagy maximum a körüliek.
A törvényjavaslat piacgazdasági körülmények között megfelelő módot ad az ország kőolaj- és kőolajtermék-ellátásának folyamatos biztosítására, ezért kérem a tisztelt Házat a törvényjavaslat elfogadására. (Taps.)
