HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Napirend előtti felszólalásom tárgyát az állami gazdaságok földalap-kijelölésével kapcsolatosan szeretném megtenni.
Tisztelt Ház! Idézem a Magyar Köztársaság Országgyűlése által hozott 1991. évi, a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló XXV. törvény 19. §-át: az állam a szövetkezeti földek árverésével egy időben, illetőleg azt követően állami tulajdonú földeket is árverésre bocsát. Az így árverésre bocsátott termőföldek aranykorona-értékének el kell érnie a szövetkezetek által árverésre bocsátott termőföldek aranykorona-értékének legalább 20%-át.
A törvény részletes indokolásában az alábbi magyarázat található a 19. §-t illetően: a törvény nem kívánja kizárólag a szövetkezetekre hárítani a különben döntő mértékben szövetkezeti tulajdonban lévő termőföldek iránti kárpótlási igények kielégítésének terhét, ezért meghatározott mértékben garantálja az állami tulajdonú földeknek a kárpótlás körébe történő bevonását.
Továbbá idézem a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló IL. törvény 9. §-ának (2) bekezdését: az állam az állami tulajdonban lévő földekből kínálatot biztosít azon kárpótlásra jogosultak termőföldtulajdon megszerzésére irányuló igényének kielégítésére, akik igényüket az 1. § szerint jelentették be, és igényük kielégítésére a szövetkezet által kijelölt földalap nem nyújt fedezetet.
Mindehhez képest a már két, illetve egy éve meghozott törvények végrehajtására gyakorlatilag nem történt semmi, a föld körüli elégedetlenség egyre nagyobb. A kárpótlási törvény elsősorban a földdel, a földbirtokkal kapcsolatos kényszerű kompromisszumai, hiányosságai, a törvény végrehajtásának elmulasztása révén is egyre súlyosabb és veszélyesebb helyzetet teremt.
Ugyanakkor — és ez természetes — az intézkedések elmulasztása miatt a másik oldalon érdekeltek, a jelenlegi menedzsmentet értem ez alatt, újabb és újabb manőverekkel igyekeznek bizonyítani, hogy náluk a törvényben előírt földmennyiség kijelölése lehetetlen, már eladták, már hosszú távra bérbe adták és így tovább.
Kérdezem: kik adták el, illetve bérbe, kinek, kiét és kinek a javára? Mert hogy kinek a kárára, az egyre inkább nyilvánvaló. E helyről szólítom fel, és engedtessék meg, hogy most a nyomaték kedvéért ne kérjem, de felszólítsam a kormányzatot, minden illetékest, szüntesse meg ezt a törvénysértő gyakorlatot, és oldja föl azt a diszkriminációt, amely csak a szövetkezeteket "sújtja" a földárverésekkel, a hasonló alapon létrejött állami gazdaságokkal szemben.
És újból kérdezem: ki, kiét, kinek akarja megspórolni, elrejteni? Ezzel kapcsolatosan tisztáznunk kell, mit is értünk a privatizáció szó alatt. Mi azt, hogy új tulajdonosi formákat, új tulajdonosi réteget akarunk létrehozni. Mert van itt egy régi tulajdonforma, régi tulajdonos, és azt egy új tulajdonosi formában új tulajdonosnak akarjuk adni, törvényben megfogalmazottan is és szándékuk szerint is meghatározott körben.
Ez a rendszerváltozásnak a társadalom számára is megfogható mozzanata. Ezért szólítom fel az illetékeseket, szerezzenek érvényt a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényi előírásainak, legalább a betű szerint, ha már a törvény szellemét a végrehajtók nem tudják vagy nem akarják érvényesíteni.
És végül megkérem, az előbbi felszólítás után most nagyon szépen megkérem az illetékeseket, tegyenek intézkedéseket, sürgősen dolgozzanak ki módszert, hogy az a gesztus, amit új társadalmi rendünk gyakorolni kíván a múlt bűneiért, egyszersmind öszszekötve azt az új formák kialakításával, ne a spekulánsok paradicsoma legyen, ne újabb társadalmi csalódást hordozzon magában. És ne a társadalmat hibáztassuk, mert a gyengén sikerült jogszabályainkat nem korrigálja. Ugyanis a társadalom korrigálja. Sajnos a helyzetből adódóan a farkastörvények alapján korrigálja, éppen azokat szorítva háttérbe, akikért hoztuk ezen intézkedéseket.
(9.10)
A mi kötelességünk figyelemmel kísérni a végrehajtást, és szükség esetén korrigálni a gyengén sikerült jogszabályi helyeket. Esetünkben egyébként gyakorlatilag csak az a feladat, hogy a törvény által előírt és az érdekeltek által már előkészített, a megyei kárrendezési és kárpótlási hivatalok által már beterjesztett anyagokat az illetékes szervek megvizsgálják, hogy a törvényi előírásoknak megfelelnek-e alapvetően a minimum 20%-os mértéknek, és érvényt szerezni a végrehajtásnak.
S azért is vetem fel mindezt, mert véleményünk szerint a mezőgazdaság rendezetlenségét alapjaiban mégiscsak a tulajdonosi, tulajdoni bizonytalanság okozza. Többek között ezen is segítene, ha a törvényi előírásoknak végre érvényt is szereznénk. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
