DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt jelen lévő érdeklődők! Mindenkinek joga van az életre, a szabadságra és a boldogság keresésére — mondta Thomas Jefferson. Ez a klasszikus gondolat nyugodtan tekinthető a liberális jogállam ars poeticájának: az állam tevékenysége által teremtse meg az élethez való jog, a vagyonbiztonsághoz való jog és az emberi szabadsághoz való jog harmóniájának feltételeit.
Különös a törvényalkotó felelőssége, amikor e három elv harmóniájának szempontjait kell érvényesítenie a jogalkotás során. Fokozott figyelemmel kell eljárni az olyan törvények vitájában, mint például a rendőrségi törvény, amelynek megalkotásakor minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy a polgárok élethez, valamint vagyonbiztonsághoz való jogának érvényesítésekor semmilyen körülmények között se korlátozzuk a szükséges mértéknél jobban az alapvető szabadságjogokat.
A Fiatal Demokraták Szövetsége számára az előbb elmondottakon kívül elvi kiindulópont, hogy a modern társadalmakban minden polgárt egyformán megillető jog a közbiztonsághoz való jog. Magyarországon az elmúlt évtizedben riasztó mértékben nőtt a bűnözés. Mára, azt hiszem, jól ismertek mind a bűncselekmények számára, mind azok összetételére vonatkozó adatok. A bűnözés nagyságrendjének ijesztő növekedése nyilvánvalóan sok tényezővel magyarázható. Szerepet játszottak ebben azok a negatív társadalmi folyamatok, amelyek széles rétegek anyagi, egzisztenciális helyzetének romlását idézték elő, s természetesen nem hagyható figyelmen kívül a rendszerváltásnak mint nagy társadalmi átalakulásnak a kriminológiai hatása sem.
A magyarországi bűnözés dinamikus növekedése következtében az elmúlt években a polgárok közbiztonságérzete — vagy, hogy egy lassan feledésbe merülő, régi kifejezést idézzek: a polgárok közbátorsága — jelentős mértékben csökkent. A klasszikus felfogás szerint a liberális jogállam tevékenysége a jogbiztonságot — beleértve ebbe a közbiztonságot — fenyegető veszély elhárítására irányul. Tovább nem halogatható kötelessége az Országgyűlésnek a rendőrségről szóló törvény megalkotása, hiszen a közbiztonságot fenyegető veszélyek elhárításában kiemelkedő szerepe van ennek a testületnek.
A Fiatal Demokraták Szövetsége parlamenti képviselőcsoportja nevében kijelentem, frakciónk mély elkötelezettséget vállal az ország közbiztonsági helyzetének megszilárdításában: minden eszközzel hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy a magyar állam garantálja polgárai közbiztonsághoz való jogát; törvényalkotóként pedig arra törekszünk, hogy a rendőrségi törvény megalkotása során is megteremtsük az élethez, a vagyonbiztonsághoz és a szabadsághoz való jogok harmóniáját.
(11.10)
A FIDESZ célja tehát nem más, mint a polgárok közbátorságának növelése.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! Úgy tűnik, az Antall-kormány a klasszikus tétellel ellentétben képes többször is ugyanabba a folyóba lépni. Az ellenzéki képviselők több kétharmados törvény parlamenti vitájának kezdetekor joggal vetették a Kormány szemére a tényleges egyeztetés elmulasztását a javaslatok előkészítése során. A Kormány részéről megmagyarázhatatlan és súlyosan felelőtlen politikai magatartás volt a rendőrségről szóló törvényjavaslat előkészítése során az ellenzékkel történő egyeztetés elmulasztása.
Végképp tanácstalan az ember akkor, amikor tapasztalja, hogy a honvédelemről szóló törvényjavaslat parlamenti vitáját megelőzően a Kormány képes és hajlandó volt hosszú egyeztető tárgyalásokat folytatni az ellenzéki pártokkal, aminek — amint erről tegnap hallhattunk — meg is lett az eredménye.
Bízom benne, hogy a rendőrségről szóló törvényjavaslat parlamenti vitája alatt a Kormány bizonyítja, hogy e javaslat során a honvédelmi törvényhez hasonlóan kompromisszumkész magatartást tanúsít. Remélem, a rendőrségi törvény parlamenti vitája nem az ügyészségről szóló törvényjavaslat vitája során érzékelhető, parlamenti színielőadáshoz lesz hasonlítható, amelyben a Kormány felelőtlenül, az általa benyújtott javaslat biztos leszavazására számított.
Az újabb parlamenti színjáték elkerülése, valamint a törvény mielőbbi megszületése érdekében a FIDESZ a Kormány és a rendőrség képviselőinek bevonásával, hatpárti szakértői egyeztetést kezdeményez.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! A magyar rendőrség a rendszerváltást komolyabb belső megrázkódtatás nélkül élte át. A rendőrség, a rendvédelmi szervek nemzetközi gyakorlatából ismert átalakulásaihoz hasonlóan gyorsan tudott alkalmazkodni a működése szempontjából kedvezőbb módon megváltozott helyzethez. A demokratikus intézményrendszer kialakulása érvényesülni engedte a rendőri hivatás természetes belső törvényszerűségeit. A magyar rendőrség végre megszabadult a külső politikai elvárásoknak való megfelelés kényszerétől, amelyet a pártállami rendszer erőltetett a testületre.
A rendőrség gyors alkalmazkodóképessége találkozott a kormányzat rendőrséget stabilizálni szándékozó elképzeléseivel, amely egyrészt megnyilvánult a rendőrök egzisztenciális nyugalmának biztosítására vonatkozó kormányzati törekvésekben, az ország anyagi teherbíró képességéhez mért fejlesztési elképzelésekben, valamint az erkölcsi elismerés fokozódásában.
A rendőri tevékenység hatékonyságának növelésére rendelkezésre álló, előbb említett extenzív fejlesztési lehetőségek azonban végesek. Nem halogatható tovább a rendőrségre vonatkozó normatív szabályozás megalkotása, és a kormányzatnak — eddigi súlyos mulasztását pótolva — ki kell dolgoznia az ország közbiztonsági stratégiáját, amely a rendőrség tényleges modernizációjának, korszerűsítésének alapja lehet.
A FIDESZ által javasolt közbiztonsági stratégiának alapeleme, hogy a rendőrség korszerűsítését a közigazgatás modernizációjával összhangban kell végrehajtani. A rendőrségi törvénynek illeszkednie kell a rendészeti jogba, kapcsolódnia kell a büntető joganyag modernizációjához.
Ezzel párhuzamosan haladéktalanul fel kell mérni, hogy a költségvetésnek milyen eszközöket kell biztosítania a közbiztonság javítása érdekében.
A rendőrségről szóló törvényjavaslat elemzése során hozzászólásom további részében három kérdéssel kívánok foglalkozni. Egyrészt a rendőrség alkotmányos helyzetére vonatkozó szabályokkal, másrészt a rendőrség és a települési önkormányzatok viszonyát érintő kérdésekkel, végül az egyes rendőri intézkedések, kényszerítőeszközök, a titkos információgyűjtés és az adatkezelés törvényi szabályozásának egyes garanciális hiányosságaival.
Először: a Magyar Köztársaság Alkotmányának 35. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt feladat teljesítéséből fakadó kormányzati felelősség maradéktalan érvényesítése érdekében a FIDESZ egyetért a rendőrség irányítása alkotmányos helyzetének megváltoztatásával. A rendőrséggel kapcsolatos kormányzati irányítási jogosultságok megváltoztatásának leglényegesebb eleme, hogy a törvényjavaslat megteremti a Kormány egy tagjának, jelesül a belügyminiszternek a közvetlen utasítási jogát.
A FIDESZ közjogi elgondolásai szerint a miniszter utasításadási jogának társulnia kell a miniszter Parlament előtti felelősségének a mostaninál hangsúlyosabb intézményeivel. A jelenlegi alkotmányos helyzetben — ennek hiányában —, a tényleges miniszteri felelősség hiányában tehát az utasítási jog biztosítása csak meghatározott garanciák egyidejű érvényesítése mellett képzelhető el.
A garanciák kialakítására több, egymást nem kizáró megoldási mód kínálkozik. Az egyik lehetséges megoldási irány annak törvénybe iktatása, hogy a belügyminiszter a Kormány számára az Alkotmányban előírt feladat megvalósítása érdekében akkor adhat az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjének utasítást, ha a közrend, illetve a közbiztonság súlyos sérelme ezt indokolja, s az ORFK vezetője a feladatot saját hatáskörében nem tudja megoldani.
A belügyminiszter az utasítást mind a jogszerűség szempontjából, mind szakmailag indokolni köteles. A garanciák kiépítésének másik lehetséges iránya az, hogy a Kormány által benyújtott, az ügyészségről szóló törvényben az igazságügy-miniszter számára a legfőbb ügyésszel kapcsolatban meghatározott utasítási jogot analógiának tekintve, ültetjük át az ott leírt megoldásokat a belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány között fennálló viszonyrendszerre.
A FIDESZ az előbb vázolt megoldási irányok mellett más lehetőségeket sem kíván kizárni, azonban még egyszer, határozottan leszögezzük, hogy a Kormány egy tagjának rendőrséggel kapcsolatban meghatározott utasításadási jogát csak e jogosultsággal összekapcsolt garanciákkal együtt tudjuk támogatni.
A rendőrséggel kapcsolatos kormányzati irányítási feladatok hatékonyabb végrehajtása szempontjából a FIDESZ szükségesnek tartja a kormányzati struktúra jövőbeni átalakítását. Véleményünk szerint a rendészeti szervekkel kapcsolatos kormányzati igazgatási feladatokhoz képest a civil közigazgatás irányításával kapcsolatos tevékenység igazgatási szempontból is annyira eltérő módszereket tesz szükségessé, amely indokolja egy önálló közigazgatási minisztérium létrehozását.
A rendőrség alkotmányos státusának szabályozásával kapcsolatban engedjenek meg még egy további észrevételt. A rendőrség megítélésünk szerint fegyveres, közszolgáltatást nyújtó államigazgatási szerv. Mint ilyen, magától értetődően jogszerűen alkalmazhat kényszerítőeszközöket. Mindezek figyelembevételével, a rendőrség vonatkozásában is különösen fontos a különböző fegyveres testületekkel kapcsolatos civil ellenőrzés intézményeinek megteremtése. A törvényjavaslat ebből a szempontból rendkívül szegényes, különösen az szembetűnő, hogy a Parlament közvetlen ellenőrző szerepéről semmit nem mond.
Másodszor: a FIDESZ egyetért a rendőrség centrális szervezeti felépítésének koncepciójával. A rendszerváltást követően mind szakmai, mind politikai körökben felmerült az önkormányzati rendőrség kiépítésének gondolata.
A magunk részéről elméletileg nem vetjük el az önkormányzati rendőrség koncepcióját, amelynek fokozatos kiépítési lehetőségeit a rendőrség szervezeti modernizációjára vonatkozó, hosszú távú elképzelések kidolgozásakor végig kell gondolni.
Az önkormányzati rendőrség mostani bevezetésével kapcsolatos ellenérvek közül említést érdemel, hogy a települési önkormányzatok eddigi működése során tapasztalt, az önállóság abszolutizálására vonatkozó törekvések veszélyeztethetik a hatékony rendőri működést.
A mai körülmények között véleményünk szerint az önkormányzati rendőrség kisebb garanciát jelenthet a rendőrségnek mint testületnek pártpolitika-semleges működését illetően.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az önkormányzatok jelenlegi, rendkívül súlyos gazdasági helyzetükben valószínűleg nem lennének képesek színvonalas rendőri szervezet fenntartására.
Az előbb említettekből következik, hogy a törvénynek a centrális szervezeti felépítésű rendőrség és a települési önkormányzatok viszonyát kell szabályoznia.
A javaslat idevonatkozó részeit hiányosnak, felszínesnek és összességében elfogadhatatlannak tartjuk. A javaslat az egyes rendőri vezetők kinevezésével kapcsolatos, önkormányzati egyetértési jogot ennél sokkal gyengébb véleményezési jogosultsággá kívánja változtatni. Javasoljuk, hogy a véleményezési jog helyett a törvény az önkormányzat kifogásemelési jogának intézményét vezesse be.
Az önkormányzati kifogásemelési jog gyakorlásának jogkövetkezménye az, hogy a döntéshozó — meghatározott határidőn belül — ismételten köteles megfontolni döntését, és amennyiben fenntartja azt, köteles döntését szakmailag részletesen indokolni.
Fontosnak tartjuk továbbá törvényben rögzíteni, hogy a rendőri szerv vezetőjét az önkormányzati testület irányában tájékoztatási kötelezettség terheli, a testület meghatározott időszakonként beszámolót kérhet az illetékességi területén működő rendőri szerv tevékenységéről. A testület a beszámolóval kapcsolatban állást foglalhat, a beszámoló elutasítása esetén a felettes rendőri szervhez fordulhat.
A polgárok személyi és vagyonbiztonságának védelme, a közrend és a közbiztonság fenntartása kötelező állami feladat. E feladat ellátásához szükséges személyi, tárgyi és egyéb anyagi, infrastrukturális feltételek biztosítása ugyancsak az államot terheli. Ehhez képest számunkra elfogadhatatlan, hogy a törvényjavaslat — ugyan burkolt formában — részben az önkormányzatokra kívánja áthárítani a rendőrség működésével kapcsolatos feltételek biztosítását.
Engedjenek meg két megjegyzést a rendőrségről szóló törvényjavaslatnak a rendőrök szolgálati viszonyával foglalkozó részeit illetően. Először is úgy ítéljük meg, hogy nem tekinthetünk el attól, hogy a jogalkotási törvényben megfogalmazott, a kormányzatot terhelő kötelességnek megfelelően, egy ilyen fontos jogszabályban mint kiutaló jogszabályban megemlített, a rendőrök szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat jelenlegi tervezetét a tárgyalás során tájékoztatás céljából a Kormány benyújtsa a Parlament elé.
(11.20)
Úgy ítéljük meg, hogy a szolgálatitörvény-javaslat ismeretében lehet azt megítélni, hogy a szolgálati viszonyt szabályozó jogi normák közül melyek azok, amelyeket a kétharmados rendőrségi törvénybe kell belefoglalni, és melyek azok, amelyeknek a szabályozására a feles szolgálati viszonyról szóló jogszabály elegendő.
Ugyancsak fontosnak érzem annak az aláhúzását, hogy számunkra teljességgel elfogadhatatlan a rendőrségről szóló törvényjavaslatnak azon rendelkezése, amely a belügyminiszternek olyan diszkrecionális jogkört állapít meg, amely szerint a rendőrségnél foglalkoztatott köztisztviselők, közalkalmazottak és rendőri szolgálati jogviszony hatálya alá tartozó rendőrök munkajogi jogviszonyát szabadon változtathatja meg.
Mi úgy ítéljük meg, hogy a rendőrök felelős, szabad magyar polgárok, olyan polgárok, akik a fegyveres szolgálattal együtt járó pluszkötelezettségeket a testületbe való belépéskor vállalják. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy akár a fegyveres szolgálatot teljesítő rendőrök is szabadon vezényelhető janicsárok lennének, akikkel kapcsolatban a belügyminiszter saját maga hatáskörében önállóan dönthet arról, hogy köztisztviselői munkajogi jogviszonyt mikor minősít át közalkalmazottivá, rendőri szolgálati jogviszonyt mikor tesz köztisztviselőivé és fordítva.
Harmadszor: ahogy említettem, a beszédemben mindenképpen foglalkozni szeretnék az egyes rendőri intézkedések, a kényszerítőeszközök, a titkos információgyűjtés és az adatkezeléssel kapcsolatos néhány garanciális hiányossággal.
A magunk részéről is úgy ítéljük meg, hogy a rendőrségi törvényjavaslat korábban ismert, és egy változatban már a Parlament elé benyújtott tervezetéhez képest a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat sokat változott — előnyére.
Úgy ítéljük meg, hogy ezen tényleges rendőrszakmai kérdéseket rendező fejezetek komoly tárgyalási alapot képeznek.
A bevezetőmben említett emberi jogi megközelítésből azonban, amelyet hogy még egyszer idézzek: a rendőrségi törvénynek mindenképpen azt a célt kell szolgálnia és annak a feltételnek kell megfelelnie, hogy a polgárok élethez és vagyonbiztonsághoz való jogának a garantálása mellett a szükséges mértékhez képest semmilyen körülmények között se korlátozzuk jobban a Magyar Köztársaság polgárainak a szabadságjogát. E nagyon fontos emberi jogi megközelítés szempontjából a törvényjavaslat előbb idézett részei garanciális hiányosságokat tartalmaznak. Hogy csak néhány példát hozzak:
Nem világos például, hogy a törvényjavaslatnak a titkos információgyűjtésre vonatkozó részeiben szabályozott lehetőségek szerint a rendőrség milyen esetekben alkalmazhat titkos információgyűjtési eszközt. Magyarul: nem világos az, hogy csak abban az esetben nyúlhat-e ezekhez a nagyon fontos eszközökhöz, amennyiben a nyílt információgyűjtési lehetőségei immár kimerültek, vagy egyből, önmagában az általa ismert eljárásban vagy az általa folytatott eljárásban a titkos információgyűjtés eszközeihez nyúlhat.
A FIDESZ részéről határozottan ki szeretném jelenteni, hogy a titkos információgyűjtés eszközeinek az engedélyezésével kapcsolatban a bírósági engedélyezési eljárást támogatjuk.
Ugyancsak fontosnak érzem, hogy a rendőrségitörvény-javaslat mielőbbi és a rendőrség hatékony működése szempontjából kedvező változat elfogadása érdekében nélkülözhetetlennek tűnik, hogy a Parlament megismerhesse a Kormány nemzetbiztonságról szóló törvényjavaslatának az állapotát. Tudniillik ismernünk kell, hogy azok az állami szervek, amelyek a titkos információgyűjtés eszközeivel élhetnek — és ezek ugyebár egyrészről a rendőrség, másrészt pedig a nemzetbiztonsági szolgálatok —, ezen állami szervezeteknek és testületeknek egymáshoz viszonyítva hol húzódik meg a feladat- és hatásköre. Csak akkor lehet optimálisan meghatározni a rendőrség titkos információszerzési lehetőségeit, amennyiben ismertek, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok ezen a téren milyen alkotmányos keretek között folytathatnak tevékenységet.
Ugyancsak fontosnak érzem megemlíteni, hogy például olyan, általunk támogatott új intézmények, mint amilyen például a bűnmegelőzési ellenőrzés törvényi szabályozása, igen sok garanciális hiányossággal bír. Nem világos, bár nehezen ugyan kihámozható a törvényből, hogy melyik az az állami szerv, amelyik határozatban elrendeli ezt az ellenőrzést. Nem világos, hogy el lehet-e rendelni ezt az ellenőrzést a törvényjavaslatban szereplő egy évnél rövidebb időre is. Nem világos például, hogy meg lehet-e hosszabbítani ezt a bűnmegelőzési ellenőrzést az egy év letelte után. Nem világos, hogy a határozatban megállapított idő leteltét megelőzően van-e más lehetőség arra, hogy az elrendelt bűnmegelőzési ellenőrzést megszüntessük.
Összefoglalva tehát azt kívánom elmondani, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója az általános vita során még részletesen kíván foglalkozni azokkal a garanciális hiányosságokkal, amelyek véleményünk szerint egyelőre még összességükben nem teszik elfogadhatóvá a rendőrségitörvény-javaslatnak a rendőri intézkedésekre, kényszerítőeszközökre, titkos információgyűjtésre, illetve az adatkezelésre vonatkozó részeit. Mindazonáltal úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat olyan tárgyalási alap, amelyből kölcsönös, kompromisszumkereső magatartást tanúsítva egy, a rendőrség hatékony működési feltételeit biztosító törvényjavaslatot lehet elfogadni.
Befejezésül engedjenek meg két gondolatot.
Az egyik a törvényjavaslatnak a jogorvoslattal kapcsolatos részeit illeti. Úgy tűnik, hogy a törvénynek ez a része minden aggályos kritikai észrevételnek megfelel, hisz lényegében általánosan a bírói jogorvoslati út lehetőségét teremti meg. Ezzel kapcsolatban azonban szeretném megjegyezni, hogy közel sem ilyen egyértelmű a helyzet. Tudniillik abban az esetben világos, hogy amennyiben rendőri intézkedésre vagy kényszerítőeszköz alkalmazására büntetőeljárás vagy államigazgatási eljárás keretében kerül sor, akkor ezen eljárásokban hozott határozatok a büntetőeljárás, illetve az államigazgatási eljárás szabályai szerint bíróság előtt megtámadhatók. Azonban abban az esetben, amennyiben eljáráson kívüli rendőri intézkedésre kerül sor, akkor a sérelmet szenvedett, vagy vélt sérelmet szenvedett állampolgár kizárólag a panasz intézményével élhet, és a panaszelbírálással kapcsolatos rendőri döntéssel kapcsolatban nem lehet bírósághoz fordulni.
Végül a hatálybaléptetéssel kapcsolatban. Én úgy ítélem meg, hogy nagyon sok, a vezérszónoklatok során eddig elhangzott felszólalást készítő nem olvasta el a törvényjavaslatnak a hatálybaléptetésére vonatkozó rendelkezéseit. Tudniillik ez a rendelkezés úgy fogalmaz, hogy a törvényjavaslat a kihirdetés hónapját követő hatodik hónap első napján lép hatályba. Egy nagyon gyors parlamenti vita esetén is én azt gondolom, hogy a Parlament kétharmados többsége által elfogadott rendőrségitörvény-javaslat kihirdetésére november végén, december elején kerülhet sor. Az ezt követő hatodik hónap pedig már jó esetben is a választásokat megelőző néhány hetet jelenti, vagy éppenséggel a választások utánról van szó.
Magyarul tehát én úgy gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot — nagyon helyesen — ez a Kormány nem magának csinálja. Mindez azonban fokozottabb politikai felelősséget ró a Kormányra, még fokozottabb az előzetes egyeztetés elmulasztását érintő kritikának a súlya, mert azt gondolom, hogy a kormányzatnak kötelessége egy olyan törvényjavaslat kapcsán a parlamenti ellenzékkel a lehetséges kompromisszumok kialakítására törekedni, amely törvényjavaslat tényleges érvényesülése és hatályosulása minden bizonnyal az új választások, s a választások eredményeként megtörténő kormányváltás után fog bekövetkezni.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! Mi, fiatal demokrata képviselők, nem értünk egyet azzal a véleménnyel, amely szerint a szabadság és a demokrácia szükségszerű velejárója a közbiztonság romlása, a bűnözés emelkedése. A szabadság fogalma magába foglalja a rettegéstől való megszabadulás jogát is, ezt pedig az államnak kell biztosítania. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
