BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Polgári Törvénykönyv módosításával kapcsolatos javaslat vitája — azt hiszem, hogy egyetértéssel mondhatom ezt — igazolta azt, hogy egy szakmailag kellően előkészített javaslat fölött fognak határozni, és ennek kapcsán, a javaslat vitája kapcsán arra is lehetőség nyílt, hogy tulajdonképpen az itt megmutatkozó politikai nézetkülönbségek áthidalhatóak legyenek, illetőleg egyes félreértések, amelyek nagymértékben, azt hiszem, hogy kellő ismerethiánnyal is, nem kellő ismeretekkel is magyarázhatóak, tisztázhatóak legyenek. Ezt a megállapítást azzal tudnám leginkább alátámasztani, hogy a javaslathoz érkezett érdemi módosító indítványoknak sem a száma, sem a jelentősége, sem pedig a tartalma nem tükrözte azokat az úgymond súlyos fenntartásokat, amelyeket egyes képviselőtársaim hangoztattak a javaslattal kapcsolatban.
Ezek a kifogások tehát szakmai megalapozottságot illetően mint indítványok nem jelentkeztek a részletes vitában és a törvény jobbítására vonatkozó törvényalkotói szándékban.
A legtöbbet vitatott és a tisztelt Ház talán legtöbb idejét igénybe vevő kérdés a módosításon belül az a kifogás volt, amely szerint az egyes új jogi személyekre vonatkozó szabályoknak a Polgári Törvénykönyvben való elhelyezése helyett egy átfogó, úgynevezett nonprofit törvény megalkotására lenne szükség.
Mielőtt vitába szállnék ezzel a nézettel, szeretném egyrészt leszögezni, hogy ennek a felfogásnak a hívei sem vonták kétségbe, sőt el is ismerték a szabályozás szükségességét, tehát az ilyen körbe sorolható szervezetek jogi helyzetének rendezése iránti igényt és az erre vonatkozó törekvést.
Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy a nonprofit törvény szorgalmazói nem fejtették ki, hogy egy ilyen törvény mit is tartalmazna. Be kell tehát vallanom, hogy szándékaikat illetően csak feltételezésekre hagyatkozhatom. Feltételezem ezért azt, hogy a nonprofit törvény általában az érintett szervezetekre vonatkozó összes szabályt, legyenek azok akár polgári jogi, akár adójogi, akár számviteli, vagy pénzügyi jogi, vagy éppen alkotmányjogi természetűek, magában foglalná. Ez a koncepció azt hiszem, hogy vélhetően egy jogszabályba belezsúfolt és különböző jogágakhoz tartozó rendelkezéseket tartalmazna, és kísértetiesen emlékeztet a már meghaladott, úgynevezett gazdasági jogi szemléletre, amely — mint azt jól tudják még kevésbé szakértők is — az úgynevezett szocialista jogtudománynak volt a sajátja, amely a tulajdonformák egymáshoz képesti megkülönböztetésén alapult. Ennek a megállapításnak a leszögezése mellett természetesen a nonprofit törvény mint önálló szabályozási tárgy koncepciója nemcsak ideológiailag látszik megalapozatlannak, hanem gyakorlati megfontolásokból is.
Szerencsétlen lenne nézetünk szerint ugyanis az, ha egy törvénybe zsúfolnánk az egyesületekre, köztestületekre, alapítványokra és közalapítványokra, valamint egyéb, itt szabályozandó egyesülésekre vonatkozó szervezeti, felelősségi és vagyonjogi szabályokat, ami a jelen módosítás tárgya, az adójogi, számviteli és egyéb pénzügyi jogi szabályokkal, illetve rendelkezésekkel, hiszen egyértelmű, hogy az általunk javasolt szabályozás maradandó, valódi civil jogi értéket, a Polgári Törvénykönyv tartalmát hozza létre, ugyanakkor a változékony elemek szükségszerűen gyengítenék ezt a szabályozást, hiszen azért valljuk be, nagyon sokáig sem ez a törvényhozás, sem az ezt követő törvényhozások nem lesznek abban a helyzetben, hogy a pénzügyi szabályokat, számviteli és adórendelkezéseket ne legyenek kénytelenek évről évre felülvizsgálva újrafogalmazni, és ezzel óhatatlanul ebben a körben mindig a Polgári Törvénykönyv stabil elemeinek is a megváltoztatását célozná ez a helyzet.
Ugyanakkor természetesen indokolt és elfogadható az az érvelés, hogy a szóban forgó szervezetek polgári jogi szabályainak a megalkotásakor legalább körvonalaiban ismerni kell azt az adójogi és számviteli környezetet, amelyben az új jogi személyek működni fognak, ezért egynéhány szót ezzel kapcsolatban szeretnék itt is elmondani.
Egyrészt kiegészült a részletes vita folytán azzal a módosító indítvánnyal az előterjesztés, amelyet támogatni szeretnénk, hogy egyfelől az 1991. évi XVIII. számú törvény, a számvitelről szóló törvény módosítása folytán a számvitel rendjébe illessze bele a javasolt szabályozási tárgykörébe tartozó közhasznú társaságot és a köztestületet, valamint a közalapítványt. Másrészt — és ez talán a fontosabb — a Kormány egy olyan adótörvény-módosításra vonatkozó javaslatot kíván a tisztelt Ház elé terjeszteni, amely megfelelő módon szabályozná az egész szféra adózását.
Ennek az elképzelésnek megfelelően az alapítvány, a társadalmi szervezet és a közhasznú társaság esetében az adójogilag kedvezményezett tevékenységek köre nem tér majd el általában egymástól, és ezeknek a tevékenységeknek a listáját kormányrendelet helyett egységesen az adótörvény melléklete állapítja majd meg, tehát törvényi szintre kerül természetesen a felsorolás. Ugyanakkor azt az aggályt, amely az alapítványok és a társadalmi szervezetek korlátlanul végezhető üzletszerű gazdasági tevékenységével kapcsolatban mintegy a hitelezői érdekek sérelme okán került megfogalmazásra, szintén jogosnak tekintem, ezért ennek elkerülését illetően, ha nem is megfelelő megoldás az, hogyha ezekre a szervezetekre kiterjesztjük a csődtörvény hatályát, nyilvánvaló, az adómentesség olyan differenciált szabályozásával kell őket arra ösztönözni, hogy egyébként a csődtörvény hatálya alá sorolt, és gazdálkodószervezetnek számító közhasznú társaságot alapítsanak, hogyha a gazdasági tevékenység egyfajta nagyságrendet meghalad.
Ezért a tervezett szabályozás a társasági adótörvényt illetően egy határértéket fog megállapítani, azt fogjuk önöknek javasolni, amely alatt alapítvány és társadalmi szervezet teljes adómentességben részesülne, a határértéket meghaladó mértékben folytatott gazdasági tevékenység esetén azonban nemcsak a határérték fölé eső rész, hanem a határérték alatt maradó, egyébként adómentességet eredményező rész is a társasági adó hatálya alá tartozna.
Ebből következik tehát, hogy a körvonalakban itt most ismertetett megoldás természetesen a nonprofitnak hívott szervezeti körre még belátható időn belül a költségvetési törvény megtárgyalásával egyidejűleg, vagy még azt megelőzően a jövő évtől kezdődő bevezetés igényével és kötelezettségével az önök munkáját és döntését fogja képezni.
Magához a törvényjavaslathoz visszakanyarodva, azt hiszem, hogy nem volt célszerű a szóban forgó új jogi személyek polgári jogi, magánjogi szabályozásával kapcsolatban döntő mértékben tehát közjogi, pénzügyi jogi, vagy politikai kérdésekre terelni a vitát. A Ptk. véleményünk szerint nem arra szolgál, hogy vélt vagy valós államháztartási vagy politikai problémákat megoldjon, ez más jogszabályoknak lenne a feladata.
Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni arra, hogy a vitában itt elhangzott feltételezés formájában, hogy ennek a javaslatnak az a célja, hogy egyes, a Kormány által létrehozott alapítványokat mintegy legitimáljon, ezeket jogszerűvé tegye.
(16.30)
Sőt, azt is hangoztatták ezen vélekedők, hogy a Kormány a javaslat benyújtásával tulajdonképpen az ez év elején kialakult alapítványokkal kapcsolatos vitákra kíván reagálni. Ezzel összefüggésben két dolgot szeretnék leszögezni.
Az egyik az, hogy az időbeli egybeesés teljesen véletlenszerű, hiszen ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozása 1992 tavaszán, tehát idestova másfél évvel ezelőtt kezdődött el, és az elveket illetően egy kodifikációs főbizottság, neves jogászprofesszorokból és más szakértőkből állva, állásfoglalása vezette a kodifikátorok munkáját. Természetes, hogy a törvényjavaslat parlamenti előterjesztése jóval ezt követően történt, és talán egy kicsit balszerencséje a javaslatnak — mármint az előterjesztés időpontjára vontkozóan —, hogy az előkészítő munka éppen akkor fejeződött be, amikor az alapítványok egyébként nemes célokat szolgáló intézményére a gyanú árnyékát sikerült vetíteni bizonyos politikai köröknek. Ugyanakkor a másik körülmény, amely a vélekedéssel szemben cáfolatra utal, mégpedig egyszerű logikai következtetés alapján, hogy — még egyszer szeretném elmondani — egyik gyanúba került alapítvánnyal sem követett el az alapító, a Kormány, vagy a kormányzathoz tartozó alapítói kör olyan jogszabálysértést, amely a jelenleg hatályos joganyagba ütközne. Természetesen nem volt szándéka, nem is lehetett szándéka a Kormánynak ilyen utólagos, más csomagolásba burkolt módon, az alapítványok mintegy legitimebb jellegének a megteremtése.
Tisztelt Országgyűlés! Ahogy említettem, a javaslathoz nem érkezett számottevő mennyiségű és koncepcionális kérdéseket érintő módosító indítvány. A vita összességében mégis, azt hiszem, még egyszer — nem udvariasságból, de — mondhatom, gazdagította a javaslat eredeti szövegét, és hozzájárul majd ahhoz, hogy a jogintézmények lényeges tartalma pontosabban fejeződjék ki a szabályozásban.
Én a magam részéről fontos kiegészítésnek és módosításnak tartom, és támogatni kívánom a nyilvánosságra vonatkozó garanciák erősítésére utaló javaslatokat a közhasznú társasággal, a köztestülettel és a közalapítvánnyal kapcsolatban, továbbá az alapítványnak az alapítójától való függetlenségét szolgáló rendelkezést, amely az alapítvány kezelőszervének összetételét illetően került a javaslatba, valamint azt a szabályt, amely egyértelművé teszi, hogy a közalapítvány létrehozására jogosult szervek alapítványt csak közalapítványként hozhatnak létre.
Szeretném a tisztelt Házat emlékeztetni arra is, hogy a javaslat a szerződési jog jelentős korszerűsítését is megvalósítja, és ezzel kapcsolatban őszinte elégedettséggel kell nyugtáznom, hogy ezen elég terjedelmes tematikus részével kapcsolatos vitaanyag kifogást lényegében nem is tartalmaz. Ezek szerint a javasolt szabályozásnak mind a szándékát, mind a szövegezését illetően teljes egyetértés állapítható meg.
Tisztelt képviselőtársaim! Végezetül utalok arra, hogy elhangzott a vitában egy olyan szélsőséges felszólalás is, amely a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat megszavazását illetően képviselőtársaim becsületére apellált. Most szeretném önöket megnyugtatni: a javaslatot nyugodt lelkiismerettel támogathatják szavazataikkal, mert az azt hiszem — még egyszer mondhatom — magas szakmai színvonalon fontos és szükséges változtatásokat eszközöl a polgári jogunkban, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a támogatni kívánt módosító javaslatokkal együtt szíveskedjék határozatával a javaslatot a Polgári Törvénykönyv részévé emelni, és egyúttal megköszönöm figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
