TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP) Tisztelt Ház! A választójogi törvény módosításának egyik jelentős részéről, a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének kérdéséről kívánok szólni.
(10.10)
A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítása, törvényi szabályozása alapvető jelentőségű, a demokrácia kiteljesedéséhez nélkülözhetetlen, elsődlegesen belpolitikai jelentőségű kérdés.
Nemzetközi megítélésünk, mozgásterünk, valamint közép-európai, sőt összeurópai kezdeményezési törekvéseink a nemzeti kisebbségi kérdés jogi kezelésére egyaránt feltételezi a hazai kisebbségpolitika megnyugtató helyzetét és benne a parlamenti képviselet szavatolását.
Többen egyetértenek azzal, hogy nem üdvös a kisebbségi népcsoportokra rákényszeríteni azt, hogy sajátos lemondással, időnkénti meghasonlásokkal csupán pártok keretében juthassanak be a magyar Országgyűlésbe, kitéve ezzel népcsoportjukat a pártviaskodásoknak.
Bármennyire hasznos is jelen helyzetünkben, hogy néhány párt színeiben kisebbségi képviselőtársaim felléphetnek népcsoportjuk, illetve más kisebbségi népcsoportok érdekében, hosszabb távon semmiképpen nem lenne célszerű a népcsoportelvűség szempontjait alárendelni a kizárólagos pártelvűségnek.
A magyarországi kisebbségi népcsoportoknak mint közösségeknek törvényileg kell biztosítani ezért a parlamenti képviselet lehetőségét, amiként ezt elvileg a magyar Alkotmány 68. §-ának (3) bekezdése is rögzíti. Idézem: "A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják."
A fenti tényből következik, hogy a magyar Országgyűlésnek a hatályos Alkotmány elvi rendelkezéseit a választójogi törvényben most ki kell bontania.
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének törvényi szabályozása tehát nem valamiféle pótlólagos jog, valamiféle adomány, hanem pusztán a hatályos Alkotmány egyik rendelkezésének valóra váltása.
Vélem és hinni merem, hogy számos képviselőtársamat elgondolkodtatja és nyugtalanítja az a tény is, hogy a magyar Országgyűlésben a szerb, a szlovén, a román népcsoportnak még pártok keretében sincs egyetlen képviselője sem, s akkor még nem szóltam az egy-két ezer főt számláló bolgárokról, örményekről, lengyelekről és másokról.
Gyakori, többségi logikára és pártlogikára egyszerre jellemző ellenvetés, hogy a parlamenti erőviszonyokból fakadóan egyáltalán van-e értelme néhány kisebbségi képviselő tevékenységének, hiszen a többség azt elvileg úgyis leszavazhatja. A parlamenti aritmetika szabályai szerint ez így is van. Botorság lenne a parlamenti és a politikai aritmetikát eleve azonosítani, s az Országgyűlésben való jelenlétet kizárólag szavazási esélyekre szűkíteni.
Ezen alkalommal is szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének biztosítása nem pusztán a kisebbségi népcsoportokat mint közösségeket megillető alanyi jog, hanem az érintettek számára ennél lényegesen több. A kisebbségi helyzetből eleve származó hátrányos helyzet kompenzálása, a helyenként megbúvó kisebbrendűségi érzés jótékony ellensúlyozása.
A parlamenti képviselet a kisebbség számára nem pusztán érdekérvényesítés, nem pusztán jog, hanem önbecsülés, önértékelés, amely a kisebbségi fennmaradás, a kisebbségi megmaradás létfeltétele.
Tisztelt Ház! Az eddigi vita során számos ellenvetés hangzott el a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatosan. Ezek egy része politikai jellegű, nevezetesen, hogy a pártelvű parlamenti felépítésbe belevisz egy attól idegen logika alapján egy új szervezőelvet, egy korporatív elemet. Ez a megfontolás mind jogi, mind politikai szempontból végiggondolt és megalapozott.
Kétségtelen, hogy az előttünk álló törvénytervezet e téren kompromisszumot tartalmaz. A magam részéről sem tartom igazán szerencsésnek a korporatív elem megjelenését, de a dilemma számomra a következőképpen vetődik fel: mi a nagyobb kár bel- és külpolitikai szempontból: a pártelvű parlamentarizmus bizonyos sérelme-e vagy a kisebbségek parlamenti képviseletének nem biztosítása?
A szocialisták mindenképpen az utóbbit tartanák nagyobb súlyú politikai hiánynak. Ezen túlmenően, ha a választójogi törvény módosítása nem biztosítaná a kisebbségek parlamenti képviseletét, akkor a magyar Országgyűlés változatlanul fenntartana egy alkotmányellenes állapotot. Az Alkotmánybíróság 1992. június 2-án megállapította erről az állapotról, hogy "Az Országgyűlés az Alkotmány 68. §-a szerinti jogalkotói feladatát elmulasztotta, s ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elő."
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát 1991. március 18-án kelt beadványomra adta válaszul, amelyben szerettem volna felhívni a figyelmet a kisebbség parlamenti képviseletének a problémájára.
Az eddigi vita során megfogalmazott azon javaslat, hogy a kisebbségek elégedjenek meg a kisebbségi ombudsman intézményével, nemcsak alkotmányellenes tehát, hanem eltereli a figyelmet az ombudsman jogintézménye és a parlamenti képviselet politikai érdekérvényesítésének lényeges különbségéről.
Ismereteink, a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek képviselőivel folytatott tapasztalataink alapján belpolitikai feszültséghez és nem jelentéktelen külpolitikai károkhoz vezetne, ha a magyar Országgyűlés nem oldaná meg a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését.
Tisztelt Ház! Az MSZP parlamenti képviselőcsoportja alapvetően támogatja és jónak tartja a beterjesztett törvényjavaslat vonatkozó részét. Teheti ezt annál is inkább, mivel 1992. március 16-án Jakab Róbertné képviselőtársammal közösen benyújtott, hasonló tárgyú önálló képviselői indítványunk számos elemét a Kormány által újradolgozott és előttünk álló tervezet magában hordozza.
Egyrészt a Kormány előterjesztése is a kisebbségek országos listaállítását tekinti reális és követendő célnak. A mi előterjesztésünk a jelöltállításhoz szükséges ajánlócédulák számában, a Kormány előterjesztése a mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számában érvényesíti a pozitív diszkrimináció elvét. A dolog lényege viszont megegyezik, hogy mindkét javaslat háromezres küszöbben állapította meg a kedvezményezett szavazat megszerzésének lehetőségét.
Tisztelt elnök úr! Minderre tekintettel Jakab Róbertné képviselőtársam és a magam nevében ezúton az 5331-es számon benyújtott önálló képviselői indítványunkat visszavonjuk.
Tisztelt Ház! Két hete az MSZP nemzeti és etnikai kisebbségi tagozata konzultáción találkozott a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kerekasztal, valamint számos kisebbségi szervezet képviselőivel.
A Kisebbségi Kerekasztal vezetése figyelemre méltó javaslatot tett, amely szerint: amennyiben a 13 kedvezményezett mandátumot valamilyen oknál fogva nem töltenék be a kisebbségek, a maradékot a pártok ne használhassák fel. Ezt a felvetést az MSZP maradéktalanul támogatja.
Problematikusnak tűnik számos kisebbségi szervezet számára és számunkra is, hogy a kisebbségek csak egy listát állíthatnak. Ez a kényszerítő körülmény ahhoz vezethet, hogy bizonyos kisebbségek a plurális tagoltság és a belső ellentétek miatt nem juthatnak parlamenti képviselethez. Még annak a veszélye is fennáll, hogy személyi rivalizálások miatt marginális, sőt fantom kisebbségi szervezetek elütik, elüthetik a jelöltállítás jogától a tényleges befolyással és erővel rendelkező, ugyanazon kisebbséghez tartozó szervezeteket és végül is megfosztják azon kisebbséget a parlamenti képviselet lehetőségétől.
Ezért a magunk részéről megfontolandónak tartanánk a következő megoldást:
A kisebbségeknek legyen joguk több listát is állítani, de csak jogi és politikai fékekkel és garanciákkal. Az a kisebbség, amely meg tud egyezni közös lista állításában, maradna a jelenlegi törvénytervezet által kedvezményezett helyzetben, vagyis nem kellene ajánlócédulákat gyűjtenie.
A közös listában megegyezni nem tudó kisebbségeknek pedig csak azon szervezetei állíthatnának országos listát, amelyek legalább két egyéni kisebbségi jelöltet képesek voltak állítani. Csak így szűrhetnénk ki ugyanis azt, hogy fantomszervezetek is országos listát állíthassanak, de egyben kikerülnénk a közös listába való belekényszerítést is.
Tisztelt Ház! További gondolkodást igényel a kedvezményezett mandátum megszerzésének háromezres küszöbértéke is. Félő ugyanis, hogy ebben az esetben a 13 kisebbségből legfeljebb öt tudna élni ezzel az alanyi jogával: a romák, a németek, a szlovákok, a horvátok és a románok.
(10.20)
A többi kisebbségnek a földrajzi szétszórtsága és puszta lélekszáma alapján már nem lenne esélye, hogy ezt a háromezres küszöbértéket megugorja. A leszállítás veszélyét mi magunk is érezzük, de a kisebbségek aggodalmait közösen át kellene gondolnunk.
Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy jelenleg nem tűnik biztosnak a kisebbségek parlamenti képviseletének megszavazása, a Szocialista Párt azt javasolja a Parlamentben helyet foglaló pártoknak, hogy a kisebbségi törvényhez hasonlóan sürgősen kezdjünk el pártközi egyeztetést a kisebbségek parlamenti képviseletéről. Jó lenne, ha a parlamenti pártok mielőbb kijelölnék két-három fős küldöttségüket a tárgyalások folytatására, a Belügyminisztérium és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal bevonásával. A tárgyalások, az egyeztető munka bizonyos fázisába be kellene vonni a kisebbségi szervezetek képviselőit is. A kisebbségi törvény 96%-os elfogadása alapján remélem, hogy van esély a pártközi egyeztetésre, a megegyezésre a kisebbségek parlamenti képviselete ügyében is. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
