HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólók felszólalásához képest én csak néhány részkérdéssel szeretnék foglalkozni, hiszen a szabad demokraták vezérszónoka, Tölgyessy Péter, illetőleg Magyar Bálint elmondta általában a véleményünket mindazokról a kérdésekről, amelyekről ma itt szó esett, amelyekről beszélt előttem Palotás János, Tabajdi Csaba, és amelyekről több hozzászóló említést tett. Én ezért a hozzászólásomban csak két kérdésre szeretnék kitérni, azzal az igénnyel, amit az elnök úr is említett, hogy a szabad demokraták az indítványaikat még a mai nap folyamán benyújtják módosító indítványként. Ez a két kérdés: a választási rendszer olcsóbbá tétele, illetőleg a kisebbségek képviseletének a kérdése.
Ami a választási rendszer olcsóbbá tételét illeti, szeretném hangsúlyozni, egyetértek azzal az igénnyel, hogy a választási rendszert célszerű módon a választások után érdemes megváltoztatni rövid idővel, tehát kívánatos lenne az, hogy ez a mostani módosítás már 1990-ben megfogalmazódott volna. Minden szempontból több idő lett volna a választásban részt vevőknek — pártoknak, egyéni képviselőknek, kisebbségi képviselőknek — arra, hogy négy év alatt felkészüljenek a megváltozott körülményekre.
Sajnos, azonban nem ez a helyzet, ezért szükségképpen rövid idővel, mintegy hét-nyolc hónappal a választások előtt tudunk egyáltalán vitatkozni a választási törvényről. Ezért sajnálom azt, hogy az a szabad demokrata indítvány, ami az Országgyűlés létszámának csökkentésére irányult, és amiről Magyar Bálint a múlt héten beszélt, és amit megismételt Palotás János az imént, tehát hogy egy, mintegy 250 fős parlamentet kellene létrehozni, ennek a javaslatnak a végigvitelére az idő előrehaladtával nincsen mód. Ugyanezt már jóval korábban a szabad demokraták felvetették, februárban minden párthoz eljuttatták ezt az indítványukat, de szemmel látható volt a vita során, hogy nem nyer támogatást, egyedül Palotás János nyilatkozott pozitívan.
(11.00)
Ő sem nyilatkozott arról, hogy most indokoltnak tartaná-e ezt a változtatást, illetve a Köztársaság Pártnak volt egy korábbi állásfoglalása, amely arra utalt, hogy ezt a választások után, majd az 1998-ban újra sorra kerülő választásnál tartanák indokoltnak.
Tekintettel arra, hogy a parlamenti pártok most nem támogatták ezt a létszámcsökkentést, amelyet mi is úgy láttunk volna indokoltnak, hogy a területi listák megszüntetésével, az egyéni körzetek számának változatlanul hagyásával lehetett volna végrehajtani, ezt a javaslatunkat a választások után ismét elő fogjuk terjeszteni. Indokoltnak tartjuk, hogy az új parlament a választások után nyomban meghozza ezt a nagyon fontos lépést, hogy 1998-tól már egy, a mainál olcsóbb és mindenképpen hatékonyabb — a hatékonyság itt nagyobb nyomatékkal esik szinte latba, mint az olcsóság —, tehát hatékonyabb parlament kezdje el munkáját. A 380 főt meghaladó Parlament hatékony működésének nincsenek meg a feltételei.
Még egyszer mondom, tekintettel arra, hogy nem kaptunk támogatást a pártoktól, ezért ezt most módosító indítvány formájában nem nyújtjuk be, de az igényt szeretnénk hangsúlyozni és ismételni. Szeretnénk 1994 után ismét visszatérni erre a kérdésre.
Ami azonban a kampány idejének rövidítését illeti, itt módosító javaslatot terjesztünk be, és itt, ezen a ponton szeretnék vitába szállni az előttem szólóval.
A hatályos szabályozás értelmében a kampány tulajdonképpen, a törvény értelmében vett kampány három hónapon keresztül zajlik. A választásokat megelőző három hónappal kell a köztársasági elnöknek kiírni a választások időpontját. Ezt követően az első hónap a jelöltállítás időszaka, pontosabban az első hónap a választási felkészülés időszaka, a választási névjegyzékek elkészítésének időszaka, illetőleg az úgynevezett kopogtatócédulák kézbesítésének időszaka. Ezt követi egy hónap arra, hogy a jelöltek begyűjtsék a kopogtatócédulákat, és a jelöltállításra sor kerüljön. Ezt követi egy hónap, a tényleges kampány.
Ebben a helyzetben csak a törvény értelmében folyik három hónapon keresztül a kampány. Annak idején a Kerekasztal-tárgyalásokon azért szorgalmazták az akkori ellenzéki pártok ezt a három hónapos kampányt, mert akkor értelemszerűen az akkori hatalom birtokosai rendelkeztek az ismertséggel, rendelkeztek mindazokkal a feltételekkel, hogy be tudták mutatni magukat. Az új politikai erőknek erre nem volt lehetőségük. Hozzáteszem, illúzió lenne azt állítani, hogy a három hónap elég volt-e. Illúzió azt hinni, hogy három hónap alatt sikerült megismertetni a most Parlamentben ülő politikai erőknek önmagukat. Valamenynyien ismerjük azokat a közvélemény-kutatásokat, amelyek a választópolgárok csalódottságára utalnak. Ez a csalódottság sokszor abban jelenik meg, hogy úgy vélik a választópolgárok — szerintem sokszor joggal —: a három hónapos kampány idején nem lehetett megismerni kellően sem a jelölteket, sem a pártokat. Ezért, amikor szavaztak, nem tudták, hogy kire szavaznak.
Ezért nem hiszek abban, hogy három hónapos kampány képes azt az igényt kielégíteni, hogy ez alatt a három hónap alatt a jelöltek teljes részletességgel be tudják nyújtani a programjukat.
Nyilvánvaló, a választók nem is a három hónapos teljesítmény alapján szavaznak, hiszen a választási kampányra felkészülve valamennyi jelölt, valamennyi volt képviselő újra meg fog jelenni a választási körzetében, és intenzív kampányt fog folytatni. Nagyon sok helyen fog megfogalmazódni az, hogy képviselő úr vagy képviselő asszony, hogy volt az elmúlt három évben, miért csak most bukkant fel ismét a '90-es választások óta.
Tehát nem ezen a három hónapon múlik az, hogy be tudják-e mutatni a jelölteket. Azonban az, hogy ez a három hónap három hónap vagy rövidebb idő, ez a költségvetésnek nagyon sok pénzébe kerül.
Még egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet: a túlzottan hosszú kampány magában hordja a kampány eldurvulásának a veszélyét. Hiszen a kampány különböző lépéseiben ígéretek, ellenígéretek hangzanak el. Majd ahogy egymás után elhangzottak az egymással szembeállított állítások, egyre durvább formában történik meg ennek megismétlése. Az elmúlt kampány is azt bizonyította, hogy a választások előtti napokban sokkal durvább lett a kampány, mint korábban volt, mert kifogytak az érdemi mondanivalóból a kampány szereplői, és ez szükségképpen együtt járt egyfajta eldurvulással.
Szeretném csak jelezni, hogy például Angliában — ami egy elég jól működő demokrácia — a szigorúan vett kampány időszaka egy hét. Tehát egy hétig lehet kampányolni. Ez az a szó szoros értelmében vett kampány. Nyilvánvalóan az összes képviselőjelölt már hónapokkal a választások előtt keresi a kapcsolatot a választókkal, de a szó szoros értelmében vett kampány nagyon rövid időszak.
Ezért mi azt javasoljuk — és a Belügyminisztérium szakértőivel ebben egyeztettünk, hogy technikailag lehetséges-e a javaslatunk —, hogy háromszor 20 napos legyen ez az időszak. Tehát a három hónap helyett két hónapra rövidüljön le az egész eljárás. Két hónappal a választások előtt kelljen kiírni a választásokat. 20 nap álljon a Belügyminisztérium rendelkezésére a listák elkészítésére. 20 nap a cédulák begyűjtésére, tehát a jelöltállításra, s 20 nap a tulajdonképpeni kampányra.
Hozzáteszem, mindenképpen indokoltnak tartanánk azt, hogy ennek a kampánynak a költségei csökkenjenek annak érdekében, hogy az ország viszonylag komoly gazdasági krízishelyzetében értelmetlen pénzpazarlásra ne kerüljön sor.
A másik kérdés, amelyre szeretnék kitérni — és nem fogom az összes szabad demokrata módosító indítványt ismertetni, még egyszer említem, erre már sor került, az előttem szólók elmondták —: ez a kisebbségi kérdés, amelyről Tabajdi Csaba hosszan beszélt a mai vitában, és amelyre az előttem szólók is kitértek.
Tölgyessy Péter már utalt rá, hogy aggályaink vannak a beterjesztett javaslattal kapcsolatosan. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a beterjesztett javaslat rendkívüli komoly változásokat hoz a Parlament összetételében. Palotás János is utalt erre. Ahelyett, hogy csökkentené az országgyűlési képviselők számát, növeli. De ez csak egy elem. Behoz egy új logikát a választási rendszerbe. Nevezetesen a korporáció elvét. Amely abból a szempontból megfontolandó, hogy azok, akik kisebbségi listán kerülnek be a választások során a Parlamentbe, nem ugyanazt a típusú felelősséget viselik, mint a pártok színeiben bejutott képviselők vagy az egyéni képviselők. Ezt azzal tudom megmagyarázni, hogy egy pártot minden további nélkül ki lehet szavazni a Parlamentből. Elő is fordulhat, hogy a következő parlamentben nem ugyanazok a pártok lesznek jelen, mint a mostani Parlamentben. Tehát ha egy párt éveken keresztül roszszul politizál, rossz döntéseket hoz, a képviselői rossz ügyek mellé sorakoznak fel, akkor ez a párt viselni fogja a rossz politizálásának a következményeit, és a következő választásoknál kiesik a parlamentből.
Ugyanez a szempont a kisebbségeknél érthetően nem fordulhat elő, holott a kisebbségek — és erre nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet, mert az előttem szólók az érvelésükben erre az érvre nem reagáltak —, a kisebbségek — tetszik vagy nem tetszik — politikai állásfoglalásra kényszerülnek, ha bekerülnek a parlamentbe.
A mostani kormánytöbbségnek háromfős többsége van, három szavazattal haladja meg a feltétlenül szükségeset, tehát az 50%-ot a mostani kormánytöbbség. Ha a mostani kormánytöbbség nem teszi meg, de ha megtenné, hogy újabb áfa-emelési javaslatot nyújtana be, akkor három szavazattal több kell ahhoz, hogy átmenjen ez a javaslat, a Kormány javaslata, vagy adóemelés, vagy bármi, a költségvetés például átmegy.
Végiggondolták az előterjesztők és tisztelt képviselőtársaim, hogy mi történik akkor, ha egy adóemelésnél mondjuk a kisebbségek szavazatával megy át az adóemelés?
(11.10)
Végiggondolták, hogy a Kormány elleni bizalmatlansági indítvány benyújtása esetén a kisebbségi szavazatokkal marad fenn a Kormány, vagy a kisebbségi szavazatok következtében bukik meg a Kormány? Milyen indulatokat lehet a kisebbségekkel szemben gerjeszteni szélsőséges politikai erők részéről, hogyha a kisebbségek bele vannak vonva intézményes formában ezekbe a politikai döntésekbe?
Végiggondolták azt, hogy például a kisebbségek dönthetik azt el 13 szavazatukkal, hogy ki alkot Kormányt, és ki nem alkot Kormányt, és ez milyen politikai következményekkel jár?
Szeretném hangsúlyozni, hogy indokoltnak tartom az alkotmányos igényeknek a megjelenítését a választási törvényben. Indokoltnak tartom azt, hogy pozitív diszkriminációs javaslatokat vezessünk be a kisebbségek esetében, de ezeknek a pozitív diszkriminációs javaslatoknak az ésszerűség és a politikai stabilitásigényével kell megfogalmazódniuk, és szerintünk az előterjesztett javaslat túlmegy ezeken a követelményeken. Ezért mi azt javasoljuk, hogy a kisebbségi listaállítás — országos listaállítást értem ez alatt — ne kössük ahhoz a korláthoz, amelyhez a javaslat köti, tehát kisebbségenként ne legyen kötelező egy listát állítani.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvény változatlan elfogadása esetén, ha egy kisebbség országos szervezetei közül kettő állít listát, akkor egyik lista sem érvényes, tehát gyakorlatilag ez egy technikai normával lehetetlenné teszi a kisebbségek választását.
Mi tehát azt javasoljuk, hogy minden olyan kisebbségi csoport vagy szervezet állíthasson listát, amely 1000 aláírással tudja bizonyítani, hogy van mögötte támogatottság. Ilyen értelemben egy-egy kisebbségen belül lehet választani azt, hogy egy listát állítunk, és lehet választani azt, hogy több listát állítunk.
Azt javasoljuk, hogy a választások során a kisebbségi listákra leadott szavazatokból ugyan első körben ugyanolyan logika szerint lehessen szavazatot kapni, mint a pártlistán, tehát ugyanannyi szavazattal lehessen mandátumot szerezni, mint a pártlistán indulóknak. Ha tehát a pártlistán 1990-ben — mondjuk tipikusan 40000 szavazattal lehetett mandátumhoz jutni, s ha egy kisebbségi lista országosan 40000 szavazatot kap, akkor ezzel a 40000 szavazattal egy mandátumhoz juthasson az adott lista. Ha nem szerzi meg országosan a lista a 40000 szavazatot, akkor azt kell megnézni, hogy az összes, adott kisebbségen belül induló lista együtt kapott-e 40000 szavazatot. Ha együtt megkapta — most itt nyilvánvaló a 40000 nem szó szerint értendő, a választások eredményeként fog kiderülni, hogy ez hány szavazat lesz — a megfelelő számú szavazatot, amivel pártlistán mandátumhoz lehet jutni, akkor a több, azonos kisebbséghez tartozó lista közül a legtöbb szavazatot kapott kisebbségi listából kedvezményezetten kapjon az adott kisebbség egy mandátumot. Ha így sem lehet betölteni a kisebbségi helyet, akkor az önkormányzati választások logikája szerint a legkisebb szavazatszám felével a kisebbség még mandátumhoz juthasson.
Ilyen értelemben ez bizonyos szempontból nehezebb feltételeket állít a kisebbségek számára, bizonyos szempontokból pedig ésszerűbb kedvezményeket jelent, tehát csak ott állít kedvezményt, ahol a kedvezményre szükség van, és nem ugyanazzal a mértékkel méri a több százezer fős kisebbséget és a néhány ezer fős kisebbséget, amit a Kormány előterjesztése tartalmaz.
Ezt a módosító javaslatot benyújtjuk, természetesen nyitottak vagyunk a vitára. Természetesen ezt a javaslatot technikailag lehet tökéletesíteni és lehet rajta vitatkozni, de még egyszer mondom, minden szempontból meg kell fontolnunk azt, hogy olyan kedvezményeket szabályozzunk a törvényben, amely kedvezmények nemcsak a pozitív diszkrimináció követelményének felelnek meg, hanem az ország politikai stabilitása követelményének is. A magyar Országgyűlés a többségért is felelős, és ezért a többségért is felelősséget kell vállalni a döntéseiben, nem hozhat létre olyan helyzetet, hogy a mindenkori többség kerüljön hátrányos helyzetbe.
Ezeknek a követelményeknek megfelelő módosító indítványokat próbáltunk tehát kidolgozni, s ezeknek a támogatását kérem képviselőtársaimtól. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
