KATONA TAMÁS (MDF)
KATONA TAMÁS (MDF)
KATONA TAMÁS (MDF) Természetes, hogy én is a három szerződés ratifikálását kérem az Országgyűléstől, s legyen szabad mint volt külügyi államtitkárnak azt mondanom, hogy amikor az a bizonyos Janajev-puccs volt az akkor még létező Szovjetunióban, korántsem követtünk ilyen követő taktikát. Ez volt az a pillanat, amikor szentpétervári — és már az változatosság volt, hogy azt mondottuk, hogy szentpétervári — főkonzulunk végiglátogatta a három balti köztársaságot, és bejelentette, hogy Magyarország fel óhajtja velük venni a két háború között megvolt baráti, diplomáciai kapcsolatokat.
Ez tehát korábban volt, mint hogy ebben az időben bárki javasolta volna nekünk. Mi nem ezeknek a köztársaságoknak az elismerését hoztuk akkor javaslatba, mert úgy éreztük, hogy ezeknek az országoknak a szuverenitása nem Magyarország elismerésétől függ. Úgy gondoltuk, hogy a dipolomáciai kapcsolatok újrafelvétele több, mint az elismerés. Úgy éreztük, hogy ezzel azt nyilvánítjuk ki, hogy három ország, amely vagy egy fél évszázadon keresztül szuverenitásának gyakorlásában akadályozva volt, visszanyerte függetlenségét, és mint ilyennel, teljesen természetes volt, hogy minden más javaslatot megelőzve a Kormány ezt a lépést megtette.
(16.50)
Külügyminiszter úr akkor nem volt az országban, és ezért én tettem meg ezt a lépést. Ugyanúgy megtette volna ő is. Nem hiszem tehát, hogy ebben a kérdésben mi követő taktikát választottunk vagy folytattunk volna.
És, kérem, szeretném Dénes János képviselőtársamnak azt a nem akármilyen pillanatot az emlékezetébe idézni, amikor a három balti állam külügyminisztere, három hórihorgas férfiú, és Landsbergis, az akkori litván elnök megérkezett a Ferihegyi repülőtérre, én kísértem be őket a repülőtérről, és amikor beléptek a díszpáholyba, akkor állt fel a miniszterelnök ezt a tényt bejelenteni. Ez egy csodálatos pillanat volt, ez egy megindító pillanat volt — én erre szeretek emlékezni, arra a másodpercre, ahogy ez a három ember könnyezett a meghatottságtól, s úgy érzem, aligha kaptuk volna meg ezt a pillanatot, ha a magyar külügyek valóban azt a követő taktikát alkalmazták volna, mint amilyennek állásfoglalásunkat Dénes János érezte. (Taps.)
