SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1994. évi költségvetés parlamenti vitájának fontos szakaszához érkeztünk a mai napon. Mindannyian tudjuk, hogy rendkívül sok kérdést egyeztettünk a már több mint három hónapja tartó parlamenti munkánk során. A felelősség súlya mellett a feladat volumene határozta meg a tennivalók fontosságát, hiszen közel 500 módosító javaslatot adtak be képviselőtársaim. Ezek közül szép számmal voltak olyanok, amelyek rendkívül nagy mértékben hozzájárultak a hiány elviselhető szintre történő csökkentéséhez, ráirányították a figyelmet azokra a pontokra, ahol valóban jelentkeztek elengedhetetlen tennivalók.
Arról sem hallgathatok azonban, hogy nagyon sok számban kaptunk olyan képviselői javaslatokat, amelyek a támogatási előirányzatokat kívánták megemelni. Ezek többsége a forrásokat a hiány növelésével vagy a költségvetés általános tartalékából kívánta megteremteni.
Rákényszerültünk a megoldandó feladatok ismételt rangsorolására. Ebben segítettek a bizottságok is, amelyek alapos elemző munkájuk eredményeként számos, a gazdaságpolitikai irányvonallal egybehangzó javaslatot tettek, és a módosításokban megjelentek az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodások is.
Felsorolásképpen, emlékeztetőül: a közalkalmazotti törvény végrehajtásához szükséges feltételek megteremtése, az agrárgazdaság tervezeten túli támogatásának lehetősége, a családi pótlék többletforrása, a környezetvédelmi alap bevételeinek bővítése, a költségvetési intézmények bevételei előirányzatainak megemelése, ezen keresztül támogatásuk csökkentése, az elkülönített állami pénzalapok támogatásának mérséklése, a szolidaritási és a foglalkoztatási alapok közötti elkülönítés lazítása, összhangban a foglalkoztatási helyzet változásával, a költségvetési bizottság javaslatának megfelelően, végül a vasúti törvényben vállalt állami kötelezettségek fedezetének javítása, Siklós képviselő úr által benyújtott vasúti javaslatcsomag alapján.
A központi költségvetés beterjesztett hiányának változásáról már két héttel ezelőtt, közbenső tájékoztatómban szóltam a tisztelt Házhoz.
Siklós Csaba képviselőtársam lényegre törően mutatott rá a részletes vitában arra a tényre, mely szerint a legfeszültebb helyzet az államháztartási egyensúly területén alakult ki, és ezen belül a központi költségvetés hiányának nagyságrendje egy hosszabb ideje tartó folyamat végén elérte a kritikus pontot. Ez a hiánynagyság — melyről ő mint felső határról szólt az 1994. évi költségvetéstörvény tárgyalása során — a prognózisok szerint még éppen finanszírozható belföldi megtakarításokból, esetleg minimális mértékű külföldi forrásbevonás mellett. Tehát a hiány növelését még a legnemesebb célok tükrében sem lehet kezelni a Kormány által javasolt értékhatár felett.
Ismételten csak hangsúlyozni tudom, hogy teljes mértékben egyetértek Siklós Csaba képviselőtársam e tárgyban tett megállapításaival.
A vitában legtöbben igyekeztek foglalkozni a követendő kormányzati gazdaságpolitika felvázolásával. Ezt a gazdálkodás mai nehézségei, a költségvetési deficit nagyságrendje nyilvánvalóan indokolja. Magam is azért kezdtem ezzel a témával a költségvetési törvény vitájáról szóló expozét, és ezért kapták meg egy-másfél hónapja — mint eddig is minden évben — tisztelt képviselőtársaim külön is számszerűsített, korszerűsített, részletesen kidolgozott formában a kormányzati gazdaságpolitikáról szóló tájékoztató kötetet, ami tartalmazza a szakmai számításokat, a prognózisokat, az aktuális kormányzati feladatok részletes forgatókönyvét is.
A vita alapján úgy látom, hogy bár a hozzászólások és a javaslatok hangneme, kritikai éle, a részleteket illető hangsúlyai természetszerűen eltérőek, a gazdaságpolitikai vonalvezetést, teendőket illetően lényegében megerősödött a javaslatunk.
Ennek a gazdaságpolitikának a fő iránya tehát az, hogy föl nem adva az egyensúly megtartására és az infláció fékezésére vonatkozó követelményeket, igyekezzünk a kormányzat hatáskörébe tartozó feltételek változásával előmozdítani a gazdasági növekedés feltételeit.
A legfontosbb teendők tehát a következők:
a gazdaságos export fejlesztése érdekében a külgazdasági, integrációs stratégiánk kibontakoztatása a gazdasági diplomáciában, a hazai finanszírozási és intézményi feltételekben;
a profitábilis és korszerű befektetések előmozdítása adózási eszközökkel is, alacsonyabb társasági adókulccsal, a munkahelyteremtést célzó, illetve egyéb befektetési kedvezményekkel, kisebb és egységes kamatforrásadóval;
általában a pénz- és a tőkepiac, a befektetési klíma javítása a bank- és adóskonszolidáció legésszerűbb és olcsó módjának megvalósításával, a vidék bankhálózatának, a jelzálog, a földforgalmazás funkcionálásának megteremtésével.
A múlt héten jóváhagyott adótörvények a gazdaságpolitikai elképzelések megvalósítását segítik elő. A társasági adó kulcsának 40%-ról 36%-ra csökkentése, a munkahelyteremtési és befektetési kedvezmények bővítése mellett az adóelkerülési lehetőségek szűkítésére is sor kerül. Ezt célozza a reprezentációs költségek elszámolásának és az alapítványok támogatásának korlátozása, illetve a minimumadó bevezetése.
Az új személyijövedelemadó-rendszerben az adótábla módosításával és a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék levonhatóságával jelentősen csökkentek az alsó és középrétegek adóterhei. Összességében 6%-os nettó jövedelemnövekedés következik be, és a gyermeknevelési költségek elismerése is havonta 100 forinttal nő.
A vállalkozók helyzetét javítja, hogy megoldott az adónemek közötti átjelentkezés kérdése, és a kamatadó 20%-ról 10%-ra való csökkentése a jegybanki alapkamat mérséklésének lehetőségét, ezáltal a hitelhez jutás feltételeit teszi kedvezőbbé.
Néhány szót szeretnék szólni a prognózisokról magukról. A vitában Kuncze Gábor, Békesi László és Orbán Viktor képviselőtársaim hangoztatták, hogy a Kormány prognózisai irreálisak, ezért az arra épülő elgondolások eleve kétségesek.
(12.10)
Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném mondani.
Különbséget kell tenni a Kormány gazdaságpolitikája és a prognózisok között. A Kormány gazdaságpolitikája a gazdaság helyzetének megítéléséből és az abból fakadó programból áll, melyet a hatáskörébe tartozó feltételek megteremtésével a fejlődés érdekében készít és valósít meg. Prognózisokat a Kormány maga nem készít, hanem szakértők, minisztériumi apparátusok és független kutatóintézetek készítenek ilyeneket, a Kormány csak felhasználja az adatokat a gazdaságpolitika kialakításához. Hogy a prognózisok több ponton nem bizonyultak helytállónak, ez tény. Trendtörések idején mindig nehéz előrejelzést adni, akárhonnan is szemlélődik a szakértő.
Azonban — mint ahogy erre Seszták képviselő úr rámutatott — bizonytalan prognózis készítése, sőt az előrejelzésekben előfordult nagyobb hiba például a jelenlegi recesszióban lévő Nyugat-Európában is, még inkább a forrásban levő Kelet- és Közép-Európában nagyon gyakorta előfordul, és ebben az esztendőben mindenütt előfordult. Magyar sajátosság még gazdaságunk alapvetően nyílt jellege, a külső tényezők nagyobb szerepe, ez mindig is nehezítette a prognózis kialakítását. Ilyen körülmények között a prognózis készítőinek arra kell figyelniük, hogy pontosan rögzítsék azokat a feltételezéseket, amelyekre építik azután a gazdaságpolitikát, hogy folyamatosan lehessen később korrigálni a prognózisok feltételeinek változásával magát a folyamatokat és a cselekvést.
Az 1994-re vonatkozó pénzügyminisztériumi prognózis igen mértéktartó. A GDP közel nulla növekedését, a lakossági fogyasztás minimális csökkentését, illetőleg stagnálását, továbbá az export, valamint a beruházások minimális növekedését veszi számításba.
Néhányan az export általunk prognosztizált minimális növekedését is irreálisnak tartják. Újólag megjegyzem, hogy itt az alapvető problémát mi is a strukturális okokban látjuk, abban, hogy a két nagy sokk, a piacváltás, majd idén a versenyképtelen termékek kiesése már megtörtént, hasonlót nincs okunk '94-ben feltételezni. A további gátló tényezőket pedig, az aszályt, a jugoszláv embargót átmeneti, ideiglenes feltételnek tekintjük. A kialakult alacsony szintről az export újbóli növekedése, véleményünk szerint, reális.
A foglalkoztatási prognózisokkal kapcsolatban is ért bennünket bírálat. Kósáné Kovács Magda képviselő asszony újságban megjelent nyilatkozata szerint a jövő évben a munkanélküliek látszáma 1,2 millió főt is elérhet. Meg kell mondanom, képviselőtársaim, hogy még a kincstárellenes pesszimizmusnak is vannak határai. A számítások szerint, melyeket a '93-as évi foglalkoztatási helyzet nagymértékben alátámaszt, jövőre a munkanélküliek létszámában a hétszázezres főt teszi reális prognózissá. Megindult az a régóta várt folyamat, hogy a munkanélküliek egyre nagyobb számban veszik igénybe az átképzési lehetőségeket.
A benyújtott költségvetésből a tisztelt Ház is láthatja, hogy az agrárgazdaságban 1993-hoz képest tovább nő a támogatások mértéke és elérheti — ha a Kormány által támogatott módosító javaslatokat a tisztelt Ház elfogadja — a 64-65 milliárd forintot. Ezáltal nemcsak a termelést és a piacra jutást segítő támogatások növekednek, hanem — mint Jakab képviselő úr javaslata jelzi — az anyagi háttérrel nem, vagy kevésbé rendelkező termelők fejlesztési lehetőségei is nőnek. Ez utóbbiak ugyanis megvalósítandó beruházásaikhoz a mezőgazdasági fejlesztési alapból a beruházás 30%-áig, de legalább 500000 forintig vissza nem térítendő állami támogatásban részesülhetnek.
Az agrárgazdaság az OECD-számítások szerint is támogatott és a támogatás mértéke mintegy 10%-ban számszerűsíthető. Kétségtelen viszont, hogy a támogatottsági szint elmaradt az Európai Közösségek által alkalmazott támogatottsági szinttől, erre azonban az egyértelmű és a tisztelt Ház által is ismert magyarázat — azt hiszem — mindenki előtt nyilvánvaló.
Alapvető gondnak tartom, hogy az intézményi támogatásnövekedési javaslatok benyújtásakor több képviselőtársam nem vette figyelembe, hogy a benyújtott javaslat milyen szerkezeti változtatások következtében nőtt vagy csökkent az 1993. évi eredeti előirányzathoz képest.
Jeleznem kell, hogy a felvetések a legtöbb esetben nem voltak kellően megalapozottak. Például külön szeretnék szólni Jakab Róbertné képviselőtársamnak az egyik nyilatkozatáról, miszerint a Miniszterelnöki Hivatal, a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium támogatása nő, ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Statisztikai Hivatal támogatása csökken.
Nos, a Magyar Tudományos Akadémia támogatása számszerűsítve valóban úgy tűnik, hogy 90 millióval csökken, de csak azért, mert a tudományos fokozatok utáni illetménykiegészítés rendszere felülvizsgálatra került és ebből kifolyólag erre a 90 millióra nincs szükség ebben a szférában. A KSH támogatása viszont nem csökkent. Az 1993. évi eredeti előirányzathoz viszonyítva fejezetszinten 147 millió forinttal nő, mely összeg a nemzetgazdasági statisztikák és a PHARE információs rendszer fejlesztésének a fedezete.
Fejezetszinten különben sem célszerű összehasonlítani az előirányzatokat, mivel az előirányzatok nemcsak intézményhez, hanem konkrét feladatokhoz kapcsolódnak, azok pedig évente változnak.
Néhány konkrét kérdésről. Orbán Viktor képviselőtársam, de többen mások is, az APEH és a Vám- és Pénzügyőrség megerősítésének szükségességét hangsúlyozta hozzászólásában. A Kormány a benyújtott módosító indítványok kapcsán elfogadja, hogy a két költségvetési intézmény részére többlettámogatás szükséges, annak érdekében, hogy működőképességük — épp a bevételi oldal megalapozása érdekében — tovább javuljon.
Az oktatással kapcsolatos felvetésekre és számokra szeretnék úgy reagálni, hogy megismétlem azokat a számokat, amelyek az oktatás támogatására vonatkoznak. A valós számok azt mutatják, hogy az oktatás egészének támogatása, ezen belül különösen a felsőoktatásé az előző évihez képest jelentősen nő. Képviselőtársaim október hónapban kézhez kaptak egy kiegészítő tájékoztató kötetet az 1994. évi költségjavaslathoz, amely a költségvetési szerveknek '94. évi költségvetését ágazati bontásban is bemutatja. Az oktatás kiemelt kezelését e kötetben szereplő számok bizonyítják.
Az oktatás kiadásai az 1993. évi előirányzathoz képest 25,3%-kal nőnek, míg a központi szervek és a helyi önkormányzatok összes előirányzata csak 14,8%-kal. A költségvetés oktatási támogatása pedig 11 milliárd forinttal, 7,8%-kal haladja meg az ez évi előirányzatot. Úgy gondolom, hogy a számokból ennyi is elég.
El kell ismernem, hogy a költségvetési vita keretében a hiányt mérséklő módosító csomagban a felsőoktatást és a kutatást némileg hátrányosan érinti, hiszen a bevételek növekedése és az alapok támogatásának csökkenése erre a területre is vonatkoznék. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy e javaslatok a közalkalmazotti törvény illetmény-előmeneteli rendszerének 1994. január 1-jei bevezetésére irányulnak, az oktatás és a kutatás körében is a bérek emelését is lehetővé kívánják tenni.
Rendkívül sok képviselőtársam szóban és írásban is foglalkozott a szigetközi vízpótlás és rehabilitáció problémakörével. Nem vitás, hogy e jelentős, környezetvédelmi szempontból is kiemelten fontos témával foglalkoznunk kell és forrásait folyamatosan és fokozatosan meg kell teremteni annak érdekében, hogy a további környezeti katasztrófát elkerüljük.
(12.20)
Ezért a Kormány 1994. évi tervében szerepel, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter előterjesztést készít a Kormány részére a Szigetköz rehabilitációs és fejlesztési programjáról. Csak a program részletes ismeretében lehet dönteni a szükséges forrásokról. Ugyanakkor elmondhatom, hogy a tartalékban megfelelő fedezet áll rendelkezésre, hogy a megfogalmazandó kormányprogramnak megfelelő munkákat elvégeztethessük.
A költségvetési törvénynek — ha szabad így mondanom — ki kell szolgálnia mindazokat a törvényeket, amelyek végrehajtásához pénzügyi forrásokra is szükség van. Ebből adódóan, ha a gazdasági kamarákról szóló törvény megszületik, akkor e törvény végrehajtásának fedezetét is biztosítani fogjuk. Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik erre felhívták a figyelmet. Az összeg nagyságáról azonban csak akkor tudunk állást foglalni, ha a számítások egyértelművé váltak és a döntés maga is megszületett. A törvény végrehajtásának finanszírozására az államháztartási törvény előírásait jóval meghaladó tartaléköszszeg szolgálhat alapul.
Pintér József úr a kárpótlási hivatalok támogatásának csökkentését bírálta, mivel szerinte e hivatalok feladata '94-ben nem csökken, ugyanakkor az ÁVÜ kiadása 450 millió forinttal növekedik.
Megítélésem szerint a kárpótlással kapcsolatos kiadások 1994-ben folyamatosan csökkennek. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy nemcsak létszámleépítés miatt csökkenthetők a kiadások, hanem azért, mert az alapvető infrastrukturális kiadásokra már nem kell ismételten '94-ben pénzt költeni.
Az Állami Vagyonügynökségnél az a helyzet, hogy a törvényi szabályozás értelmében 1993. december 1-jéig a vállalatokat tömegesen át kell alakítani. Értékesítésükre nagyobbrészt csak '94-ben kerül sor, a privatizációs költségek nagyobb hányada — tanácsadók, vagyonértékelések, hirdetés, értékesítési járulék — is e fázisban fog felmerülni.
A felszólalók jelentős része foglalkozott a helyi önkormányzatok pénzügyi pozíciójának alakulásával. Ez az érdeklődés nem véletlen, hiszen ahogy Horváth Tivadar képviselő úr fogalmazott, valóban, az önkormányzatok maga az ország.
Az e területtel foglalkozó hozzászólások a következő főbb témák köré csoportosultak:
Növekedjenek a normatív állami hozzájárulások. Meg kell mondanom, hogy ez nem önkormányzati specialitás. Az államháztartás egészében nincs bér- és dologi automatizmus, így az önkormányzati területen sem növelhetők a működéshez kapcsolódó hozzájárulások.
Többen úgy szóltak a településüzemeltetési normatíva 2 milliárd forint összegű csökkentéséről, mint valami gonosztettről. Le kell szögeznem, hogy a személyi jövedelemadó 12 milliárd forintnyi növekménye messze meghaladja ezt a csökkentést, vagyis nem marad kompenzáció nélkül ez az egyébként belső átcsoportosításból jelentkező csökkenés.
Emellett támogatjuk azt a Sóvágó képviselő úr által beadott indítványt, mely szerint mind a községi, mind a városi személyijövedelemadó-kiegészítés egy lakosra számított mértéke emelkedik.
Többen a normatívák növelését a közalkalmazotti törvény végrehajtása miatt javasolják. Ismert ebben a Kormány elgondolása, vagyis az, hogy a december 31-éről január 1-jére forduló átsorolások pénzügyi kihatásait felmérjük, és az általam már többször ismertetett modell szerint járul hozzá a költségvetés a többletkiadásokhoz.
A felvetett indítványok közül önkormányzati területen a következő támogatásnövekedést tudjuk elfogadni: a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, a közalkalmazotti törvény végrehajtását, ebből az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatási előirányzatának növelését, a köztisztviselői bérek felzárkózásának a helyi önkormányzati területen történő elősegítését.
Komor Sándor képviselő úr a helyi önkormányzatok támogatásait, hozzájárulásait több költségvetési címnél módosításra javasolta. A javaslatok közül kiemelhető a hajléktalanok átmeneti szállásainak többlettámogatása, a nemzetiségi és etnikai óvodai ellátás többletjuttatása csakúgy, mint a fogyatékos gyerekek oktatási támogatásának növekedése.
A helyi önkormányzatok 1994. évi összes forrásai a közalkalmazotti törvény illetményrendszerének bevezetésével összefüggő, 1996-tól esedékes központi költségvetési támogatást is figyelembe véve, 10%-ot meghaladó mértékben nőttek. Ez a korábbi években megjelenőhöz hasonlóan továbbra is lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok zavartalanul működtessék intézményeiket, és ha némiképp csökkenő ütemben, de folytatni tudják fejlesztéseiket a címzett és céltámogatással támogatott területeken kívül is, így elsősorban a gázellátás, a telefonhálózat-fejlesztés, az út- és járdaépítések területén.
Tisztelt képviselőtársaim! Külön nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy nem rossz szándékunk miatt nem tudjuk támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek a személyi jövedelemadó mértékének nagyobb hányadát kívánják az önkormányzatoknál visszahagyni. A 30-ról 35%-ra emelendő önkormányzati hányad kereken 20 milliárd forint többletdeficitet eredményezne. Ez önmagában több, mint amennyi az összes elfogadásra javasolt képviselői egyéni módosító indítvány együttesen. Ekkora mértékű deficittöbbletet pedig nem tudok elképzelni, hogy úgy forduljunk, hogy az ország ezáltal elveszítse teljes nemzetközi hitelét, pénzügyi és erkölcsi értelemben egyaránt.
Az 1994. évi költségvetési előirányzatok kialakításakor a családi pótlékok emelésével nem számoltunk, viszont az általános tartalék keretében gondoltunk arra, hogy a gyermekes családok támogatását javítja a Parlament, és kezdeményezni fogja — mint önök is tudják — a személyijövedelemadó-törvényben mintegy 3 milliárd forint már elfogadásra is került — a gyermekkedvezmény növelésére, és most, a '94. évi költségvetési törvényben az önök javaslatára további kereken 2 milliárd forint megszavazása előtt állunk.
Ez a keret azokat a családi pótlékra jogosult családokat segíti, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 7000 forintot. A javaslat szerint az iskolás gyermekek után 12000, a nem iskolás gyermekek után pedig 6000 forint egyszeri kiegészítés folyósítására kerülhet sor.
A hozzászólásokban említett, az államadóssággal összefüggő kérdéskörökben rendkívül sok a tisztáznivalónk. Agyonragozott kérdés, amit Pál László képviselőtársam felvetett. Már többször kitértem — az expozéban is és a menet közben történő felszólalásomban is —, hangsúlyozva, hogy a 2800 milliárd forintos költségvetési adósságnak alig több mint egyharmada származott a költségvetés felhalmozódott hiányaiból. Ebből azonban három ok miatt sem következik, hogy a kormányzat rendkívül lazán kezeli a ké- sőbbi évek költségvetési hiányának növekedését.
Egyfelől azért, mert a legdinamikusabban növekedő rész a Magyar Nemzeti Banknál meglévő, örökölt külföldi tartozásainknak a forint leértékelése miatt elszámolt árfolyam-különbözete miatt keletkezett. Ez kamatmentes, lejárat nélküli állomány, ami a mai helyzetben akkor is nő, ha egyébként bevételi többlete van a költségvetésnek.
Másfelől azért, mert a bruttó tartozásokkal szemben követelések is állnak, ezért a bruttó tartozás növekedése nem feltétlenül jár együtt a nettó tartozás emelkedésével.
Harmadrészt pedig: az előbbi okon a hiányon, a kamatmentes állományon és a hitelnyújtáson felüli adósságnövekedést a piacgazdasági átmenet teszi szükségessé. Túlzottnak tartjuk azokat az aggályokat, amelyek a jelenlegi devizatartalék-szint mellett, amely már közelít a 6 milliárd dollárhoz, azt feltételezi, hogy '94-ben napi feladattá fog válni a külföldi adósság menedzselése.
A társadalombiztosítási alapok 1993. évi hiányának finaszírozására 40 milliárd forint értékű, legalább 10 éves lejáratú kötvény kibocsátására van felhatalmazás. Ez nem államkötvény, de kamatait a költségvetés fizeti és a visszafizetését is a költségvetés garantálja. E garancia esetleges érvényesítésére azonban legkorábban 10 év múlva kerülhet sor.
(12.30)
Tisztelt hölgyeim és uraim! Mint pénzügyminiszter, nem tehetek mást, mint arra kérem a tisztelt Házat, hogy az 1994. évi központi költségvetés főszámai meghatározásának a szavazásán szíveskedjenek követni azt a módosító indítványokra vonatkozó, együttes elgondolásunkon alapuló szavazási rendet, amely majd a forgatókönyv alapján lezajlik és az elfogadott módosításokkal együtt szíveskedjenek az egész költségvetésnek ezt az igen jelentős részszavazását a jövőnk érdekében, teljes egyhangban megtenni. (Taps.)
