RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ) Nagyon köszönöm a szót, Elnök Úr. (A mikrofon nem működik. — Rövid szünet.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző vitához csak annyit — ez még nem a hozzászólásom része —, hogy Salamon úr az ellenzék vitastílusában talált kifogásolni valót. Én azt gondolom, hogy egy konstruktív ellenzéki vitastílus része, hogy az ellenzék elmondja, milyen hibái vannak egy kormány-előterjesztésnek, és mik a javaslatai erre vonatkozóan. Most egy konstruktív hangvételű ellenzéki hozzászólást szeretnék önöknek elmondani.
Megmondom őszintén, azzal a szándékkal teszem ezt a hozzászólást ma este kilenc óra után három perccel, hogy meggyőzzem Becker államtitkár urat, de nem tudom megtenni, hogyha ilyen feltűnően olvassa az újságot. (Közbeszólás: Alszik.) Kérem, hogy addig tegye félre, míg ezt a hozzászólást elmondom, hiszen rajta kívül most nem sok mindenkit van módomban meggyőzni.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Legyen mentes az adó alól a lakásfenntartási támogatás és a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. Erre vonatkozóan nyújottam be szeptember 29-én 13161-es számon egy módosító indítványt, és nagy örömömre később nagyon sok kormánypárti képviselő is csatlakozott ehhez: Remport Katalin, Kapitány úr, Kovács képviselő úr, tulajdonképpen azok a kormánypárti képviselők, akik ez év elején elfogadták a szociális törvényt.
Tulajdonképpen ezzel kapcsolatos a módosító indítványom, illetve a szociális törvénynek azzal a részével, amely szerint — idézem — "Az adható pénzbeli vagy természetbeli juttatások közül adóköteles a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a lakásfenntartási támogatás és a munkanélküliek jövedelempótló támogatása" azzal az indoklással, hogy ennek a négy juttatásnak a feltételrendszere nem meríti ki a személyijövedelemadó-törvény szociális rászorultság fogalmát.
Ez volt '93 első felében, most '93 novemberében úgy tűnik, nem maradok egyedül azzal az elképzeléssel, hogy ez kimeríti a szociális rászorultság fogalmát.
Én tehát arra vonatkozóan nyújtottam be módosító indítványt, hogy ezek a formák, tehát a lakásfenntartási támogatás és a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, legyen mentes az adó alól. És ezt nem azért teszem, mert ez egy népszerű javaslat, hanem mert… — tulajdonképpen a hozzászólásomban ezzel szeretnék foglalkozni, hogy elmondjam az indokaimat.
Azért szeretném elmondani az indokaimat, mert tanulságosak. Tanulságul szolgálnak arra vonatkozóan a jövőre nézve, hogy a gyakorlatban dolgozó szakemberek, a gyakorlati szakemberek véleményét figyelembe kell venni, és tulajdonképpen az indítványom indoklása abból az anyagból származik, amit a szegedi megyei jogú város önkormányzatának egészségügyi és szociálpolitikai irodájának helyettes vezetője nyújtott át.
Mi is történik ebben az ügyben? Tehát hogyha ez a két segélyfajta adóköteles? Az 1993. évi III. törvény tehát a szociális rászorultságtól függő ellátások alatt hozza a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, valamint a lakásfenntartási támogatást. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásánál a mindenkori legkisebb nyugdíj 80%-át meg nem haladó — augusztus 31-ig ez 5120 forint volt — jövedelemnél adható a támogatás, és maximum eddig az összegig.
Ez az értékhatár ugyanakkor a statisztikai létminimum felét sem éri el, tehát nyilvánvaló, hogy a család egyéb, más támogatásra is szorul, például mondjuk lakásfenntartási támogatásra.
Az egyik legnagyobb ellentmondás az, hogy a család egy főre jutó jövedelme határozza meg a rászorultságot. Ugyanakkor személyi jövedelemadó alá esik a támogatás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy szülő egyedül nevel három gyermeket, a négytagú család egy főre jutó jövedelme többnyire alacsony, tehát mindenképpen rászorulnak a lakásfenntartási támogatásra, amit viszont a kereső szülő részére folyósítanak. Tehát a család egy kereső tagja fogja az adót fizetni, hiszen az ő jövedelméhez írják hozzá ezt a segélyfajtát.
A városokban általában — és így Szegeden is — mindkét támogatási forma egyébként jelentős számú. A munkaügyi központ előrejelzése szerint körülbelül 6000 fő lejárt munkanélküli-járadékos lesz, a lakásfenntartási támogatást kérelmezők száma is körülbelül 5000 fő. Ezekről az adórendelkezések szerint a szociális nyilvántartásokon túl személyi kartont kell vezetni. Év végén az APEH egyidejű értesítésével mindenkit külön kell értesíteni, hogy a tárgyévben milyen összegű adóköteles jövedelem lett a részére folyósítva, ami alapján meg kell tenni — ha ezt az indítványt nem fogadja el a Ház — az adóbevallást.
A nyugdíjjal együtt kapott támogatás akkor adómentes, ha az évi 108000 forintot nem haladja meg, ami 9000 forint alatti havi nyugdíjat feltételez. Nagyon nehéz megértetni, sőt nem is lehet az idős nyugdíjasokkal, hogy kötelező részükről az adóbevallás, amit egyébként nem kellene tenni, ha ezt a segélyt nem kapnák.
A nyilatkozatokat aláíratják például Szegeden a kérelem benyújtásakor, amiben vállalják a kérelmezők, hogy jövedelemváltozás esetén értesítést küldenek, de a szegedi önkormányzathoz ez év február óta még nem érkezett ilyen irányú jelzés a támogatottaktól.
Ebből következik talán — és ezt megkockáztatom —, hogy adóbevallást sem fognak tenni. De legalábbis nem életszerű, hogy tesznek.
Az APEH is megkapja az önkormányzatoktól az értesítést, és így, ha a támogatott nem teszi meg az adóbevallást, kirója rájuk a bírságot, ami nemcsak, hogy a közhangulatot rontaná nagymértékben, de nyilván a támogatott, hogy az adót befizesse a segélye után, újabb támogatásért fordul, hogy az adóját, a segélyek után kirótt adóját be tudja valamiből fizetni.
A bírság, valamint az adóhátralék törlését rászorultsági alapon a támogatottak kérik, tehát így az ügyek újra visszakerülnének az önkormányzatokhoz, a rászorultság vizsgálata céljából, mert erre is szükség van.
Arról nem is beszélek, hogy ez az önkormányzatokra milyen többletadminisztrációs terheket ró. A támogatottak köre — éppen a szociális rászorultság miatt — az alacsony jövedelmű családok köréből kerülne ki, ami azt jelenti, hogy a levonandó adó ugyan minimális összegű, az év utolsó két hónapjában kéne levonni, pont, amikor a téli hónapok miatt a rezsiköltség is emelkedik. Az ebből szerzett bevétel pedig nem fedezné a ráfordított többletmunka költségeit, nem beszélve a morális hatásáról.
Én azt gondoltam — annak ellenére, hogy ilyen kevesen vagyunk, mégis —, fontos ezekre fölhívni a figyelmet, és elsősorban azért, hogy tulajdonképpen ide vezet az átgondolatlan, kapkodó törvényalkotás. Én azt gondolom, hogy ha ezt a minisztériumban, például a Népjóléti Minisztériumban átgondolták volna, modellezték volna, akkor nem került volna arra sor, hogy egy népjóléti irodavezető helyettesének a tapasztalatairól itt most beszámoljak.
És én azt kell mondjam sajnos, hogy ez nem az első eset. Sokszor volt már erre példa, talán méltánytalanul kevés figyelmet kapott e Házban, hogy a különböző törvények alkalmazása során tulajdonképpen mi is a gyakorlati alkalmazás következménye.
Én csak tanácsolom a Kormány képviselőinek, hogy ha idejük van rá, akkor biztos van erre munkatársuk, akik esetleg azt végiggondolnák, hogy egy bevezetett törvény hatásai hogyan jelennek meg a végrehajtás során.
(21.10)
És akkor arra is lehetősége van, hogy korrigálja ezeket a hibákat, saját maga próbáljon erre vonatkozóan törvénykezdeményezéssel élni a tisztelt Háznak.
Általános tanulság tehát, hogy egy kicsit nyugodtabban, egy kicsit megfontoltabban, és akkor erre már nem került volna sor, és a hozzászólásomat sem kellett volna most elmondani.
Kérem önöket, támogassák ezt az indítványt, adják tovább a képviselőtársaiknak, esetleg a jegyzőkönyv alapján erre felhívhatják a figyelmüket. Azt gondolom, teljesen magától értetődő, hogy egy nyilvánvaló figyelmetlenségből adódó hiba korrigálására van itt most önök előtt egy indítvány. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
