KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy a 21-es számon jegyzett kiegészítő javaslatomat, módosító indítványomat viszszavonom, amely arra vonatkozik, hogy ne legyen adóköteles a lakásfenntartói támogatás, illetve a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. Ezt nem azért teszem, mert nem értek vele egyet, hanem azért, mert Rózsa Edit és Büky Dorottya szinte tökéletesen azonos szöveggel benyújtott egy módosító javaslatot, így azt gondolom, a munkánk egyszerűbb, ha csak egyet tárgyalunk. Ezért a képviselőnőnek annyit szeretnék mondani, hogy ezek után természetesen a szocialista frakció és magam is ezt a javaslatot fogjuk támogatni. (Rózsa Edit: Köszönjük szépen.)
Két másik érvényben lévő javaslatom mellett szeretnék érvelni. Az egyiket azért teszem, mert úgy gondolom, igazságtalanság születhet abból, ha a tisztelt Ház elveti a módosító javaslatot. Nevezetesen arról van szó, hogy én azt szeretném elérni, a sorkatonai szolgálatát teljesítő személy részére a bevonulási segély adómentes legyen. A honvédelmi törvény tárgyalása is ezzel párhuzamosan folyik, mint tudjuk. Itt hasonló indítványt tettem, hiszen úgy gondolom, hogy közel egy időben megszülető két törvényben — egy újonnan születő és egy módosítandó törvényben — nem lehet ellentmondás.
Mivel indoklom én azt, hogy ez igazságtalanság, illetve, hogy a bevonulási segély adómentessége mindenképpen biztosítandó kellene legyen? Azzal, hogy a hadseregben egy évben négy alkalommal van bevonulás: februárban, májusban, augusztusban és novemberben. Vagyis feltehetően azok a sorköteles fiatalok, akik februárban kapják meg a behívójukat, pontosan abból eredően, hogy addig nem tudnak olyan jövedelemre szert tenni, ami az adóköteles határt elérné, eleve nem fognak adót fizetni.
(20.30)
Azok a fiatalok, akik viszont augusztusban vagy novemberben kapják meg a behívójukat, remélhetőleg már nagyobb jövedelemre tesznek szert az addigi év során, így adót fognak fizetni.
Ebből én úgy gondolom, hogy teljesen világos, hogy igazságtalan olyan alapon szelektálni — hiszen ez a törvény azzal, hogy adóköteles a bevonulási segély, azért mégiscsak szelektál —, hogy ki mikor kapja meg a behívóparancsát, figyelemmel arra, hogy tulajdonképpen az is egy szubjektív döntés eredménye, hogy kinek mikor küldik ki a bevonulásra szólító behívót.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy ez az adó — amennyiben a bevétel szempontjából elmarad — nem jelent katasztrofális kiesést a költségvetés számára, hiszen, mint tudjuk, a honvédelmi törvény a minimálbér 60%-ában állapítja meg a bevonulási segély mértékét, vagyis ha egy 20% körüli adózási sávba vesszük a fiatalt, akkor ez egy évben mintegy 1200-1500 forint körüli állami adóbevételt jelenthet, és tegyük melléje azt, hogy milyen kiadásai vannak egy sorkatonának, illetve a családjának, ha teljesíti a katonai szolgálatot. Hiszen köztudott, hogy egy fiatal bent a hadseregben ma 1600 forint körüli illetményt kap, amiből nem lehet megélni. Nem lehet megvásárolni a szükséges tisztálkodófelszereléseket, nem lehet a levelezés költségeit fedezni, hiszen nem lehet megtiltani neki, sőt jó, ha ír haza, tartja a kapcsolatot a családjával, a hazautazása is pénzbe kerül, ha valamilyen káros szenvedélye van — például kávézásra gondolok — akkor ezt sem tudja fedezni, és lehetne sorolni azokat az apró kiadásokat, amiket ilyen esetben a család vállal magára, hiszen el kell menni egy laktanyába megnézni a postakönyvet, hogy havonta hány tíz- vagy hány százezer forint érkezik az ott szolgáló sorkatonáknak otthonról azért, hogy a minimális fenntartását bent a laktanyában ez a fiatal meg tudja tenni.
Éppen ezért nagyon kérem a nagyon kis számban jelen lévő képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek ezt támogatni; ne tegyünk ilyen megkülönböztetést, és azzal is járuljunk hozzá a honvédelmi kötelezettség teljesítéséhez, hogy tegyük adómentessé a bevonulási segélyt.
Egyébként a honvédelmi tárca képviselőjének a véleményét tudom tolmácsolni, aki a vita során kerekperec elutasította ezt a javaslatot a honvédelmi törvény tárgyalásánál. Azt mondta, hogy milliomos gyerekeket nem kell támogatni. Azt gondolom, ez abszurd állítás volt a részéről. Nem az a jellemző, hogy milliomos gyerekek vonulnak be ebben az országban katonai szolgálatra.
Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy valamennyi segély adóköteles. Ebből meg számomra világos volt, hogy nincs tisztában a jelenlegi személyijövedelemadó-törvény szövegével sem, annál is inkább, mert a leszereléskor viszont leszerelési segélyt a törvény eredetileg adómentessé tesz, vagyis ebből a szempontból is érthetetlen a diszkriminatív megkülönböztetés.
Tudom, hogy ez a kérésem, illetve ez a javaslatom a bizottsági üléseken már elvetésre került, hiszen minden bizottságban elvetették, illetve nem kapta meg a szükséges támogatást, mégis én úgy gondolom, hogy Becker Pál államtitkár úrnak van még lehetősége arra, hogy a Kormány idevonatkozó álláspontját esetleg megvizsgálja, esetleg megkérdezzen néhány, ebben a kérdésben érintett gyermeket, sorkatonát, szülőt is, akik elmondják, hogy egy ilyen személyijövedelemadó-elvonással szemben egy család hány ezer vagy hány tízezer forintot költ arra, hogy a bevonult fiatalt meglátogathassa, a katonai esküjén részt vegyen, vagy támogassa a katonai szolgálatához szükséges alapvető kiadásaiban ezt a fiatalembert.
A másik javaslatom, amire tulajdonképpen Kertész Zoltán már reagált, az erdőgazdaságban dolgozó embereknek a tűzifajáradékával, -juttatásával összefüggő adókedvezményre vonatkozna, ahol köbméterben javasoltam megállapítani ezt a mértéket, míg ő tonnában. Csak nagyon rövid megjegyzés: több erdőgazdasági szakemberrel beszéltem, akik azt mondták, hogy a tűzifát azt nem tonnában, hanem köbméterben mérik. Tudniillik, ha tonnában mérnék, akkor nem a mennyiség lenne a meghatározó, hanem az, milyen vizes az a fa. Tehát én arra szeretném kérni önöket, szíveskedjenek elfogadni, hogy ezt a tüzifajáradékot ne tonnában, hanem köbméterben állapítsák meg — egyébként erdei köbméterben is szokták mondani, súlyra akkor szokták mérni, amikor régen megjelentek a házak előtt a szén- meg faszállító teherautók, ha visszaemlékeznek rá, és ott kosarakban mérték ki a fát, de az erdőgazdaságok valóban köbméterben adják. Én azt gondolom, ha egy személyijövedelemadó-törvény készül, akkor ennek szakszerűnek kell lenni annyiban is, hogy igazodnia kell az adott területen kialakult mérési szokásokhoz is, hiszen a mértékegység az mindig meghatározó, főleg egy adó esetében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
