FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magánszemélyek jövedelemadójához beadtam egy olyan módosító javaslatot, ami egy új adótáblát tartalmaz. Nem volt szokásom korábbi években ilyen javaslatokat beadni, hiszen egy képviselő felelősen nem tud egy ilyen javaslatot elkészíteni háttérszámítások nélkül, és ezeket a háttérszámításokat egy olyan számítógép, illetve egy olyan szoftver nélkül, amelyben ez az adórendszer benne van, nem lehet elkészíteni, ezért nem is próbálkoztam korábban ilyennel.
Most azonban azért adtam erre a fejemet, mert a Pénzügyminisztérium egy olyan javaslatot terjesztett elő, amelyiket öszvérnek lehetne nevezni, és elnézést, ezt nem pejoratív szándékkal mondom, de a társadalombiztosítási járulék levonhatóságától ez a javaslat — véleményem szerint — egy öszvérjavaslat lett. Én ezt egy rendszerbeli hibának érzem, ugyanis a nyugdíjak adómentessége korábban azon alapult, hogy az a járadék, amiből a nyugdíjak képződnek, meg van adóztatva, tehát ezért a nyugdíjak adómentességet élveznek.
Tudom, a Pénzügyminisztérium képviselői erre azt mondják, hogy a nyugdíj nem adómentes, csak ha nincs más jövedelem, akkor nem kell utána adót fizetni, más jövedelemmel együtt a nyugdíj feltolja az adóhatárt.
Mégis tartom magam az elképzelésemhez, illetve az álláspontomhoz, és azt mondom, ezzel, hogy egy ilyen javaslat született, hogy a társadalombiztosítási járulék levonható legyen az adóalapból, egy nehezen kezelhető és értelmezhető javaslat került a Ház elé. Más bajom is van ezzel a javaslattal, nevezetesen az, hogyha elfogadjuk, hogy az adókulcs határai ott vannak, ahol vannak, akkor ez az adótörvény-módosítás nem követi az inflációt.
(20.00)
És a várhatóan emelkedő minimálbéreket is meg fogja adóztatni, a kulcsok szerint meg fogja adóztatni. Az egy más kérdés, hogy a társadalombiztosítási járulék levonhatósága következtében végül is a minimálbérrel rendelkezők nem fognak adót fizetni. Úgy úgy érzem, hogy becsapódik a társadalom, ha nem is állítom azt, hogy ez szándékos, de két legyet üt agyon egy csapásra ez a javaslat.
És még van egy másik hátránya is, ami talán a legnagyobb, hogy 30 milliárd forint adóbevétel-kiesést jelent ez a javaslat az államháztartásnak ebben a helyzetben, amikor ilyen helyzetben van a költségvetés, hogy ilyen magas hiánnyal kerül a Ház elé, illetve a benyújtást követően még újabb, több mint 100 milliárddal nő a hiány, 30 milliárd forint adóbevételről ilyen módon lemondani, nem tartom szerencsésnek.
Nem mondom azt, hogy mint adózó állampolgár, illetve mint olyan képviselő, aki 70000 lelket képvisel a Parlamentben, és ezek többsége adófizető állampolgár, nem örültem annak, hogy valamilyen címen végül is egy könnyítés történik az adóterhelés tekintetében. Éppen ezért szántam rá magam erre a javaslatra, és egy olyan javaslatot készítettem, ami, úgymond, bruttósítja a Pénzügyminisztérium által benyújtott javaslatot. Tehát anélkül, hogy ezt az adókedvezményt tartalmazná, kiszámítottam az adósávok tényleges határát, és ezt vettem alapul.
Ezen is tettem némi módosítást, a 20%-os kulcsot 15%-osra vettem. Természetesen nem bátorkodtam volna benyújtani ezt a javaslatot, ha a Pénzügyminisztérium tisztelt munkatársai — időközben eltávoztak, de szeretném megköszönni ezúton is a segítségüket, hogy — a számítógéppel rendelkezésre álltak, és kimunkálták ennek a hatásait az adófizetőkre nézve, amiről szeretnék önöknek beszámolni.
Ezt megelőzően azonban szeretném elmondani azt a négy alapelvet, amit figyelembe vettem a táblázatom összeállításánál. Az első az volt, amit, tudom, pénzügyi körökben mindig mondanak, hogy ne keverjük össze a szociálpolitikát az adórendszerrel. Én azt, hogy a gyermekes családoknak és a kis fizetésűeknek kedvezünk, kedvező adókulcsokat állapítunk meg, nem tekintem szociálpolitikának. Mélyen egyetértek az előbb elhangzottakkal, hogy ahol képződik a jövedelem, legalább a sokgyerekes családok esetében, legalább ott ne vegyük el, hanem hagyjuk ott. Én ezt nem szociálpolitikának tekintem, hanem olyan adópolitikának, ami további adófizető állampolgároknak a felnövekedését elősegíti és támogatja.
A második szempont, amit figyelembe vettem: a törvényjavaslathoz képest ne legyen adóbevétel-kiesés. Ez annyira jól sikerült, hogy túlteljesítettem ezt a célkitűzést, és 7 milliárd forinttal kevesebb adóbevétel-kiesést jelent, mint a benyújtott törvényjavaslat.
Éppen ezért ezen a helyen szeretném itt említeni, hogy — tekintettel arra, hogy ez úgy készült, hogy nem ismertem még a hatásait, és a Pénzügyminisztérium munkatársai segítségemre voltak ennek kiszámításában —, ennek ismeretében egy csatlakozó módosító indítványt nyújtottam be saját módosító indítványomhoz, ami remélhetőleg, mert hiszen ennek sem ismerem igazából a hatásait, még nem volt idő rá, hogy a számítógépen lefuttassuk, remélhetőleg kiküszöböli ezt, és körülbelül nullszaldós lesz a benyújtott törvényjavaslathoz képest az adóbevételeket illetően.
A harmadik szempont az, hogy az arányos közteherviselés jegyében a kisfizetésűek és a középrétegek adóterheit csökkentse. Erről néhány szót szólnék, ha megengedik.
Először is: a javasolt 20%-os kulcsot, tehát az első fizető adókulcsot 15%-ra vittem le. Ennek az lett az eredménye… (A papírjai között keresgél.) Ha a papírok között megtalálom… Igen, megvan. Az lett az eredménye, hogy 180000 forintig 15%-os adókulcs alá esne a második adósáv. Ez azt jelenti, hogy a 10—15000 forintos fizetés esik ebbe a sávba. Természetesen ennek a változtatásnak az eredménye a további sávokban is érződik. És ez azt eredményezi, hogy a javaslatom következtében egygyerekes családoknál 125000 forintig nincs adófizetés. Ez mondjuk nem nagy újság, mert 120000 forint az alsó határ, ami nulla. De három gyereknél 200000 forint éves fizetésig nem kellene adót fizetni. Ez 16666 forintos havi jövedelemnek felel meg. Három gyereket bizony nem könnyű ebből a jövedelemből eltartani és felnevelni. Azt hiszem, hogy könynyítést jelentene a nagycsaládosoknak.
És még egy negyedik elvet is említenék, hogy ne újabb kedvezményekkel operáljon a módosító indítvány. Ezt is figyelemmel kísértem, és pontosan ennek a jegyében hagytam el azt a kedvezményt, amit a Pénzügyminisztérium a benyújtott javaslatban megtett.
Őszintén szólva kissé meglepett, nem is az, hogy elutasították, mert hiszen az ember három és fél évi képviselősködés után ehhez hozzászokik, hanem az indok, ami tulajdonképpen majdnem úgy szól, hogy "csak". Beszéltem személyesen a Pénzügyminisztérium munkatársaival is.
Ennek alapján az az érzésem alakult ki, hogy a társadalombiztosítási járulékot adóként kezelik, és azt mondják, hogy az adót ne adóztassuk meg, ami kétszeri adóztatást jelent. Én ezzel maximálisan nem értek egyet. A társadalombiztosítás nem adó, hanem biztosítás. Nemcsak a nevében, hanem most már kimondottan is, a társadalombiztosítási törvény kimondta, hogy a nyugdíjbiztosítást és az egészségbiztosítást biztosítási alapon kell kezelni, és biztosításként kezeli a törvény is. Tudom, hogy óriási nyomás nehezedik a Pénzügyminisztériumra is, évek óta kérik, hogy a társadalombiztosítás levonható legyen a személyi jövedelemadóból. Én ennek a módjával, ezzel a módjával nem értek egyet. Mégpedig — még egyszer mondom — azért nem, mert ha ezt vesszük könnyítésnek, akkor az a javaslat, sajnos, nem kezeli az inflációt. Hozzá kell hogy tegyem — emlékeznek rá képviselőtársaim — tavaly nem változott a személyijövedelemadó-tábla, tehát most már két év óta nem kezeli az inflációt a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény. Ebben az évben is annak eredményeként megy az alsó adóhatár a minimálbér fölé, hogy egy olyan elvi engedményt tesz a Pénzügyminisztérium, ami ellen egyébként mindig hadakozik, hogy ne próbáljunk kedvezményeket, újabb kedvezményeket operálni. … maga tesz bele egy olyan kedvezményt, aminek egyébként túl nagy értelmét nem látom.
Én nagyon remélem, hogy ez a második módosító indítványom — tehát a kapcsolódó módosító indítvány — eleget tesz ezeknek az alapelveknek, amiket elmondtam. És akkor talán szakmailag is megfontolásra talál, illetve a Pénzügyminisztérium képviselői egyáltalán mérlegelik érdemben azt, hogy ezzel a módosító indítvánnyal érdemes-e foglalkozni. Most ugyanis az eddig elmondott indokok alapján úgy látom, hogy eldöntötte a Pénzügyminisztérium azt, hogy ezt a kedvezményt fogja megadni, és ennek következtében emelkednek tulajdonképpen az adókulcsok, az adósávok a magánszemélyek jövedelemadója esetében, és ezen nem kíván változtatni.
(20.10)
Ez viszont azt jelentené, hogy nem az Országgyűlés hozza a döntést ebben a kérdésben. Ez a döntés csak formai lesz az Országgyűlés esetében, mert a miniszter úrnak a válasza lesz az, ami majd az Országgyűlést vezeti.
Én még egyszer abban a reményben, hogy érdemi megfontolás alapján születik ebben a kérdésben döntés, nagyon szépen megköszönöm a jelenlévők figyelmét. (Taps.)
