VÉKONY MIKLÓS, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
VÉKONY MIKLÓS, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
VÉKONY MIKLÓS, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A miniszter úr az elmúlt héten együttes expozéjában ismertette az előttünk lévő törvényjavaslatot. Az MDF képviselőcsoportjának nevében néhány nyitott kérdésre, illetve a törvényjavaslat néhány továbbgondolandó rendelkezésére szeretném most a figyelmet felhívni.
Az Országgyűlésnek a magyar energiapolitikáról hozott 21/1993. évi országgyűlési határozata előirányozta egy energetikai kerettörvény megalkotását. Az említett kerettörvény hivatott szabályozni az energetika intézményei működésének feltételrendszerét, valamint az ellátási kötelezettséggel kapcsolatos felelősséget és annak megosztását.
Az említett energetikai kerettörvényre vonatkozó javaslat még nem született meg. Ennek talán azért van most jelentősége, mert a gázszolgáltatásról szóló törvénynek igazodnia kellene a majdani energetikai kerettörvényhez. Ugyanakkor mind a villamos energia, mind a gázszolgáltatásról szóló törvénytervezet tartalmaz olyan elemeket, melyek az említett kerettörvénybe tartozóak.
Így például ott kell majd szabályozni a létrehozandó Magyar Energiahivatal működését és működésének feltételeit. De idetartozó lenne a vezetékes energiahordozók ármegállapításának szabályozása is.
Az elmondottak alapján az energetikai kerettörvény megalkotásakor — melyre egy országgyűlési határozat kötelezi a Parlamentet — szükséges lesz a most az Országgyűlés asztalán lévő két energetikai törvény módosítása.
Az energetikai kerettörvény hiányában a gázszolgáltatásról szóló törvénybe került többek között a fogyasztói érdekvédelmet ellátni hivatott Magyar Energiahivatal létrehozásáról szóló rész. Örvendetes tény a fogyasztói érdekvédelem törvényi szintre emelése. Ahhoz azonban, hogy ez az érdekvédelmi funkció érvényesülni tudjon, talán célszerű lenne nagyobb önállóságot és több jogosítványt a hivatal számára biztosítani.
A legfontosabb azonban annak biztosítása, hogy valós fogyasztói érdekek jussanak érvényre, és a hivatal ne vélt vagy feltételezett fogyasztói érdekek védelmében szálljon síkra. A hatékony fogyasztói érdekvédelem megvalósítása érdekében kevésnek tűnik, hogy a törvény csak együttműködést ír elő a hivatal részére a fogyasztók érdek-képviseleti szervezeteivel.
Meg kell teremteni a módját törvényi szinten is a fogyasztói érdekek hatékony érvényesítésének. Ugyanakkor azonban egyensúlyt szükséges az érdekek között tartani, mert a szolgáltatói érdekek háttérbe szorulása kárt okozhat a nemzetgazdaságnak és a fogyasztónak egyaránt. Az érdekek helyes egyensúlyának biztosítása kell hogy legyen a hivatal egyik legfontosabb feladata.
(16.20)
Röviden foglalkozik a törvénytervezet az egyik legfontosabb kérdéssel, a gáz árával, amely a fogyasztói és szolgáltatói érdekek ütközésének egyik legfontosabb területe. Az árszabályozásnak mind a fogyasztók, mind a gáziparba befektetni szándékozók számára megfelelő garanciát kell nyújtania. A fogyasztónak biztosnak kell lennie abban, hogy az általa fizetett ár nem tartalmazza más fogyasztói csoportok ártámogatását vagy esetleg a szolgáltatók indokolatlan költségeit, a befektetőnek pedig garanciát kell látnia befektetései megtérülésére, arra figyelemmel, hogy az árak nem követik automatikusan a költségek növekedését. A megfelelő egyensúly biztosítása megkívánja az árak költségkövető változását, de ugyanakkor egy szigorú költségellenőrzést is. Itt — álláspontunk szerint — szerepet kell kapjon a létrehozandó hivatal.
Az árakkal szorosan összefüggő az úgynevezett hálózatfejlesztési hozzájárulások kérdése. Ha az árak tartalmazzák az átlagos vagy általános szükséges fejlesztési költségeket is, akkor jogosulatlan gazdasági előnyre tehet szert a gázszolgáltató, ha lakossági vagy önkormányzati források felhasználásával elosztóhálózatot készít, de a vezetékrendszer az ő tulajdonába kerül. Csak az egyedi adottságok vagy igények következtében szükséges költségeket indokolt a fogyasztóval térítésmentesen megfizettetni, és ekkor is csak a valóban felmerülő és indokolt költségek erejéig.
A fogyasztói érdekvédelem megvalósítása céljából meg kell adni a hivatal részére a költségellenőrzés, árengedélyezés jogát.
További, a fogyasztók érdekeit érintő hatósági jogosítványa a szolgáltatóknak az úgynevezett hatósági korlátozások rendszere. Valóban előfordulhatnak olyan katasztrófahelyzetek — földrengés, villámcsapás —, amikor a szolgáltatók nem tudnak eleget tenni szolgáltatási kötelezettségüknek, és ide sorolhatjuk esetlegesen a háborús eseményeket is. A gyakorlatban előforduló korlátozási okok között azonban szerencsére nagyon ritkák az ilyen rendkívüli események. Ilyen esetekben valóban indokolt legelsősorban az úgynevezett ipari fogyasztók előre meghatározott menetrend szerinti korlátozása. Piacgazdasági viszonyok között azonban forráshiány indokán — ha csak azt nem az előbb említett rendkívüli események idézik elő — hatóságilag elrendelhető korlátozások léte megkérdőjelezhető és ellentétes a 20. § (1) bekezdésében megfogalmazott szolgáltatási kötelezettséggel is. Amennyiben számítani lehet arra, hogy például a téli csúcsidőszakban forráshiány léphet fel, a szolgáltató annak érdekében, hogy ellátási kötelezettségének eleget tudjon tenni, kölcsönös előnyök alapján megállapodhat egyes egyedi szerződéses fogyasztókkal önkéntes korlátozások vagy alternatív üzleti mód vállalásában, de semmi esetre sem célszerű hatósági felhatalmazás, hibás igényfelmérés, elmulasztott hálózatfejlesztés, esetleg nem megfelelő karbantartás következményeit — hatósági felhatalmazás alapján — egyes fogyasztókra áthárítani.
Tisztelt Ház! Bizonyára több módosító indítvány kerül benyújtásra. Bízunk abban, hogy a parlamenti vita során a benyújtott módosító indítványok alapján kialakítható az a konszenzus, amely a törvényjavaslat elfogadásának alapját jelentheti. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
