MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még mielőtt előre elgondolt hozzászólásomhoz hozzákezdenék, röviden szeretnék Jakab Róbertné egy felvetésére reagálni. Ő megemlítette a kisebbségi nyelven folytatandó egyházi szertartások kérdését.
Álláspontunk szerint a Magyar Köztársaság Parlamentje, de Kormánya sem hozhat semmiféle olyan törvényt egyházak vonatkozásában, amellyel kötelezné őket arra, hogy a kisebbségek anyanyelvén misézzenek, ez ugyanis az állam és az egyház elválasztásának elve alapján az egyházi autonómiába való beavatkozást jelentené. Ezt a kérdést úgy lehet megoldani, tisztelt Ház, hogy amikor majd - remélhetőleg minél előbb - az egyházak finanszírozásának új alapokra helyezéséről esik szó, a kisebbségi igények kielégítését az egyházak oldalán támogatandó célnak jelöljük meg. Ezért, ha egy egyház kisebbségi nyelven végzi a szertartásait, vagy olyan papot vagy lelkészt alkalmaz, aki erre képes, akkor ezt a költségvetés pluszjuttatásokkal honorálhatja. Tehát szerintünk ilyen közvetett módon képzelhető el az egyébként, hangsúlyozom, rendkívül fontos kérdés kezelése.
Tisztelt Ház! Az emberi jogi bizottság emberfeletti munkát végzett annak érdekében, hogy a kisebbségi törvény mögül hiányzó konszenzust megpróbálja bepótolni.
(17.30)
Ezt a konszenzust a törvénytervezet előkészítésének fázisában a Kormánynak illett volna kimunkálnia. Németh Zsolt képviselőtársam már beszélt a törvényjavaslat útvesztőiről, ezért én ezt a kört megspórolhatom.
Tisztelt Ház! A kisebbségi érdekek képviseletének és védelmének problematikája mindenütt a világon a számok törvényéből következik; nevezetesen abból, hogy a kisebbségek - kisebbségben vannak. Ezért, ha bekerülnek a Parlamentbe, ha bekerülnek a helyi önkormányzatokba, a többség egyszerűen leszavazhatja a kisebbségi fölvetéseket. Ebből, tisztelt Ház, következik az is, hogy pusztán a parlamenti képviselet vagy az önkormányzati testületekben való részvétel ugyan szolgálhat jó hivatkozási alapul, de még nem biztos, hogy kezeli is megfelelően a kisebbségi problematikát.
Éppen ezért van az, tisztelt Ház, hogy a kisebbségek szerte a világban autonómiákat követelnek; ez pontosan azt jelenti, hogy nemzeti sajátosságaikból fakadó ügyeikben maguk dönthessenek, illetőleg hogy ezekben az ügyekben ne születhessenek az akaratuk ellenére döntések. Az ilyen autonómiák közül, tisztelt Ház, a magyar viszonyok sajátosságaiból következően - ugyanis zárójelben megjegyzem, hogy Magyarországon nem egységes tömbökben élnek a kisebbségek - a kulturális autonómia formája a megfelelő. Ezt a kulturális autonómiát veszi célba a törvényjavaslat, és éppen ezért is épít ki egy sajátos kisebbségi önkormányzati rendszert. Ugyanis ennek a kulturális autonómiának a letéteményesei a kisebbségek helyi és országos szintű önkormányzatai lennének, amelyek létrehozását az Alkotmány is szavatolja. Első felvonásban ebben a témakörben szeretnék néhány módosító indítványról beszélni.
Az együttes jelentés 82-es sorszáma alatt fekszik el Fodor Gábor és képviselőtársai - értsd ezalatt a hatpárti egyeztetés fórumának indítványát - indítványa, amely kimondja, hogy "A helyi közoktatás, a helyi média, a helyi hagyományápolás és kultúra, valamint a kollektív nyelvhasználat kérdéskörében a kisebbségi lakosságot e minőségében érintő települési önkormányzati rendeletet a képviselő-testület csak az e lakosságot képviselő helyi kisebbségi önkormányzat egyetértésével alkotja meg." Folytatódik a következő szöveggel a módosító indítvány: "A kisebbségi intézmények vezetőinek kinevezéséhez, illetőleg a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő települési önkormányzati döntéshez az érintett helyi kisebbségi önkormányzat egyetértése szükséges."
Tisztelt Ház! Ez az indítvány megfelelően jellemzi az általunk javasolt új modellt, amelyben a kisebbségeket az úgynevezett kisebbségspecifikus ügyekben a helyi önkormányzataikon keresztül erős alkupozíció illetné meg, amely az egyetértési jogban ölt testet.
Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét viszont arra, hogy van egy hiányossága a módosító indítványoknak is. Ugyanis annak idején a hatpárti tárgyalásokon átsiklottunk annak a jelentősége fölött, hogy a fővárosi szinten nem létesülhet kisebbségi önkormányzat, mivel a főváros nem minősül helyi önkormányzatnak. Ezt a kérdést mi Németh Zsolt és Tabajdi Csaba képviselőtársaimmal együtt egy mai napon benyújtásra kerülő módosító indítványunkban azzal kívánjuk áthidalni, hogy kimondanánk, hogy a főváros irányában a helyi kisebbségi önkormányzatot megillető jogosítványokat az adott kisebbség országos önkormányzata gyakorolná. Én úgy gondolom, ez egy megfelelő megoldás lehet, ugyanis a fővárosban is lehetnek fővárosi szinten fönntartott kisebbségi intézmények; s ha egy helyi intézménynél fontos, hogy a vezető kinevezésénél egyetértésre jussanak az illető kisebbség képviselőivel, akkor menynyivel inkább így van ez a fővárosi szinten.
Viszont, tisztelt Ház, néhány bíráló megjegyzést is tennem kell, amelynek egyrésze érinti a hatpárti megállapodásokat is. Ugyanis a hatpárti megállapodások értelmében is lehetőség keletkezne arra, hogy az eredeti törvényjavaslatnak megfelelően azokon a településeken, ahol egy illető kisebbség többségbe kerül a helyi önkormányzatban, ez a települési önkormányzat egy egyszerű többségi döntéssel átminősíthesse magát kisebbségi önkormányzattá - ezt nevezzük mi "átkeresztelési" önkormányzati verziónak. Az általános vitában már elmondtam, tisztelt Ház, hogy ez milyen problémákat eredményezhet: összekeveredik a sajátos kisebbségi funkció és a települési önkormányzat általános funkciója - és ember legyen aztán a talpán, aki ki tudja hámozni, hogy ez az önkormányzat milyen döntést milyen minőségében hozott meg… Most azonban föl szeretném hívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy politikailag is rendkívül veszélyes ez a forma. Veszélyes azért, mert olyan helyen, ahol a települési önkormányzat átminősíti magát kisebbségi önkormányzattá, a helyi választók esetleges elégedetlensége - amely, mondjuk, egy járdaépítés elmaradása vagy a közművesítettség nem megfelelő fejlesztése miatt tör ki - egyenesen kisebbségi színezetet ölthet. Tehát egy olyan teherrel terhelné meg ezeket az önkormányzatokat, amelyet ők maguk sem kívánnak. Hogy a szabaddemokraták, tisztelt Ház, mégsem álltak föl a hatpárti tárgyalások mellől emiatt, ennek a formulának az áterőltetése miatt, pusztán arra vezethető vissza, hogy nem kötelező létrehozni ezt az átkeresztelési formát. Majd ha bizonyos helyeken megégetik a kezüket az "átkeresztelők", akkor legközelebb nem fogják ezt megtenni. Lehet, hogy lesznek olyan helyek, ahol pedig bölcsen ezt meg sem fogják csinálni. Tehát a döntés az ő oldalukon van.
Egy másik pont, amellyel kapcsolatosan kell néhány kritikai megjegyzést tennem, az az országos kisebbségi önkormányzatok létrehozásának módja. Itt, tisztelt Ház, a Szabad Demokraták Szövetsége kezdettől fogva ellenezte az úgynevezett elektori rendszert, aminek alapján a hatpárti megállapodások szövegéből megállapíthatóan létrejönnének a kisebbségi önkormányzatok. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a kisebbségi önkormányzattal rendelkező településeken belül a kisebbségi képviselők automatikusan elektorok lennének; és olyan helyeken, ahol nincs kisebbségi önkormányzat, ott pedig választanának külön elektorokat elektorválasztó gyűléseken.
Na most, tisztelt Ház, az elektorválasztó gyűlések tartása álláspontunk szerint egy kicsit hasonlít a régi jelölőgyűlésekre, amelyek egy nagyobbfajta aktivitást igényelnek az állampolgárok részéről, amely aktivitást egy polgári társadalomban már nem nagyon tanúsítanak a választók, ugyanis inkább azt szeretik, ha békén hagyják őket, és politikai izgalomba maximum négyévenként jönnek… Ezenkívül viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy ez egy rendkívül bonyolult rendszer is, és a mi fölfogásunk - mint liberális párt fölfogása - az, hogy minél egyszerűbb egy rendszer, annál jobb az a rendszer, annál kevesebbet lehet hibázni.
Tisztelt Ház! Meg kell, hogy jegyezzem, hogy ha már ez az elektori rendszer mégis több párt egyetértését élvezi, ezért a kétharmadot az SZDSZ ellenzése esetén is megkapná, akkor legalább hadd ajánljam a figyelmükbe azt, hogy töröljék el azt a korlátozást, hogy az elektorok csak maguk közül választhassák meg az országos kisebbségi önkormányzat tagjait. Ugyanis szerintem rájuk kellene bízni, hogy kit választanak meg az országos kisebbségi önkormányzatokba, és a jelenlegi formák szerint viszont a kezük meg lenne kötve.
Most, tisztelt Ház, áttérnék egy másik kérdéskörre, ez pedig az anyagi és a pénzügyi garanciák rendszere. Ezek körül rendkívül sok vita volt. A hatpárti tárgyalásokon jelentős előremozdulás történt, és ez üdvözlendő. Azonban hamisnak tünne ezt az eredményt a Kormány engedékenységének beállítani, mivel a kötelezettségek már az új kormányt terhelik majd pénzügyi vonatkozásokban. De sebaj, álláspontunk szerint mindegyik kormánynak szívén kell viselnie a kisebbségek sorsát.
Az anyagi garanciákkal kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy számosan keveslik az elért eredményeket. Részben igazuk van, tisztelt Ház, hiszen mindannyian tudjuk, hogy nincs az a pénz, ami elég lenne valamire… Viszont ebből következik, hogy ez nem egy kisebbségspecifikus problematika, ez nem egy olyan probléma, amit a kisebbségi törvényben kellene rendezni, hanem ez az egész társadalom problémája.
(17.40)
A kérdés az, tisztelt Ház, hogy az ilyen anyagi vonatkozású kérdésekre mi milyen választ adunk, hogy milyenek legyenek a több pénz felé haladásnak a módszerei. Mert ennek van egy módszere: kevesebb adóval az egyént több bevételhez lehetne juttatni; és van egy olyan módszere is, hogy több állami támogatást lehet kérni, ez viszont az adók állandó emelését teszi szükségessé.
Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége ez utóbbit rendkívül ellenzi, mi inkább a kevesebb adó filozófiáját valljuk, azt, hogy az állampolgárok inkább maguk fektessék be a pénzüket, és viseljék is a felelősségüket a rossz vagy a jó döntéseikért.
A másik dolog: megfigyelhető volt egy olyan tendencia a tárgyalásokon egyes kisebbségiek részéről, hogy minden terhet az államra kívánnának áthárítani. Ezzel kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy a kisebbségeknek saját maguknak is jelentős részt kell vállalniuk a terhekből. Akinek fontos az identitás megőrzése, fontos a speciális kisebbségi jogok gyakorlása, az áldozzon is rá. Ha az állam látja, hogy van ilyen áldozati készség, akkor örömmel támogatja a valóban életképes kezdeményezéseket.
Itt kell azt is megjegyeznem, hogy sokak várakozásával ellentétben nem szociális feladatokat fog ellátni a kisebbségi törvény, ugyanis én ahogy az országban jártam, többhelyütt azt tapasztaltam, hogy - mint valami szociális problémákat megoldó csodaszerre - várnak a kisebbségi törvényre. Sajnos, ünneprontó kell, hogy legyek; aki ezt várja a törvénytől, az csalódni fog. Ugyanis ez a törvény az érdekek megjelenésére és képviseletére ad lehetőséget. Ha pedig ezzel jól élnek az érintettek, akkor közvetett módon eljuthatnak a szociális kérdések jobb kezeléséhez és megoldásához is.
Ha már az anyagi résznél tartottam, akkor szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni Wekler Ferenccel együtt beterjesztett és a forgatókönyv 139-es pontja alatt elfekvő módosító indítványunkra. Ezt ugyanis nem támogatták a bizottságok. A módosító indítvány lényege pedig az, hogy a már beszedett személyi jövedelemadó mennyiségéből 10%-kal több maradjon meg helyben, azokon a helyi településeken, ahol kisebbségi önkormányzatok vannak. Ez álláspontom szerint objektíve mérhető, és sokkal inkább megfelel egy modern és öntevékeny társadalom jellemzőinek, mint a gyámkodást kifejező állami támogatás.
Tisztelt Ház! Még hozzá kell tennem azt - már egyszer itt illúzióromboló voltam, ne haragudjanak rám, de még valamire fel kell hívni a figyelmet -, tehát azt kell, hogy mondjam, nem lehetnek illúzióink a tekintetben, hogy ehhez a törvényhez hozzá kell-e nyúlni a későbbiekben vagy sem. Szerintünk, sajnos, hozzá kell majd nyúlni. És ennek nem az az oka, hogy bármelyik pártot hátsó szándékok vezérelnék, hanem egyszerűen az, hogy Magyarországon soha nem működött, Európában pedig egyszerűen példa nélküli struktúrát állít föl ez a törvényjavaslat, amelynek természetesen mindannyian drukkolunk, hogy sikerüljön. Tapasztalatok hiányában azonban ezeket a konstrukciókat íróasztalok mellett ötlötték ki, és ugye emberi gyengeség az, hogy tapasztalatok hiányában bármilyen jó szándékkal is el lehet érni nemkívánatos hatásokat is; ezért mondja a bölcs angol közmondás, hogy a puding próbája az evés. Hát majd ezt a törvényjavaslatot is a gyakorlat teszi próbára.
Szinte már súrolja bizonyos helyeken a törvényjavaslat az úgynevezett "társadalmi mérnökségnek" a határvonalát, amely nem kívánatos, hogyha elterjed a magyar Parlament törvényalkotási munkájában. De mindenesetre annyira fontos kérdésről van szó, hogy ezen a területen, azt hiszem, szemet hunyhatunk, és ha valami mégis kedvezőtlen hatást hoz, akkor majd nem szabad habozni belenyúlni később a törvénybe.
Tisztelt Ház! Végezetül azt szeretném megjegyezni, hogy van azért egy-két furcsaság a törvényjavaslattal kapcsolatosan még most is. Itt utalnék arra, hogy a kormánypárti vezetésű kulturális bizottság legnagyobb meghökkenésemre nem tárgyalta a törvényjavaslatot, holott a törvényjavaslat célja a kulturális autonómia megvalósítása, és ha valamivel, ezzel a kulturális bizottságnak foglalkoznia kellett volna, ugyanis számos oktatási és művelődési kérdés merült föl. Tehát ezért csodálkozunk, hogy efölött a bizottság nagyvonalúan átsiklott.
A másik: kezemben tartom a Kormány 1993. június 8-ai átiratát a Magyar Köztársaság Parlamentje elnökéhez, amely javaslatot tartalmaz az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának napirendjére. Itt szerepel a feltétlenül elfogadandó javaslatok között a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat. Az indoklása viszont igen furcsa. Indokaiként az alábbiakat olvashatjuk: elfogadása külpolitikai érdekeink, továbbá az Alkotmánybíróság határozata miatt szükséges.
Tisztelt Ház! Egy ilyen hosszú együttmunkálkodás után, mint amit a hatpárti bizottság folytatott, fájlaljuk az ilyen megnyilvánulásokat és mulasztásokat, mivel könnyen azt a látszatot kelthetik, mintha a Kormánynak nem egyformán lenne fontos a határokon túli és a hazai kisebbségek ügye. Márpedig, tisztelt Ház, mi ilyet nem szeretnénk feltételezni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
