SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Szájer József távollétében én fejtem ki a FIDESZ álláspontját erről a kérdéskörről, hiszen rengeteg módosító indítványt beadtunk ehhez a csomaghoz, és talán érdemes ezzel megismerkedni. Tisztelt Ház! A volt Jugoszlávia területén kialakult háborús válság súlyos terheket ró Magyarországra. A határainktól több száz kilométerre folyó háború morális és emberi értelemben katasztrofális következményekkel jár egész Európa számára.
A válság gazdasági hatásai szintén nagyon jelentősek. Magyarország számára - szomszédos ország lévén - ezek a hatások hatványozottan jelentkeznek. A Nemzetközi Közösség eddig többnyire eredménytelenül próbálta megfékezni az öldöklést. A katonai beavatkozásról eddig kidolgozott valamennyi terv papíron maradt. Az agresszorok megbénítására tett erőfeszítések egyik hatékony formája a gazdasági embargó maradt. Magyarországnak, mint a Nemzetközi Közösség fegyelmezett tagjának az ENSZ által elhatározott gazdasági szankciókat támogatnia kell. Különösen nagy a felelősségünk, mivel a Biztonsági Tanács tagja vagyunk és annak tagjai közül ma mi rendelkezünk a legnagyobb helyismerettel. Az embargó a háború által okozott gazdasági károkat hazánkra nézve tovább növeli. A FIDESZ támogatja a magyar diplomácia ENSZ-embargóval kapcsolatos lépéseit. Támogatjuk a szankciók megszavazását a BT-ben, de azt a politikát is, amely ellenállt a szankciók értelmetlen fokozásának. Örülünk annak, hogy a magyar diplomatáknak sikerült az ENSZ megfelelő szerveinél elérniük a szankciókból eredő magyar gazdasági károk kompenzációs igényeinek elismerését.
Tisztelt Ház! Az ENSZ-embargót - mint már mondottam - Magyarország megszavazta mint a BT nem állandó tagja és ennek logikus következménye a belső jog megfelelő átalakítása. Az ENSZ alapokmány 25. cikkelye az országok nemzetközi jogi kötelezettségévé teszi a BT határozatainak végrehajtását.
A törvényjavaslat tehát üdvözlendő, szándékát és beterjesztésének gyorsaságát tekintve. Azonban körülbelül ez az összes jó, ami róla elmondható. A javaslatot jogászi szemmel értékelve - amiről véleményünket szakértőnk segítségével magunk is most kifejtjük - nem lehet másnak tekinteni, mint tákolmánynak. Azt az összes kodifikációs szabályt megsértve alkották, koncepció nélkül és rendkívül gyenge szövegezéssel. Nem igaz, hogy a rendelkezésre álló rövid idő ellenére nem lehetett volna egy önmagában logikus, a magyar jogalkotás elveit figyelembe vevő törvénytervezetet létrehozni.
A javaslattevőknek nem sikerült meghaladniuk azt a problémát, amit a nemzetközi jog és a belső jog viszonyának jelenlegi rendezetlensége okoz. Ez persze nem teljesen az ő hibájuk. A nemzetközi jog és a belső jog viszonya olyan égető kérdés, amelynek megoldatlansága már régen új törvényi szabályozást igényelt volna. A Kormány elmarasztalható azért, mert a mai napig nem terjesztett a Parlament elé egy olyan törvényjavaslatot, amely felválthatná a jelenlegi szabályozást. Üdvözlendő, hogy a Kormány már dolgozik egy ilyen fontos alkotmányossági kérdést érintő törvényjavaslaton.
A jelenleg hatályos szabályozás szerint a nemzetközi jog, egy nemzetközi szerződés akkor hatályosul hazánkban, ha az belső jogforrás rangját nyeri el, azaz törvényben kihirdetik. Ez önmagában nem kifogásolható, hiszen az állami szuverenitás körébe tartozik ennek meghatározása.
A fő probléma ott van, hogy jogtechnikai megoldástól függetlenül a nemzetközi szerződések belső hatályosulása csak azzal a feltétellel következhet be, ha a nemzetközi szerződés nyilvánosan közzétételre kerül. Úgy véljük, hogy ez vonatkozik a BT határozataira is. A jelenlegi törvényjavaslat a Magyarországon hatályos jogszabályok, továbbá magának a javaslatnak a szövege alapján egyértelműen ahhoz a feltételhez köti a hatályosulást, hogy az adott szöveg kihirdetésre kerüljön a BT-szankciók értelmében.
Olyan kérdésről van szó, amelynek kihirdetése törvényben kellett volna, hogy történjen. Tudjuk, hogy különböző kormányrendeletek voltak azok, amelyek ennek a feladatnak eleget tettek. Ugyanakkor az egész kérdés jellege és súlya azt igényelte volna, hogy az Országgyűlés alkossa meg a megfelelő jogszabályt. A Kormány utólag kívánja orvosolni ezt a kérdést azáltal, hogy a jelen javaslatot az Országgyűlés elé terjeszti és ennek elfogadásával hatályát vesztené az érintett kormányrendelet.
A teljes körű törvényi szabályozás praktikus szempontokból is előnyösebb, hiszen a törvény mindenképp megelőzi a nála alacsonyabb rangú jogszabályok esetleg ellentétes rendelkezéseit. A kormányrendelet törvénnyel szemben ilyen erővel nem bír.
A törvényjavaslat egyes rendelkezései túlmennek a BT-határozatokban foglaltakon. Megfontolandó, hogy akarjuk-e, és ha igen, mi indokolja a BT előírásainál szigorúbb szabályok érvényesítését.
A javaslat gerincét alkotja a szankciókról szóló rész. Az alkalmazott megoldás nem fér össze a Btk. rendszerével, dogmatikai megoldásaival. Egy rendkívül széles kerettényállást iktatnánk törvénybe, amelynek tartalmát bármilyen nemzetközi jogi aktus, mely kihirdetésre kerül, ráadásul jogforrási hierarchiakötöttség nélkül töltené ki. Ez - úgy véljük - megengedhetetlen, még akkor is, ha egyes közjogászok szerint az eddig született két- vagy többoldalú nemzetközi szerződések nem tartalmaznak gazdasági, kereskedelmi vagy pénzügyi tilalmakat. Kérdéses, hogy például a kvóták idetartoznak-e. Ezért javasoljuk, illetve Szájer József indítványában javasoltuk, hogy minden esetben a kihirdető törvény állapítja meg, hogy az adott nemzetközi tilalom a most megalkotandó általános Btk.-beli szabályai alá esik-e vagy sem.
(17.40)
Fölmerül egy másik megoldás lehetősége is. Ennek lényege az volna, hogy kizárólag az embargót sértő cselekményekre korlátozzuk a Btk.-beli szankciók alkalmazását. Ez esetben is elérnénk azt a jótékony hatást, hogy a büntetőjog ultima ratio jellegét figyelembe véve korlátokat szabnánk a határtalan és előre kiszámíthatatlan büntetőjogi retorziónak. Szeretnénk hangsúlyozni azt, hogy nem a nemzetközi jog közvetlen alkalmazhatóságát kifogásoljuk. A nemzetközi bűncselekmények esetében ezzel nagyon is egyetértünk, és jól tudjuk, hogy a Btk.-ban is van olyan rendelkezés, amely közvetlenül utal a nemzetközi jogra. Mindkét esetben azonban a nemzetközi jogra való hivatkozás konkrét vagy behatárolható elkövetési magatartással van összekötve, és ezáltal teszünk eleget az Alkotmány által megkövetelt előre kiszámíthatóság feltételének. A javaslat jelenlegi szövegében azonban szó sincs erről.
Tisztelt Ház! Nem értünk egyet az alkalmazható rendkívül súlyos büntetési tételekkel sem. Mérhetetlenül eltúlzott a minősített eseteknél az 5-15 évig terjedő szabadságvesztés alkalmazása.
Tisztelt Ház! Végül a javaslat 14. §-ában szabályozott, az elkobzásról szóló rendelkezés sem fogadható el álláspontunk szerint. Itt túlzásnak tartjuk az elkobzást olyan tárgyra nézve, amelynek tulajdonosa az elkövetésről nem tudott. Nincs meg továbbá az összhang a (2) és a (3) bekezdés között, mivel a (3) bekezdés a méltányossági klauzulát csak akkor rendeli alkalmazni, hogyha az elkövetőre túl szigorú, viszont a tulajdonost kihagyja ebből a körből. Sajnos azonban erre a paragrafusra módosító indítványt nem nyújtottunk be.
Hölgyeim és uraim! A törvényjavaslat több ponton jelentős mértékben javult az alkotmányügyi bizottság tárgyalása során. Bár a megszülető törvény szakmai jogi szempontból még ezután is hagy kívánnivalót maga után, a FIDESZ az ország nemzetközi kötelezettségeire és az alkotmányosság elveire tekintettel támogatni fogja a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) HR>
