VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget, hogy néhány percben napirend előtt szólhatok ebben a témakörben.
A napirend előtti felszólalás első perce egy picit száraz lesz, számadatokat ismertetnék, de a folyamat megértéséhez ez, úgy hiszem, nélkülözhetetlen. Elsőként tehát röviden a tényekről szeretnék szólni.
1992-ben az infláció mértéke Magyarországon 23% körül mozgott. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyes ügyletek nagysága reálértéken akkor éri el a tavalyi szintet, ha legalább ennyivel magasabb eredményeket mutat. Ha ezekhez az értékekhez az 1991. évi inflációt is hozzászámítjuk, akkor ez az összeg igencsak magas tételt kell, hogy mutasson, ám ilyen hosszú áttekintésnek - ismerve a reálfolyamatok alakulását - nincs számszerűsíthető alapja.
A pénzügyi információk azt mutatják, hogy a banki szféra a kihelyezéseit 1 év alatt változatlan szinten tartotta, megoszlásában a rövid lejáratú hitelek állományát minimálisan 2-3%-kal növelte, a beruházási hitelállományt azonban jelentős mértékben, mintegy 5-6%-kal csökkentette. Ez a nagyságrend reálértéken számolva rövid lejáratú hitelek esetén 20%, míg a beruházási hitelek esetén 28% csökkenést jelentett. További csökkenést hozott 1993. év első negyede, ahol már nemcsak reálértéken csökkentették a hiteleket a bankok, hanem a valós számok alapján is. Az infláció üteme 3,5% volt, a kihelyezések az éven túli hitelek esetében 2,3%-kal csökkentek. Az éven belüli hitelek összege 1,8%-kal nőtt ugyan, de ez az infláció mértéke miatt még mindig csökkenést jelent. Összértékben tehát fél százalék, míg reálértékben 3,6% a kihelyezések csökkenése.
Igazságtalanok lennénk a bankárokkal szemben, de a folyamat teljességéhez is hozzátartozik, ha néhány szóban az előzményekről is szólunk.
Úgy hiszem, az is tény, hogy a bankrendszer reformja után, az 1987-88-89. években képződött hatalmas inflációs banki eredményeket az akkori kormányzatok elvonták. A költségvetés finanszírozásába bevonták a bankok által képzett tartalékokat is, illetve megadóztatták azokat. Ebben az időszakban a külföldi állami adósságok még nagyságrendekkel nőttek. Mi történt ekkor, ezekben az években? A bankok befizették az állami költségvetésbe azokat a pénzeket, amelyek a banki működéshez és a gazdaság bankokon keresztül történő részleges szanálásához szükségesek volnának. Válságszakértők egybehangzó véleménye az, hogy a válság megoldásának egyik járható útja a beruházás. A recesszióból kilábalni csak úgy lehet, ha vállalati, állami szinten a pangás időszakában munkához juttatják a vállalkozások azon részét, amelyek a beruházási területekre szakosodtak.
A kormányzat igyekszik ebbe az irányba, hiszen például az infrastrukturális beruházások, az expoberuházás feltétlenül komoly segítség, illetve bevétel a munkát elnyerő vállalkozásoknak, de továbblépni nem fog tudni, ha a banki szféra szűkíti a kihelyezéseit. Hiába teremt a politikai irányítás munkalehetőséget, ha a finanszírozás kérdésében a banki háttér a források növelésével ezt ott sem segíti, ahol egyébként erre lehetősége lenne.
Egyéb vonatkozásban is úgy tűnik, sajnos, baj van a bankok háza táján. Ez érzékelhető nagyon sok információból is, nem kell hozzá bizalmas anyagra támaszkodnunk. Hallani elutasított hitelkérelmekről, amelyben a fedezet hiányára, az elképzelés bizonytalanságára hivatkoznak, ugyanakkor a Hitelgarancia Részvénytársaság igazából még nem működik. Nagyon sok helyről hallani olyan híreket is, amelyek nyilván nem lennének bizonyíthatók, de valóságtartalmuk kell, hogy legyen, amelyek a hitelszerzés biztos módjáról szólnak. Egy bankrendszerben, ahol a bizalom, a gentlemen's agreement a legkomolyabb csorbát szenvedheti el anélkül, hogy ennek leghalványabb következménye is legyen, semmiben sem különbözik történelmi elődjétől.
A kormányzat komoly erőfeszítésekkel igyekszik segíteni a bankokat. Például a hitelkonszolidációval, amely egyszeri, egy alkalommal nyújtott segítség, de úgy tűnik, nem mindig evez egy hajóban a banki menedzsmenttel. Abban az esetben, ha el akarjuk érni a recesszió megállítását, olyan lépéseket kell kezdeményeznünk, amelyek a jelenlegi tarthatatlan helyzetet úgy változtatják meg, ahogyan ez az ország számára a legkedvezőbb.
Ha a sikeresen működő bankok múltját vesszük figyelembe, meg kell állapítanunk azt, hogy hosszú út áll mögöttük, néhány egészen az előző századból datálja indulását. Azt is látnunk kell, hogy ezek a bankok roppant kényesek arra, milyen kép alakul ki róluk a lakosság, a vállalkozók körében.
A bankárok régen és ma is a betétesek pénzét vitték, viszik az ügyletekbe. Az alattuk levőktől elvárják a feddhetetlenséget, és megkövetelik a szakmai hozzáértést. A kialakulásba beletartozott több csőd, bukás is, de ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy csak az igazán jó és tisztességes bank maradjon talpon.
Tisztelt Ház! A bankrendszer nemcsak törvénykezés kérdése, melynek betűit évről évre, sőt éven belül is át lehet írni. A bankrendszernek ki kell alakulnia, amely hosszú folyamat. Ebben a folyamatban nagyon fontos lehet a képzés kérdése, mivel a mai bankok - úgy tűnik - nem rendelkeznek megfelelő számú szakemberekkel.
A bankkonszolidáció problémakörében a kérdés megoldása talán egy kicsit bonyolultabb annál, semmint egyszerűen az egyébként valós, alultőkésítettség miatt a költségvetés terhére lehessen megoldani.
A bankrendszer kérdésének rendezésével egyidejűleg nagyon komolyan kell foglalkozni a vállalati reorganizáció kérdéseivel is.
A mai bankrendszerből jelentős mértékben hiányoznak az erős szövetkezeti alapon szerveződő kereskedelmi bankok, a befektetési bankok, további garanciaintézmények, de ezeknek az intézményeknek a működési filozófiája is. Ezek hiánya e tevékenységek terhét a kereskedelmi bankokra helyezi, és ezért számos többletproblémával kell megküzdeni a kereskedelmi bankoknak.
Ugyanakkor a nagyon fontos, tulajdonosi kérdést rendező bankprivatizációban az előrelépés a bankok szükséges feljavítását követően csak nagyon lassú lehet. A feljavítás érdekében azonban minél gyorsabban kellene lépni a tőkeszerkezet tekintetében, a bankstruktúra ügyében. Nagyon fontos a betétesek védelmének kérdése, a betétesek hitének, bankokba vetett bizalmának megóvása, a megrendült bizalom ugyanis a bankrendszerben minden erőfeszítésünk ellenére óriási károkat tud előidézni, melynek elkerülése a kiegyensúlyozott munka érdekében elementáris érdekünk kell, hogy legyen. Ez a kérdés törvényi úton már rendezést nyert.
Tisztelt Ház! Napirend előtti felszólalásomnak a célja nem az volt, hogy bárkit, akár a bankrendszert felelőssé tegyük a gazdasági helyzet alakulásáért. Azonban úgy hiszem, hogy ma már szó nélkül nem lehet elmenni a banki rendszer működési zavarai mellett.
Úgy érzem az elmondottak alapján, hogy ennek a kérdésnek parlamenti felvetése ma már elengedhetetlenül szükséges volt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
