TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy valóban sziszifuszi munka után – ahol nem tudom, hogy örüljek-e vagy szomorkodjam – már elhangzottak a sajtóban nyilatkozatok, hogy kinek a győzelmének tulajdonítható majd, ha megszületik a médiatörvény. Van, aki ennek datálta, van, aki annak, én azt mondom, félek, hogy egy pirruszi győzelem lesz, bármelyik oldalról nézzük is ezt.
Igaza volt Napóleonnak akkor, amikor azt mondotta a sajtóról, hogy négy ellenséges újságtól jobban kell tartani, mint ezer szuronytól. Ez az elektronikus sajtóra vonatkoztatva azt hiszem, hatványozottan jelenik meg.
Az az állandó probléma, gond, ami a médiumok függetlenségére vonatkozóan elhangzott – és jogosan, ellenzékiek és kormánypártiak részéről –, ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy egy 1987-ben, Amerikában megjelent könyvnek – a szerzője William A. Hachten, a könyv címe: The World News Prism – néhány mondatát idézzem.
Azt mondja a szerző, hogy a televízió és egyéb tömegkommunikációs eszközök mindig és mindenütt valamiféle kormány, társadalmi és gazdasági nyomás alatt működnek. Még a legszabadabb és legfüggetlenebb sajtórendszer is kénytelen a politikai hatóság különböző mértékű szabályozásával számolni.
A kormány és a tömegkommunikáció kapcsolatában az alapvető kérdés nem az, hogy ellenőrizze-e a kormány a sajtót, hanem, hogy milyen formában és milyen mértékben. Minden sajtórendszer valahol a teljes kontroll és a teljes kontrollmentesség között helyezkedik el.
Természetesen ez megfontolandó és nagyon is igaz. Úgynevezett "abszolút független" médiumokról álom beszélni, ilyen nincs a világon, Európában és a nagyvilágon sem. Hogy mi erre megpróbáltunk törekedni, ezt is természetesnek tartom, hogy aztán ez mennyire sikerült és mennyire nem, majd a puding próbája az, hogy megesszük, illetve hogy elfogadja-e a közvélemény ezt a sajtótörvényt vagy nem fogadja el.
Mindenesetre mi, a kereszténydemokrata frakció részéről igyekeztünk ebben a kérdésben és kérdések özönében a legkonstruktívabban állást foglalni, több mint 30 módosító javaslatot terjesztettünk be, és megköszönhetem a bizottságnak – vagy az ellenzéknek – és a többi kollégának, hogy közel a felére megkaptam a támogatást a kulturális bizottságban is, az alkotmányügyi bizottságban is, ahogy értesültem.
Ezek között nagyon sok fontos etikai szempont érvényesül, vagy olyan formában, hogy a kiindulópontunkat a bizottság tovább módosítva tökéletesítette, vagy olyan formában, hogy a saját nevem alatt, de a frakcióm nevében beadott módosításokat támogatta és fogadta el.
Képviselőtársam már utalt az ifjúság problémájára a televízió műsorprogramjával kapcsolatban. Nos, megnyugtatom őt, hogy ezzel kapcsolatban az én módosító javaslatom továbbmódosításával született egy módosítás, kérem ennek és valamennyi módosító javaslatunknak majd a további támogatását.
Ugyanakkor nem rejtem véka alá, hogy bár vannak megegyezéses módosítványok mindkét részről, mégis ki kell fejeznem aggályomat egyik-másikkal kapcsolatban. Itt például a 28. cikkellyel kapcsolatban, amely a kuratórium tagjaira, illetve azok megválasztásának módjára vonatkozik.
Lehet, hogy túlságosan is aggályos az én aggályoskodásom – vagy a mi aggályoskodásunk –, azonban az alkotmányügyi bizottságot mégis megkérném, hogy ebbe a 28. cikkelybe még egy kicsit alaposabban nézzen bele, hogy esetleg az alkotmányellenesség – mint ilyen – kérdése nem merül-e fel.
Röviden ennyit, és kérem módosító javaslatainkra a tisztelt Ház támogatását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
