HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Utólag is és a maradék ünnepnapokhoz sok boldogságot kívánva, nagyon rövid hozzászólásomban elsősorban annak a funkciónak szeretnék eleget tenni, amely a részletes vitában azokra hárul, akik be szeretnék jelenteni, hogy csatlakozó módosító indítványokkal kívánnak még a törvény segítségére sietni. Ezt fogjuk tenni több fontos kérdésben – amelyek közül néhányat szeretnék megemlíteni –, és azt szeretném kérni elnök úrtól, hogy az ülés nagyon sajátságos körülményeire tekintettel a megállított órák technikáját legyen olyan kedves alkalmazni, hogy legyen időnk megfogalmazni ezeket a módosító indítványokat. Azért nem lehetett időnk eddig megfogalmazni ezeket az indítványokat, mert körülbelül tíz perccel ezelőtt ért véget az alkotmányügyi bizottság hősies ülése, ahol az a jelentés elkészült, amelynek alapján egyáltalán szemrevételezhetjük, hogy végül is a két bizottság ülése után a módosító indítványok közül mi maradt talpon, mi nem. Azt hiszem, belátható, hogy ennek a tanulmányozása nélkül technikailag lehetetlen az esetleges hiánypótlásokat elvégezni.
Nem kérek tehát semmilyen különös, meghatározott lehetőséget: várom elnök úr tanácsát, hogy milyen módon lehet eljárni ebben az ügyben, és kész vagyok azt elfogadni, ha lehetőséget ad valóban ezeknek a módosító indítványoknak az elkészítésére. Röviden két ilyen csatlakozó módosító indítványról számolnék be – jelezve, hogy több módosító indítványra lesz szükség.
A törvényjavaslatnak, ugye két nagy területe van. Az egyik feladata, hogy a Magyar Köztársaságban egyszer és mindenkorra függetlenné tegye a közrádiót és köztelevíziót – legyen az a nemzeti rádió, nemzeti televízió, vagy legyen a helyi, vidéki közszolgálati televízió és rádió – a mindenkori hatalomtól – vidéken a helyi hatalomtól –, a közszolgálati – közalapítványinak nevezett – nemzeti rádiót és televíziót pedig a mindenkori kormányzattól, és egyébként – mint az Alkotmánybíróság rámutatott – a pártoktól is. Ez Alkotmányban foglalt és most már alkotmánybírósági állásfoglalásokkal megerősített feladatunk. Természetesen a Kormány feladata – mint minden törvényhozási esetben –, hogy a Ház kétharmadának támogatását bíró javaslatot terjesszen elő.
Sajnálatos módon ez legkevésbé éppen a legvitatottabb kérdésben; a közrádió, köztelevízió ügyében sikerült a Kormánynak. Mint Balázsi Tibor képviselőtársam rámutatott: a bizottság sorra-rendre elvetette azokat a javaslatokat, amelyek az alkotmányossági szempontoknak igyekezvén eleget tenni, az alkotmányos intézményeket – például a pártatlanságot vizsgáló felügyelőbizottságot vagy a gazdálkodást vizsgáló, az új televízióelnököt, rádióelnököt munkáltatóként alkalmazó kuratóriumot – megpróbálták összefüggésbe hozni a kinevezés rendjével. Ennek az összefüggésbe hozásnak kifejezetten követelmény jellege van számunkra az Alkotmánybíróság ítéleteinek a fényében. Azt gondolom, ennek azért nem tudott eleget tenni a Kormány törvényjavaslata – és utána, sajnos, a bizottsági munka sem tudott ezen változtatni –, mert az a szemlélet jellemzi e tekintetben a kormányoldal álláspontját, ami Salamon képviselő úr – el is fogadott – módosító indítványáét: nevezetesen, hogy nem is lehet összefüggésben a pártatlanság megítélése vagy a gazdálkodási munka megítélése a kinevezéssel. Salamon képviselő úr módosító indítványa – egyébként igaza van abban az értelemben, hogyha nem adta volna be, a törvényjavaslat a jelenlegi formájában akkor is ezt mondaná – kifejezetté teszi, meg is fogalmazza, hogy a jelenlegi kinevezési törvény szerinti miniszterelnöki jogkört egyáltalán nem befolyásolhatja a felügyelőbizottságoknak és a kuratóriumoknak a működése. Az az álláspontja tehát a törvényjavaslatnak – és most már kifejezetten, az előterjesztő által támogatott két bizottsági álláspontnak is, Salamon képviselő úr indítványa nyomán –, hogy működjön csak a felügyelőbizottság, legyen neki kétharmados jogköre arra, hogy megítélje, vajon alkalmas-e az elnök a pártatlanság biztosítására; működjön csak a kuratórium, amely egyébként munkáltatója ennek az elnöknek; legyen neki is, a felügyelőbizottsággal együtt, kétharmados jogköre arra, hogy megítélje, alkalmas-e ez az elnök – de ez a kinevezést semmilyen tekintetben ne befolyásolhassa.
(14.40)
Azt hiszem, ennél pontosabban nem lehet kifejezni azt, hogy nem sikerült az alkotmányos követelménynek eleget tenni. Díszletként funkcionálnak ezek a megkövetelt alkotmányossági intézmények, és mögöttük – legalábbis a kormányoldal jelenlegi álláspontja szerint – egy miniszterelnök által működtetett nemzeti műsorszolgáltató működik, amely vezetőjének sem felmentésében, sem kinevezésében a médiatörvény által létrehozott szerveknek szerepük nem lehet. Ezért ennek a korrigálására be fogunk terjeszteni egy módosító javaslatot, amely a Salamon-indítvány mintájára természetesen ezt a köteles összefüggést fogja megteremteni, az Alkotmánybíróság által megkövetelt összefüggést, és azt gondolom, elfogadásával igen nagy mértékben javulnak annak az esélyei, hogy a törvény az alkotmányossági szempontoknak eleget tud tenni, és ezzel együtt támogatásunknak az esélyei is ennél a résznél jelentősen megnövekednek.
Egy másik, ugyanilyen fontos dolog az, hogy a kereskedelmi televíziózást, a magántelevíziózást és rádiózást, egyáltalán az új társadalmi szektort, szemben a közpénzből fenntartott szektorral, ebben a tömegkommunikációban létrehozza ez a törvény.
Ebben a tekintetben két nagyon világos kategóriával dolgozik a törvény: van kereskedelmi rádiózás, televíziózás és van közszolgálati. Egy Rádió, Televízió Hivatal fogja ezeket az új engedélyeket kiadni, és lényegében ennek a létrehozásával válik lehetővé ennek a területnek a felszabadítása – valódi felszabadítás lesz ez –, hiszen csak megkésve, majd három évvel e Parlament összeülése után érünk csak el oda, hogy ebben a tekintetben beléphetünk a modern európai rádiózás, televíziózás szokásrendjébe.
Az a cél vezette a törvényhozókat, mármint a törvényfogalmazókat – és ez kompromisszumos eredmény volt –, hogy annak ellenére, hogy elképzelhető olyan liberális rend, amelyben semmiféle megkötés nincs abban a tekintetben, hogy kinek lehet kereskedelmi rádiója, televíziója, mégis – tekintettel a politikai viszonyokra, az éppenhogy elmúlt évtizedekre – nem engedi meg ez a törvény pártoknak, politikai szervezeteknek, állami szerveknek, hogy rádiókat, televíziókat hozzanak létre a kereskedelmi televíziózásban, hiszen a törvény profitra dolgozó rádiózásként, televíziózásként definiálja ezeket az adókat. Mi sem logikusabb tehát, hogy ne álcázhassák magukat az esetleg ilyen-olyan módon, részben közpénzzel, részben adományokkal rendelkező szervezetek kereskedelmi rádiónak, természetesen legyen módjuk közszolgálati televíziókat támogatni. Ennek semmi akadálya a törvényjavaslat szerint, és ezt támogatni is kell. Azonban a kormányoldal pártjai, az előterjesztő is mindeddig mereven ellenállt annak, hogy lehetővé tegye, pontosabban kizárja a törvény azt, hogy kereskedelmi televíziózást alapítványok se támogathassanak, illetve kereskedelmi televíziózást ne indíthasson olyan gazdasági társaság, amely alapítványtól támogatást kap, vagy pedig az alapítvány alapította ezt a gazdasági társaságot. Ezt nagyon jól csinálja a törvényjavaslat, hogy csak gazdasági társaság vagy magánszemély indíthat egyáltalán televíziót. De ennek a rendelkezésnek – összhangban a kereskedelmi televíziózás definíciójával – akkor van csak értelme egyáltalán, ha azt a nagyon fontos szempontot, amit a bevezetőben említettem – hogy a politika ne kerülhesse meg ezt a tilalmat –, nem zárjuk ki, s az alapítványok támogatását tiltjuk azoknál a gazdasági társaságoknál, amelyek kereskedelmi televíziót akarnak indítani. Minden maradjon a maga helyén. Nem azért csinálta az alapítványi rendelkezést a Magyar Köztársaság, hogy az profitszerző tevékenységre lehessen álca, nem azért engedélyezi a kereskedelmi rádiózást, televíziózást, hogy az politikai tevékenységre lehessen álca.
Ezt a két célt követi a törvény és az alapítványi szabályozás, és a törvénynek nincs módja, nincs joga ezt megkerülni, hiszen egyik alapvető célját nem éri el, hogyha ezt lehetővé teszi. Ezért javasolni fogjuk: ott, ahol különböző jogcímen ki vannak zárva különböző gazdasági társaságok a kereskedelmi televíziózásból, ezek közé vegyük fel, hogy az a gazdasági társaság sem kaphat kereskedelmi rádiózásra, televíziózásra engedélyt, amelyet alapítvány hozott létre vagy alapítványtól támogatást kap. Azt gondolom, hogy két nagyon világos javaslat ez, amelyek a törvény alapvető céljával és közösen elfogadott céljaival harmonizálnak.
Szeretnék még egy ponthoz hozzászólni. Balázsi Tibor beszámolója a kulturális bizottság munkájáról sok tekintetben kimerítő volt, és megfelelt annak a követelménynek, hogy mindkét oldal álláspontját közvetítse. Azonban azt gondolom, hogy a Rádió, Televízió Hivatal első elnökének kinevezése kapcsán tulajdonképpen el sem mondta azt, hogy ebben a tekintetben bizony a kulturális bizottság és – mint ma délelőtt megtudhattam – az alkotmányügyi bizottság más- és másképpen foglalt állást. Balázsi Tibor nagylelkűen rögtön az alkotmányügyi bizottság álláspontját mondta el. Szerintem világosabb lenne a helyzet, hogyha elmondaná, hogy a kulturális bizottság miért javasolta azt, hogy az RTH első elnökét politikai megállapodás alapján nevezzék ki, és hogy erről a törvény is gondoskodjék, ezt szankcionálja. Konzultáltam alkotmányjogászokkal, sajnos, semmi nem támasztja alá – örömmel venném, ha a vitában további érvek hangoznának el ebben a tekintetben –, hogy alkotmányossági kifogás alá eshetne, ha törvényszöveg rögzíti, hogy az RTH első elnökét, egy konszenzusos mechanizmuson alapuló javaslat alapján, a miniszterelnök nevezi ki – pontosabban: a miniszterelnök kinevezi.
Természetesen lehetséges, hogy ez politikailag kifogásolható a kormányoldal valamelyik pártjában, azonban semmi más módon nem lehet biztosítani azt, hogy ez a 20-30 évre szóló döntéssorozat, amely Magyarország kulturális térképét igen jelentősen meg fogja rajzolni, valóban a rendszerváltás szelleméhez – amely azonos a váltógazdálkodás elfogadásának a szellemével – méltó módon, valóban a társadalmi konszenzust élvező módon történjék meg. Hiába vannak rá 200 éve gyepet nyíró demokráciákban példák, hogy a miniszterelnök egy szokásrendet betartva maga nevezheti ki egy ilyen hivatalnak az elnökét, azt gondolom, több mint elegendő tapasztalatunk van arra, hogy itt egy törvény szabta konszenzust kérjünk annak fejében, hogy egyébként a kormányoldal által támogatott miniszterelnöki vétót elfogadhassuk.
Azon a bizonyos hatpárti megbeszélésen, amely szeptember 27-én csúfos véget ért, tulajdonképpen ebben az egyetlen kérdésben történt közeledés. A megállapodás így szólt: "Az ellenzék el tudja fogadni a miniszterelnöki vétót tartalmazó normaszöveget abban az esetben, ha az első elnök személye törvény szabta módon konszenzusos valamilyen mechanizmussal." Ezt foglalta a kulturális bizottság törvényszövegbe, és az alkotmányügyi bizottság ezt utasította el. Legnagyobb meglepetésünkre az előterjesztő is úgy nyilatkozott, hogy a kulturális bizottságban csak a megfogalmazásban segített a törvényszövegben, valójában nem támogatta azt. Ez interpretáció kérdése. Ami tény marad, az az, hogy valamilyen módon az RTH első elnökének konszenzusos voltát biztosítani kell, erre törvényi garancia kell. Az a módszer, ami a bírói kinevezésben fordult elő utoljára, annak utolsó esetnek kell maradnia, nevezetesen, hogy megengedő a szöveg, és aztán megegyezés híján mégiscsak a megegyezést kizáró törvényszöveg érvényesül.
(14.50)
Tehát, hogy megegyezést nyitva hagyó kommentárok születnek a törvényszövegről, de maga a törvényszöveg kizárja, pontosabban lehetővé teszi a megegyezés kizárását. Ebben, sajnos, a Szabad Demokraták Szövetsége nem tud együtt haladni a kormánykoalícióval, a frekvenciamoratórium feloldása rendkívül fontos cél, azonban azoknak a történelmi tapasztalatoknak és azoknak a kulturális szükségleteknek az alapján, amelyek ezt a törvényt előhívják, egy ilyen megegyezésre van szükség a törvény szövegében is.
Ezt a három pontot említeném, és kérem akkor elnök úr szíves válaszát arra, hogy milyen módszerrel lehet az elegendő időt biztosítani a csatlakozó módosító indítványok elkészítésére? Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)
