LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is államtitkár úrra hivatkoznék, amikor azt mondom, hogy ez a javaslat még sajnos rosszabb, mint a Zsiros képviselő úr által beterjesztett javaslat, és nem is a részleteivel kívánok foglalkozni, hanem visszatérnék talán arra, amit kénytelen voltam elmondani a vadgazdálkodással kapcsolatban, hogy itt is előfordulnak csúsztatások részben, részben pedig sajnálattal gondolok arra, hogy az igen tisztelt Cséfalvay Gyula képviselőtársam egy bizonyos részét nem érti ennek a dolognak, illetve nem érti, hogy miért károsodnának ezzel a tagok. Megpróbálnám ezzel kapcsolatban elmondani a véleményem.
A beterjesztés arról szól, hogy nem teszik lehetővé a vagyonkivitelt. Glattfelder Béla képviselőtársam teljesen pontosan fogalmazta meg, hogy ez nem állja meg a helyét, hanem úgy van, ahogy ő elmondta, hogy nem teszik kötelezővé a vagyonkiadást, ha a kívülálló vagy a tag kéri, az átmeneti törvényben leírt szabályozással ellentétben.
Ő elmondta, hogy lehetővé teszi, én felsorolnám, hogy lehetséges a vagyonkivitel ettől is több esetben, tehát nemcsak akkor, amikor a szövetkezet hozzájárul ehhez, ennek vannak technikái, lehetséges a vagyonkivitel akkor is, hogyha a szövetkezeti vagyon megosztása árveréssel történik, ez benne van az átmeneti törvényben. Lehetséges a szövetkezeti vagyonból a kívülálló részére a vagyonrész kivitele természetben akkor, ha a szövetkezetet megszüntetik, feloszlatják a szövetkezet tagjai, és lehetővé válik a vagyonkivitel abban az esetben is, hogyha a szövetkezetet társasággá alakítják, mert a társaságba be nem lépőkkel el kell számolni.
Tehát egész sora van annak, hogy mikor lehetséges; meg kell mondani, hogy ezek közül csak a felszámolás esetén vagy a társasággá alakulás esetén, vagy árverés esetén kötelező kiadni, de egyéb esetben nem kötelező.
Részletesen kifejtette Glattfelder képviselőtársam, hogy a tagnak és a kívülállónak nincsenek ugyanazok a jogai. Én azt gondolom, hogy ez a szövetkezeti törvénnyel és minden egyéb törvénnyel összhangban van.
Szeretnék kitérni arra, hogy vajon miért károsodik a tag, ha a kívülálló kiviszi az üzletrészét vagy a vagyonrészét. Formálisan ez valóban egy rendkívül jogos kérdés, de én azt szeretném elmondani – ezt Juhász Pál képviselőtársam szemléletesen bemutatta –, hogy ezek a szövetkezetek döntő többségükben mégiscsak valami közös gazdálkodásra irányulnak. Úgy tudnám talán legjobban bemutatni, hogy annak idején, amikor erőszakkal összehajtották a szövetkezeteket, és ezután a közös lucerna- vagy legelőtáblában nem egy ember kaszált egymás után, hanem tíz ember kaszált, és mind fente meg mind lengette, az nem volt nagyüzem.
Tehát nem attól lett nagyüzem, hanem attól, hogy nem tíz holdra való gépet vettek, hanem olyat, ami száz vagy ezer holdat tud megművelni, és így tovább.
Tehát természetes, hogy ezt a közös munkára létrehozott termelőeszköz-garnitúrát, épületeket, istállókat, gépeket, állatokat és így tovább, nem lehet egyszerűen… szóval az nem sok kicsiből áll, hanem ez egy teljesen más rendszerű nagyból áll. Mondhatok egy egyszerű példát: ha mi ketten összefogunk, hogy közösen fuvarozunk úgy, hogy Gyula bácsi adja a lovat én meg a fogatot, ha meggondolja és elviszi a lovat, akkor én vajon mivel károsodom? Nem tudom a kocsimat tolni, húzni, valamit csinálni.
Vagy mondhatom másképpen is – ez elhangzott –, hogyha elvisszük a közösből a teheneket, akkor nem működik az egész, nincs kihasználva a fejőgép és így tovább. Tehát igenis károsodnak a szövetkezeti tagok, mert a megmaradó eszköz – ezt egyébként egy másik napirend kapcsán már kifejtettem – egy bizonyos mértéken túl, tehát ha ez a kivitel egy bizonyos határt túllép, akkor az is veszít az értékéből.
Zsupos képviselőtársam is kitért erre, azt mondja, hogy nem tehet semmit a kívülálló – a bizottsági indokolás kapcsán elmondta – a vagyonfelélés ellen. Ebből az egyirányú megközelítésből – és ilyen szempontból az ő hozzászólását én csúsztatásnak tartom – igaz, de ugyanakkor igaz ez a tag szempontjából is, hogy bizonyos kiviteli szándékon túl való vagyonkivitel esetén a megmaradónak a vagyona is elértéktelenedik, és ha a törvény ezt kényszerűen írja elő, akkor ő sem tehet ellene semmit.
A tagi szavazati joggal kapcsolatban, hogy képviselő útján is szavazhasson: teljesen jogos ez a probléma. Valamilyen megoldást kellene rátalálni. A beteg, tartósan mozgásképtelen, mondjuk azt, hogy a közgyűlést megközelíteni nem tudó tagok, kórházban lévők, távollévők tulajdonosi jogai formálisan korlátozva vannak.
Én nem tudom azt mondani, hogy ez a megoldás, amit Cséfalvay képviselőtársam beterjesztett, rossz, én inkább talán arról beszélnék, hogy ez milyen veszélyekkel jár.
Én itt, ebben a székben kétféle minőségemben is már számtalanszor megkaptam azt, hogy fenyegetésekkel, a félretájékoztatással, a szándékos félrevezetéssel és egyebekkel manipulálják a szövetkezeti vezetők – ma is elhangzott egyébként –, megfélemlítik a tudatlan, tájékozatlan, félrevezetett tagokat.
Most tessék megmondani, ha ezt a meghatalmazást, ha ezt a felhatalmazást, ezt a szavazati joggal való rendelkezést – ha úgy tetszik – a közgyűlés előtt megszerezheti valaki, akkor ez még fokozottabb – hogy így mondjam – vádaskodásnak adhat alapot. Miért?
Elsősorban azért, mert a napirendi előterjesztéseket feltételezhetően teljes részletességgel és érthetően, írásban nem fogja megkapni a tag, nem fogja megérteni.
Másodszor: nem ismeri a többi tagtársa véleményét előre, nem ismeri a közgyűlésen beterjesztett módosító javaslatokat előre, tehát én elfogadom azt, hogy valami megoldást kell találni, hogy ezek az emberek is érvényesíthessék az akaratukat, csak nem tudom, hogy ez-e a legjobb megoldás. Szerintem nem.
Az eddigi közgyűlés valamilyen mértékig jobb ennél, még egyszer mondom, itt ettől eltérő vádaskodások hangzanak el rendszeresen, mert talán mégiscsak van a 100-200-300-400 tag között valaki, aki fel mer állni a közgyűlésen, és elmondja a véleményét, vagy a munkahelyi tanácskozáson, vagy a nyugdíjas találkozón, amiket itt mind fel szoktunk sorolni. És akkor a másik, kevésbé tájékozott tagnak, vagy aki nem látja át annyira a problémákat, annak is lehetősége van más véleményt is meghallani, nemcsak azt, akit ő meg akar bízni, nemcsak egy előzetes véleményt.
Én félek attól, hogy ebben az esetben szavazatvásárlók vagy pedig nem tudom milyen, szóval alaposan gyanúsítható emberek kezébe kerülhet a szavazat, és még több problémát fog felvetni a közgyűléseken való közreműködés szavazás ügyében, mint eddig. Eddig is rendkívül sok vád elhangzott, hogy a nyugdíjasok a háztájival megvásárolhatók, hogy félrevezethetők, nem tudtak róla és így tovább. Nem tudom, hogy milyen megoldás szülessen, sajnos ezt kell mondanom, de én ezt nem tartom szerencsésnek és jónak.
A törvényjavaslat kapcsán talán Isépy államtitkár urat támogatnám, hogy gondoljuk át ezeket a dolgokat, a kiválásra vonatkozó, a vagyonmegosztásra vonatkozó beterjesztéseket. És a megmaradók jogait nem sértve keressünk egy olyan megoldást, ennek többféle technikája van – itt is említettek már többet, keressünk valamilyen olyan megoldást –, hogy mind a két tulajdonosi csoportnak, ha úgy tetszik, mind a két azonos jogokkal rendelkező tulajdonosi csoportnak az érdekei érvényesülhessenek, mindegyik a jog alapján és minél kevésbé a másiknak a kárára. Köszönöm szépen. (Taps.)
(20.00)
