PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány 7281-es számú, földművelési alapokról szóló törvényjavaslatát frakciónk néhány módosítással támogatja. Ez alól egyedül kivételt a vadgazdálkodási alap jelent, amelyről itt már elég széles vita alakult ki.
Támogatásunkat arra alapozzuk, hogy ezek az alapok ténylegesen a mező- és erdőgazdaság átalakulását és későbbi sikeres működését segítik. Jelentős szerepet játszanak a földvédelem hathatós megvalósításában. Elősegítik a genetikai értékek megóvását a növény- és az állatvilágban, legyen az akár haszon- vagy vadon élő növény, illetve állatfaj.
Az erdőgazdálkodást az egységes ökológiai egység fenntartásának veti alá, ahol a gazdálkodás másodlagos a természeti érték védelme mellett. Megoldja a vizek és halállományának védelmét és fenntartását.
Az országos erdészeti alapról és a vadgazdálkodási alapról – mint előttem szinte mindannyian – bővebben kívánok szólni, sajnálatosan a törvényjavaslatnak olyan a szerkezete, mint a miniszter úr is említette, hogy több alapot foglal össze, így én e két alap általános vitába illő részét kívánom elmondani.
Mindemellett megjegyzem, hogy a többi alapnál ezen alapok céljaival, bevételi forrásaival és kiadásaival egyetértünk, és azokat a szükséges módosítások után támogatni fogjuk.
Az erdészeti és a vadgazdálkodási alapról kívánok bővebben említést tenni. "Az emberi kultúra az erdő irtásával kezdődött, és csak az erdő megőrzésével maradhat fenn."
A fenti idézet Leibundguttól soha nem volt anynyira aktuális, mint napjainkban. A mai helyzetünkben is érvényes ez a megállapítás, hiszen a két alap létrehozása nem az erdő megőrzéséhez, hanem annak további romlásához járul hozzá. Hogy miért mondom ezt, könnyen érthetővé válik, ha megnézzük, hogy mi is valójában az erdő.
Az erdő meghatározása előtt még egy nagyon fontos megállapítással kívánom megismertetni önöket. Egyes prognózisok szerint az ezredfordulón legdrágább lesz a csend, a tiszta levegő, a friss és tiszta víz. Miért mondom én ezt az erdőnél?
Azért, mert az erdő hatása és értéke mellett az ivóvizek forrásvidékét adja, a tiszta levegőt biztosítja, és tömeges pihenő, üdülő, rekreációs tevékenység helye. Ezen értékei mellett, amelyek csak az utóbbi időben kerültek előtérbe, fontos a fa, mint egy nyersanyag. Korábban csak ez volt a fontos, mint tudjuk, ezen a téren is megváltozott már a véleményünk.
Azonkívül az erdő fontos, mint a természeti értékek élőhelye. Ilyenek többek között a növények is, benne a fa is, az állatok, és ezen belül a négylábúak, a madarak, a rovarok és a kétéltűek. Ezekben is csak egy elem a nagyvad.
Az erdei ökoszisztéma a világ egyik legbonyolultabb élő szervezete. Ebben a szervezetben a fa és a vad egy-egy tényező, amelyek harmóniája, ha megbomlik – ahogy az az elmúlt évtizedekben megbomlott –, akkor az erdő egyik fő tulajdonsága, nevezetesen az önszabályozó és regeneráló képessége megszűnik. Márpedig ez a veszély a párhuzamos alapok fennmaradása esetén véleményem szerint továbbra is fennáll.
Ez a megoldás többek között logikátlan is, ha az egységes élőhely-gazdálkodásban gondolkodunk. Az erdőt ugyanis csak olyan mértékben szabad a közvetlen anyagi szükségletek kielégítésére igénybe venni, vagyis fát termelni, vadat tartani, legeltetni, hogy az az erdei ökoszisztémában irreverzíbilis folyamatot ne indítson el. Márpedig az eddigi hibás gyakorlat miatt ez a folyamat elindult, és gyorsulóban van.
A két alap – mint említettem – ezt a tendenciát csak fokozná. Mégpedig azért, mert egy egységes élőhely gazdálkodása környezetbarát módon nem oldható meg úgy, hogy az egyik gazdálkodó tevékenysége rontja a másik esélyét, és az erdő leromlását is fokozza emellett.
Az erdész szakmája a fa- és a vadgazdálkodás, amelynek harmóniája esetén él az erdő, míg a vadász szórakozásra, sportcélokra használja azt, egyébként nagyon helyesen, tegye, ha teheti, csak megfelelő, törvényes szabályozás mellett.
A gazdálkodó, mint mindenhol, minden esetben a nagyobb hozamra törekszik, ezért az erdész munkáját is kordában tartja az a hatóság, amely nem a gazdálkodásért felelős miniszter alá van rendelve. Természetesen ez a miniszterek feladat- és hatáskörének megfogalmazásában kell nyilván, hogy új alapokra kerüljön.
Ehhez szükséges előbb talán az erdő-, a vadászati és más fontos törvények elfogadása, ami sajnálatos módon késik, és később várhatóan nehezen paszszintható az ezeket a törvényeket megelőző törvényekhez. És ide tartozik, hogy ezen törvényeket nem célszerű a rossz és kényszerpályára helyező törvényekkel megelőzni, ma viszont ez történik. Konkrétabban az alapokról szólva: mint tudjuk, ma is létezik a vadgazdálkodási alap, de elavult szemlélettel, mivel a mesterséges vadtenyésztést, vérfrissítést, vadtelepítést, köztük faunaidegen fajokat – mint például a muflon – támogat; azt már hallottuk a miniszter úrtól, hogy ezt ők helytelennek tartják, és az elkövetkező alapot más célokra kívánják fordítani, nagyon helyesen.
Én azt hiszem, hogy a vadgazdálkodás pénzügyi segítségét nem lehet kétségbe vonni, de az elveket más alapokra kell helyezni.
Ez szerencsére megfogalmazódik a Kormány előterjesztésében is – csak a lényegét idézem –, mivel alapjaiban a vad védelmét és a vad élőhelyének fenntartását jelöli meg fő célkitűzésként. Ezért is érthetetlen, hogy mégis külön kívánják kezelni a vadgazdálkodási alapot, az erdészeti és a mezőgazdasági fejlesztési alapot.
Úgy tűnik, így a magyar sportvadászlobby érdekeit kívánják szolgálni, mivel az állami támogatásra elsősorban a területes vadásztársaságok pályázhatnak. Így viszont teljesen érthetetlen módon a földtulajdonosok elszakadnak a területükön folyó vadgazdálkodástól, és a vadászati jogot az állami tisztviselők adnák bérbe.
Ezt a logikai bukfencet mutatja a törvényjavaslat 28. §-a, amely teljesen érthetetlen módon került becsempészésre az alapokról szóló törvénybe, amely így összemossa a leendő pénzügyi alapot az állam vadászati jogának hasznosításával, annak az államnak a vadászati joga hasznosításával, amelyről még nem született törvény, és amelyről tudjuk, hogy az FM által kidolgozott vadászati törvényben, utólag, mint egy második variáció lett beterjesztve, azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a vadászati lobby és nem az erdészeti lobby unszolására.
Tehát én azt gondolom, hogy célszerű ezt is megemlíteni, hogy itt szintén megelőznénk azt a törvényt, amit majd valamikor később fogadunk el.
Fennáll ebben az esetben természetesen a gyanú, hogy az előterjesztő már biztos abban, miszerint a még be sem terjesztett vadászati törvényben az állam vadászati joga jelenne meg a földtulajdonoséval szemben.
Tudjuk azt is, képviselőtársaim, sajnálatos módon, ülnek itt a Parlamentben olyan képviselőtársaink, akik érdekeltek abban, hogy az állam vadászati jogát fenntartsák, nagyon helytelenül, mert akkor, amikor kárpótlási törvényeket szavazunk meg, akkor, amikor a tulajdon szentségéről beszélünk, nagyon furcsa, hogy egy tényezőt, jelen esetben a vadgazdálkodást az államhoz rendelnénk, megsértve így természetesen az erdő- és a mezőgazdálkodást, megsértve a tulajdonosok jogait. Nagyon helytelen ez az elképzelés, én azt gondolom. (Taps az ellenzék soraiban.) Sajnos, vannak kisgazdák is köztük, el kell árulnom, nagyon helytelenül, tehát … mert Zsiros Géza ránk nézett, gondolom, ő is helyteleníti, mert akkor én csak támogatni tudom.
Én azt gondolom, hogy a mai Parlament ezt nem teheti meg, és nem is fogja reményeink szerint megtenni, ezért ez a megelőlegezés felesleges, mert később bonyodalmakat fog okozni.
Az említett paragrafus ellentmond a mai közigazgatási szokásnak is, hiszen a bérbeadó, jelen esetben az FM-hivatal egyben hatóság is, tehát a felügyelő és az ellenőrző szerv is egy személyben.
Az már egy másik kérdés, hogy ezen hivatalokban jó néhányan vannak, akik egyben a bérlőtársaságokban vadásznak, tehát kiadják a társaságoknak a vadászati jogot, ugyanakkor ők is ott vadásznak.
Még egy sajnálatos mód az általános vita szerkezetéből adódóan, ami így alakult, azt is meg kell említenem, hogy vannak azért a Kormányban, akik vadásznak, de ez nem baj, erre nem kell hivatkozni. Minden ember vadászhat. Nagyon szép dolog, ha valaki sportvadász, itt nem arról van szó, hogy ki, honnan vadászik, a Kormányban van vagy az ellenzékben van, vadásszon mindenki, csak törvényes keretek közé kell tenni. Még egyszer mondom, ez nem baj, nagyon helyes.
Véleményünk szerint, elfogadva a vadgazdálkodási alap célját, felhasználását, azt be kell építeni az erdészeti alapba. Ebben az esetben az erdészeti alapból kell támogatni az erdei nagyvadgazdálkodást, míg a mezőgazdasági fejlesztési alapból az apróvad-gazdálkodás támogatható, minthogy az szerepel is a törvényjavaslat 21. § első, c/1. pontjában.
Tehát tulajdonképpen lehetőség van mezőgazdasági területen is, illetve az apróvadas területen a vadgazdálkodás támogatására.
További ellentmondást is találunk a törvényben, amely az erdészeti alap és a vadgazdálkodási alap közötti ellentmondásra hívja fel a figyelmet, többek között az, hogy az erdő a növény- és állatvilággal, valamint egyéb természeti értékekkel fennmaradjon és fejlődjön, mondja a törvényjavaslat indoklása a mezőgazdasági fejlesztési alapnál.
(17.20)
Azonkívül az alap támogatni kívánja az erdei génkészleteket és az erdei természeti rendszerek megőrzését, ebben az állatok, a vad is benne van talán. Ugyanakkor a vadgazdálkodási alap indoklása beszél a rekreációs értékről, az állatfajok és élőhelyének védelméről.
Én azt gondolom, ez megint az erdészeti alapnak is a célja kell, hogy legyen. Tehát tulajdonképpen mind a két alap ugyanazon célokkal szeretne foglalkozni, és én azt hiszem, hogy ha ez a két alap egy alappá válik, akkor ez az ellentmondás is megoldódik.
Én azt hiszem, és talán joggal gondoljuk ezt, a vadgazdálkodásról beterjesztett alap a régi vadászati struktúrát kívánja átmenteni, fenntartani, annak minden hibájával, elsősorban a túlszaporított nagyvadállománnyal. Azt a látszatot kelti emellett, mintha a vadgazdálkodás független lenne az erdő- és mezőgazdálkodástól. Ezzel szemben a fordítottja igaz, mert ezen gazdálkodások szerves részét képezi a vadgazdálkodás is.
Tisztelt képviselőtársaim! Én itt szinte a beszédemet befejezhetném, de muszáj két-három dolgot reflexióként elmondani. Ez pedig a következő.
A miniszter úr említette, hogy 30 millió forintot tesz ki a vadgazdálkodási alap, 2,5 milliárdot tesz ki az erdészeti alap.
Én azt gondolom: ebben a helyzetben, ha egységes ökoszisztéma-kezelésről beszélünk, egységes ökológiai blokkoknak a fenntartásáról, akkor pont az lenne helyes, ha ez a két alap egy helyen van. Tudniillik ez a kis rész úgysem képes a vadgazdálkodási alapot fönntartani, és nagyon téves az a megállapítás, mely szerint az erdészetnek lenne szüksége erre az úgynevezett kis tételre. Csak egy egyszerű példát mondjak: 34 ezer szarvast lőttek ki a múlt évben. Bánffy képviselőtársam mondta, hogy számokkal és statisztikával érveljünk. Ezelőtt húsz éve megállapították, hogy Magyarországon a vadeltartóképesség szarvas esetében 19 ezer. Kérdezem én: ha Magyarországon a természeti kincs fönntartása ilyen gondoskodás mellett történik, hogy kétszer annyit lőnek ki, mint amennyi megengedhető lenne összesen, ehhez tudni kell, hogy ahhoz, hogy 34 ezret kilőjünk, 68 ezernek még meg kell maradni, hogy a természetes szaporulat meglegyen. Én azt gondolom: ebben az esetben a hűtlen kezelés is fönnáll, mert ez a természeti kincs ezáltal romlik, genetikai értéke csökken. Tehát egy szelektálás nem történt, mesterséges túlszaporítás van. Most, hogy ehhez a két alaphoz hogy jön össze ez a szám? A következőképpen: addig, amíg ilyen túlszaporítás van, az erdészetnek 160 millió forintos költségvetése van a kerítésekre, a vadvédelmi kerítésekre. Ez ugye, ha jól számolunk, több mint ötszöröse a vadgazdálkodási alapnak? Ugyanakkor a 34 ezres kilőtt állományt, hogy leszorítsuk arra a 19 ezerre, jelentős bevételt jelentene. Én azt gondolom, máris az alap megtöbbszörözhető azáltal, hogy természetbarát, és a természeti kincs megfelelő módú kezelése mellett mind a két alap növelhető lenne.
Látom elnök urat, hogy az általános vitában ne menjek jobban bele a fölvetésekbe.
