LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A földművelésügyi alapokról beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban azt kívánom elmondani, hogy az alapokra szükség van. Azt kívánom elmondani, hogy a földművelésügyi alapok felhasználásának törvényben történő szabályozására szükség van. Azt hiszem, eddig teljes mértékben egyetértünk a beterjesztővel, a földművelésügyi miniszter úrral.
Nem értünk egyet azzal az indoklással, hogy ez a tervezet a törvényi szabályozás sorrendjében időben történik, és követi a mezőgazdaság átalakulását, és elfogadása segíti azt. Úgy látom, hogy ennek az egyébként szükséges törvénynek az elfogadása csak a költségvetési törvénnyel történő szinkron megteremtése érdekében megalapozott, egyébiránt nincs, illetve alig van jelentősége, nem helyezi ugyanis új bázisra ezen alapoknak a felhasználását. Mire alapozom ezt?
Engedjék meg, hogy a hivatalosan beterjesztett 7281-es számú törvényjavaslatból emeljem ki az egyes alapok működtetésének szabályozására vonatkozó indoklást.
Az állattenyésztés fejlesztési alapjával kapcsolatban azt mondja az indoklás, hogy ezzel kapcsolatban törvény készül 1994-ben. A földvédelmi alappal kapcsolatban az van a beterjesztésben, hogy törvény készül 1993-ban. A halgazdálkodási alap előterjesztésével kapcsolatban az szerepel, hogy törvény készül 1992-ben ennek az alapnak felhasználására, ami minden bizonnyal már nem fog megszületni.
Ennél pozitívabb az erdőfenntartási alap szabályozása, ott ugyanis törvény van arról, hogy törvényben kell szabályozni. A vadgazdálkodási alappal kapcsolatban FM- és MÉM-rendeletek szabályozzák ezeknek az alapoknak a működését. Ezért voltam kénytelen megállapítani, hogy ezen alapok felhasználásának törvényi szabályozása nincs kellőképpen megalapozva, mert az indoklásban ezek a megállapítások sajnálatosan rendkívül jól össze vannak hangolva, foglalva.
A beterjesztéssel kapcsolatban és az általános vitában elmondandómmal, véleményemmel egyezően a következőket szeretném elmondani. A miniszter úr maga említette – pontosan nem tudom, honnan származik az a támadás –, hogy az állam osztogató pozíciókat kíván elérni és egyesek szerint politikai célok érdekében. Bárha biztosak lehetnénk benne, hogy az FM-et nem ez a szándék vezérli, ezért is mondta Mészáros képviselőtársam, hogy az alapok célszerű felhasználásáról jó lenne törvényi szabályozást tenni, és ezért soroltam fel magam is ezeket a hiányzó törvényeket.
Meg kell mondani, hogy rendkívül nagy a veszély ennek az osztogató pozíciónak a megszerzésére, ugyanis a beterjesztett törvényjavaslatban a következő dolgokat találtam, illetve nem találtam.
A miniszteri előterjesztéstől eltérően az érdekképviseletek szerepére, az érdekképviseletek beleszólási jogára, egyetértési lehetőségeire ugyanis összesen csak azt tapasztaltam, hogy a miniszter által meghatározott keretekben részt vehetnek. Erről sajnos többet nem tudunk. Biztos vagyok benne, hogy a miniszter úr ezt komolyan is gondolja, és jól fogja használni.
Szerepelt az előterjesztésben, hogy az alapok felhasználása pályázati rendszerben működik, őszintén szólva ezt sem találtam meg elég pontosan az alapokról szóló tervezetben, és ennek a pályázatnak is lehetnek egymástól és sok mindentől eltérő feltételei.
Elhangzott a beterjesztésben az is, hogy szektorsemleges szabályozást kíván bevezetni a minisztérium az alapok felhasználása kapcsán. Úgy tűnik, hogy nem sikerült ezt a törvényben ilyen pontosan megfogalmazni, mint ahogy a miniszter úr elmondta. Itt ugyanis az szerepel, hogy a 3. § (2) bekezdésében az egyéni vállalkozók és a magánszemélyek esetében az alapok felhasználása, elszámolása – hogy finom legyek – kifejezetten nem szektorsemleges alapon is megvalósítható. Az egyéni vállalkozók és a magánszemélyek más elbírálásban részesülhetnek.
(16.50)
Nem vitatom ennek gazdasági szükségszerűségét, de nem vitathatja miniszter úr sem, hogy ez a politikai célok megvalósítására is alkalmas.
Különösen sérelmes ennek az a része, ami az adózás és a tőke tartalékba helyezése kapcsán történik, és különösen sérelmes, ha más szerveknek, az érdekképviseleteknek, a terméktanácsoknak ezeknek a pénzeknek az odajuttatásában – mivel ez a tervezet szerint a miniszter jogköre – nincsen ellenőrzési lehetőségük.
A hozzászólások terjedelméből jól kitűnik, hogy milyen fontos és milyen húsba vágó kérdés, sajnos, még ma is a vadgazdálkodás témája. Elhangzott a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatban a nemzeti kincs, az ökoszisztéma, a környezetvédelem kérdése és sok egyéb kérdés. Ehhez én még hozzácsatolnék egyet – itt szerencsére nem kapott elég hangot –, hogy a vadgazdálkodás jelentős devizabevétel, valutabevétel is az országnak, jóllehet kis tétel, de azt hiszem, a mezőgazdaság nehéz helyzetében ilyen kis pénzekre is szükség van. Ezt is jó lenne, ha figyelembe vennénk.
Ugyanakkor én azt gondolom, egészen föl nem tárt okokból ez az egész téma túlságosan nagy hangsúlyt kapott. Én elmondanám a képviselőtársaimnak, akik nem vadászok, nem erdészek és nem tsz-elnökök, hogy itt gyakorlatilag két szélsőség van a vadgazdálkodás terén.
Nyugat-Európában jól ismert a vadmentes mezőgazdálkodás, ami talán annak a következménye is, hogy a tulajdonosoké a vadászati jog, nincsen szabályozva ennek a mértéke, nincsen szabályozva ennek a gazdasági alapja. Az eredménye az, hogy nincs vad, mindenki lelövi, ami a saját területén van.
Ennek talán a másik szélsőséges állapotát jelentette a magyar vadgazdálkodás az elmúlt esztendőben, amikor a földtulajdonosoknak nem volt közük a vadhoz, a vad a magyar államé volt, és az ismert és az itt felvázolt keretekben hasznosították. Sokan azt mondják, hogy emiatt a vadászok – nem törődve az így okozott kárral – túlszaporították a vadállományt, hogy kényelmesebben, kedvükre, vagy ahogy Bánffy képviselőtársam is elmondta, politikai céllal meg előnyszerzési céllal és így tovább használják föl ezt az állományt.
Én azt gondolom, mind a kettő olyan példa, olyan precedens, amelyeket nem kívánunk elérni. És eltekintettem volna hozzászólásomnak ettől a részétől, ha Mezey és Bánffy képviselőtársaim részletesebben tájékoztatták volna a Parlamentet arról, hogy az elmúlt három év alatt – ami már kellő időtartam – valójában mit tettek a vadásztársaságok ennek az állapotnak a megszüntetésére. Úgy érzem, elmulasztották ezt bemutatni. Eltekintenék ettől a hozzászólástól, ha miniszter úr is részletesebben ecsetelte volna, hogyan kívánják az egyensúlyt megteremteni.
Én nem értek egyet egyik állásponttal sem, egy köztes megoldást találnék fontosnak. Megmondom őszintén, erre vonatkozóan a minisztérium ellenőrzése mint garancia az elmúlt három év és az elmúlt harminc év gyakorlata szerint is számomra nem elegendő.
Néhány csúsztatást azért engedjenek meg, mert képviselőtársaim is megengedtek, ezért néhány csúsztatásról elmondanám a véleményem.
Mezey képviselő úr arról beszélt, hogy a tsz-elnökök a szövetkezeteknek akarták megszerezni a vadászati jogot. Ez nem felel meg a valóságnak. Mind a ketten tagjai voltunk az előző Parlamentnek, ha pontosabban lehetne fogalmazni, azt mondanám, a tsz-elnökök a vadászati jogot a földtulajdonhoz kívánták kötni.
Bánffy képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban elmondanám, nagyon jól tudja, hogy pontosan miről van itt szó, és ennek a témának nincs köze a 18%-hoz meg a 82%-hoz, és nincs köze a 2500 milliárd forintos erdőgazdálkodási alaphoz, és nincs köze a 40 milliárdos vadgazdálkodáshoz. Teljesen másról van itt szó. Itt arról van szó, hogy aki erről rendelkezik, korlátozza és tartsa kordában a vadállományt, ha pedig ezt nem sikerül megoldani, akkor igenis a földtulajdonosok – akik jórészt ennek a vadnak az eltartásáról gondoskodnak, és akik ennek a vadnak a kárait elszenvedik, és ami itt elhangzott tisztességgel a kormánypárti képviselőktől, aminek a megtérítése nincs kellőképpen szabályozva –, tehát hogy ezek a vadtulajdonosok valamilyen beleszólási lehetőséget szeretnének, kérnek, ami nem történt meg.
Csúsztatáshoz tartozik az is, Bánffy képviselőtársam tette, hogy vajon le kíván-e mondani Magyarország a közös kincsünkről. Szeretném megkérdezni, hogy a közös kincsről való lemondást jelenti-e egyértelműen az, ha a minisztérium és a vadásztársaságok kezéből a földtulajdonosok kezébe megy át ennek a szabályozása. Ezek mind ugyanezek a kategóriák.
Én azt gondolom, és azért is írtam alá a módosító javaslatot, hogy a földtulajdonosok érdekeinek a figyelembevétele érdekében, ha úgy tetszik, a vadászati törvény mielőbbi elfogadása érdekében – és mint a parlamenti vita eddigi szakasza mutatja, jókor tettük be ezt a módosító javaslatot – rendezni kell ezt a témát úgy, hogy a vad is megmaradjon, a káposzta is megmaradjon, a földtulajdonos érdekei, a magyar vadgazdálkodás érdekei is védelmet élvezzenek. Felesleges és kár volt emiatt ilyen részletes támadásnak kitenni ezt a módosító javaslatot. Viszont tekintettel arra, hogy a vadászati törvény nem került beterjesztésre, az erdőtörvény nem került beterjesztésre eddig a Parlamentbe, így kívántuk kihasználni a lehetőséget, hogy a parlamenti képviselők és, ha úgy tetszik, a közvélemény figyelmét is fölhívjuk erre.
Egyebekben a földművelésügyi alapokról szóló törvény elfogadását támogatni fogjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
