BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ez az előttünk fekvő törvénytervezet, melyet a Földművelésügyi Minisztérium beterjesztett, magában foglalja azt a vadgazdálkodási alapról szóló részt is, amely már itt több felszólalásban érintetett. Igaz ugyan, hogy a módosító indítványok, amelyek ezt a kérdést érintik, és amelyek ezt a kérdést lényegében meg akarják változtatni, gyakorlatilag a részletes vitában tárgyalható téma volna, de véleményem szerint – és itt Pap János igen tisztelt képviselőtársam gondolatait szeretném továbbfűzni – lényegében oly elvi kérdéseket tárgyalnak, amelyek talán most az általános vitában lennének érinthetők.
Mindezeken túlmenően – ahogy ezt Mészáros képviselőtársam is megfogalmazta – a részletes vitában kell majd az érvek aprólékos adatokkal, statisztikai adatokkal is alátámasztott rendszerét fölsorakoztatni.
Maradjunk tehát a földművelésügyi alapok általános vitájának témájánál. Elvekről van itt tehát szó. Elvekről, amelyeket ezek a módosító javaslatok mégiscsak döntő mértékben érintenek.
Az egyik lényeges elvi pont a vadgazdálkodásról szóló VII. számú fejezet 24., 25., 26. §-ainak elmaradásával függ össze. Ezzel a külön vadgazdálkodási alap megszűnne, beolvadna az erdészeti alapba.
Igen tisztelt képviselőtársaim! A vadgazdálkodás az egész ország területén folyik. A vadászterületek 18%-a erdőterület, 82%-a mezőgazdasági művelés alatt áll. A miniszter úr szavaiból is kiderült, önmagában ez a két szám is világossá teszi a fölmerült elvi kérdés eldöntését, hová kell tartoznia egy ilyen gazdálkodási alapnak.
Az általános elvi ellenkezők általában a nagyvadak által okozott károkat sorakoztatják fel érveik rendszerében. Figyelmen kívül hagyják, hogy a vadászható állatfajok nagy része nem az erdőterületen él, mindegyik vadfaj a mezőgazdasági területen is megtalálható. (Dr. Zsiros Géza: Így igaz!) Ez a gondolatmenet jelenleg, a jelenlegi tulajdonviszonyok között – és ezt szeretném hangsúlyozni –, a jelenleg még nem tisztázott tulajdonviszonyok között érthetetlenné teszi azt a szándékot, amely a 82%-os mezőgazdasági területarány és a 18%-os erdősült arány mellett a mindössze 40 milliós vadászati, vadgazdálkodási alapot az erdészeti alap számára óhajtja koncentrálni.
A minisztériumnak ezzel ellentétben az ország egész területére rálátása van, így az előbb említett arány következtében a 82%-nyi területen is számolni tud a felbukkanó igényekkel.
(16.30)
Józanul mérlegeli tehát a minisztériumi előterjesztés a fenti arányokat. És nyilvánvalóan ezért is helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vad és az élőhely védelmét szolgáló alap csak központi kezelésben, az állam vadászati jogának rögzítése mellett minisztériumi rendelkezési joggal szolgálhatja a természetvédelem céljait. Ez az alap – ellentétben igen tisztelt Mészáros képviselőtársam jelenlegi állításával – a vadásztársaságok érdekeit soha semmilyen módon nem szolgálta. Végig lehet nézni az elmúlt esztendők kimutatásait; legfeljebb annyiban – amit azóta már mindannyian elítéltünk, miniszter úr is utalt erre –, annyiban, hogy új vadak, vadfajok betelepítését szolgálta, ezzel – való igaz – súlyosan megbontva azt az egyensúlyt, ami a jelenleg Magyarországon található vadfajok, valamint az erdő- és mezőgazdaság között fennáll. Ez helytelen tevékenysége volt az elmúlt évtizedekben a vadgazdálkodási alapnak, nem az egyetlen olyan tevékenység, ami az elmúlt évtizedekben nem bizonyult helytállónak.
De ha elolvassuk azt a rendelkezéssorozatot, amely a jelenlegi vadgazdálkodási alap célkitűzéseit sorolja föl, és amelyeket az igen tisztelt módosító indítványok az erdészeti alap részeként tovább is megtartani szándékoznak, akkor nincs oly célkitűzése a vadgazdálkodási alapnak, amely bármilyen vadásztársasági érdeket szolgálhatna, hanem elméleti kutatómunkát és élőhelyvédelmet szolgáltat elsősorban céljául. Az pedig, hogy a nemzetközi szervezetekben részt vevő, a magyar állam képviseleti jogával rendelkező küldöttek költségeit ez az alap biztosítja, ez – bocsásson meg, képviselőtársam, hogy korrigáljam – nem a vadgazdálkodási alap egyik fő célja, mint említette volt, hanem egyik célja, illetve egyik fedezete. Nem hiszem, hogy bármilyen képviselői vagy állampolgári szándék az lehetne, hogy a magyar képviselet – bármilyen megvetendő is a vadászat sokak szemében – a világ legrangosabb vadgazdálkodási és vadászati tevékenységet folytatók által létrehozott nemzetközi szervezetekből hiányozzon.
További érvünk a vadgazdálkodási alap megtartása mellett az a gondolat, hogy felhasználása az ország egész területére vonatkozott, nem kizárólag a 18%-os erdősült területre. A ratifikált és a természetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi egyezmények mind-mind megkövetelik az alap által vállalt célok teljesítését. Képviselőtársaim, az Európához csatlakozni kívánó államokban vitatni sem lehet a természetvédelemhez fűződő követelmények elsődlegességét. Ez pedig szektorsemlegesen, kizárólag a minisztérium rendelkezési jogának fenntartása és az alap önálló léte mellett valósítható meg.
Hallottuk az arányokat is, az erdőgazdálkodási alap 2 és fél milliárd forint, a vadgazdálkodási alap 40 millió forint. Én úgy gondolom, és szívből remélem, hogy ezek az érvek meggyőzik igen tisztelt képviselőtársaimat arról, hogy ezt az önálló alapot a megszülető vadászati törvény érvénybe lépéséig fenn kell tartani.
A másik elvi kérdés, ami ebben a vitában felmerül, az a két mondat cseréje, amely ugyancsak a módosító indítványokban mint részletes vitára alkalmas anyagban jelenik meg, de elvi szempontból feltétlenül az általános vitában kell hogy teret nyerjen. Ez pedig így hangzik; a minisztérium eredeti előterjesztésében ez a mondat szerepel: az állam vadászati jogának hasznosításáról a földművelésügyi miniszter gondoskodik. E helyett a mondat helyett a módosító javaslatokban ez az elvi kérdést eldöntő mondat szerepel, s ezért vagyok bátor ezt az általános vitában megemlíteni: az állam a vadászati jogot az állami földterületeket kezelő szervek útján hasznosítja. A miniszter úr az expozéjában részletesen megmagyarázta már, miért szerepelt az eredeti előterjesztésben ez a mondat, és külön kijelentette, hogy mindez csak a megszülető új természetvédelmi törvény és vadászati törvény életbe- lépéséig érvényes.
Én még néhány gondolatot hozzáfűznék ehhez, tisztelt képviselőtársaim. Az ország területének mely részeit képezik állami földterületek? Képezi a megmaradó tizenkét állami gazdaság mint kincstári birtok, és képezi a már előbb említett körülbelül 18%-nyi erdőterület, melyet az erdőgazdaságok hálózata kezel. Amennyiben az előterjesztésben szereplő mondat helyett ez a javasolt és elvi kérdést eldöntő mondat kerül megszavazásra, a többi földterületekre vonatkozó állami jog milyen szervezeteken keresztül hasznosítható? Hogyan lehet egy egész ország területére vonatkoztatható minisztériumi jogot fölcserélni egy, kizárólag a földterület egy részének, jelentősen kisebb részének kezelői jogával?
Vegyük sorra ekkor a módosító javaslatok indokolásában található pontokat, és akkor választ kaphatunk az előbb feltett kérdésre, kizárólag elvi alapon. Az indokolások szerint a vadgazdálkodás a főtevékenységhez képest elenyésző. Szó szerint ezt a megfogalmazást hallottuk előbb Mészáros képviselőtársamtól is. Ebből a gondolatmenetből egyértelműen következik az előterjesztők véleménye, amit képviselőtársam is az általános vitában tartott kifejtésre méltónak, a természeti erőként, nemzeti kincsként kezelendő vadállományt alá kívánják rendelni a napi gazdálkodói érdeknek.
Igen tisztelt képviselőtársaim, sok tudományos műben olvastunk már arról, hogy az erdőgazdálkodás során a maximális haszonra való káros törekvést jól megismerhetjük. Hadd utaljak itt az indokolatlan tarvágásokra és a számos erdészeti szakember által is megfogalmazott tényre, mely szerint egyes erdészeteket évtizedeken át nem a minőségi faállomány védelme, hanem a minél gyorsabb megtérülés vezérelte. Erről szót ejtett Mezey Károly képviselőtársam is. Én nem akarok ebbe belemélyedni, annál is inkább, mert már jól tudom a választ: mi köze ennek egy színészhez, amit egy erdőmérnök oly bölcsen elő tud adni. (Mészáros Béla: Technikus!) Mindegy. De nem én mondom, tudományos művekben olvasható, hogy a meg nem felelő fafaj kiválasztása, az erdőtelepítések nem megfelelő módon való rendszerbe állítása, a már említett indokolatlan tarvágások mind-mind a napi gazdálkodási érdekek túlhajszolását jelentették.
Ezért is valótlan és enyhén szólva rosszízű az a gondolatmenet, amely a legértékesebb erdei ökoszisztémáink stabilitásának végletes megcsappanását vagy az őshonos fafajaink visszaszorulását, vagy a természetes erdőgazdálkodás lehetőségének aggasztó mértékben való beszűkülését mind-mind és egyes-egyedül a túlszaporodott vadállomány nyakába varrják. Erről nem vadászok, hanem erdészettel foglalkozó tudományos értekezések sorában is – ismétlem – számos bizonyítékot találhatunk.
Egy tényt le kell szögeznünk, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt évtizedekben a nagyvadállomány az ország területén valóban sok helyen túlszaporodott. Ezzel a ténnyel ma már senki az országban nem vitatkozik. Sőt, mindenütt nagymértékben folyik a szakszerű vagy nem szakszerű, de kétségtelen állománycsökkentés.
Engedjenek azonban egy vitás kérdést fölvetnem. Milyen területeken volt elsősorban a nagyvad jelentős mértékben túlszaporodott? Statisztikai adatok bizonyítják, és ezekkel nem óhajtom most igen tisztelt képviselőtársaimat megterhelni, de hivatalosan bárhol utánanézhető, hogy ez a túlszaporodott nagyvadállomány elsősorban az erdőgazdaságok úgynevezett üzemi területén volt található.
(16.40)
A régi politikai rendszerben nem a vadásztársaságok szolgálták ki a politikai hatalmasságokat elsősorban, hanem – csak erről majdnem mindig hallgat a fáma – elsősorban az erdőgazdaságok az üzemi területeken biztosított ingyenes vadászati lehetőséggel. Ezért kellett a túltartott, túlszaporodott nagyvadállomány és nem másért.
A vadásztársasági területeken szigorú tervek alapján történt és történik a vadászat, a vadgazdálkodás, amelynek jóváhagyói és ellenőrzői ma is és mindig a bérbe adó erdőgazdaságok voltak a nagyvadas területeken. A túlszaporodott vadállomány tehát nem varrható csak és kizárólag a vadásztársaságok nyakába.
Képviselőtársaim, ehhez a részhez érve öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Az elmúlt évtizedek alatt a vadászat gyakorlói között a legmagasabb vezetésig bezáróan a régi rend vezetői is részt vettek. A vadászat, a vendégeskedések, amelyek nagyon sokszor az erdőgazdaságok vadászházaiban folytak, az egész társadalomban a vadászat összességére vetettek rossz fényt. Ezért ellenérzés és gyűlölködés, legjobb esetben gúny tárgya volt a vadászat. Ettől az örökségtől nehéz szabadulni.
Jogállamiságra törekszünk, attól az egy-két ezer embertől, akire a társadalom ellenszenve irányul, ezért nem vehette el a Belügyminisztérium a fegyvert. Ez az egy-két ezer ember a vadásztársadalom 50 ezres létszámához mérten ma már egyre kevésbé jelentős. A gyűlölködés súlyát mind a mai napig sok tízezer kisember viseli. A kérdés tehát elméletileg így vethető fel: érdeke-e a magyar társadalomnak a közös kincsről való lemondás, pusztán azért, mert ezt a vagyont eddig olyanok is kezelték, akiktől a társadalom azóta megvonta a bizalmat.
Hiszek abban, hogy a társadalom józanabb annál a maroknyi csoportnál, amely főleg a nagyvad tekintetében napi gazdálkodói érdekeket szem előtt tartva monopolhelyzetet óhajt teremteni saját számára a vadgazdálkodás területén. Ismerjük már, képviselőtársaim, hány keserű pirulát kellett lenyelnünk hús-, zöldség-, tej- stb. ügyben azért, mert a termékekkel monopolhelyzetben lévők foglalkoztak.
A minisztériumban a vadászati törvény előkészítése rövidesen befejeződik, feltehetően hamarosan asztalunkra kerül. Helytelennek, sőt megengedhetetlennek érzem, hogy a majd minden részletre kiterjedő szabályozást így megelőzve, az alapokról szóló törvényt arra lehessen felhasználni, hogy az ország területének kisebb hányadára vonatkozó szabályozással a nagyobbik területre vonatkozó jogszabályi állami intézkedést lehetetlenné tegyük.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim: a rövidesen megjelenő természetvédelmi törvény támadhatatlan módon megköveteli az eltartható vadállomány szintjének tudományos megállapítását. A készülő vadászati törvény majd a természetvédelmi törvényhez kapcsolódik, s annak nemzetközi előírásaihoz.
Addig azonban nem szabad olyan helyzetet teremteni, amely helyrehozhatatlan károkat okoznak, és így erkölcsi kötelességünk a nemzet egészének tulajdonát képező vadállomány minőségére figyelnünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Parlamentet nem is olyan távoli múltban egyszer már felhasználta egy szűkebb csoportosulás, a vízügyi lobby saját érdekeinek megvalósításához. Kihasználva a képviselő tájékozatlanságát, szakmai kérdésekben való járatlanságát, megteremtették a Bős–Nagymaros törvényi alapját. Kísértetiesen hasonló ez a mai téma ehhez. És óva intem képviselőtársaimat attól, hogy eszközei legyünk egy csoportosulás szélsőséges érdekeinek, amely aztán esetleg a vadállomány Bős–Nagymarosát fogja megteremteni. Tisztelettel kérem tehát képviselőtársaimat, hogy a vadászati és természetvédelmi törvény megszületéséig az FM által beterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
