BÜKY DOROTTYA (SZDSZ)
BÜKY DOROTTYA (SZDSZ)
BÜKY DOROTTYA (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rózsa Edit képviselőtársam elmondta, hogy miért szántuk rá magunkat ellenzéki létünkre ennek a törvénynek a benyújtására… (Folytonos zaj.) … és miért most kértük a napirendre tűzést.
Engedjék meg, hogy néhány szóban ismertessem önökkel, hogy milyen egyéb szempontokat vettünk figyelembe munkánk során.
A terhességmegszakításról szóló törvény kidolgozásakor az elvi megfontolásokon túl, a következőkre voltunk figyelemmel: vizsgáltuk a társadalom, a közvélemény állásfoglalásait, mérlegeltük az Alkotmánybíróság döntésében előírtakat, és kitekintettünk a mértékadó demokráciák abortusz gyakorlatára, számba vettük az abortuszszabályozás történetének tanulságait is. Bizonyára önök is egyetértenek velünk abban, hogy mindezek figyelembevétele nélkül nem lehet korszerű, európai normák közé illeszkedő szabályozásról beszélni.
A törvénytervezetünkben megfogalmazott elvi és gyakorlati felfogás – mint önök is tudják, mivel nyilván olvasták már, megkapták a postával – nem túl szigorú, és nem túl megengedő, azaz semmiképpen sem szélsőséges. A józan ész, a józan erkölcs, a kényszer elutasítása, a szabadság szeretete jellemzi. És mint ilyen, megfelel a társadalom többségi véleményének.
A Népességtudományi Kutató Intézet közvéleménykutatási adatai azt bizonyítják, hogy a lakosság 70,7%-a a nő emberi jogának tartja a döntést, hogy megtartja-e terhességét vagy sem, és elutasítja az állam beleszólását ebbe a döntésbe. Mi magunk is így gondolkodunk, és tudjuk, hogy a magánszféra veszélyeztetésére a társadalom, az érintettek igen érzékenyen reagálnak. Könnyű belátni, hogy milyen fogadtatása lenne egy olyan törvénynek, amely ennek a több mint 70%-nak a véleményét nem kellően veszi figyelembe.
A Magyar Köztársaság abortusz törvényének, képviselőtársaim, biztosítania kell a nő autonómiáját úgy, hogy közben figyelembe veszi a magzat érdekeit. (Folytonos zaj.) Ezt kívánja tehát tőlünk a közvélemény, és ezt írja elő az Alkotmánybíróság döntése is. Ezen döntés szigorú kritériumainak messzemenően megpróbáltunk eleget tenni.
Tervezetünket mind egészében, mind részleteiben az alkotmánybírósági döntéssel összhangban dolgoztuk ki.
Tisztelt Országgyűlés! Európában a második világháború után az abortuszt szinte mindenhol tiltották, de a 60-as, 70-es évek végére valamennyi országban liberalizálták – egyedüli kivétel Írország, ahol ma is szélsőségesen szigorú tilalom van érvényben. Bizonyára önök is ismerik annak a 14 éves, megerőszakolt kislánynak a történetét, akinek az ír bíróság nem engedte meg Angliába való kiutazását, mert ott az abortuszt végrehajtották volna.
Az egyik legliberálisabb szabályozás Hollandiában van, ahol egyébként a legalacsonyabb Európában az abortuszok száma. Hogy hogyan lehetsége ez? Hollandiában a fogamzásgátlás modern módszerei és eszközei széles körben hozzáférhetőek.
És itt most engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim egy kis kitérőt! A Parlament múlt heti ülésén, politikai propagandának minősítve, nem támogatta a kormánykoalíció a felvilágosításról szóló határozati javaslatunkat – pedig éppen a holland példa bizonyítja, hogy ez lenne a járható út, már természetesen, ha képesek vagyunk közhelyek és előítéletek nélkül vállalni a felelősséget.
A világ népességének jelenleg 40%-a él ma olyan országokban, ahol az abortusztörvények a lehető legliberálisabbak, és mintegy 25%-a ott, ahol az abortuszt csak igen szigorú feltételek mellett végezhetik el. Összesen ötven ország tartozik ebbe a csoportba – az imént említett Írország mellett a fekete-afrikai országok, Dél- és Közép-Amerika jórésze, az ázsiai iszlám országok.
Nekünk, úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, minden okunk megvan arra, hogy a mintaadó európai demokráciák szabályozását vegyük alapul, és ne a harmadik világbeli gyakorlatot. Különösen fontos ez a kitekintés innen, Közép-Európából, ahol a Ratkó-korszak, az évi több tízezer tiltott abortusszal, az állami gondozásba adottak tömegeivel, valamint a Ceausescu-rendszer a maga minden embertelenségével egyszer és mindenkorra bizonyította, hogy ha az állam durván akar behatolni a magánéletbe, az több nemzedéket sújt tragikus és végzetes következményekkel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer kérem, hogy mindezeket mérlegelve, lelkiismeretükre hallgatva, szavazzanak a vita mielőbbi megkezdésére, hogy Magyarországon senkinek ne kelljen úgy éreznie majd 1992. december 31-én, hogy az ő életfelfogása és sorsa nem számít, és hogy az ő szempontjait meg sem próbálták figyelembe venni a magyar Parlamentben. Ez most önökön múlik. Szavazzanak, képviselőtársaim, törvénytervezetünk napirendre tűzése mellett.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
