TOMPA SÁNDOR (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció nevében nehéz helyzetben vagyok: az eddig elhangzottak után nehéz újat mondani a postatörvénnyel kapcsolatban. Az előttünk fekvő 2938-as számú, a postáról szóló törvényjavaslat még '91-es dátumot visel magán. Ez is mutatja, hogy egy korábbi jogalkotói termékkel állunk szemben, és arról a folyamatról van szó, amelyről a gazdasági bizottság nevében már Katona Kálmán volt szíves szólni, nevezetesen, hogy a '64-es II. számú törvény – amely a postáról, a távközlésről, illetve a frekvenciagazdálkodásról szólt –, szerepét ez a törvény fogja a közeljövőben, ennek a készülő három törvénynek a megalkotása után, átvenni.
Tehát mi magunk is elöljáróban azzal értünk egyet, hogy a Ház előtt lévő három törvényjavaslatot együtt kell kezelni és beszédemben is fogok arra utalni, hogy hol látunk analógiákat, amelyek esetenként a postatörvényben is alkalmazhatóak lennének.
Magyarul tehát: a távközlési törvény és frekvenciagazdálkodásról szóló törvény, valamint a postáról szóló törvény – úgy gondolom – megérdemel a Ház részéről annyi figyelmet, hogy bevárják egymást, majd a határozathozatalnál még lehetőség legyen azoknak a korrekcióknak az elvégzésére, amelyek a korábbi kapcsolatból adódóan is a jövőben is szükségesek lesznek.
Bevezetőben már a legfontosabb jellemzőket, illetve indokokat az előttem szóló képviselőtársaim elmondták. Legyen szabad még arra emlékeztetnem a tisztelt Házat, hogy egy olyan szervezetről van szó, amely – mint a miniszter úr is említette – a második legnagyobb szolgáltató az országban, amely 45 000 embernek ad munkát, megélhetést, és ennek a 45 000 embernek a sorsáról, szakmájáról, későbbi megélhetéséről szólunk, illetve döntünk akkor, amikor el fogjuk fogadni ezt a postatörvényt, Ez a szolgáltató vállalat remélhetőleg így fog a jövőben funkcionálni. Jelenleg Budapesten, illetve az öt kiemelt nagyvárosban végzi el a felvételek 50%-át, és az ország maradék területén történik a többi 50%. Ez is mutatja, hogy ez a postaforgalmi tevékenység elégé koncentrálódott, és majd kívánatos utalni arra, hogy a kistelepüléseken bizony milyen következményekkel járhat a jelenleg előttünk fekvő törvénytervezet ilyen formában történő elfogadása, valamint – szintén utalt erre a pénzügyminiszter úr – a pénzforgalom 95%-a bonyolódik a posta jelenlegi szervezetén keresztül.
Én az előterjesztéshez három témakörhöz kapcsolódóan szeretném a véleményünket kifejteni. Egyrészt szeretnék szólni arról, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban megfogalmazott szervezetrendszernek milyen ellentmondásait látjuk, másodszor szeretnék szólni a törvény várható hatásairól, valamint szeretném megemlíteni – egy picit párhuzamba állítva – a távközlési törvényből megismert úgynevezett távközlési tanács funkcióit hogyan lehetne érvényesíteni ebben a törvényben, azaz tehát a fogyasztói érdekvédelmet, érdekképviseletet, vagy a szolgáltatást igénybe vevők érdekképviseletét hogyan lehetne ebben a törvényben is megfogalmazni, megjeleníteni.
Mint említettem bevezetőmben, a szervezetrendszerről, illetve a törvényben vázolt szervezeti változásokról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Mint ahogy ezt már az előttem szóló vezérszónokok is említették, két formáját említi meg a törvénytervezet a 4. §-ban az alapszolgáltatások terén, a szervezetek tekintetében. A miniszter vagy állami többségű részesedéssel működő gazdálkodó szervezetnek, illetve költségvetési intézménynek, vagy pedig koncessziós szerződés keretében koncessziós társaságnak adhatja át az alaptevékenység végzését.
Úgy hiszem, hogy az első, amikor állami többségű gazdálkodó szervezetről van szó, minden további nélkül járható út. Érthetetlen és érdekes volna számomra is, meg számunkra is a költségvetési intézmény meghatározása, illetve ide való beemelése, mert ez teljesen új jelenséget idézhet elő. Gondoljunk csak arra, hogy a költségvetési intézményeknél dolgozókra más szabályok, illetve hamarosan a Parlament által is megalkotásra kerülő közalkalmazotti törvény fog vonatkozni, míg egy gazdálkodó szervezet természetesen a munka törvénykönyve szabályai szerint éli meg mindennapjait a leendő szervezetben. Tehát úgy gondolom, ezt az ellentétet, ellentétes szervezeti rendet a Háznak el kell dönteni a törvényalkotás során, és ki kell választania, hogy az állami szervezetek közül melyiket preferálja, illetve melyiknek az alapítására lesz lehetőség.
A koncessziós pályázat útján megszervezhető vállalat, illetve szervezetek létrejöttét már az előttem szólók is részletesen említették: hogy nem igen van erre a nemzetközi gyakorlatban példa, hogy az alapszolgáltatások terén – kifejezetten az alapszolgáltatások terén – koncessziós szerződések útján, illetve koncessziós pályázatok útján alakuljanak szolgáltatók.
Szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy nem túl nagy ország ehhez kis hazánk, belegondolni is rossz abba, hogy az ország különböző pontjain különböző jellegű szervezetek kezdenek el működni, nevezetesen – mondjuk – egy dunántúli régióban valamilyen piacorientált, koncesszió útján elnyert pályázattal, illetve szerződéssel egy vállalkozás, míg a kevésbé piacképes területeken, egy északi-északkeleti területen pedig az állam kénytelen a szolgáltatásokat biztosítani, majd mindezeket valakinek össze kell hangolni, és még ráadásul – mint ahogy az előterjesztésben erről szó van – a nemzetközi szolgáltatásokat pedig kizárólagosan az államnak kell biztosítani, illetve az állami szolgáltató fogja végezni. Azt hiszem, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nem kifejezetten a piaci viszonyoknak megfelelő alapszolgáltatások területén ilyen változatos szervezeti formákat támogassunk.
Az is mutatja, hogy az előterjesztő talán nem igazán preferálja a koncessziós formát, hogy nem találunk olyan részletesen kidolgozott szabályokat, mint például a távközlési törvény esetében. Ott a pályázás, illetve az elfogadás, majd a későbbi koncessziós társaságok sorsa is részletesen szabályozva van – itt csak egy utalás található arra, hogy a koncessziós törvény idevonatkozó szabályozása szerint kell eljárnunk.
Úgy gondoljuk, hogy talán nem is igazán preferálja az előterjesztő ezt a formát, talán megelégszik a jelenlegi szervezet továbbfejlesztésével, amelyről szó van, tehát a Magyar Posta rendszerének a továbbfejlesztésével.
Röviden a törvény várható hatásairól: már mindenki szólt előttem arról, hogy a hírlapterjesztés kikerül a Magyar Posta tevékenységi területei közül, mellyel jómagam is egyetértek, és csak támogatni tudom. Azonban itt különösen szeretném felhívni a figyelmet azokra a kistelepülésekre, ahol majd csak az alapszolgáltatások megvalósítására lesz lehetőség, vagy fog vállalkozni valaki. Ezeknek a településeknek a hírlapellátása vállalkozói úton valószínűleg komoly akadályokba fog ütközni, és marad az, hogy címzett nyomtatványként lehet eljuttatni esetleg a napilapokat is, amelyek komoly költségkihatásokat fognak az igénybevevő, a megrendelő, az előfizető számára jelenteni. A mai árak mellett azt jelenti, hogy egy normál napilapot, ha az ár 30–32%-áért visznek oda, mint előfizetett példányt, de címzett küldeményként 9–14 forint körüli az ára, attól függően hogy hová szól ez a címzett küldemény.
Szintén a várható hatások között szeretném megemlíteni, hogy a pénzforgalmi tevékenységek között csak a postautalvány-szolgáltatást említi az alapszolgáltatásoknál a törvényjavaslat. Már a postáról szóló törvény végrehajtását tárgyaló kormányrendelet ugyan bővíti érzésem szerint ezt a szolgáltatást, mert azt mondja, hogy idetartozik a postautalvány-szolgálat, a bankszámlák javára a készpénzbefizetés, és ezen belül megemlíti a társadalombiztosítás, illetve a nyugdíjbiztosító által végzett kifizetések elvégzését is. Én szintén azt hiszem, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a további postai keretek közötti végzése elsősorban a már sokat emlegetett kisebb települések vonatkozásában lehet érdekes.
Bár már szó volt róla, a 600 fő bűvös határ vonatkozásában azt szeretném elmondani, hogy postai adatok szerint ez a határ körülbelül 1200–1500 fő körül van, azaz az a határ, amit úgy fogalmaz a törvény, hogy a "forgalom által indokolt mértékben igénybe vehető" módon végzi a szolgáltatást. Ez az 1200–1500 fős létszám egy négyórás állandó postai szolgáltatásra ad lehetőséget. Én azt hiszem, nem kellene a törvénynek ilyen mereven rögzíteni ezeket a számokat, és majd utalok a következő témakörben a fogyasztói érdekképviseletnél, hogy esetleg ott lehetne erre a kérdésre visszatérni.
Ennyit talán a törvény várható hatásairól.
És végezetül a fogyasztói érdekképviseletről vagy érdekvédelemről. A távközlési törvény idevonatkozó 34. §-a azt mondja, hogy távközlési tanácsot kell létrehozni. Ennek az analógiájára javasoljuk mi, hogy jó volna éppen a szolgáltatást igénybe vevők érdekeinek, elvárásainak, az ő elképzeléseinek érvényesítésére valamiféle hasonló szakmai, fogyasztói tanácsot működtetni a posta területén is, amelynek többek között lehetne az a feladata, hogy megállapítja, hogy az alapszolgáltatásokat mely településeken milyen formában lehet elvégezni, lehet biztosítani azt a szolgáltatást akár állandó, akár valamilyen mozgó szolgáltatással, valamint lehetne a fogyasztói panaszoknak a megoldására, orvoslására működtetni, és lehetne természetesen működtetni arra, amely a posta várható fejlesztéseit, elképzeléseit, jövőbeni terveit véleményezné fogyasztói oldalról.
Ezeknek az általános észrevételeknek az ismeretében még néhány apróbb észrevételt szeretnék tenni végezetül, melyeket majd a részletes vitában pontosítunk és kifejtünk. Nyilvánvaló, hogy a törvény első mondata, illetve inkább nem is mondata, hanem címe úgy szól, hogy "Az 1991. évi…", ezt természetesen pontosítani kell, remélhetőleg az idén elfogadjuk az említett másik két törvénnyel egyetemben. Már említettem, hogy szükséges a három törvény együtt tárgyalása, és szükségesnek tartjuk azokat a kormány-, illetve miniszteri rendeleteket is a közeljövőben elkészíteni, amelyekre részben utal maga a törvény, részben pedig már különböző forrásokból ismertek, és különösen fontosnak tartjuk a hírlapterjesztés szabályozására készülő rendelet, illetve törvény ismeretét. És természetesen szükségesnek tartanánk valami olyan átmeneti időnek a biztosítását a Magyar Posta számára, amelyet megadott a távközlési törvény a távközlési vállalat, a Matáv számára, a 36. § (1) bekezdésére szeretnék utalni, és ez egy kicsit visszaköszön Hatvani képviselőtársam megfogalmazására, arra, hogy a posta egy kicsit mostohagyerek. Itt, ebben a 36. §-ban arról van szó, hogy egy kétéves időszakot kap a távközlési vállalat arra, hogy a koncessziós szabályoknak megfelelően belépjen a piacra. Azt hiszem, hogy a posta számára is szükséges volna egy ilyen átmeneti idő biztosítása.
Összefoglalva: a szocialista frakció nevében a törvényjavaslat koncepcióját általános vitára alkalmasnak tartjuk, és a részletes vitában észrevételeinket meg fogjuk tenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
